Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-07 / 211. szám
Visel, szeptember 7, csütörtök 5. oldal Jó ishola Hevenyészett sátor a mező közepén. Mellette teherautó áll. Ez most a mentőkocsi. Mert anélkül tilos repülni. A szigorú rendelkezés ugyan fölös óvatosságnak tűnik, hiszen a vitorlázórepülés a legbiztonságosabb, legveszélytelenebb sportok egyike. Itt, a tízéves fennállását ünneplő Kiskunfélegyházi repülőtéren sem fordult elő még egyetlen súlyosabb baleset sem. Ez a „fölös óvatosság” jellemzi minden másban is a repülők munkáját. Jól emlékszem, három éve feltűnt itt egy roppant lelkes kis legényke, Magyart Béla. Kijárt minden szombaton délután, vasárnap, kitűnően vizsgázott az elméleti Szilágyi Zoltán az idén lett nyomdász szakmunkás — és ezüstkoszorús vitorlázópilóta is. anyagból, az oktatója mondta, hogy remekül repül a kétkor- mányos gépen, mór régen el lehetett voliia' 'engedni egyedül. Mégsem engedték ed. Megvárták, míg betölti a 16. életévét. Akkor aztán gyorsan utódérte azokat, akik már régebben egyedül repültek, de kevésbé voltak szorgalmasak, mint ő. Ez a fiú ma már fiatalember. Á repülést választotta élethivatásául. A napokban vonul be a néphadsereg légierejének tisztiiskolájára. öt kerestem a félegyházi repülők között. De a repülőtér üres. Egyetlen gép sem áll a starton. Hol vannak? — Odafönn — mutat a magasba mosolyogva Csordás István repülőtérparancsnok Nagynehe- zen egy gépet meglátok. Néhány kilométernyire északra kitartóan köröz egy emelésben. S a többi? — Kettőt Algyőre küldtünk, három meg a város fölött, a nap irányában, azért nem lehet most látni őket. A vitorlázórepülők álma az ilyen idő. Napsütés, enyhe szél, reggeltől estig lehet repülni. De még ilyenkor is ritkaság, hogy valamennyi gépnek sikerül hosszabb időre „megragadnia” odafönn. Most azonban jó néhány fiatal, jól képzett pilóta van együtt a repülőtéren, két héten át. Augusztus második félében tábort tartott Félegyházán a megyei MHS repülőklub, s a jó időjárásnak köszönhetően is igen szép eredményeket értek el. Többek között hatan szerezték meg az ezüstkoszorús teljesítményjelvényt. Ennek a jelvénynek három feltétele van. Ezer méter magasságot kell elérni, 50 kilóméteres távot repülni, s öt órát eltölteni odafönn, egy- szuszra... Egy kétüléses Góbé jön éppen leszállni. De csak egy fejet látunk a kabin mögött. Szép símán ér földet a hatalmas ezüstszínű madár. Szilágyi Zoltán kecskeméti nyomdász repült vele három órát. ö is a táborban szerezte meg az ezüstkoszorút, most csak gyakorlásképpen szállt egyet Aztán nemsokára megérkezik Magyart Béla is a Pilis nyergében. Egy kicsit túlhúzza a leszállásnál, a gép farka mintha egy gondolattal előbb ért volna földet — Természetes — mondja elnézően a repülőtérparancsnok. Megszokta, hogy a motorosgépek orra magasabban van leszálláskor. Magyart Béla ugyanis most jött haza a békéscsabai motoros repülőiskoláról. Tavaly a nyári vakációban kapta az alap- kiképzést, s az idén, a bevonulás előtt műrepülni tanult S mégis eljött még ide vitorlázni is? — Nagyon szeretek repülni. S nem akarok végképp hűtlen lenni a vitorlázórepüléshez sem. Jó iskola ez. Elmondja, hogy Békéscsabán általában jóval hamarabb repülhettek egyedül a vitorlázó repülők. Hiszen volt már tapasztalatuk. Ezzel sok időt, üzemanyagot fáradságot takarítottak meg. — De még nagyobb előny, hogy mi már elméletileg is képzettebbek voltunk, mint a többi. Volt köztünk három abo- nyi fiú. Ott nincs repülőtér, ők is csak az érettségi előtt határozták el, hogy pilóta lesz belőlük. Éjjel nappal magoltak, mi meg a repülésnek szentelhettük minden figyelmünket. Bizony, az hogy a vitorlázók Magyart Béla, aki Félegyházán repült először, s néhány év múlva lökhajtásos gépen vigyáz majd