Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-03 / 208. szám

Az alkotók új fóruma Interjú Madarász Lászlóval a Kiskunság szerkesztő bizottságának elnökével Helmut Preissler: Két vers GÜNTHER LÄNDERER 1901—1939. Angelika szépségét a nyomor roncsolta szét. Szemeiben a tágas reményt láttam reggelente, s így szóltam: „Dolgozni akarok!” Szemében a vád nélküli fájdalom ült este. „Hadd dolgozzam!” — így könyörögtem. A nyomor tette tönkre Angelika szépségét „Munkát!” — üvöltöttem. Nap mint nap, hétről hétre rimánkodva, üvöltve. . Aztán mások „barnává váltak”, s munkára leltek.' Az asszonyok homlokáról a jóllakottság eltörölte a redőket. Vajat vettek asszonyaiknak. Ruhát vettek asszonyaiknak. Örömet szereztek asszonyaiknak. Boldogok lehettek asszonyaikkal! Hétről hétre számon kértem a munkát, imádkoztam és üvöltöttem ... Reményteli szemek mosolyogtak rám reggelenként; jaj, vádtalan szemek mosolyogtak este;.. Angelika szépségét a nyomor dúlta fel! .:. Két éven át szenvedtem a kedvesem szétzilált tekintetét, majd fogtam a vörös zászlót, ráhímeztem a megadás fehér körét, s a közepébe fekete szalagokból a négy bitót idéző keresztet varrtam-..: A nyomor pusztította el Angelika szépségét! Nap mint nap, hétről hétre futottam a vörös közepén színtelen mezőben feketéllő kereszt mögött... ... szaladtam.;. hátamon a kereszt négy bitóból, a megadás körének foglyaként, elárult elvtársak vérétől űzve, Angelika arcának szemérmes barázdáitól elítélten í.. rohantam . I, ANGELIKA LÄNDERER 1910—1939. A nácikhoz futottál, zászlajuk alatt meneteltél, s ételt, ruhát és pénzt hoztál haza. Rútul megcsaltál: Ami enyém volt, vajért és gúnyáért eladtad. Drágám. hogyan hihetted azt, hogy csak ennyit, ennyit érsz! Jóba Tibor fordítása Az újrakezdés nem lehet meddő, ha vannak új elgondolá­saink! — Ezekkel a szavakkal nyitotta meg Madarász László a megyei tanács vb-elnökhelyet.tese a Kiskunság szerkesztő bizottságának elnöke a múlt héten azt az ankétot, amelyet a megyei antológia újbóli megjelentetése, s a további jeladatok I megbeszélése végett hívtak össze Kecskeméten a TIT-klubban. Mint annak idején beszámoltunk róla, az ankétnak igen nagy sikere volt. Mintegy ötvenen jelentek meg a meghívottak kö­zül, az irodalmi, művészeti és tudományos élet képviselői, me­gyebeli alkotók, valamint a párt és társadalmi szervezetek kulturális munkatársai. A Kiskunság antológia 12 évvel ezelőtt jelent meg először. A folytatás az elmúlt évek során igen rendszertelen volt, az utolsó számot tavalyelőtt láthattuk. Éppen ezért a megye szel­lemi életében jelentős lépés a mostani újrakezdés. A megyei pártbizottság és a megyei tanács vb mindig is szorgalmazta külön Bács megyei folyóirat, vagy kiadvány rendszeres megje­lentetését. Elsősorban ennek köszönhető, hogy hosszabb szünet után is most már bízhatunk a folytatás sikerében. Az újrakezdésről és a további tervekről érdeklődtünk Ma­darász László elvtárstól, a szerkesztőbizottság elnökétől. — Mi okozta azt, hogy a megyei tanács vb 1964-ben hozott határozatát követően mindössze két szám jelent meg, s ezután két évig egy sem? — Akkor úgy hittük, hogy a szerkesztéssel és a szervezéssel járó feladatokat a tanács mű­velődésügyi apparátusa a maga erejéből meg tudja oldani. Be­bizonyosodott, hogy a munka mellett ez megoldhatatlan fel­adat. Ezért legutóbb a megyei tanács végrehajtó bizottsága külön felelős szerkesztőt bízott meg ezzel a feladattal. A Kis­kunság szerkesztője Varga Mi­hály tanár lett, akinek a tár­sadalmi szerkesztő bizottság se­gít az alkotókkal való kapcsola­tok fenntartásában és a szerve­zésben. — Miben foglalhatók össze a szerkesztő bizottság célki­tűzései? — Célkitűzéseink lényegében azonosak a korábbiakkal. Le­gyen a Kiskunság fórum a me­gyében, az alkotó értelmiség szá­mára. Kapjanak benne helyet mind az írók, mind pedig a tudományos kutatók. Ugyanak­kor arra hivatott a Kiskunság, hogy segítségével a megye la­kossága is jobban tudjon tájé­kozódni mai életünk alakulá­sában, a megye művészeti és tudományos életének fejlődésé­ben. Ezzel végeredményben se­gítséget ad a Kiskunság a szo­cialista tudat erősítéséhez... — Bár a célkitűzések azonosak, vannak új vonásai is mostani törekvéseinknek. Szervezetteb­ben, az erőket jobban tömörít­ve akarunk dolgozni. Az ered­ményeket mutatja, hogy az el­ső szám máris a nyomdában van. Várakozáson felül sikerült a szerkesztő bizottság által meg­hirdetett múlt heti ankét is. A megye távoli városaiból, köz­ségeiből is eljöttek az alkotók, s többen levélben, táviratban biztosították a szerkesztő bizott­ságot közreműködésük szándé­káról. — Mégis azt kérdezzük, mi a biztosíték arra, hogy a mostani nekilendülés való­ban tartós lesz? — Elsősorban az előbb emlí­tett alkotó szándék. De vegyük figyelembe, hogy a régiek mel­lé, az utóbbi évek során egy új nemzedék nőtt fel. Tizenkét év alatt a Kiskunság 16 száma jelent meg. Emellett a Biztató és az Aranyhomok című anto­lógia, a Népkutató Füzetek 21 száma, valamint egy sor tanul­mány a különféle fórumokon. Itt kell megemlítenem még a Petőfi Népe kulturális mellék­letét, amelyben hétről hétre he­lyet kapnak a megyebeli alko­tók, s ez az állandó lehetőség már eddig is sok fiatal jelent­kezését tette lehetővé. — Korábban gyakran érte kritika a Kiskunságot azért, mert nem eléggé határozott az arculata. Minden egyes szám szerkesztése attól füg­gött, hogy mennyi és milyen minőségű, témájú anyag gyűlt össze. Milyenek a to­vábbi elképzelések az anto­lógia jellegét illetően? — Röviden: tükrözze az alko­tók munkásságát Vagyis, szé­les skálán kell mozognunk. Többet foglalkozunk a képző- művészettel, hiszen rangos he­lyet foglal el a megye művészi életében. Minden számban be­mutatunk egy-egy képzőmű­vészt, alkotásaival együtt. Sze­repel a programban a fiatal te­hetségek felkutatása, támogatá­sa, s nem utolsó sorban előde­ink gazdag örökségének ápolá­sa. Jó alkalom lesz erre Kecs­kemét fennállásának 600 év­fordulója. De nemcsak Kecske­métről van szó. Állandó rova­tot szánunk a helytörténeti ku­tatásnak, a honismereti mozga­lomnak. Fontos kötelességünk lesz törleszteni adósságunkat Nagy Lajossal szemben és ter­mészetesen ápolni Kodály Zol­tán emlékét. A gazdag népmű­vészeti hagyományok, a nép­dal, tánc, népi képzőművészet emlékeinek megörökítése, jele­nének ismertetése hosszú évek­re szóló programunk lesz. Mint láthatjuk tehát, a program sok­oldalú. De bármelyik témakör­ről legyen szó, szeretném hang­súlyozni, hogy minden őszinte és bátor írásnak helyet akarunk adni, ha a fejlődést előbbre vi­szi. — Az eddigiekhez képest va­lóban nagy lehetőségeket je­lent már önmagában az a tény is, hogy évente négy számot akar kiadni a szer­kesztő bizottság. De néme­lyek még előbbre tekinte­nek. Az ankéton is szó volt róla, hogy folyóirat legyen a Kiskunságból. — Valóban, a jelenlegit nem tekintjük végleges formának. De véleményem szerint egy-két év szorgalmas munkájával kell még bebizonyítanunk, hogy a megye irodalmi és tudományos élete megérdemel egy állandó folyóiratot. Ehhez azonban nem­csak az alkotók, hanem a lakos­ság segítségére is szükségünk van. Nem akarunk befelé for­dulni, szűk keretek között, ala­csony példányszámoknál meg­ragadni. Bízunk benne, hogy akik célkitűzéseinkkel egyetérte­nek, akik szívéhez közel áll a Kiskunság, segíteni fognak. Az­zal, hogy várják, olvassák a megye szellemi életének tükrét, s azzal is, hogy jó propagandis­tái lesznek ügyünknek. M. L. (Lp< A BUKARESTI Irodalmi Könyvkiadó hatal­mas vállalkozásba kezdett: „A Korunk irodalma” összefoglaló cím alatt négy vaskos kötetben bő válogatást ad a háború előtti „Korunk" költé­szeti, szépprózai, kritikai és publicisztikai, vala­mint tanulmányirodalmából. Az első kötetet, a fenti cím alatt a verstermés bemutatására szánta a szerkesztő, Méliusz József. A Korunk az egyik legrangosabb magyar fo­lyóirat századunkban, a romániai magyar írók fontos szócsöve. Legtekintélyesebb szerkesztője Gaál Gábor volt, aki már a harmincas évek elején, a folyóirat hőskorában tekintélyes teore­tikus, kérlelhetetlen, nagy tekintélyű kritikus és széles látókörű marxista esztéta hírében állott, összefogója, szervezője, lelkesítője volt a romániai magyar íróknak. Igényességét, érték­felismerő képességét bizonyítja, hogy olyan köl­tőknek adott helyet folyóiratában, mint Benjá­min László, Berda József, Fodor József, Illyés Gyula (itt jelent meg a „Hősökről beszélek”), Radnóti Miklós, Somlyó György. A Korunk ha­sábjain jelent meg először több nagy József Attila vers is: A város peremén, Vigasz, Invo­káció. Elégia stb. VERES PÉTER is szerepel szabadversekkel a kötetben és Darvas Szilárd is, meg Déry Tibor. Róluk tán sokan nem is tudják, hogy költők is voltak miamikor. Csak örülni tudunk annak, hogy a kecskeméti Donáth György verse is ol­vasható a kiadványban. A romániai magyar költőket többek között Brassai Viktor, Gaál Gábor, Horváth Imre, Korvin Sándor, Méliusz József, Salamon Ernő és mások képviselik. Csak sajnálni tudjuk, hogy több jelentős otta­ni költő különféle okokból nem írt annak ide­A Korunk költészete jén a Korunkba, Így természetesen hiányoznak a jelenlegi kötetből. Elsősorban Áprily Lajosra, Bartális Jánosra, Dzsida Jenőre és Tompa Lász­lóra gondolunk, ök részben más folyóiratok (Erdélyi Helikon, Pásztortűz) munkatársai vol­tak, részben elköltöztek Magyarországra. A magyar nyelvű költészet mellett bizonyíték a folyóirat igényességére a szerepeltetett kül­földi költők előkelő névsora is. Íme, néhány példa, kik írtak a Korunkba a harmincas években: Raffael Alberti, Louis Aragon, Tudor Arghezy, Johannes R. Becker, Gyemjan Denij, Lucian Blaga, Bertold Brecht, John Dos Passos, Stefan Illym, Szergej Jeszenyin, V. Nezval, Bo­risz Pasztemak, Carl Sandburg, és de szívesen sorolnám még tovább a magyar nívót- jelentő neveket. A KÖTETET Méliusz József előszava után Szász János kimerítő tanulmánya vezeti be. Szász nagy felkészültséggel, a terjedelmes anyag és a kor alapos ismeretében elemzi a Korunk költészetének 1932-től 1940-ig (a folyóirat be­tiltásáig) terjedő szakaszát. Rámutat az előz­ményekre (polgári és avantgardista áramlatok, alakuló szocialista líra), kiemeli Gaál Gábor szerepét, s értékeli a más folyóiratokhoz, cso­portosulásokhoz, s a magyarországi irodalomhoz fűződő kapcsolatokat. Sajnos — valószínűleg az alacosny példány- szám miatt — a kötetből csak kevés jutott el hozzánk, s így az érdeklődők számára alig hoz­záférhető. Pedig a határainkon túli magyar iro­dalom jelentős összegezéséről van szó, mely mindenképpen tanulságos számunkra. V. M. V * KISS ATTILA Kiss Attila: Menyecske

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents