Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-10 / 214. szám

Igaz barátság H at van nem igazi is? Van és volt is ilyen, mind az egyes emberek, mind a né­pek kapcsolatában. Erre szok­ták mondani: érdekbarátság. Jól kifejezi ennek értékét a több ezer éves közmondás: Míg jól megy sorod, barátok hada vesz körül, de ha szerencséd elhagy, egyedül maradsz. A népek is kötöttek, kötnek egymással barátságot. De míg kizsákmányoláson alapuló tár­sadalmak lépnek egymással szerződéses szövetségre, kétes és bizonytalan a barátság. Az uralkodó osztályok érdekeire épül, tehát az erősebb kénysze­ríti rá a maga akaratát a gyen­gébbre, vagy csak olyan komp­romisszumot fogad el, amely számára előnyös. De jó lett volna egy igaz ba­rát, amikor a tatár dúlta fel or­szágunkat ... Ha mellettünk önzetlen barát állt volna, mi­kor az ozmán rohant le ben­nünket ... Másként végződött volna Rákóczi szabadságharca, s másként negyvennyolc, ha egy erős barát fogja a kezünket... A Szovjetunió az első igazi, hatalmas barátunk, amely nem számításból nyújtott kezet. Bajban, vesztett háború után állt ki mellettünk. Az s után, hogy fiai sok ezer kilomé­terre jöttek el hazájukból, s vé­rüket adták szabadságunkért, 1948-ban, mint győztes nagyha­talom kötötte meg velünk az első barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási Szerződést. Az a szerződés lejárt, s hogy az eltelt tizenkilenc esztendő minden percében gyümölcsöző gyakorlattá vált, ezernyi tény igazolja. Mennyit gazdagodtunk azzal, hogy az ottani fejlődés eredményeit — politikai, gaz­dasági, kulturális téren — mi is hasznosíthattuk... Jöttek az iparunk számára létkérdést je­lentő nyersanyagok... Első me­zőgazdasági nagyüzemeinkbe a korszerű gépek ... Dolgozni, él­ni tudtunk a szabadsággal. Ipa­ri és mezőgazdasági termékeink nagy része a Szovjetunióban ta­lált biztos és jó árat fizető piacot ...Ki tudná összeszámol­ni, mennyi eredménye van a tudományos-technikai kooperá­ciónak, a kulturális és a művé­szeti küldöttségek cseréjének..: A most megkötött új szerző­dés további és még szélesebb teret biztosít ennek a folyamat­nak ... M ilyen jóleső volt hallani az aláírás ünnepi aktusát kö­vetően, hogy amikor Ká­dár János a hála és tisztelet hangján szólt. nagy barátunk történelmi méretű segítségéről, Leonyid Brezsnyev, szinte vi­szonzásul, nemcsak az Októberi Forradalomban részt vett ma­gyar internacionalistákról em­lékezett meg a hála hangján, hanem őszinte elismeréssel adó­zott szocialista építkezésünk si­kereinek, növekvő nemzetközi tekintélyünknek. Kiemelte, hogy — saját szavaival — nagy ér­deklődéssel fordulnak_ a mi munkánk újabb keletű tapasz­talatai felé. Védelmi szövetség is a most aláírt szerződés, és mint az elő­ző, ez sem fenyeget más népe­ket. Viszont — miként a szer­ződés 6. cikke kimondja — „ha a szerződő felek egyikét fegy­veres támadás éri, a másik az egyéni vagy kollektív önvéde­lem természetes jogán azonnal megad számára minden segít­séget, beleértve a katonai se­gítséget is.” — Mit jelent ez? Azt, hogy nyugodtan álhitünk. Az erős barát, a szuperhatalom biztos bástyánk minden impe­rialista próbálkozással szem­ben ... Állta szerződéses köte­lezettségét 1956-ban is, amikor belső és külső ellenség veszé­lyeztette létünket... F ock Jenő emlékeztetett arra az országházi beszédben, hogy az elmúlt húsz eszten­dőben a magyar nép többet ka­pott emberségből, emberhez méltó életből, mint az előző évszázadban. Erre lehetőséget adott a Szovjetunió hozta fel- szabadulás és az, hogy élni tudtunk a szabadsággal. Igyeke­zetünkhöz sok-sok teret nyitott a magyar—szovjet barátság le­hetőségeinek kiaknázása. Mikor az első barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segélynyúj­tási szerződést megkötöttük, még jóformán csak „kóstolgat­tuk” a függetlenséget, az első lépéseket