biztonságunkra. már gyerekfejjel megismerték a repülést, gyakran sorsdöntő volt. A nagyon kemény orvosi vizsga, s egyéb szempontból is szigorú előzetes rostálások után a tiszti iskola felvételi vizsgáján a jelentkezők alig fele maradt meg. Érthető. Sokmillió forintot érő harcigépet bíznak majd rájuk, s ők őrködnek az ország légterének biztonsága fölött. A legjobbakat válogatták ki közülük. — Hogyan lett repülő — kérdezem. — Eredetileg mérnök akartam lenni. De aztán elsős koromban kihoztak bennünket ide a Petőfi gimnáziumból. Megtetszett, attól kezdve kijártam. Körülnézek, ahogy közrefogtak ott bennünket kíváncsian a többiek. Mosolyok. Ök is büszkék Magyart Bélára, aki innen indult el, velük együtt tanult repülni, s lám, vadászrepülő lesz belőle. Ki tudja, talán még űrhajós is. Mester László Dákok A történelem pompás, ózon- dús levegőjében rendkívül otthonosan mozognak a filozofikus drámák, az operettek és a ka- landfilmek szerzői. Egy-egy valóban élt vagy kitalált legendás egyéniség kiváló koronatanú lehet. Ha kibírta a páncél szorítását, miért ne viselné öl — kétezer év távolából — a feszes filozófiai tételt?. Ha nem rettent a csaták nyílzáporától, miért félne a gúny golyóstollhegyétől? S ha igazi életük sokkal inkább verítékszagú volt, miért ne kapják meg holtuk után a délceg fordulatokat? — A koronatanúk nem tiltakoznak. Esetleg a tudósok. De ők bizonyára ritkásan gyönyörködnek ezekben a műfajokban. tött Domitianus császár Rómára nézve eléggé megalázó békét időszámításunk után 89-ben a dákokkal. Ügy tűnik, a jellemzéssel sem akartak megbántani senkit.. Ennek illusztrálására legcélszerűbb Szerb Antal aforizmáját átültetnünk. (Ö Kisfaludy Károly hazafias tatár-magyar színművéről mondott hasonlót.): Titus Popovici filmjében tehát éppen olyan jó rómaiak a dákok, mint amilyen jó dákok a rómaiak. Nemes ellenfelek, kölcsönös megbecsülés, egyhangúan elfogadott szembenállás. Legszebb példa erre, amikor a dák királylány éjt-nappallá téve ápolja súlyosan sebzett szerelmesét, ám attól a pillaVagy elintézik egy legyintéssel. Igazuk van. Jól tudták mindezt a Dákok című film román alkotói és francia finanszírozói. Egész bátorsággal szabadjára engedték fantáziájukat, szórakoztató látványos csatajeleneteket, selymes szerelmi szövevényeket, archaikus kémtörténeteket kerekítettek Decebál király birodalma mögé. Még a történelmi tényeket sem kellett meghamisítaniuk; Máig is tisztázatlan, miért könattól fogva, hogy felgyógyul, csak az ellenséget látja benne, mert a fiatalember történetesen római légióparancsnok. Elismeréssel szólhatunk Ciu- botaru operatőr zord és mesés tájakat nagy kedvvel, szép színekkel megörökítő kamerájáról, a nyihogó-hörgő lovakkal, csörömpölő fegyverekkel ékes nagy összecsapásról, a jókötésű daliákról, a dák királylány igéző szépségéről: de mindezt inkább meg kell nézni. Szabó János A jugoszláv műsora TV CSÜTÖRTÖK 9.0«: A zágrábi vásár ünnepélyes íegnyitása. — 17.05: Hírek. — 17.10: yermekműsor. — 17.25: Gyermek- iradó. — 17.55: Műsorismertetés. — !.00: Tv-újdonságok. — 18.15: Rl- ortmüsor. — 18.35: vonószene. — >.00: Vidám szórakoztató műsor. — ».40: Hirdetések. — 19.54: Jó éjsza- át, gyerekek! — 20.00: Tv-híradó.- 20.30: Hirdetések. — 20.40: Tv-já- íksorozat. II. rész. — 21.15: A Vá- lr hírei. — 21.30: Régi hangszerek.- 21.50: Tv-híradó. I. AZ ÜTIJEGYZETEK korát éljük. Sokan utaznak, s az élmény- beszámolók száma is szaporodik. Vigyázni kell, ne mondjon, ne írjon feleslegeset, másoktól hallottakat az ember. Vannak, akik tengeren túlra váltanak jegyet A kispénzű ember beéri a szomszédos országokkal. De akad-e még erről mondanivaló? Az IBUSZ Románia—Jugoszlávia útvonalra hétnapos autóbuszkirándulást hirdetett. Megtelt egy kis helyi járatos busz az utasokkal. Az útirány: Nagyvárad—Kolozsvár—Torda—Déva— Vaj dahunyad—Arad—Temesvár, majd Jugoszláviában Belgrád és Növi Sad, azaz Újvidék. Még felsorolni is sok. Több mint ezer kilométer távolság. Habár, mi ez a rohanó repülőgépek korában? Amikor két óra alatt. Budapestről Moszkvába repülhet az ember. Hét nap alatt két ország, illetve azoknak is csak egy kis csücske... Mi ebben a szenzáció? Szeretném megnyugtatni a kedves olvasót, nem fogom untatni felesleges útleírásokkal, vagy utazásunk apró részleteivel. Bevallom magam is kiváncsi voltam, mit nyújt a magyar utazási iroda egy ilyen körút során. Beváltja-e a hozzá fűzött reményeket? Mit tud kielégíteni a sokféle kívánságból, melyek zöme a szép tájak látványára, a történelmi nevezetességek megtekintésére irányul? Ezt figyeltem, s próbáltam lemérni. KÖZBEN persze akadt néhány érdekes megfigyelés is. S ez mindig tanulságos, különösen ha előítéletek nélkül igyekszünk szemlélődni. Az előítéleteket különben is jobb ha otthon hagyja az ember. Például a határátlépésre vonatkozó aggályokat, sötét intelmeket. Ez alkalommal egyszerű névsorolvasás volt csupán, s engedtek utunkra mindkét olda- lon. A román idegenforgalmi hivataltól fiatal útikalauzt kaptunk. Dankó János, így mutatkozott be. Később tudtam meg róla, hogy a nagyváradi magyar színház zongoristája, kinek első útja volt a mostani. Talán ezért, vagy általában így van, de mindvégig lelkiismeretes kísérőnk volt, aki mindent elkövetett, hogy jól érezzük magunkat, s igyekezett elhárítani a legkisebb akadályt is kényelmünk, s jó ellátásunk érdekében. Közben örömmel hívta fel figyelmünket a látnivalókra, melyek bőven szegélyezték utunkat. Látható büszkeséggel mutatta a Nagyvárad közelében épülő új alumínium kombiná- -tot, a bútorgyárat, cukorgyárat — szintén most épül —, az alig öt-hat éves új emeletes házakat az elővárosban, melyek arról győztek meg frissiben is bennünket, hogy rohamos fejlődés, iparosítás szemtanúi vagyunk. NAGYVARAD. Ebéd, majd séta a városban. Többen is javasoljuk: hadd tekintsük meg a híres Ady-múzeumot! Vasárnap van, a város csendes, a Sebes- Kőrösben pecázó gyerekek állnak térdik vízben. Próbáljuk visszaidézni gondolatban a költő korát. A múzeum gazdag Ady-emlékekban. Tíz évvel ezelőtt láttam, de azóta is sokat gyarapodott. Azt is tükrözi, hogyan él Ady a román irodalomban, köztudatban. Sok verse mellett ott látjuk a román fordítást is, neves fordítók — Octavia Goga, Jebele- anu és mások — tollából. A múzeum őre lelkesen magyaráz, de sietnünk kell tovább, ma még Királyhágón át Kolozsvárra kell érnünk. Sajnáljuk, hogy nem időzhetünk. Láttunk néhány templomot, a „Papok sorát”, ahol valamikor Ady is sétált. De a kedves hangulatú város nem nyílt meg előttünk. Hiába, dús a program, robogjunk hát újabb ámények felé... KIRÁLYHÁGÓ. De hol itt a hágó, mely valami hegycsúcsként él az alföldi ember képzeletében? Oly lassú volt az emelkedő, hogy szinte észre sem vettük, már fent vagyunk. Valamikor kis butik állt itt, most modern Restaurantul, melynek teraszán kellemes lehet üldögélni. S üldögélnek is sokan, főleg külföldiek, turisták. Végig amerre mentünk, a szép Kőrös vidékén, rengeteg a turista. Táboroznak, élvezik a vidék szépségeit. Karambol? Nem, csak egy hosszú túrakocsit bámul a falu népe... CSÚCSA. Itt élt Ady Boncza Bertával. Egy pillanatra feltűnik a kastéiy, melyet most restaurálnak. .. De nem állunk meg, robogunk tovább. Mindenütt pirostetős házak, néhol még akad egy-egy régi székelykapu, vagy azt utánzó bejárat, de a nálunk is megszokott módosabb építkezés itt is kiírtja a hajdani díszítőelemeket. Néhol még áll egy-egy faház, s mellette az új. Vajon megőrzik-e legalább mutatóba a régit? Aztán feltűnik Kolozsvár. (Folytatjuk) F. Tóth Pál
