Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-12 / 215. szám
1991. «September Ti, kedd S. »Ida’ (Folytatás az 1. oldalról.) vetkezeti üzletek pedig 80 százalékkal (mintegy 2 millió forinttal) értékesítettek többet a tavalyi első félévinél. S néhány cikk — például alma, hagyma — kivételével jó volt a zöldség- és gyümölcsellátás. Főként a változatlanul jelentős szabadpiaci eladásnál érdemel említést: a megye piacain ma is az egyéni árusok szerepe van túlsúlyban. A közös gazdaságok — a kecskemétiek kivételével — kevéssé fejlesztik piaci árusító hálózatukat. E tekintetben Kiskunfélegyházán ígérkezik változás, ahol öt tsz jelentette be igényét egy közösen létesítendő üzlet együttes WV égnél kuli“ építkezés El lehet készíteni egy 96 férőhelyes tehénistállót három hónap alatt? Nemcsak elvileg, hanem gyakorlatilag is — válaszolja erre az építkezésben csak egy kicsit is járatos honpolgár. S még hozzáteszi: elhatározás és kapacitás kérdése az egész. Hanem a kiskunfélegyházi Le- nin Tsz-ben senki nem tudja megmondani, hogy az említett két tényező közül melyiknek szenved hiányában az Építő- és Szerelőipari Vállalat. Lehet, hogy mindkettőből gyéren van „eleresztve”, de ezt csak gyanítani lehet, mivel a vállalattól megkérdezniük — legalábbis a gazdaság területén — nem áll módjukban. Nem, mert a korai kitavaszodáskor, úgy március. tájékán megjelent a main: -ágban a vállalat 8—10 embere, akik — szebben elképzelni sem lehet — nagy serényen hozzáfogtak az épület megalapozásához és a falak felhúzásához. Mindez alig tartott két hétig. S akkor mintha varázslat esett volna, eltűntek. Azóta se látták őket. Ám előbb még történt valami. Mivel a készülő (?) épület lényegileg toldás, egy — pár éve épült — hasonló méretű és típusú istálló végéhez csatlakoztatva, az építők úgy találták, hogy mielőbb le kell bontaniuk az amúgy is közfallá „lefokozandó”, s ilyen minőségben teljesen felesleges oldalfalat. Ezt, az új falak felhúzása után meg is tették. S azóta a félegyházi kék égbolt a végfal teljes szélességében és magasságában mosolyog be a gazdaság 96 szépséges tehénkéjére. Azaz, mégsem, A szövetkezet, hogy legalább az eső bevágásától óvja úgy ahogy a jószágokat, nádpallókat függesztett a díszes nyílásra. És így várja az építőket. Hiába. Pedig elmúlt a nyár, az építésre oly alkalmatos évszak, s múlik már bizony, telik szeptember is. S nyugtalankodnak a vezetők és a gondozók is, mert hiába a december 15-re vállalt átadási határidő, sebesen rohannak a szép, de folyton rövidülő őszi nappalok. És főleg tétlenül! Mindig közelebb az az idő Is, amikor a pusztai karámból be kell majd hozni a nyolcvan egynéhány vemhes üszőt, amelyek részére a toldás — nem készül. Hol lesz a téli otthonuk? S mi lesz a többi jószággal, a „végtelen” Istálló lakóival, és mit kezdhetnek a fagyban a vízvezeték szabadban kígyózó csöveivel? E kérdésekre egyedül az ÉPSZER Vállalat adhat választ, olyat, amely a gazdaságot is megnyugtatja. De erre nincs már sok ideje. —ni —el áruellátására. Hasonló törekvés a megye más helységeiben is indokolt lenne. Ugyanígy a kecskeméti piac decentralizálása, elsősorban a városi tanács vb által már tárgyalt Temes téri kis- piac mielőbbi létrehozása. Végezetül hadd említsünk egy-két — a megye élelmiszer- ellátásával összefüggő, érdekes összehasonlító adatot: Az 1960. évi 111-ről tavaly több mint 420 tonnára emelkedett a húskonzerv-fogyasztás. Az ételkonzervek elterjedéséről vall, hogy öt év alatt 139-ről 384 tonnára nőtt a megye fogyasztása. Az egy személyre jutó kávéfogyasztás az 1960. évi 33 grammról több mint tízszeresére: 360 grammra emelkedett. S ha még megjegyezzük, hogy az 1931. évi személyenkénti 2,1 literes sörfogyasztási országos átlag — lényegében szinte azonos gyártási kapacitás mellett — csupán a megyében 34 literre növekedett tavaly, köny- nyebben megértjük, mi az oka a nyarakénti sörhiánynak. P. L Termőre fordultak az ültetvények - megnövekedtek a gondok Orgoványon A telepítési program megvalósítása idején szőlőt 480, gyümölcsöst pedig 70 holdon hoztak létre Orgoványon. A legnagyobb — 320 holdas — új szőlőültetvény a Sallai Tsz-é, a többi 160 holdon pedig a három tszcs, a Rákóczi, a Kossuth és a Petőfi telepített. A 70 hold gyümölcsös (kajszis) telepítése a Kossuth Tszcs érdeme. A szőlő nagyobbik része, s a kajszis az idén termőre fordult. Bizonytalan ár, munkaerőhiány — Az ültetvények termőre fordulásával megnőtt a tsz és a tszcsk-, de a község vezetőinek a gondja is — mondja Magó Ferenc, a tanács vb-elnö- ke. — Egyrészt az okoz problémát, hogy a szövetkezeti gazdaságok nem tudják: étkezés, vagy bőrfeldolgozás céljára adják-e át szőlőtermésüket, illetve kipréselve, mustként értékesít- sék-e. A tavaly 40 vagonnal átadott étkezési szőlőnek a MÉK által fizetett árát ugyanis alacsonynak tartják, a borforgalmi vállalat viszont szeptember 1-ig, még nem ismertette, hogy menynyit fizet a mustért. Az áralakulás nyilván a megye össztermésének a mennyiségétől függ, s kétségtelen, hogy e tekintetben rövid időn belül tisztázódik a helyzet. Megmarad azonban a nagyobb gond, a munkaerőhiány. És sorolja, hogy elegendő munkáskéz nélkül a Kossuth Tszcs-ben például az új gyümölcsös termésének jelentős részét nem tudták idejében leszedni, s túlérés miatt 30 mázsa barackból kénytelenek voltak cefrét készíteni, amiből majd pálinkát főzetnek. Kevés a szakmunkás- tanuló De kik szüretelik le a iókora területtel „belépő” szőlő termését? Szerencsére miniszteri rendelet lehetővé teszi, hogy a nagyobb iskolás gyerekek részt vehessenek a szüretben, s így tíz napon át az iskolapad helyett a szőlősorokban ügyköd[nek majd az orgoványi kisdiákok. Így. a gondok közepette is, a szőlőtermést sikerül betakarítani. Ám választ vár a nehezebb kérdés: munkaerő hiányában a jövőben hogyan gondozzák az új ültetvényeket — Előbb talán arról beszéljünk, hogy miért nincs a községben elegendő munkáskéz — folytatja a tanácselnök. — Miként máshonnan, így Orgovány- ról is, a fiatalok jelentős része ipari üzemekbe jár dolgozni. Tőlünk mintegy hatvanan keresik meg Kecskeméten, vagy a fővárosban a kenyerüket. A fiatalok elvándorlása az utóbbi időben csökkent ugyan, s az általános iskolát az idén elvégzettek többsége nem tanul tovább, remélhetően itthon is marad. Nyolcvanhármán végeztek, s harmincketten iratkoztak felsőbb iskolába. Az viszont meghökkentő, hogy a továbbtanulók közül mindössze kilencen választották a mezőgazdasági pályát, a kisfái szakmunkásképzőben folytatják tanulmányaikat. (Ketten gimnáziumba. öten nem mezőgazda- sági jellegű szakközépiskolába járnak, tizenhatan pedig ipari tanulónak mentek.) A hatalmas ültetvényekhez tehát csak elenyésző számmal bővül Orgovány szakmunkásgárdája, s e probléma megoldása alapos fejtörésre készteti a község, valamint a tsz és a tszcs-k vezetőit. Kétféle lehetőséget is említ Magó elvtárs. ezek megterem- tépe azonban meghaladja a községi tanács, de még a megyei szervek hatáskörét is. Miniszteri rendelet — kibúvóval Az egyik lehetőség: az általános iskolát elvégzettek kétéves továbbképzője ió alapul szolgálhatna a helybeli szakmunkásképzéshez. A község vezetői tervezték is, hogy a pedagógusokkal karöltve már az idén megteremtik a fiatalok mező- gazdasági szakoktatásának lehetőségét. Ennek azonban miniszteri rendelet gátat szabott, mivel eszerint az az általános iskolát végzett fiatal, aki napi négy órát dolgozik, mentesül a továbbképzőben való tanulás kötelezettsége alól. — De van-e Orgoványon olyan 14—15 éves parasztfiatal, aki ne tudná igazolni, hogy naponta 4, sőt több órán át is dolgozik?! — kérdi a tanácselnök, amiben benne van a válasza is, hogy bizony nincsen. így tehát úgy fest, hogy az jár a továbbképzőbe, aki akar. Ilyen esetlegesség viszont a szakoktatást éleve halálra ítélte. Mi lenne a megoldás? Az. ha a Művelődésügyi, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium közösen kidolgozná a helyi szakoktatás rendszerét, s a célnak megfelelően elrendelné a kötelező tanulást is. Lenne lehetőség Az új ültetvények gondozási problémájának részbeni megoldására másik lehetőség is kínálkozik. A község vezetőiben felmerült annak ötlete, hogy — miként számos szőlőtermelő állami gazdaságban — Orgoványon is lehetne nyaranta ifjúsági építőtábort létesíteni. A megszűnt Tolvaj os-i iskola jókora épülete, s fenyőerdővel is bővelkedő környezete kitűnően megfelelne a célnak. A Sallai Tsz örömmel vállalná a tábor berendezését, ideiglenes lakóinak ellátását. S nyilván a KISZ-fiatalok is szívesen dolgoznának itt, a szocialista mezőgazdaság fejlődését reprezentáló ültetvényen — amelynek helyéin egyébként, a Tanácsköztársaság bukását követően, a fehérterroristák kezétől a munkásmozgalom számos hőse halt mártírhalált... Egyszóval: a felsőbb szerveknek az ötletek megvalósításában segíteniük kell az orgoványia- kat, különben veszély fenyegeti a több millió forintos ültetvényeket. Tarján István Utak a pusztában Három, összesen tíz kilométer hosszúságú bekötő út építését kezdték meg a szabadszállási Lenin Tsz-ben. A beruházás összes költsége hozzávetőleg 2 millióba kerül, s ebből is kitűnik: az útépítés új, s igen olcsónak ígérkező módszerével kísérleteznek. Lényege, hogy a gépekkel kialakított töltésre — amelynek kétharmad része itt Szabadszálláson' hat, egyharma- da 9 méter széles — kátránnyal kevert kavicsréteget terítenek, 10—15 centi vastagságban. — A három út a terület nagyobbik részén, 2800 holdon könnyíti meg majd a szállítást — tájékoztat Locskai Károly, a gazdaság párttitkára. — JelenAmig nincs jó út, ilyesmi gyakran előfordul... leg majdnem 11 kilométerre van a kövesúttól legtávolabb eső területünk. Az éves szállí- tanivaló pedig mintegy 1700 vagonra tehető. — Feleannyiba kerül gépeink használata, mint most, ha elkészül a tíz kilométeres hálózat — teszi hozzá Zsolnai Antal gépcsoportvezető. — Jelenleg még rengeteg energia, alkatrész és idő pocsékolódik el a rossz utak miatt Nem alaptalan a számlás, hogy az útépítésre fords ott költség 3—4 év alatt megtérül. Címképünkön: Befejezés elnM az egyik útszakasz alapja. Kilo méterenként 2500—3000 köbmc tér földet mozgatnak meg szer kezeteikkel Oláh Dávid és Po Iyák Antal, a Kecskeméti Gép javító Állomás traktorosai. (Hatvani — Pásztori Mérlegen a megye élelmiszerellátása