tettük a népi demok­ratikus kibontakozás útján. Ezekben a napokban már a szo­cialista Magyarország kötött szerződést a kommunizmust építő Szovjetunióval. A világ első szocialista nagy­hatalma, a kölcsönös érdekek alapján, a két ország jogainak egyenlőségére építve szerződött barátian szocialista hazánkkal. Amelyet a nagy barát emelt 1948-ban, nemzetközi jogi ér­vénnyel, a szuverén nemzetek sorába. Amely a hű, erős barát szüntelen segítségével és ön­nön munkájával teremtett nem­zetközi tekintélyt magának, amelynek vezetői számos alka­lommal a népek nagy fórumán, az ENSZ-ben hallathatták sza­vukat az emberiség legégetőbb sorskérdéseiben. A lekszej Koszigin úgy mél­tatta most az új szerződé­sünket, hogy nemzetközi hatásában hozzájárul a szocia­lista közösség megszilárdításá­hoz és a világesemények mene­tére gyakorolt befolyás növelé­séhez ... Erre is büszkék lehe­tünk. Húsz esztendőre szól az új szerződés, de mint az előzőnél, melynek ez most örökébe lé­pett, most is tudjuk, hogy er­kölcsi-politikai érvénye „nincs határidőhöz kötve”. K ádár elvtárs erről így be­szélt: „Az önálló és szu­verén Magyar Népköztár­saság külpolitikai irányzata ál­landó, nem konjunkturális ele­mektől függ, nem csábító szi­rénhangok, nem valamiféle nyomás hatása következtében alakul, hanem szilárd elvi ala­pokon nyugszik." — Ennek az elvnek számunkra egyik leg­fontosabb eleme a szovjet és magyar nép örök barátsága. Hazautazott a szovjet párt- és kormányküldöttség Szombaton délután elutazott Budapestről a Szovjetunió párt­ós kormányküldöttsége, amely a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány meghívására hi­vatalos baráti látogatást tett hazánkban. A küldöttséget L. I. Brezs­nyev, a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára vezette. A dele­gáció tagjai voltak: A. N. Ko­szigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisz­tertanács elnöke, A. A. Gromi- ko, az SZKP KB tagja, külügy­miniszter, K. V. Ruszakov, az SZKP KB Revíziós Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság osztályvezető helyettese. T. P. Januskovszkaja, az SZKP KB Revíziós Bizottságának tagja, a Közoktatási és Tudományos Dol­gozók Szakszervezetének elnöke és F. J. Tyitov, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A szovjet párt- és kormány- küldöttséget ünnepélyesen bú­csúztatták a Ferihegyi repülő­téren, ahol ezrek és ezrek gyűl­tek össze, s számuk az indulá­sig jóval meghaladta a tízezret. Az épületet magyar, szovjet és vöröszászlók díszítették, a be­tonon díszzászlóalj sorakozott fel csapatzászlóval. A búcsúztatásra megjelent Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnö­ke, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnö; ke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Ko­mócsin Zoltán, Nemes Dezső, Szirmai István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai, dr. Ajtai Miklós, Czinege Lajos, Németh Károly, a Politikai Bi­zottság póttagjai, Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára, Dobi István, az Elnöki Tanács nyugalmazott elnöke. Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyet­tes elnöke, valamint a Központi Bizottság az Elnöki Tanács több tagja, a kormány tagjai, a politikai, gazdasági és kulturális élet sok más vezető személyisé­ge. Ott volt továbbá a budapes­ti diplomáciai képviseletek szá­mos más vezetője és tagja. Díszjel harsant, majd a dísz­zászlóalj parancsnoka jelentést tett L. X. Brezsnyevnek. Fel­csendült a magyan és a szovjet himnusz, közben 21 tüzérségi díszlövést adtak le a Szovjet­unió párt- és kormányküldött­ségének tiszteletére. L. I. Brezsnyev Kádár János társa­ságában ellépett a díszzászlóalj arcvonala előtt, s köszöntötte az egységet. Az SZKP főtitkára, s a kül­döttség tagjai szívélyes búcsút vettek a megjelent magyar köz­életi személyiségektől, a diplo­máciai testület képviselőitől, majd Kádár János társaságá­ban elhaladtak a búcsúztatásra megjelent fővárosi dolgozók hosszú sorai előtt. Vörös és nemzeti színű zászlócskák emel­kedtek a magasba: a budapes­tiek meleg szeretettel köszöntöt­ték a szovjet nép képviselőit, akik mosolyogva, barátságosan integetve viszonozták az üdvöz­lést. A díszőrség díszmenete után úttörők virágcsokrokat nyújtot­tak át L. I. Brezsnyevnek, A. N. Kosziginneik, s a delegáció töb­bi tagjainak, akik ezután Ká­dár Jánossal, Losonczi Pállal, Fock Jenővel, Komócsin Zol­tánnal, Vass Istvánnéval, az országgyűlés alelnökével, Péter János külügyminiszterrel, Szip­ka Józseffel, hazánk moszkvai nagykövetével a betonon vára­kozó különrepülőgéphez indul­ták. L. I. Brezsnyev búcsúszavai­I ra Kádár János válaszolt, majd szívélyes kézfogással, baráti öleléssel búcsúzott L. I. Brezs- nyevtől, A. N. Koszigintől. A küldöttség tagjai, mielőtt be­szálltak a repülőgépbe, még egyszer búcsút intettek a meg­jelent fővárosi dolgozóknak, akik hosszas tapssal, éljenzés­sel viszonozták az üdvözlést. A repülőgép ezután fél 3 óra­kor a magasba emelkedett, s a magyar légierők vadászgép- kötelékének kíséretében elhagy­ta a repülőtér légiterét. (MTI) Acél pókháló Ahogy a pók hálójában, olyan biztonsággal mozog Égi Béla és Fekete Sándor ács az uszódi Egyetértés készülő 108 férőhe­lyes istállójának acéltetőszer­kezetén. A tsz építőbrigádja igyekszik a munkával. Azt sze­retnék, hogy még az idén „be­költözzenek” a szarvasmarhák az új istállóba. 1,3 milliárdos iparfejlesztési ló ütemben haladnak H1 dilll az üzemi építkezések a megyében A megye harmadik ötéves tervének ipari fejlesztési prog­ramja kettős célt tűzött a poli­tikai, gazdasági és műszaki ve­zetők elé: tovább folytatni az ipartelepítést a foglalkoztatott­ság növelésére, ugyanakkor a meglevő üzemek korszerűsítésé­vel emelni a termelékenységet. Azt máris megállapíthatjuk, hogy a megyei iparfejlesztési politika célkitűzéseinek megfe­lelően alakult a foglalkoztatott­ság növekedése. Az idei év júniusában 3010 személlyel több dolgozott a megye szocialista iparában, mint a harmadik ötéves terv kezdetén, 1965. január­jában. Az új munkahelyek létesítése továbbra is gyors ütemben fo­lyik, s év végéig meghaladja a négyezret. Lendületesen halad a megle­vő üzemek korszerűsítése is, amit igazol, hogy 1965. eleje óta több mint egymilliárd forinttal növekedett a megye ipari üze­mei által előállított termelési ér­ték, ami év végére eléri a 6,5 milliárd forintot. Leggyorsabb a fejlődés az élelmiszeripari üze­mekben. Ezek mellett mintegy 40 százalékkal nőtt a műanyag­feldolgozás, s számottevő előre­haladás tapasztalható a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tar­tozó vállalatoknál. A megyei pártbizottság a har­madik ötéves terv előkészítésé­nek időszakában, a főhatóságok­kal és irányító szervekkel tör­tént tárgyalások alapján — a három folyamatban levő mellett j — kilenc minisztériumi ipari üzem rekonstrukcióját tűzték I célul. A fejlesztési programok I az ezzel kapcsolatos beruházás' sokra 1,3 milliárd forintot irá­nyoztak elő. Jelenleg nyolc üzem rekonstrukciója van már folyamatban, négy korszerűsíté­se pedig a tervidőszak hátralevő részében kezdődik meg. Mint említettük gyors ütem­ben növekedett az élelmiszer- ipar termelése. Különösen ta­pasztalható ez a Baromfiipari Országos Vállalat kecskeméti gyáregységében, amelynek mo­dern termelőeszközökkel való ellátása még a második ötéves terv időszakában megkezdődött. A beruházás első két szakaszá­ban — világviszonylatban is — a legkorszerűbb feldolgozó gép­sorokkal szerelték fel. Jelenleg a hűtőtér bővítése, kiegészítő üzemrészek, szociális és járulé­kos létesítmények megvalósítá­sa folyik. Rövidesen megkezdő­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents