Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-29 / 230. szám
'967. szeptember 29, péntek S. oldal „Eskü szün ki" A fegyveres erők napján Ha Kiskőrösön járok s úgy adódik, hogy valakire várni kell, vagy értekeznek, ahol dolgom lenne, — azalatt benézek a Petőfi-házba. Elnézelődök, szinte előre számítgatom: no, ott lesz a keresztelő kancsó ... amott a láda ... a pipa... A Hruz Máriát ábrázoló festmény is a helyén ... Kéziratai, művei — több nyelven is ... MINT MIKOR az ember hosz- szabb távoliét után hazatér. A szerény, halk szavú teremőrrel megtárgyaljuk, mi újság? Van, ami évről évre visszatérő téma. Huszonnégy-huszonötezer látogató, nagyjából ez a mérleg. Idén is voltak szép számmal külföldiek. A szomszédos országokból, távolabbról, még Amerikából is. Magyarok, akiknek ez a mi országunk már óhaza... — Legutóbb a tamowi lengyelek látogattak ide, a múlt hónapban —: ez volt nagyobb létszámú külföldi csoport —, hallom a tájékoztatást, s már nyílik is a Petőfiék szekrénye, hogy előkerüljenek belőle a lengyel vendégek ajándékai. Képes, szöveges albumok, Tar- nowról, a nagy vegyipari üzemről. Külön nagy fényképfelvétel Bem József ottani síremlékéről... Vajon mikor hervadtak el a virágok azon a koszorún, amit mi, kecskemétiek tettünk le a tavirózsás víz partjára, mikor júliusban ott jártunk? A vendégkönyvben megkeresem a lengyelek nevét. Egy- kettő ismerős ... Azóta elmesélték odahaza, mit láttak a Petőfi Múzeumban. Lapozgatok. Száz és száz név. Elragadtatott megjegyzések, meghatódottsággal fogalmazott mondatok. Míg újabbakra találok, van idő kérdezősködésre. — Tavaly — vagy azelőtt? — láttam egy mérnök bejegyzését. A tetőzet romlásáról írt valamit. Megfogadta, hogy intézkedik. Ügy emlékszem, pesti volt... — Már rég rendbehozták... Vasrudakkal erősítették meg a falakat, — nyugtat meg a ház őre. — TAVALY — vagy azelőtt — említette, hogy elkelne valami mutatótábla a központban. Tudnák az először ide látogatók, merre találják a múzeumot, ne kelljen kérdezősködniük. — Mutatótábla most sincs... Pedig nem kerülne sokba. Szemem ismét szöveget talál a vendégkönyvben. A kezdete — egy név. Aztán magyarul: „Pham Hai... Nagyon meghatódom az óriási költő előtt, akit nagyon szerettem, amikor Vietnamban iskolában tanultam Petőfi Sándor versműveit. Mindig álmodtam, hogy egyszer volnék az Óriás szülőfalvában. Szerencsémre az álmom megvalósult. Nálunk még folyik a honvédelmi háború — élet-halálharc. Elfogadjuk Petőfi szavát, hogy „esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább . nem leszünk!” Pham Hai vietnami hallgató. | Alkalom szüli a könyvvásárlót is. Ül a kedves kis eszpresszóban, kavargatja a forró feketét, vagy süteményt eszeget. Ki-kinéz az ablakon, odakint az ősz szele már sodorja a leveleket. Beszorul az ember nemsokára a négy fal közé ... Jön az unalom... Vagy mégse? Nem jön. Ma már nem unalmas a téli este falun sem, hiszen sok alkalom kínálkozik a szórakozásra. íme, itt is, az eszpresszó sarkában, csinos kis 1967. Vn. 10. Hoan Quoc Tuy vietnami hallgató ... KALOCSÁN volt a két diák, onnan utazott át Kiskőrösre. ... Mi volt azon a napon Vietnamban? Mint az akkori újságok megírták, dél-vietnami partizánok Binh Long tartományban, Saigontól mintegy 90 kilométerrel északra, szabály- szerű kombinált támadást hajtottak végre az amerikaiak és a kormánycsapatok állásai ellen Mintegy ezer partizán egyidejűleg intézte a tüzérség által támogatott gyalogsági támadást ... A harcok rendkívül elkeseredettek voltak... ...Amikor Pham Hai leírta: „Eöküszünkr Tóth István forgatható állványon ott a kísértő. —- Mintegy két hete, hogy ebben az üzletünkben is bevezettük a könyvárusítást — mondja Városi Istvánná, a kun- szentmiklósi új cukrászda vezetője. — Szabad polcra helyezzük a portékát, a vendég odamehet és tetszése szerint válogathat. — És az eredmény? — Meglepő. Persze, nem beszélhetünk csillagászati számokról, naponta 8—10 könyvet adunk el Ez még a kezdet, de már többen megrendeltek nálam sorozatot például az Üj Magyar Lexikonból és más komolyabb könyvekből is. Kelendők a népszerű orvosi munkák, az útleírások. Ma egy vendég, aki gépkocsival érkezett ide, a Trabant-ról szóló szakkönyvnek örült meg nagyon, persze, meg is vette. Sok az alkalmi vevőnk, már kialakulóban van a „törzsgárda” is. Jó ezt hallani. Kunszent- miklóson nincs külön könyvesbolt, a kultúr cikküzlet látja el a falut. De ez az új elgondolás nagyon életrevaló, ötletes és főként — eredményes. Itt van például — képünkön — Halász Rozika, öt a szülei süteményért küldték el a „cukiba”. Amíg az árut becsomagolták, körülnézte a könyvespolcot és — íme! — amit régen keresett, Az ember tragédiáját itt megtalálta. B. J. Dolgozó népünk, egész társadalmunk azokat köszönti ma, akik fegyverrel a kézben vigyázzák határainkat, védik békés építő munkánk eredményeit, őrködnek szocialista államrendünk biztonsága felett. A nép fegyveres fiait ünnepeljük, akik méltóan az 1848-as szabadságharc és az 1919-es munkás hősökhöz, mindent megtesznek azért, hogy az Idegen betolakodók, belső ellenségeink ne árthassanak. Katonáinkra emlékezünk, akik a szocialista világrend- szer hadseregeivel közösen a világon egyedülálló harci technikával rendelkeznek, s nemcsak ismerik, de mesterien is bánnak e modern fegyverekkel, A gyakorlatokon bebizonyították, hogy képesek megsemmisíteni az agresszort, akár a levegőben, akár a szárazföldön érkezne, hiszen korszerű fegyverzetük, a nép iránti hűségük és szeretetük felvértezte őket a határok védelmére. Nemcsak a katonai tudás, fizikai erő megszerzésében jeleskednek katonafiaink, hanem — ha szükséges — hozzájárulnak a szocialista haza anyagi értékeinek gyarapításához is. Utakat, vasutakat építenek, segítenek a mezőgazdaság terA fegyveres erők napja alkalmából az MHS-ben végzett kimagasló tevékenységükért a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere a Honvédelmi Érdemérem kitüntetésben részesítette a szövetség politikai munkatársait és társadalmi aktivistáit Az ünnepségen megjelent Madarász László, a megyei tanács vb-elnökhelyettese és ár. Posváncz László, a megyei pártbizottság munkatársa. Bala- bán Sándor alezredes, az MHS megyei elnökének ünnepi beszéde után a tizenöt éves áldozatos munkájuk elismeréséül a Honvédelmi Érdemérem kitüntetést átvette: Besenczi János, Borszéki Lajos, Csordás István, Dorogi Károly, Hajba Ottó, dr. Kárpáti Antal, László József, Szabó Lajos, K. Tóth Ferenc és ményeinek betakarításában ... Határőröket köszöntünk, akik az év minden időszakában éjjel és nappal önfeláldo- zóan, nagy hozzáértéssel biztosítják a békés építő munkát, őrzik határaink biztonságát. Rendőreinket ünnepeljük, akik törvényeink betartását, a bűnözők, a kárt okozók elleni harcot választották élethivatásuknak. A szocializmus vívmányaira, valamennyiünk békés és nyugodt életkörülményeire vigyáznak mindig és mindenütt, őrzik a nép vagyonát, s fáradhatatlanul üldözik a bűncselekmények elkövetőit. Munkáshadseregről, a munkásőrökről beszélünk tisztelettel és szeretettel, akik a nehéz: fizikai, vagy szellemi munka után önként vállalják azt a nagyszerű feladatot, hogy bármikor ellássák a nép szolgálatát. A haza szeretete, szocialista társadalmunkba vetett szilárd hit készteti őket erre. Amikor a nép fegyveres fiait, katonákat, határőröket, rendőröket, munkásőröket köszöntjük, egyben kifejezzük azt is: bízunk bennük, s számítunk rájuk! Fáradságuk, verejtékük a békés építésben a haza, a nép iránti szolgálat igaz próbaköve. Zablahoczki Pál. Tízéves mun^ kájuikért tizennyolcán kaptak hasonló magas kitüntetést. Csütörtökön délelőtt 10 órakor a megyei tanács vb termében Buda Gábor, a megyei tanács vb-elnökhelyettese adott fogadást a polgári védelem parancsnokai, aktívái számára. A fegyveres erők napjáról szóló megemlékezés után Buda elvtárs átnyújtotta a Honvédelmi Érdemérmet dr. Vissinger Lászlónak, dr. Hegedűs Jánosnak, Bozsó Ferencnek, Nagy Fel rencnek és Pervein Sándornak* akik tizenöt éve tevékenykednek a polgári védelem munkájában. Tízéves szolgálatukért tizenhaton kaptak kitüntetést. A kitüntetettek nevében Bozsó Ferenc fejezte ki köszönetét. Meglátni és... ★ ★ ★ Kitüntetések a fegyveres erők napja alkalmából «ÜSÍ#** 07Ai 11. AZ „INDIAI FOJTÁS”. Az „indiai fojtást”- gyakoroljuk. Magános őröket, vagy más személyeket lehet elintézni ezzel a módszerrel. Mindenki kap egy selyemsálat. Murdock őrmester hosszasan magyarázza és be is mutatja, hogyan kell a selyemsálra olyan hurkot kötni, amit össze lehet húzni, de újra tágítani nem. Az nymodon hurkolt, szorosan tapadó selyem feltétlenül megfojtja a kiszemelt áldozatot. Neve onnan ered, hogy állítólag valami indiai vallási szekta tagjai ölték így meg ellenségeiket. A hurkot nem muszáj élőre megkötni. Ügyes mozdulattal azt az áldozat nyakán is el lehet végezni. Murdock őrmester bemutatja. Egy csendes, a többiektől mindig félrehúzódó finn fiút int magához. — Fordítson hátat nekem — parancsolja. A finn készségesen engedelmeskedik. — Természetesen csak a sál nyakbavetése során történő hurokkötési technikát mutatom be, a fojtást már nem — kedélyes- kedik Murdock. — Figyeljenek! Közel, lép a finnhez. Aztán villámgyors mozdulattal a fiú feje fölött átveti a sálat, s eközben már meg is csinálta ahur- kot. Lábát előre lendíti, hogy egészen a finn mellé lépjen, de megbotlik. Elveszti egyensúlyát és a sállal a finnt magával rántja a földre. A hurok megszorul a fiú nyakán. A finn arca elkékül. Mindkét kezével a sálhoz kap, de a hurok jó. Túlságosan jó. A selyem halálos szorítással tapad a nyakára Pontosan úgy, ahogy azt az imént Murdock őrmester elmagyarázta. A finn kiáltani szeretne, de nem jön hang a torkán. Kék szemeit könny önti el. Az arca egyre kékebb. Kétségbeesetten rúgkapál. Dermedten nézzük a váratlan eseményt. Murdock ijedten felugrik. Ám nem tudja, hogy mit tegyen. Segélytkérően néz ránk. A finn már elájult. Gyorsan. Segíteni kell rajta. Mellé ugróm. A mindig lassú Hanzi azonban most megelőz. Rohamkése villog a kezében. El akarja vágni a selyemsálat Az összesodródott erős anyag azonban csak nehezen enged. Végre sikerül. A finn nyaka most már szabad. Hanzi közel hajol hozzá. Ujjaival megtapogatja a finn nyakát Szomorúan felnéz. — összáron csői ódott a gégéje. Nem kap levegőt Már talán meg is fulladt — mondja. — Nem tud segíteni? — suttogja rémülten Murdock. — Beppo — mondja Hanzi — rohanj és hívd a mentőket Az olasz elszáguld. — Egyetlen lehetőség van — mondja a kövér német. — Talán az segít Arcát elönti a verejték. Látszik, hogy tétovázik. De aztán erőt vesz magán. Izgatottan figyeljük. Sejtelmünk sincs, hogy mit akar. Mindegy, csak már tegyen valamit. Hanzi rohamkésével a finn nyakához közelít. Szabad kezével a szerencsétlen fiú gégéjét tapogatja óvatosan. Aztán az összeroncsolt gége alatt felmetszi a finn légzőcsövét. Vér freccsen. Fura sípoló hang haliaszik. A finn teste finoman megremeg. Hanzi véres kezével megkönnyebbülten megtörli a homlokát. A finn vére összekeveredik a kövér német verejtékével. — Ha a mentők időben jönnek, akkor lehet, hogy életben marad — mondja. — Mit csinált maga őrült? — ripakodik Hanzira Murdock. — Mesterséges légzés kellett volna. Maga öli meg! Hanzi kezében megvillan a rohamkés. Elkapom a karját. — Észnél légy — sziszegem a fülébe. Murdock őrmester hátrál mellőlünk. Szemében riadt fény villan. Szirénázva megérkezik a mentőautó. Még meg sem áll, amikor az orvos már leugrik a sofőr melletti ülésről. A finn mellé térdel. A szerencsétlen fiú vére sebesen buzog, de a mellkasa lassan hullámzik. — Ki csinálta ezt a légcsőmetszést? — kérdi az orvos. Hanzi hallgat. — ö — mutat vádolóan a németre Murdock. — Gratulálok! Ez volt az egyetlen megoldás — mondja, majd hozzáfűzi: — Persze, még nincs minden rendben. Az orvos munkához lát. Elsőnek a vérzést igyekszik csökkenteni, aztán fémcsövet helyez a finn légcsövébe, majd injekciót ad neki. — Gyorsan a hordágyat — parancsolja az embereknek. — Azonnal műtőbe kell vinni. Miközben a finnt a hordágyra helyezik és az autóba teszik, az orvos Hanzihoz fordul. — Honnan tudta, hogy így kell eljárni? — El volt törve a lábam és a kórházban unalmamban az osztályos orvos könyveit lapozgattam, amikor ő nem volt ott. Az egyik könyvben olvastam, ha megsérül a gége, és a sérült nem kap levegőt, fel kell metszeni a légcsövet. Meg láttam egy filmet is, amiben egy kisgyereket úgy mentettek meg, hogy egyszerű bicskával fei- metszették a torkát — magyarázza szégyellősen Hanzi. — Jól csinálta. Derekasan cselekedett — dicséri ismét a kövér, németet az orvos. Hanzi elpirul, s aztán tétován int a tábori kórház felé induló mentőautó után. Megszorítom Hanzi mancsát! Ki gondolta volna, hogy pont ő képes gyorsan és vakmerőén cselekedni egy ilyen váratlan és szokatlan helyzetben. Murdock őrmester sorakozót vezényel. De most sokkal csendesebben mint máskor. Kerüli a tekintetünket. Tudja, hogy eljátszotta a tekintélyét előttünk. Még két és fél órányi foglalkozás lenne, de az őrmester visszavezet bennünket a táborba. — Szabad foglalkozás! — jelenti be a barakkunk előtt. Máskor kitűnő örömmel fogadunk minden váratlan szabad percet. Most csend van. Csak Schrantz az osztrák, Skorzeny Ottó hírhedt brandehburgi különítményének egykori tagja tesz meggondolatlan megjegyzést: — Na, legalább ennyi hasznunk van Murdock ügyetlenségéből ! — Állat! — köp az osztrák elé Pablo. (Folytatása következik)
