Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-30 / 231. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek I XXn. ÉVF., 231. sz. Ara 60 fillér 1967. SZEPT. 30. SZOMBAT Élénk vita után elfogadta az országgyűlés a termelőszövetkezeti és földjogi törvényt Az ülésszak befejezte munkáját A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről, va- ÍBmint a földtulajdon és a földhasználat tovább­fejlesztéséről szóló törvényjavaslatok együttes tárgyalásával folytatta tanácskozását pénteken reggel 9 órakor az országgyűlés. Az ülésen részt vett Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Nyers Rezső és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Poli­tikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai pá­holyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Vass Istvánnénak, az országgyűlés alelnökének megnyitója után a pénteki tanácskozás első szónoka Fehér Lajos, a kormány elnökhelyettese emelkedett szólásra. r Újabb jelentős lépések a falu társadalmi viszonyainak fejlődésében Két igen fontos, egész terme­lőszövetkezeti mozgalmunk to­vábbfejlődését érintő törvény- javaslat fekszik önök előtt. Ki­dolgozását pártunk IX. kong­resszusa kezdeményezte. Irány­elveit ez év első felében meg­tárgyalta a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek sok százezres i „parlamentje”: Tsz-parasztsá­gunk tehát már leadta szavaza­tát a két tervezetre. Egyönte­tűen támogatja és most tiszte­lettel azt kéri az országgyűlés­től: Emelje törvényerőre azo­kat ! A szövetkezeti közgyűléseken, a küldöttgyűléseken, az orszá­gos kongresszuson lezajlott szé­les körű, igen élénk és termé­keny vita egyben azt is meg­mutatta: Parasztságunk való­jában már leadta szavazatát a mozgalomhoz való csatlakozás­kor, a tsz-be való belépéskor és már akkor — végérvényesen szavazott. És nem bánta meg, mint ahogy nem is bánhatta meg! Az átszervezés óta eltelt immár több mint fél évtized egyenletesen felfelé ívelő gazdál­kodási eredményei és saját életkörülményeinek határozott javulása láttán joggal ítélheti meg úgy: Érdemes volt a közös gazdálkodás fejlesztéséért dol­gozni, fáradozni, küzdeni! Ezután Fehér elvtárs a szö­vetkezetek fejlődéséről beszélt, majd hangsúlyozta: A termelő- szövetkezetek alkalmasak arra is, hogy az élet- és munkakö­rülmények javításával elősegít­sék szocialista forradalmünk egyik nagyon fontos céljának valóraváltását: Az ipari és mezőgazdasági munka, a város és a falu közötti különbségek fokoza­tos megszüntetését. — Termelőszövetkezeti moz­galmunk általános fejlődése mögött — mondotta — elma­radt a jogalkotás. Szövetkeze­teink többsége gyorsan kinőtte A tisztelt országgyűlés előtt fekvő javaslatok agrárpoliti­kánk továbbfejlesztésének igen fontos új elemeit tartalmazzák. A termelőszövetkezeti törvény a mezőgazdaságban kiépült szo­cialista viszonyokat erősíti, az­által, hogy a törvényben előírt új szabályozások megvalósulá­sára termelőszövetkezeteink — működésük, gazdasági tevé­kenységük belső tartalmát te­kintve — mind magasabb szo­cialista szintre emelkednek majd. A földjogi törvény pedig azokat a kereteket, amelyeket az 1959. évi 7. sz. törvényerejű rendelet és egyéb jogszabály, valamint az átszervezés idősza­kában kialakított alapszabály­minták megszabtak. E jogszabályok több tekintet­ben elavultak s ma már gátol­ják a fejlődést. Üj szabályo­zásra, új törvényekre van szük­ség, amelyek szentesítik a szö­vetkezeti élet kialakult új for­máit, egyúttal egyengetik a to­vábbi fejlődés útját is. A ter­melőszövetkezeti és földjogi törvénytervezetek ezt a célt szolgálják. a szövetkezeti földtulajdon be­vezetésével és fokozatos kiala­kításával tovább erősíti rend­szerünk szocialista alapjait. Az önök elé terjesztett törvényter­vezetek jelzik, hogy a szocializ­mus teljes felépítése útján jelentős lépéseket teszünk a magyar falu társadalmi viszo­nyainak fejlesztésében is! A két törvénytervezet kidol­gozása és életbeléptetése a mun­kás-paraszt szövetséget is érin­ti. A szocialista földtulajdon ki­alakításával, a szövetkezeti gazdálkodás szocialista voná­sainak erősítésével a két terve­zet azt a célt szolgálja, hogy parasztságunk még közelebb ke­rüljön a munkásosztályhoz. Enélkül nincs előrehaladás sem az ipar és a mezőgazdaság valóban arányos fejlesztésében, sem pedig városon és falun az életszínvonal növelésében. A két törvénytervezet kidol­gozását és jóváhagyását nem­csak a szövetkezeti mozgalom fejlődése, hanem a gazdaság- irányítási reform megvalósítása is sürgeti. A reform szellemé­nek felel meg a törvényterve­zetnek az a törekvése, hogy a termelőszövetkezet fogalmát az új helyzet követelményei sze­rint korszerűsítse. A törvényter­vezetben ajánlott, korszerűsí­tett fogalmazás szerint: a ter­melőszövetkezet önkéntesen tár­sult dolgozó parasztok társas szervezete és egyszersmind szo­cialista nagyüzem, amely ön­álló, vállalatszerű gazdálkodást folytat. A termelőszövetkezet e ket­tős természetéből elsőkéht az a következtetés és feladat adó­dik, hogy Tovább erősödik a munkás-paraszt szövetség Fehér Lajos felszólalása a Parlamentben. a tsz vezetésében és egész működésében az eddiginél következetesebben kell meg­valósulnia a szövetkezeti demokrácia és a vállalat- szerű gazdálkodás sajátos egységének. Akkor dolgozik jól egy-egy tsz vezetősége, ha megérti s a tag­sággal meg tudja értetni a re­form során a mezőgazdaságban már jórészt bevezetett új in­tézkedéseket és képes azokat a gazdálkodásban hatékonyan, ru­galmasan alkalmazni. A termelőszövetkezet fo­galmának előbb idézett megha­tározásából adódik továbbá az a következtetés és feladat, hogy egyrészt fejlesztenünk kell a termelőszövetkezetet, mint a parasztok társulását, úgy is mondhatnánk, hogy szövetke- zetibbé kell tenni a szövetkeze­teket, másrészt erősítenünk kell a szövetkezeteket, mint nagy­üzemeket. Oly módon kell fej­lesztenünk azokat, hogy mind­inkább vállalatszerűbbek legye­nek, azaz korszerű, önálló vál­lalatszerű gazdálkodást folytas­sanak. Milyen követelményekkel jár a szövetkezeti jelleg erősí­tése? A gazdaságirányítási reform lényeges jellemzője a szövetke­zeti önkormányzat eddigieken túlmenő elvi elismerése és gya­korlati alkalmazása. Az új tör­vénytervezetek is ezt kívánják előmozdítani. A termelőszövetkezet szocia­lista közösség. A termelőszövet­kezetekben testületi vezetés ér­vényesül. Az elmúlt években kitűnt, hogy a döntési és intéz­kedési jogkörök eddigi rende­zése nem számolt eléggé a ter­melőszövetkezetek nagyüzemi méreteinek gyors ütemű növe­kedésével, a gazdálkodás belső differenciálódásával, a nagy­üzemi működés gyakorlati kö­vetelményeivel. Ez elsősorban abban jelentkezett, hogy a köz­gyűlés szerepe túlméretezett és elaprózott volt, ugyanakkor a szakvezetők és a munkaszer­vezeti egységek vezetői saját hatáskörükben alig intézkedhet­tek. A törvénytervezet a tsz-köz- gyűlés kizárólagos hatáskörét csak a működés és gazdálkodás alapvető kérdéseire tartja fenn. Ugyanakkor megfelelő önálló­ságot s ezzel együttjáró felelős­séget biztosít a szövetkezet operatív vezető testületének, az üzemi vezetőknek s szak­embereknek. Ügy gondolom azonban, hogy a szakvezetők tevékenységének konkrét szabályozását a tör­vénytervezetből a végrehajtási utasításba kellene áttenni. A szövetkezeti törvény másik alapvető vonása az, hogy a ta­gok kollektív tulajdonosai s egyben dolgozói, munkavállalói is szövetkezetüknek. Ez a sajá­tos vonás végigvonul a szövet­kezet működésének és gazdál­kodásának úgyszólván vala­mennyi területén. A törvényter­vezet számos lényeges változást és korszerűsítést javasol: így például a tagsági jogok és kö­telességek jobb összehangolásá­ban, a vezetés felépítésének, szervezetének, továbbá a mun­ka megszervezésének és díjazá­sának továbbfejlesztésében. A törvényben világosabb és az eddiginél határozottabb meg­fogalmazást kap az. hogy a ta­goknak nemcsak jogai, hanem kötelezettségei is vannak. E kötelességek közé nem­csak a rendszeres munka­végzés tartozik, hanem az is, hogy a tag vegyen részt rendszeresen a szövetkezet életében. A vállalatszerű gazdálkodás fejlesztése A gazdaságirányítási reform fontos vonása, hogy nagyban előmozdítja az önálló vállalati gazdálkodás kibontakozását nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is. Milyen kö­vetelményekkel jár a tsz-ek vállalatszerű gazdálkodásának fejlesztése, miben áll az önálló vállalati gazdálkodás lényege? A fő követelmény, hogy a vál­lalatok képesek legyenek a ter­melésük eredményeként kelet­kező bevételeikből fedezni rá­fordításaikat s a termeléshez szükséges eszközöket. A kor­mány a felvásárlási áraknak két lépcsőben végrehajtott, illetve végrehajtandó, együttvéve 17 százalékos felemelésével, az egy­szeri hitelrendezéssel, továbbá a termelőszövetkezeti jövedelem­szabályozásról, az adózásról és az állami támogatási rendszer megreformálásáról a közelmúlt­ban hozott határozatával lénye­gében a termelőszövetkezetek nagyobb részében megteremtet­te az önálló gazdálkodás leg­fontosabb pénzügyi feltételeit. Az említett ár-, adó- és egyéb pénzügyi intézkedésekkel lehe­tővé vált, hogy a korszerű nagyüzemi gazdálkodás köve­telményeinek megfelelően a ter-1 melőszövetkezetek is létrehoz­zanak — erejüktől telhetőén és fokozatosan — fejlesztési, ré­szesedési, szociális-kulturális és jövedelembiztonsági alapokat Az elkövetkezendő években fokozatosan megnyílik a lehe­tőség a részesedési alap, ezen belül a nyugdíjalap képzésére, ennek nyomán az évközi, rend­szeres garantált munkadíjazás­ra. A garantált munkadíjazás bevezetésével kapcsolatban sze­retném felhasználni az alkal­mat két közkeletű félreértés el­oszlatására: Először: Elvi kérdést jelent az, hogy nem az állam garan­tálja a tsz-tagságnak a munka­díjak évközi rendszeres kifize­tését, hanem maga a termelő- szövetkezet. Az állam a garan­tált munkadíjazásnak csak a pénzügyi feltételeit igyekszik megteremteni, mint ahogy az általam előbb felsorolt intéz­kedésekkel nagyjában-egészé. ben meg is teremtette ezeket. Másodszor: Maga a termelő- szövetkezet sem garantálja a tagjainak a várható teljes évi jövedelmet, csupán a beterve­zett részesedésnek legfeljebb gi (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents