Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-03 / 208. szám
Az alkotók új fóruma Interjú Madarász Lászlóval a Kiskunság szerkesztő bizottságának elnökével Helmut Preissler: Két vers GÜNTHER LÄNDERER 1901—1939. Angelika szépségét a nyomor roncsolta szét. Szemeiben a tágas reményt láttam reggelente, s így szóltam: „Dolgozni akarok!” Szemében a vád nélküli fájdalom ült este. „Hadd dolgozzam!” — így könyörögtem. A nyomor tette tönkre Angelika szépségét „Munkát!” — üvöltöttem. Nap mint nap, hétről hétre rimánkodva, üvöltve. . Aztán mások „barnává váltak”, s munkára leltek.' Az asszonyok homlokáról a jóllakottság eltörölte a redőket. Vajat vettek asszonyaiknak. Ruhát vettek asszonyaiknak. Örömet szereztek asszonyaiknak. Boldogok lehettek asszonyaikkal! Hétről hétre számon kértem a munkát, imádkoztam és üvöltöttem ... Reményteli szemek mosolyogtak rám reggelenként; jaj, vádtalan szemek mosolyogtak este;.. Angelika szépségét a nyomor dúlta fel! .:. Két éven át szenvedtem a kedvesem szétzilált tekintetét, majd fogtam a vörös zászlót, ráhímeztem a megadás fehér körét, s a közepébe fekete szalagokból a négy bitót idéző keresztet varrtam-..: A nyomor pusztította el Angelika szépségét! Nap mint nap, hétről hétre futottam a vörös közepén színtelen mezőben feketéllő kereszt mögött... ... szaladtam.;. hátamon a kereszt négy bitóból, a megadás körének foglyaként, elárult elvtársak vérétől űzve, Angelika arcának szemérmes barázdáitól elítélten í.. rohantam . I, ANGELIKA LÄNDERER 1910—1939. A nácikhoz futottál, zászlajuk alatt meneteltél, s ételt, ruhát és pénzt hoztál haza. Rútul megcsaltál: Ami enyém volt, vajért és gúnyáért eladtad. Drágám. hogyan hihetted azt, hogy csak ennyit, ennyit érsz! Jóba Tibor fordítása Az újrakezdés nem lehet meddő, ha vannak új elgondolásaink! — Ezekkel a szavakkal nyitotta meg Madarász László a megyei tanács vb-elnökhelyet.tese a Kiskunság szerkesztő bizottságának elnöke a múlt héten azt az ankétot, amelyet a megyei antológia újbóli megjelentetése, s a további jeladatok I megbeszélése végett hívtak össze Kecskeméten a TIT-klubban. Mint annak idején beszámoltunk róla, az ankétnak igen nagy sikere volt. Mintegy ötvenen jelentek meg a meghívottak közül, az irodalmi, művészeti és tudományos élet képviselői, megyebeli alkotók, valamint a párt és társadalmi szervezetek kulturális munkatársai. A Kiskunság antológia 12 évvel ezelőtt jelent meg először. A folytatás az elmúlt évek során igen rendszertelen volt, az utolsó számot tavalyelőtt láthattuk. Éppen ezért a megye szellemi életében jelentős lépés a mostani újrakezdés. A megyei pártbizottság és a megyei tanács vb mindig is szorgalmazta külön Bács megyei folyóirat, vagy kiadvány rendszeres megjelentetését. Elsősorban ennek köszönhető, hogy hosszabb szünet után is most már bízhatunk a folytatás sikerében. Az újrakezdésről és a további tervekről érdeklődtünk Madarász László elvtárstól, a szerkesztőbizottság elnökétől. — Mi okozta azt, hogy a megyei tanács vb 1964-ben hozott határozatát követően mindössze két szám jelent meg, s ezután két évig egy sem? — Akkor úgy hittük, hogy a szerkesztéssel és a szervezéssel járó feladatokat a tanács művelődésügyi apparátusa a maga erejéből meg tudja oldani. Bebizonyosodott, hogy a munka mellett ez megoldhatatlan feladat. Ezért legutóbb a megyei tanács végrehajtó bizottsága külön felelős szerkesztőt bízott meg ezzel a feladattal. A Kiskunság szerkesztője Varga Mihály tanár lett, akinek a társadalmi szerkesztő bizottság segít az alkotókkal való kapcsolatok fenntartásában és a szervezésben. — Miben foglalhatók össze a szerkesztő bizottság célkitűzései? — Célkitűzéseink lényegében azonosak a korábbiakkal. Legyen a Kiskunság fórum a megyében, az alkotó értelmiség számára. Kapjanak benne helyet mind az írók, mind pedig a tudományos kutatók. Ugyanakkor arra hivatott a Kiskunság, hogy segítségével a megye lakossága is jobban tudjon tájékozódni mai életünk alakulásában, a megye művészeti és tudományos életének fejlődésében. Ezzel végeredményben segítséget ad a Kiskunság a szocialista tudat erősítéséhez... — Bár a célkitűzések azonosak, vannak új vonásai is mostani törekvéseinknek. Szervezettebben, az erőket jobban tömörítve akarunk dolgozni. Az eredményeket mutatja, hogy az első szám máris a nyomdában van. Várakozáson felül sikerült a szerkesztő bizottság által meghirdetett múlt heti ankét is. A megye távoli városaiból, községeiből is eljöttek az alkotók, s többen levélben, táviratban biztosították a szerkesztő bizottságot közreműködésük szándékáról. — Mégis azt kérdezzük, mi a biztosíték arra, hogy a mostani nekilendülés valóban tartós lesz? — Elsősorban az előbb említett alkotó szándék. De vegyük figyelembe, hogy a régiek mellé, az utóbbi évek során egy új nemzedék nőtt fel. Tizenkét év alatt a Kiskunság 16 száma jelent meg. Emellett a Biztató és az Aranyhomok című antológia, a Népkutató Füzetek 21 száma, valamint egy sor tanulmány a különféle fórumokon. Itt kell megemlítenem még a Petőfi Népe kulturális mellékletét, amelyben hétről hétre helyet kapnak a megyebeli alkotók, s ez az állandó lehetőség már eddig is sok fiatal jelentkezését tette lehetővé. — Korábban gyakran érte kritika a Kiskunságot azért, mert nem eléggé határozott az arculata. Minden egyes szám szerkesztése attól függött, hogy mennyi és milyen minőségű, témájú anyag gyűlt össze. Milyenek a további elképzelések az antológia jellegét illetően? — Röviden: tükrözze az alkotók munkásságát Vagyis, széles skálán kell mozognunk. Többet foglalkozunk a képző- művészettel, hiszen rangos helyet foglal el a megye művészi életében. Minden számban bemutatunk egy-egy képzőművészt, alkotásaival együtt. Szerepel a programban a fiatal tehetségek felkutatása, támogatása, s nem utolsó sorban elődeink gazdag örökségének ápolása. Jó alkalom lesz erre Kecskemét fennállásának 600 évfordulója. De nemcsak Kecskemétről van szó. Állandó rovatot szánunk a helytörténeti kutatásnak, a honismereti mozgalomnak. Fontos kötelességünk lesz törleszteni adósságunkat Nagy Lajossal szemben és természetesen ápolni Kodály Zoltán emlékét. A gazdag népművészeti hagyományok, a népdal, tánc, népi képzőművészet emlékeinek megörökítése, jelenének ismertetése hosszú évekre szóló programunk lesz. Mint láthatjuk tehát, a program sokoldalú. De bármelyik témakörről legyen szó, szeretném hangsúlyozni, hogy minden őszinte és bátor írásnak helyet akarunk adni, ha a fejlődést előbbre viszi. — Az eddigiekhez képest valóban nagy lehetőségeket jelent már önmagában az a tény is, hogy évente négy számot akar kiadni a szerkesztő bizottság. De némelyek még előbbre tekintenek. Az ankéton is szó volt róla, hogy folyóirat legyen a Kiskunságból. — Valóban, a jelenlegit nem tekintjük végleges formának. De véleményem szerint egy-két év szorgalmas munkájával kell még bebizonyítanunk, hogy a megye irodalmi és tudományos élete megérdemel egy állandó folyóiratot. Ehhez azonban nemcsak az alkotók, hanem a lakosság segítségére is szükségünk van. Nem akarunk befelé fordulni, szűk keretek között, alacsony példányszámoknál megragadni. Bízunk benne, hogy akik célkitűzéseinkkel egyetértenek, akik szívéhez közel áll a Kiskunság, segíteni fognak. Azzal, hogy várják, olvassák a megye szellemi életének tükrét, s azzal is, hogy jó propagandistái lesznek ügyünknek. M. L. (Lp< A BUKARESTI Irodalmi Könyvkiadó hatalmas vállalkozásba kezdett: „A Korunk irodalma” összefoglaló cím alatt négy vaskos kötetben bő válogatást ad a háború előtti „Korunk" költészeti, szépprózai, kritikai és publicisztikai, valamint tanulmányirodalmából. Az első kötetet, a fenti cím alatt a verstermés bemutatására szánta a szerkesztő, Méliusz József. A Korunk az egyik legrangosabb magyar folyóirat századunkban, a romániai magyar írók fontos szócsöve. Legtekintélyesebb szerkesztője Gaál Gábor volt, aki már a harmincas évek elején, a folyóirat hőskorában tekintélyes teoretikus, kérlelhetetlen, nagy tekintélyű kritikus és széles látókörű marxista esztéta hírében állott, összefogója, szervezője, lelkesítője volt a romániai magyar íróknak. Igényességét, értékfelismerő képességét bizonyítja, hogy olyan költőknek adott helyet folyóiratában, mint Benjámin László, Berda József, Fodor József, Illyés Gyula (itt jelent meg a „Hősökről beszélek”), Radnóti Miklós, Somlyó György. A Korunk hasábjain jelent meg először több nagy József Attila vers is: A város peremén, Vigasz, Invokáció. Elégia stb. VERES PÉTER is szerepel szabadversekkel a kötetben és Darvas Szilárd is, meg Déry Tibor. Róluk tán sokan nem is tudják, hogy költők is voltak miamikor. Csak örülni tudunk annak, hogy a kecskeméti Donáth György verse is olvasható a kiadványban. A romániai magyar költőket többek között Brassai Viktor, Gaál Gábor, Horváth Imre, Korvin Sándor, Méliusz József, Salamon Ernő és mások képviselik. Csak sajnálni tudjuk, hogy több jelentős ottani költő különféle okokból nem írt annak ideA Korunk költészete jén a Korunkba, Így természetesen hiányoznak a jelenlegi kötetből. Elsősorban Áprily Lajosra, Bartális Jánosra, Dzsida Jenőre és Tompa Lászlóra gondolunk, ök részben más folyóiratok (Erdélyi Helikon, Pásztortűz) munkatársai voltak, részben elköltöztek Magyarországra. A magyar nyelvű költészet mellett bizonyíték a folyóirat igényességére a szerepeltetett külföldi költők előkelő névsora is. Íme, néhány példa, kik írtak a Korunkba a harmincas években: Raffael Alberti, Louis Aragon, Tudor Arghezy, Johannes R. Becker, Gyemjan Denij, Lucian Blaga, Bertold Brecht, John Dos Passos, Stefan Illym, Szergej Jeszenyin, V. Nezval, Borisz Pasztemak, Carl Sandburg, és de szívesen sorolnám még tovább a magyar nívót- jelentő neveket. A KÖTETET Méliusz József előszava után Szász János kimerítő tanulmánya vezeti be. Szász nagy felkészültséggel, a terjedelmes anyag és a kor alapos ismeretében elemzi a Korunk költészetének 1932-től 1940-ig (a folyóirat betiltásáig) terjedő szakaszát. Rámutat az előzményekre (polgári és avantgardista áramlatok, alakuló szocialista líra), kiemeli Gaál Gábor szerepét, s értékeli a más folyóiratokhoz, csoportosulásokhoz, s a magyarországi irodalomhoz fűződő kapcsolatokat. Sajnos — valószínűleg az alacosny példány- szám miatt — a kötetből csak kevés jutott el hozzánk, s így az érdeklődők számára alig hozzáférhető. Pedig a határainkon túli magyar irodalom jelentős összegezéséről van szó, mely mindenképpen tanulságos számunkra. V. M. V * KISS ATTILA Kiss Attila: Menyecske