Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-09 / 213. szám

r im «September 9. szombat 8. oldal Klubkönyvtár a Vásáron A közügyek fáradhatatlan munkása volt Örömmel újságoltam baráti társaságban: megjelent dr. Va­ry István Katona Zsigmandról írt tanulmánya. Katona Zsigmcmd gyógysze­részként kereste kenyerét, de a patikai tennivalók nyugtalan fantáziáját nem kötötték le. Cikkeket írt és gyógynövény­termesztéssel kísérletezett. Ered­ménnyel. Kezdeményezésének nemzetgazdasági értékét aligha lehet túlbecsülni. Az 1867-ben Kecskemétre köl­töző Katona Zsigmondot nem kedvetlenítette el az itteni nép közömbössége, zárkózottsága. Helyes, reális célkitűzésekkel egy-kettőre megkavarta a köz­élet megülepedett állóvizét és együttes tevékenységre szorítot­ta a tespedő, széthúzó erőket. Az ő agyából pattant ki — töb­bek között — az 1872-s Orszá­gos Iparműtárlat eszméje. Mind­végig ő tartotta kezében az elő­készítés, a lebonyolítás szálait Lankadatlan energiája, lelemé­nyessége nélkül bizonyára sok­kal kisszerűbbre sikerül az ak­ii. iban szenzációnak számító vállalkozás. A szabadságharc után ez volt Magyarországon az első országos jellegű kiállítás. Mások 61 éves korban már a pihenésre gondolnak. A jó ne­vű gyógyszerész, az iparosítás helyi propagátora ekkor ismerte fel a szőlőtermesztésben rejlő lehetőségeket is. ötlet és kivitelezés: édestest­vérek nála. Néhány esztendő alatt mintaszőlészetet teremtett a talfájal homoksivatagban. Példáját többen követték. A mai Katonatelep az ő nevét vi­seli. Méltán! ö „csalta ide” Mathiász Jánost, Mathiász vi­szont Kocsis Pált serkentette, akinek tanítványai, munkatár­sai most tudományos intézeteink büszkeségei. Íme, egyetlen em­ber milyen termékenyítő fo­lyamatok elindítója lehet. Felesleges további részleteket ismertetnünk a közérdekű mun­kára mindig kész ember élet­rajzából. Valamikor híved szobrot akar­tak állítani tiszteletére. Teltek az évek, a terv elfelejtődött. Egyre halvánvodott Katona Zsigmond emléke is. Jól látta dr. Váry István, hogy napjaink­ban, a nagyüzemi szőlőtermesz­tés korában az elődökre, a ho­mok hőseire is fel kell hívni az utódok figyelmét. Könyve értékes életművet ment meg a feledéstől. Heltai Nándor Megyénkben az első mű­velődési otthon 1950. augusztus 20-án nyitotta meg kapuit, s ma már 136 működik Bács-Kiskun megyében. Ez azt tükrözi, hogy a helyi, a járási és megyei szer­vek egyaránt támogatják a mű­velődési otthon hálózat fejlődé­sét. A statisztikai adatok azonban arról is tanúskodnak, hogy bő­ven van még tennivaló nálunk, hiszen az ország 19 megyéje közül itt a legkevesebb a tízezer lakosra jutó művelődési ottho­nok száma. Ennek elsősorban a települési helyzet — a nagykiterjedésű ta­nyavilág — az oka. A könyvtárak és könyvköl- csönzők helyzete ennél jobb. Számuk megyénkben 1966. vé­gén 584 volt. Ebből 325 a fiók- jellegű könyvtár és könyvköl­csönző, amelyek zömükben ta­nyai iskolákban működnek. For­galmukról csak egy adat: 1966- ban a 122 756 olvasó 3 145 694 könyvet kölcsönzött. Méginkább örvendetes, hogy a felnőtt olvasók 36,4 százaléka (kereken 24 ezer ember) mező- gazdasági fizikai dolgozó. Egy megyében sem értek el ilyen kiváló eredményt Szépen fejlődik a klubmozga- lom. Számuk Bács megyében jelenleg 238 és ebből 69 termelő- szövetkezetben működik. A ta­nyavilágban, a kisközségekben ezekből még sokkal több kel­lene. Nem nagy termeket, vagy külön-külön működő apró kul­turális intézményeket igényel a nagy centrumoktól távolélő ta­nyasi lakosság, hanem olyat, amely egyesíti magában ezek tevékenységét. Nos, megszüle­tett ez az új közművelődési intézmény: a klubkönyvtár. Már a harmadik ötéves tervidőszak irányelveiben is találkoztunk vele, s most a Művelődésügyi Minisztérium az Országos Me­zőgazdasági Kiállításon be is mutatta önálló pavilonjában a sokoldalú klubkönyvtárat. As első napok tapaszta­latai alapján úgy látszik: a klubkönyvtárnak a látogatók körében nagy sikere van. A vonzó formában bemutatott anyagról nemcsak a szakembe­rek nyilatkoznak elismerően, hanem a falusi látogatók is ér­deklődéssel szemlélik a szép szakköri helyiségeket, az ott­honos légkört nyújtó klub­termet és a gazdagon felszerelt könyvtárszobát. A klubkönyvtár a tanács, a termelőszövetkezet, a társadal­mi és tömegszervek által kö­zösen is működtethető újtípusú intézmény és munkájában sze­rencsésen egyesíti a könyvtári, valamint a klubtevékenységet. Módot nyújt a rádió és televí­zió adásainak hallgatására, meg­tekintésére, folyóiratok, szép­irodalmi és szakkönyvek olva­sására, hanglemezek meghallga­tására. Alkalom nyílik benne az ismeretek, élmények csopor­tos megbeszélésére, az otthonos társasélet kialakítására, viták, ankétok rendezésére. A pavilon igazgatója, Kor^ mos Sándor tájékoztatása sze­rint a vásáron bemutatott klub- könyvtár erre kitűnő példákat ad. A vásár tartama alatt — szeptember 17-ig — gazdag köz- művelődési programot bonyolí­tanak le a klubkönyvtárban. A naponta szervezett filmvetítések mellett szakmai megbeszélések, viták helye is a 2. számú pa­vilon. Augusztus 31-én a mező- gazdasági könyvek terjesztéséről tanácskoztak a meghívott szak­emberek, szeptember 7-én tar­tották a művelődési otthonok tervezőinek, építőinek és igaz­gatóinak ankétját stb. Egészségház épül Ballószögön A Ballószögi Községi Tanács 700 ezer forintos költséggel egészségházat épít. Az épületben — amelyet még ebben az évben befejez a tanács KÖFA-brisrád- ja —, lesz az orvosi rendelő, az orvos lakása és az egészségügyi védőnő irodája. Különböző művészeti csopor­tok is rendszeresen fellépnek. A pécsi „Bóbita” és a békés­csabai „Napsugár” bábegyüttes mellett szeptember 2-án és 3-án megyénkből is nagy sikerrel szerepelt a bajai városi műve­lődési ház tambura zenekara. Ezek persze csak kiragadott példák, de talán ennyi is érzé­kelteti, hogy a kiállításon be­mutatott klubkönyvtár nem az élettől elszakított, fellegekben járó, holt „kiálítási anyag”. Szólnunk kell még a bemu­tató ízléses dekorálásáról. A klubkönyvtár acélvázas, csupa- üveg pavilonja, a nemesfa bur­kolat, a mértéktartóan elegáns bútorok, szőnyegek, képek, ke­rámiák mintául szolgálhatnak új klubkönyvtárak berendezé­séhez. örömmel fedeztük fel a díszítésül alkalmazott népmű­vészeti anyagban Széllé Erzsé­bet csátaljai szakkörvezető pe­dagógus kézimunkáját és a nagybaracskai szövőszakkör szín pompás mintadarab jait. A bemutatott 64 foto között is sok a Bács megyei vonatkozású anyag: a kiskunmajsai művelő­dési ház, a mélykúti klubkönyv­tár mellett számos új művelő­dési intézményünk fényképe is bekerült a reprezentatív anyag­ba. Ssakirányító szerveink gondoskodnak róla, hogy a szak­emberek megtekinthessék a klubkönyvtár-pavilont, de az lenne jó, ha minél több falusi látogató, tanácsi és termelőszö­vetkezeti vezető is megnézné a vásár közművelődési kiállítá­sát. Szamosfalvi Imre Jó lett volna persze többet Is tudni erről a vidékről, mely az erdélyi, magyar és román történelmi múlt. többek közt a parasztmozgalmak emlékeiben gazdag, de ez a kirándulás nem ilyen ismeretszerzésre volt hiva­tott. Ezt nem tette lehetővésem a gyors továbbutazás, sem pe­dig kísérőink ebbéli felkészült­sége. Meg kellett elégedni hát a változó táj szemlélésével, be­fogadásával, s néhány — a kör­nyék nevezetességeire utaló — megjegyzéssel. DÉVA városa kellemes meg­lepetés az utazónak. Nemcsak a kedves kis hotel — ilyen hosz. szú úton az ember hajlamos ennek tulajdonítani nagyobb je­lentőséget — szerez örömet, melynek ablakából a nevezetes várra látni, de a korábbi elkép­zeléseink és a valóság közötti ellentmondás is. Aki csak a tör­ténelemkönyv lapjairól emlék­szik ezekre a nevekre, hajlamos csak ehhez kötni képzeletét, nem számolva az idő múlásá­val, a fejlődéssel. Déva, mint tartományi adminisztrációs köz­pont, modern nagyváros. Emele­tes házakkal határolt, tágas su­gárút ja éppen a vár felé halad, s vele szemben — mintegy el­lenpontként — tízemeletes köz­épület emelkedik A forgalom igen élénk, az útkereszteződés­nél forgalomirányító lámpa, ami itt gyakori és igen megnyugtató a közlekedés szempontjából. Utazási irodája valóságos pa­lota — a kecskemétieknek is kí­vánok hasonlót! —. és étterme, a Transilvania is minden igényt kielégít. (Nekünk mellesleg szesszel leöntött és égő pala­csintás tállal kedveskedtek ami­kor ott étkeztünk.) Itt volt alkalmam jobban megfigyelni — egyébként egész Romániára jellemző — a bol­tok praktikusnak látszó nyitva­tartási idejét. Általában reggel korábban nyitnak, s csak délig árusítanak, majd bezárnak, hogy este 5 és nyolc között álljanak a munkából haza igyekvő dol­gozók rendelkezésére. Még egy érdekesség, mely minden helységben megtalálha­tó, de útitársaim itt szórakoz- ták ki vele magukat legjobban — tán, hogy maradék aprópén­züket elköltsék, vagy megsok­szorozzák —. az utcai szerencse- játék. Amolyan „zsákbamacska” féle, kis papírzacskók, melyek­ben a nyerés lehetősége van el­rejtve. Vagy nyer, vagy nem nyer az ember, de az összeget le kell fiztnie ha játszani akar. Esténként valóságos csődület van egy-egy sarkon.,. • VAJDAHUNYAD csalódást okozott. Romantikus elképzelé­seinket itt is revideálni kellett. A város maga óriási acélkombi­nát, illetve vasmű, mely év­százados múltra tekint vissza. Ma még Románia legnagyobb kohászati műve van itt, de már épül az új, mely nagyobb lesz ennél is. Sajnos, maga a lakó­negyed — s annak modernebb része is — szinte egybe épült a több kilométer hosszan elte­rülő üzemmel, s mindent belep a szürke por. Nálunk is vannak hasonlók, különösen cementmű­vek közelében, s az ember arra gondol: nem szívesen lakna itt. Az új kohászati üzem persze már más lesz. de ezen már nem lehet változtatni. S úgy látszik, egyelőre azon sem, hogy a híres, nevezetes Vajdahunyad várát is körül­fogja az ipar, a salak, a magas­ba ívelő dróthuzal, s tövében szegényes barakkok éktelen­kednek. A várat éppen restaurálják, sokáig nagyon elhanyagolt ál­lapotban lehetett. Az idegenfor­galom jótékony ösztönzője itt is a régi történelmi nevezetes­ségek rendbehozásának. A kör­nyezeten azonban egyelőre ez sem tud sokat változtatni... A termelés felfalta a romantikát. Talán a jövő útja már más lesz mindenütt. A rohamos fejlődés mellett jó lenne megőrizni a múlt emlékeit is eredeti szép­ségükben, • DÉVÁTÓL ARADIG — Vaj­dahunyad érintésével — több mint 150 kilométer volt az út. Jó betonút, kertek és gyümöl­csösök a Maros vize mellett. Majdnem otthoni táj. szőlők a domboldalon, aztán síkság és szorgos munka nyomai min­denfelé. Aradon sok új ház és anten­naerdő. .. Jól ebédeltünk. Ennyi emlékem maradt Aradról. Sokan szerették volna megnézni kegye, letes emlékhelyünket, a magyar szabadságharc vértanúinak, az Aradon kivégzett 13 honvédtá­bornoknak az emlékművét, de ide nem juthattunk el. Valami­féle felesleges óvatosság akadá­lyozza még, hogy a magyar, tu­risták programjába ezt isjleil- lesszék. Egyébként a város Is érdekelt volna bennünket, de ennek elmulasztásáért már nem okolhattuk vendéglátóinkat. Legfeljebb a zsúfolt és rohanó programot... (Folytatjuk.) F. Tóth Pál K edves Pajtások! A változatos, vidáman eltöl­tött vakáció után, s az újabb tervekkel, nemes elhatározások­kal megkezdett tanév alkalmá­ból sok szeretettel köszöntünk benneteket. Mától kezdve szom­batonként ismét a rendelkezé­setekre áll az Úttörőélet rovat. Ezúttal köszönjük azt a sok kedves üdvözletét, amelyekkel a szünidőben az ugyancsak va­kációzó, kedvelt rovatotokról megemlékeztetek. Érdeklődéssel olvastuk a nyári időtöltésről szóló élménybeszámolóitokat, amelyekből megállapíthattuk: úttörőkhöz méltóan, hasznosan töltöttétek a nyarat. Újult erővel joghattok hát a tanuláshoz, s remélhetőleg sok­sok nemes tettel telített mun­kás hétköznapokhoz. Köszöntőnk végéhez hadd júzzük hozzá: várjuk híradá­saitokat, érdeklődéssel figyeljük, miként váltjátok valóra a tan- éveleji sok szép elhatározást. S ezek után Kedves Pajtások, máris a tiétek a szó! * + örömmel vállaltam csapatom nevében, úttörő-tanácstagi megbíza­tásként a tudósító szerepét. Annál is inkább, mert máris vannak hí­reim. Először is: csapatom neve megváltozott. 1025. sz. Zrínyi Ilona nevét viselő csapat voltunk, s a 1025. sz. Budai Dezső nevet vettük fel. Hamarosan iskolánk is ezt a nevet viseli. Az Úttörő Tanács szeptember 2-án megkezdte munkáját. Huszonötén vagyunk tagok. Összejövetelünkön csapatvezetőnk: Sárika néni, Lenin életéről mesélt nekünk. A hallottak után a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tisztele­tére megalakítottuk a Lenin-kört és munkához láttunk. Felhívással for­dultunk a pajtásokhoz, hogy a Szov­jetunióról összegyűjtött anyagot (a múlt tanév vége előtt kaptuk a fel­adatot) adják át a Lenin-körnek. Mi, magunk is sok folyóiratot átbön­gésztünk, képeket, verseket gyűjtöt­tünk és a pajtások által leadott anyaggal is megismerkedve, szep­tember 5-től minden kedden délután felváltva felvilágosítással szolgálunk az őrsöknek. Csapatunkban tehát megindult a munka! Magó Erzsébet tudósító, Kecskemét, I. sz. ált. iskola * — Tiszakéoskén a kulrtúrház eme­leti nagytermében megtartotta a 2220. /sz. Zrínyi Miklós úttörőcsapat az első összevont őrsi összejövetelét. Mintegy ötszáz pajtás részvételével* ünnepélyes keretek között került sor a parancshirdetésre, majd Deb­receni Hona csapatvezető ismertette a pajtásokkal az új tanév úttörő feladatait. Az ünnepélyes program­ismertetés után a Tarnowi Városi Tanács küldöttei látogattak el a paj­tások játék-délélőttjére. A lengyel vendégeknek rögtönzött műsorral és virágcsokrokkal kedveskedtek az út­törők. A kedves vendégek pedig be­jegyzést tettek a csapat naplójába. Kerekes Ferenc tudósító * S a friss tudósítások után a „Leg­kedvesebb nyári élményem” című pályaművek közül ezúttal Almás! Juditnak, a kecskeméti I. sz. általá­nos iskola pajtásának nagy műgond­dal készített élménybeszámolóját ad­juk közre: N em könnyű az élményeim kö- zül válogatni. hiszen a nyár min- den napja rejtegetett valami érdeke­set. Mégis egy különösen napsu­garas, Csillebércen töltött vasárnap­ra emlékszem vissza legszívesebben. E nap emléke még mindig friss. A fák, bokrok levelei csillogtak a harmattól. A táborban már reg­gel megkezdődtek a próbák. A szo­kottnál is nagyobb volt a sürgés­forgás. A nemzetközi tábornyitóra készültünk. Ünnepi hangulat mindenfelé. Dél­utánra minden úttörő ünnepi dísz­ben állt. A közönség elfoglalta a helyét és a néphadsereg tűzszeré­szei is felkészültek. Köszöntők, ün­nepi beszédek hangzottak el. Harci kocsikon hozták a pajtások az égő fáklyát és meg gyújtották a kandel­ábereket. A Himnusz hangjai köz­ben felkúszott az árbócon a ma­gyar zászló, s ezt követték a többi nemzetek zászlói. Ezután színes lég­gömbök szálltak a magasba. Később egy rakéta emelkedett fel, hosszú színes füstcsóvát hagyva maga után. A petárdák hangos durrogása jelez­te az újabb látványosságot. Színes fűstfelhő vette körül a felvonulást. Ekkor a mesevilágban éreztem ma­gami A zenés felvonuláson színesek és fehérbőrűek, magyarok és ide- genajkúak nagyszerű éneke csen­dült fel_ hirdetve az egységet az összefogást és a mindenki számára oly fontos kincset: a BÉKÉT. Este tűzijátékkal és tánccal zá­rult a felejthetetlen nap,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents