Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-28 / 229. szám
t oldal 5967. szeptember 28, esfltSrtSli Imrehegyi lányok Vadhajtások Napjainkban gyakori téA kívülállónak nehéz eldöntenie, hogy Imrehegy község, vagy csak amolyan tanyaközpont? Még az ott lakók is bizonytalanok ebben a kérdésben. Az iskolaigazgató helyettese pél. dául tréfálkozva mesélte: Amikor pár évvel ezelőtt megírta az újság, hogy befejező<lött a «negye községeinek a villamosítása, nálunk még petróleum- lámpával világítottak. Ebből arra következtettünk, hogy nem község a mienk... A néhány éves tanácsháza épületének bejáratánál viszont ott ékeskedik a tábla: Községi Tanács, Imrehegy. Ez tehát eldönti a vitát. Még akkor is. ha némelyik fiúnak, lánynak, öt-hat kilométert kell gyalogolnia a kultúrházig, ahol kéthetenként táncestet szoktak rendezni. Összejön-e a fiatalság? A kérdés nem pontos. A bálákat ugyanis az eladólányokon, legényeken kívül a szülők is felkeresik és gyönyörködnek a táncoló párokban, szórakoznak, mu. zsikát hallgatnak. A felnőttek elégedettek a szűkös szórakozási lehetőséggel, de mit szólnak ehhez a fiatalok? Hogyan érzik magukat Imrehegyen a huszonévesek, van-e más találkozási lehetőség a bálokon kívül? Három lánnyal beszélgettünk erről, mert a fiúk sokkal kevesebben vannak, s legtöbbjük eljár dolgozni Kecelre. Halasra. Kiskőrösre. Készülnek november 7-re — Pontosan egy éve vagyok Imrehegyen, tavaly decemberben választottak meg a községi KISZ-szervezet titkárává. Szívesen és örömmel vállaltam el, de azóta rájöttem, hogy egyáltalán nem könnyű feladat — mondja Krisztmann Erzsébet tanítónő, aki tavaly Baján szerzett pedagógusi képesítést. A szerény, finom arcú lány elégedett is lenne az imrehegyi körülményekkel. ha nem kellene 600 forintot fizetnie egy albérleti szobáért. Ez fizetésének majdnem a felét elviszi. — Amikor végeztem, azt mondták, hogy itt lakás vár rám, de kiderült hogy még egy szobát sem tudnak adni. így nehéz, és ószintén szólva szeretnék elmenni, de ha megoldódna a lakásgondom, maradnék. Beszéljünk azonban a KISZ-ról, az itteni fiatalokról — fordítja másra a szót. — Alakítottunk egy tánccsoportot a lányokkal, és most november 7-re készülünk. Orosz népi táncokat tanulunk, de a zenével gondunk van. Az a fiú, aki har- monikázni tud. hozzánk nem szívesen jön. Azok, akik KISZ-tagök, gyűlésre nem járnak, hiába küldi szét a meghívókat a titkár. így valóban nehéz összefogni a fiatalokat. Nemcsak a távolság az egyetlen ok... Itt akarok maradni — A szüleim 1956-ban költöztek Kecelről Imrehegyre. Itt már házunk van, én ott lakom velük — mondja Magyar Ilona, aki a községi tanácsnál adóügyi előadó. Az idén érettségizett Baján, s rövid ideje dolgozik jelenlegi munkahelyén, egyelőre szerződéssel. Bízik a véglegesítésében, hiszen Imrehegyen kíván maradni. Szereti a munkáját, az embereket, a falut. Szórakozásképpen hetenként beutazik a busszal Kecelre és megnéz egy-egy filmet. Ilyenkor a nagymamánál alszik, és reggel jön vissza, üjján karikagyűrű. — Ügy állapodtunk meg a vőlegényemmel, hogy Imrehegyen maradunk, ö még Szegeden dolgozik, kőműves, de ha novemberben összeházasodunk, idejön. Munkája, bőven lesz, hi_ szén most alakítják ki a község központját, és egyébként is sok az építkezés. Barátnői nincsenek, bálákba nem jár. Ha végez a munkájával, hazamegy és olvas. Többen azt mondják rá, hogy felvág, amiért Baján járt iskolába. Szerinte ez nem igaz, mert neki már másképpen kell rendezni a szabad idejét, hiszen vőlegénye van. Az Új Életben dolgozom Már alkonyodik, amikor a ház felé fordulunk. A kutya illendőségből vakkant néhányat, de már nyílik is a kiskapu, és egy középtermetű, napbarnította lány áll előttem, Béleczki Júlia, a KISZ-szervezet gazdasági felelőse, az Oj Élet Termelőszövetkezeti Csoport női munkacsapatának tagja. Amikor a szokatlan kérdést felteszem neki, hangjában meggyőződéssel válaszol. — Jól érzem magam Imrehegyen! — Aztán, mintha csak önmagával beszélgetne, folytatja: — Nemcsak azért, mert a szüleim is itt vannak, hanem mert jó a kereseti lehetőség is a tszcs-ben. Igaz, sokat dolgozunk, de a nyári hónapokban megkeressük a havi 1600—1700 forintot. Egy 17 éves lánynak ez szép. Nem igaz? Valóban így van. Béleczki Júlia józanul gondolkozik sorsa felől. Nem akar elkalandozni bizonytalan lehetőségek után. ö is tagja a tánccsoportnak, hetenként moziba megy, itt a művelődési házban, ahová Félegyházáról jár ki a filmes autó. Rendszerint ott van a bálákban, barátnőivel, akikkel együtt dolgozik, szórakozik. — összejönnek a fiatalok a bálákra? — ö, van, aki tíz kilométert is gyalogol, még esőben, hóban is. A fiatalok megtalálják egymást, ha akarják. Egyébként Júlia húga a tszcs ösztöndíjasaként Kiskunfélegyházán tanul, baromfinevelő lesz belőle, tehát ő is Imrehegyen marad, itt talál munkát, megélhetést. Űj emberek, új igények formálódnak Imrehegyen is. Az igény és a lehetőség azonban nem mindig, nem mindenben találkozik. Hogy vannak problémák, az természetes. De talán több segítséget kellene adni a fiataloknak ahhoz, hogy egyikmásik lány vagy fiú homloka mögött ne ébredezzen az elvágyódás, a nagyobb lehetőségek utáni nosztalgia. A lehetőségeket ott kell megteremteni a lankák között megbújó házakban. Gál Sándor A héten megkezdődött a tényleges, nagyarányú almaszüret a megye déli részén, a bajai járásban is. Szedik a jonatán, húsvéti rozmaring és parmen fajtákat a nagybaracskad Haladás, a dávodi Rákóczi és Augusztus 20, valamint a hercegszántói Lenin, Oj Élet és Bácska Tsz-ek területein. Az eddigi tapasztalatok szerint gazdag termés ígérkezik. A dávodi Rákóczi Tsz például a ma a nagyobb önállóság a vállalati gazdálkodásban és az ezzel járó növekvő felelősség. Az új mechanizmus előkészítésének időszakában az élet követelményeinek megfelelően több átszervezésre is szükség van. A cél az, hogy megszüntessük azokat, a gyakran bürokratikus kereteket, amelyek akadályozzák a további előrehaladást. Az átalakulás idején azonban téves elképzelések is jelentkeznek. Sokan félreértik a gazdasági reform előkészítése során tett eddigi intézkedéseket. A napokban a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán a Somogy megyei Ásványvíz és Szikvízipari Vállalat levelét olvastam, amelynek az a lényege, hogy Budapesten a szi kvázi pari vállalatokat irányító közös szervet óhajtanak létrehozni. Ennek tevékenysége kiterjedne piackutatási és reklámfeladatok elvégzésére, irányítaná az összes közvetlen árusítást végző pavilonokat, elárusító helyeket, gondoskodna az automaták folyamatos működéséről, segédanyagok, gépek, alkatrészek gyártására, szállítására a vállalatok előzetes igény- bejelentései alapján szerződést kötne és annak betartásáról gondoskodna. Versenytárgyalásokat kezdeményezne egy-egy beruházás, célgép, gépsor, berendezés, üzemi létesítmény tervezésére, kivitelezésére. Kutatási programot dolgozna ki, hajtana végre és így tovább. Ezután következik az anakronizmus. A terv szerint a közös szerv öt személyből állna és egy szikvízipari vállalatra jutó fenntartási költség havi 2500 forint körül lenne. Felmerül a kérdés, hogy öt személy miként tudja mindezt megoldani. Az embernek tervezett 70 helyett több mint 100 vagonra számít. Ugyanez a gazdaság termésének nagy részét dunaújvárosi standjára, Pécsre, Komlóra, Szekszárdra és a fővárosba szállítja. A közös gazdaságok egyébként más megyékben is „feltérképezik” a piacot a gyümölcsben szegényebb tájak felvásárló szerveivel, a Baranya és Tolna megyei MÉK-kel is tárgyalásokat folytatnak. önkéntelenül a Parkinson-tör- vény jut eszébe. Megkezdenek egy ilyen vállalkozást öt személlyel, aztán ahogy nőnek a feladatok, emelik a létszámot. Az együttműködés- az egyes vállalatok között, esetleg gazdasági társulások létrehozása helyes. Azonban csak bizonyos feltételek mellett és elérhető célok érdekében ésszerű. A szikvízipari üzemek egyébként is a megyei tanács vállalatai, A mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálynak az új mechanizmusban is kötelessége a kooperáció segítése, amellett számos olyan feladata van, amelyek elősegítik mindazt, amit az említett szikvízipari összefogó szervezetnek kellene elvégezni. Nem vitatjuk azt sem, hogy szükség van a szikvíziparban és az üdítő italok gyártásában a korszerűsítésre. Ezt a feladatot azonban másképp kellene megvalósítani; Nem elszigetelt esetről van itt szó. Vannak vadhajtások másutt is. Gyakran hallunk olyasmit, hogy egyes termelőszövetkezetek olyan melléküzemágakat akarnak létesíteni, amelyekhez nincsenek meg a feltételek. Kecskeméten például egyszerre több közös gazdaság foglalkozik autószerelő és javító üzem működtetésének gondolatával, pedig sem felszerelésük, sem szakemberük nincs hozzá. A nagyobb önállóság több megfontoltságot, előrelátóbb vezetést kíván: Enélkül számos torzulás jelentkezhet, amely sok veszélyt rejt magában. , K. S. A jugoszláv tu műsora ■" CSÜTÖRTÖK 9.40: Iskola-tv. — 14.50: Iskola-tv. — 17.05: Hírek. — 17.10: Gyermekműsor. — 18.00: Tv-újdonságok. — 18.15: Hiúsági tribün. — 18.35: zágrábi rv. Zenei BiennáJé. — I9.u0: Pereskedők, rv. rész. — 19.51: ló éjszakát, gyerekek! *— 20.00: Tv* híradó. — 20.30: Időszerű beszélgetések. — 21.20: A csapda. Tv-Já'ék- sorozat. — 21.50: Találka Kogan Hegedűművésszel. — 22.10: Tv-hlradő. Álmaszezon a termelőszövetkezetekben 10. LEVÉL OTTHONRÓIi Á barakk folyosóján állunk. Befejezték a parancskihírdetést. Postaosztás van. Az én nevem kiáltják. Hirtelen nem is kapcsolok. Annyira megszoktam már, hogy itt csak az ember számát mondják, hogy csak nehezen értem, amikor a nevem említik. Mintha nem is rólam, hanem egy harmadik személyről lenne szó. — Na, lépjen már ki a levélért! Vagy talán a helyébe vigyem? — recseg Murdock őrmester hangja. Kilépek. Tisztelgek és átveszem a levelet. Csak futó pillantást vetek a kék borítékra. Otthonról jött. Anyám írását ismerem fel a címzésről. A levelet a zsebembe teszem. Helyemre állok a sorba. Kínosan telnek a másodpercek. Alig várom, hogy elhangzók a megváltó oszolj vezényszó. __ V égre. Aki nem kapott teve-; let, búsain baktat a szobába, vagy a kantin felé. Aki kapott, az igyekszik valami nyugalmas helyet találni. A folyosó végén, a lámpa alatt van egy kis asztal és/ két szék. Ide sietek. Az*egyik szék már foglalt. Andy Mens ül rajta. Levelet kapott ő is. Nem figyel rám. Valósággal falja levele sorait. Remegő kézzel bontom fel a borítékot. Észreveszem, hogy furcsán van leragasztva. Persze. Valakik már elolvasták előttem a levelet Nyílt titok, hogy miniden érkező és minden innen induló levelet cenzúráznak. Anyámék tulajdonképpen nem is tudják, hogy hol vagyok. Annak idején megparancsolták, hogy egy meghatározott hamis címet közölhetünk a hozzátartozóinkkal. Azt sem volt szabad tudtukra adni, hogy katonák vagyunk. Én azt írtam benne, hogy egy olajkutató cégnél dolgozom. S hogy szüleim megvigasztaljam, úgy állítottam be a helyzetem, hogy körülményeim megengedik és magánúton folytatom félbeszakított egyetemi tanulmányaimat Széthajtom a vékony légipostái levélpapírt.. „Drága Kisfiam! Tudatom, hogy jól vagyunk, csak Te hiányzol nagyon. Apád őszre nyugdíjba megy. Nem szeret hallani róla. Tudod, hogy az ö élete a gyár. Nehéz lesz neki, ha nem kell bejárnia. Pityu a diplomamunkájára készül, meg udvarol. Te hogy élsz? Remélem jól megy sorod. Kívánom, hogy Isten vigyázzon rád. Igyekezz, becsüld meg magad és tanulj szorgalmasan. Örülök, hogy jó helyed van. A szomszédok sokszor kérdik, mi van veled. Elmondtam nekik, hogy szép munkád van, jól keresel és tanulsz. Ibi férjhez megy. Richter veszi el, az akivel együtt jártál a technikumba. Bár én azt szerettem volna, hogy Ibi az én menyem legyen. Dehát a sors másképpen hozta. Nagyon sajnálom. Jó feleséged lett volna. Tudom haragszol rá, hogy nem volt hajlandó veled menni, de nincs igazad. Óh, bár neked se jutott volna eszedbe soha, hogy itthagyj bennünket. Megértem én, hogy világot akartál látni, megértem azt is, hogy abban az időben sok minden összeka- varodott benned, ám mégis azt mondom nem tetted jól, hogy elmentél. Sokat bajlódok a szivemmel. Az orvos azt mondja nyugodtan kellene élnem. De amióta Te elmentél, nem tudok nyugodt lenni. Apád még mindig neheztel rád. Nem hajlandó egy sort se írni. Azt mondja a Te leveleidre se kíváncsi. Persze ez nem igaz. Észrevettem az egyik éjszaka, hogy a szekrényhez lopakodott, elővette a leveleid, s aztán kisompolygott a konyhába és ott olvasta őket. Még egyszer kívánom, hogy tartson meg Isten erőben, egészségben és jól menjen sorod. Azt a lányt, akiről írtál, üdvözlöm. Tetszett a fényképe. Azt ugyan nem szeretem, hogy elvált asszony, dehát Te tudod kisfiam. Sokszor csókol; Édesanyád.” A levél végén rövid utóírat van. Az öcsém, Pityu biggyesztette oda: „Szia Bratyesz! Mikor leszel nagytőkés? Már várom a Cadil- lacot, amit küldesz nekem. Persze jobb lenne, ha haza jönnél. Üdv és minden jót: Pityu.”; Háromszor is elolvasom anyám öreges betűkkel írt sorait és Pityu rövid üzenetét. Gondolatban odahaza járok. Apám körülbelül most fejezi I» szokásos sakkpartiját Sneck bácsival. Pityu biztosan már a va* csóréért ordít, mama pedig türelemre inti és gyorsan tesz- vesz a konyhában. Aztán eszembe jut, hogy tévedek. Amikor itt este van, otthon még hajnal. Alszanak. És nemsokára meg-, szólal az öreg vekker. A mama' kel majd elsőnek. Reggelit készít és csak amikor az asztalon párolog az illatos tea, akkor kelti apát és Pityut. A reggeli mellé már oda van téve a két elemózsiás csomag is. Valamikor három csomagot készített a mama. Most csak kettőt. Negyedszer is elolvasom a levelet. Undorodom magamtól. Hazudozom össze-vissza. Félrevezetem anyámat. Pedig minden betűjéből, szavából kiviláglik, hogy mennyire bízik bennem. Meg van győződve arról, hogy én ügyes, okos és becsületes vagyok. S ha hibának is tartja, hogy eljöttem otthonról, azért szentül hiszi, én megállóm a sarat és felül tudok maradni. Hát nem maradtam felül. Alulra kerültem. Nagyon mélyre. Pityu hazahív. Anyám nem írja ugyan, de vár 6 is. Apám is megbocsátana. Hazamenni, ha^ zamenni. De hogyan? Én egyhamar nem mehetek haza. Egv általán haza mehetek-e mé valaha? (Folytatása következik.)
