Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-28 / 229. szám

t oldal 5967. szeptember 28, esfltSrtSli Imrehegyi lányok Vadhajtások Napjainkban gyakori té­A kívülállónak nehéz eldön­tenie, hogy Imrehegy község, vagy csak amolyan tanyaköz­pont? Még az ott lakók is bi­zonytalanok ebben a kérdésben. Az iskolaigazgató helyettese pél. dául tréfálkozva mesélte: Ami­kor pár évvel ezelőtt megírta az újság, hogy befejező<lött a «negye községeinek a villamosí­tása, nálunk még petróleum- lámpával világítottak. Ebből ar­ra következtettünk, hogy nem község a mienk... A néhány éves tanácsháza épületének be­járatánál viszont ott ékeskedik a tábla: Községi Tanács, Imre­hegy. Ez tehát eldönti a vitát. Még akkor is. ha némelyik fiú­nak, lánynak, öt-hat kilométert kell gyalogolnia a kultúrházig, ahol kéthetenként táncestet szoktak rendezni. Összejön-e a fiatalság? A kér­dés nem pontos. A bálákat ugyanis az eladólányokon, legé­nyeken kívül a szülők is felke­resik és gyönyörködnek a tán­coló párokban, szórakoznak, mu. zsikát hallgatnak. A felnőttek elégedettek a szűkös szórako­zási lehetőséggel, de mit szól­nak ehhez a fiatalok? Hogyan érzik magukat Imrehegyen a huszonévesek, van-e más talál­kozási lehetőség a bálokon kí­vül? Három lánnyal beszélget­tünk erről, mert a fiúk sokkal kevesebben vannak, s legtöbb­jük eljár dolgozni Kecelre. Ha­lasra. Kiskőrösre. Készülnek november 7-re — Pontosan egy éve vagyok Imrehegyen, tavaly december­ben választottak meg a községi KISZ-szervezet titkárává. Szí­vesen és örömmel vállaltam el, de azóta rájöttem, hogy egyál­talán nem könnyű feladat — mondja Krisztmann Erzsébet tanítónő, aki tavaly Baján szer­zett pedagógusi képesítést. A szerény, finom arcú lány elége­dett is lenne az imrehegyi kö­rülményekkel. ha nem kellene 600 forintot fizetnie egy albér­leti szobáért. Ez fizetésének majdnem a felét elviszi. — Amikor végeztem, azt mondták, hogy itt lakás vár rám, de kiderült hogy még egy szobát sem tudnak adni. így nehéz, és ószintén szólva sze­retnék elmenni, de ha megol­dódna a lakásgondom, marad­nék. Beszéljünk azonban a KISZ-ról, az itteni fiatalokról — fordítja másra a szót. — Alakítottunk egy tánccsoportot a lányokkal, és most november 7-re készülünk. Orosz népi tán­cokat tanulunk, de a zenével gondunk van. Az a fiú, aki har- monikázni tud. hozzánk nem szívesen jön. Azok, akik KISZ-tagök, gyű­lésre nem járnak, hiába küldi szét a meghívókat a titkár. így valóban nehéz összefogni a fia­talokat. Nemcsak a távolság az egyetlen ok... Itt akarok maradni — A szüleim 1956-ban köl­töztek Kecelről Imrehegyre. Itt már házunk van, én ott lakom velük — mondja Magyar Ilona, aki a községi tanácsnál adó­ügyi előadó. Az idén érettségi­zett Baján, s rövid ideje dolgo­zik jelenlegi munkahelyén, egyelőre szerződéssel. Bízik a véglegesítésében, hiszen Imre­hegyen kíván maradni. Szereti a munkáját, az embereket, a falut. Szórakozásképpen heten­ként beutazik a busszal Kecelre és megnéz egy-egy filmet. Ilyenkor a nagymamánál alszik, és reggel jön vissza, üjján ka­rikagyűrű. — Ügy állapodtunk meg a vőlegényemmel, hogy Imrehe­gyen maradunk, ö még Szege­den dolgozik, kőműves, de ha novemberben összeházasodunk, idejön. Munkája, bőven lesz, hi_ szén most alakítják ki a köz­ség központját, és egyébként is sok az építkezés. Barátnői nincsenek, bálákba nem jár. Ha végez a munkájá­val, hazamegy és olvas. Többen azt mondják rá, hogy felvág, amiért Baján járt iskolába. Sze­rinte ez nem igaz, mert neki már másképpen kell rendezni a szabad idejét, hiszen vőlegénye van. Az Új Életben dolgozom Már alkonyodik, amikor a ház felé fordulunk. A kutya illendőségből vakkant néhányat, de már nyílik is a kiskapu, és egy középtermetű, napbarnítot­ta lány áll előttem, Béleczki Jú­lia, a KISZ-szervezet gazdasá­gi felelőse, az Oj Élet Terme­lőszövetkezeti Csoport női mun­kacsapatának tagja. Amikor a szokatlan kérdést felteszem ne­ki, hangjában meggyőződéssel válaszol. — Jól érzem magam Imre­hegyen! — Aztán, mintha csak önmagával beszélgetne, folytat­ja: — Nemcsak azért, mert a szüleim is itt vannak, hanem mert jó a kereseti lehetőség is a tszcs-ben. Igaz, sokat dolgo­zunk, de a nyári hónapokban megkeressük a havi 1600—1700 forintot. Egy 17 éves lánynak ez szép. Nem igaz? Valóban így van. Béleczki Jú­lia józanul gondolkozik sorsa felől. Nem akar elkalandozni bizonytalan lehetőségek után. ö is tagja a tánccsoportnak, he­tenként moziba megy, itt a mű­velődési házban, ahová Félegy­házáról jár ki a filmes autó. Rendszerint ott van a bálákban, barátnőivel, akikkel együtt dol­gozik, szórakozik. — összejönnek a fiatalok a bálákra? — ö, van, aki tíz kilométert is gyalogol, még esőben, hóban is. A fiatalok megtalálják egy­mást, ha akarják. Egyébként Júlia húga a tszcs ösztöndíjasa­ként Kiskunfélegyházán tanul, baromfinevelő lesz belőle, tehát ő is Imrehegyen marad, itt ta­lál munkát, megélhetést. Űj emberek, új igények for­málódnak Imrehegyen is. Az igény és a lehetőség azonban nem mindig, nem mindenben találkozik. Hogy vannak prob­lémák, az természetes. De talán több segítséget kellene adni a fiataloknak ahhoz, hogy egyik­másik lány vagy fiú homloka mögött ne ébredezzen az elvá­gyódás, a nagyobb lehetőségek utáni nosztalgia. A lehetősége­ket ott kell megteremteni a lan­kák között megbújó házakban. Gál Sándor A héten megkezdődött a tény­leges, nagyarányú almaszüret a megye déli részén, a bajai já­rásban is. Szedik a jonatán, húsvéti rozmaring és parmen fajtákat a nagybaracskad Hala­dás, a dávodi Rákóczi és Augusztus 20, valamint a her­cegszántói Lenin, Oj Élet és Bácska Tsz-ek területein. Az eddigi tapasztalatok sze­rint gazdag termés ígérkezik. A dávodi Rákóczi Tsz például a ma a nagyobb önállóság a vál­lalati gazdálkodásban és az ez­zel járó növekvő felelősség. Az új mechanizmus előkészítésének időszakában az élet követelmé­nyeinek megfelelően több át­szervezésre is szükség van. A cél az, hogy megszüntessük azo­kat, a gyakran bürokratikus ke­reteket, amelyek akadályozzák a további előrehaladást. Az átalakulás idején azonban téves elképzelések is jelentkez­nek. Sokan félreértik a gazda­sági reform előkészítése során tett eddigi intézkedéseket. A na­pokban a megyei tanács vb me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályán a Somogy megyei Ás­ványvíz és Szikvízipari Vállalat levelét olvastam, amelynek az a lényege, hogy Budapesten a szi kvázi pari vállalatokat irányító közös szervet óhajtanak létre­hozni. Ennek tevékenysége ki­terjedne piackutatási és rek­lámfeladatok elvégzésére, irá­nyítaná az összes közvetlen áru­sítást végző pavilonokat, eláru­sító helyeket, gondoskodna az automaták folyamatos működé­séről, segédanyagok, gépek, al­katrészek gyártására, szállításá­ra a vállalatok előzetes igény- bejelentései alapján szerződést kötne és annak betartásáról gondoskodna. Versenytárgyalá­sokat kezdeményezne egy-egy beruházás, célgép, gépsor, be­rendezés, üzemi létesítmény ter­vezésére, kivitelezésére. Kuta­tási programot dolgozna ki, haj­tana végre és így tovább. Ezután következik az anakro­nizmus. A terv szerint a közös szerv öt személyből állna és egy szikvízipari vállalatra jutó fenntartási költség havi 2500 forint körül lenne. Felmerül a kérdés, hogy öt személy miként tudja mind­ezt megoldani. Az embernek tervezett 70 helyett több mint 100 vagonra számít. Ugyanez a gazdaság termésének nagy ré­szét dunaújvárosi standjára, Pécsre, Komlóra, Szekszárdra és a fővárosba szállítja. A közös gazdaságok egyéb­ként más megyékben is „feltér­képezik” a piacot a gyümölcs­ben szegényebb tájak felvásár­ló szerveivel, a Baranya és Tol­na megyei MÉK-kel is tárgya­lásokat folytatnak. önkéntelenül a Parkinson-tör- vény jut eszébe. Megkezdenek egy ilyen vállalkozást öt sze­méllyel, aztán ahogy nőnek a feladatok, emelik a létszámot. Az együttműködés- az egyes vállalatok között, esetleg gaz­dasági társulások létrehozása helyes. Azonban csak bizonyos feltételek mellett és elérhető célok érdekében ésszerű. A szikvízipari üzemek egyébként is a megyei tanács vállalatai, A mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálynak az új mechanizmus­ban is kötelessége a kooperáció segítése, amellett számos olyan feladata van, amelyek elősegítik mindazt, amit az említett szik­vízipari összefogó szervezetnek kellene elvégezni. Nem vitatjuk azt sem, hogy szükség van a szikvíziparban és az üdítő italok gyártásában a korszerűsítésre. Ezt a felada­tot azonban másképp kellene megvalósítani; Nem elszigetelt esetről van itt szó. Vannak vadhajtások má­sutt is. Gyakran hallunk olyas­mit, hogy egyes termelőszövet­kezetek olyan melléküzemágakat akarnak létesíteni, amelyekhez nincsenek meg a feltételek. Kecskeméten például egyszerre több közös gazdaság foglalkozik autószerelő és javító üzem mű­ködtetésének gondolatával, pe­dig sem felszerelésük, sem szak­emberük nincs hozzá. A nagyobb önállóság több megfontoltságot, előrelátóbb ve­zetést kíván: Enélkül számos torzulás jelentkezhet, amely sok veszélyt rejt magában. , K. S. A jugoszláv tu műsora ■" CSÜTÖRTÖK 9.40: Iskola-tv. — 14.50: Iskola-tv. — 17.05: Hírek. — 17.10: Gyermek­műsor. — 18.00: Tv-újdonságok. — 18.15: Hiúsági tribün. — 18.35: zág­rábi rv. Zenei BiennáJé. — I9.u0: Pereskedők, rv. rész. — 19.51: ló éjszakát, gyerekek! *— 20.00: Tv* híradó. — 20.30: Időszerű beszélge­tések. — 21.20: A csapda. Tv-Já'ék- sorozat. — 21.50: Találka Kogan He­gedűművésszel. — 22.10: Tv-hlradő. Álmaszezon a termelőszövetkezetekben 10. LEVÉL OTTHONRÓIi Á barakk folyosóján állunk. Befejezték a parancskihírdetést. Postaosztás van. Az én nevem kiáltják. Hirtelen nem is kap­csolok. Annyira megszoktam már, hogy itt csak az ember számát mondják, hogy csak ne­hezen értem, amikor a nevem említik. Mintha nem is rólam, hanem egy harmadik személy­ről lenne szó. — Na, lépjen már ki a levél­ért! Vagy talán a helyébe vi­gyem? — recseg Murdock őr­mester hangja. Kilépek. Tisztelgek és átve­szem a levelet. Csak futó pil­lantást vetek a kék borítékra. Otthonról jött. Anyám írását ismerem fel a címzésről. A levelet a zsebembe te­szem. Helyemre állok a sorba. Kínosan telnek a másodper­cek. Alig várom, hogy elhang­zók a megváltó oszolj vezény­szó. __ V égre. Aki nem kapott teve-; let, búsain baktat a szobába, vagy a kantin felé. Aki kapott, az igyekszik valami nyugal­mas helyet találni. A folyosó végén, a lámpa alatt van egy kis asztal és/ két szék. Ide sie­tek. Az*egyik szék már foglalt. Andy Mens ül rajta. Levelet kapott ő is. Nem figyel rám. Valósággal falja levele sorait. Remegő kézzel bontom fel a borítékot. Észreveszem, hogy furcsán van leragasztva. Persze. Valakik már elolvasták előttem a levelet Nyílt titok, hogy min­iden érkező és minden innen induló levelet cenzúráznak. Anyámék tulajdonképpen nem is tudják, hogy hol vagyok. An­nak idején megparancsolták, hogy egy meghatározott hamis címet közölhetünk a hozzátar­tozóinkkal. Azt sem volt sza­bad tudtukra adni, hogy ka­tonák vagyunk. Én azt írtam benne, hogy egy olajkutató cég­nél dolgozom. S hogy szüleim megvigasztaljam, úgy állítot­tam be a helyzetem, hogy kö­rülményeim megengedik és ma­gánúton folytatom félbeszakított egyetemi tanulmányaimat Széthajtom a vékony légi­postái levélpapírt.. „Drága Kisfiam! Tudatom, hogy jól vagyunk, csak Te hiányzol nagyon. Apád őszre nyugdíjba megy. Nem sze­ret hallani róla. Tudod, hogy az ö élete a gyár. Nehéz lesz neki, ha nem kell bejárnia. Pityu a diplomamunkájára ké­szül, meg udvarol. Te hogy élsz? Remélem jól megy sorod. Kívá­nom, hogy Isten vigyázzon rád. Igyekezz, becsüld meg magad és tanulj szorgalmasan. Örülök, hogy jó helyed van. A szom­szédok sokszor kérdik, mi van veled. Elmondtam nekik, hogy szép munkád van, jól keresel és tanulsz. Ibi férjhez megy. Richter ve­szi el, az akivel együtt jártál a technikumba. Bár én azt sze­rettem volna, hogy Ibi az én menyem legyen. Dehát a sors másképpen hozta. Nagyon saj­nálom. Jó feleséged lett volna. Tudom haragszol rá, hogy nem volt hajlandó veled menni, de nincs igazad. Óh, bár neked se jutott volna eszedbe soha, hogy itthagyj bennünket. Megértem én, hogy világot akartál látni, megértem azt is, hogy abban az időben sok minden összeka- varodott benned, ám mégis azt mondom nem tetted jól, hogy elmentél. Sokat bajlódok a szivemmel. Az orvos azt mondja nyugod­tan kellene élnem. De amióta Te elmentél, nem tudok nyu­godt lenni. Apád még mindig neheztel rád. Nem hajlandó egy sort se írni. Azt mondja a Te leveleidre se kíváncsi. Per­sze ez nem igaz. Észrevettem az egyik éjszaka, hogy a szek­rényhez lopakodott, elővette a leveleid, s aztán kisompolygott a konyhába és ott olvasta őket. Még egyszer kívánom, hogy tartson meg Isten erőben, egész­ségben és jól menjen sorod. Azt a lányt, akiről írtál, üdvöz­löm. Tetszett a fényképe. Azt ugyan nem szeretem, hogy el­vált asszony, dehát Te tudod kisfiam. Sokszor csókol; Édesanyád.” A levél végén rövid utóírat van. Az öcsém, Pityu biggyesz­tette oda: „Szia Bratyesz! Mikor leszel nagytőkés? Már várom a Cadil- lacot, amit küldesz nekem. Per­sze jobb lenne, ha haza jönnél. Üdv és minden jót: Pityu.”; Háromszor is elolvasom anyám öreges betűkkel írt sorait és Pityu rövid üzenetét. Gondolatban odahaza járok. Apám körülbelül most fejezi I» szokásos sakkpartiját Sneck bá­csival. Pityu biztosan már a va* csóréért ordít, mama pedig tü­relemre inti és gyorsan tesz- vesz a konyhában. Aztán eszem­be jut, hogy tévedek. Amikor itt este van, otthon még hajnal. Alszanak. És nemsokára meg-, szólal az öreg vekker. A mama' kel majd elsőnek. Reggelit ké­szít és csak amikor az asztalon párolog az illatos tea, akkor kelti apát és Pityut. A reggeli mellé már oda van téve a két elemózsiás csomag is. Valami­kor három csomagot készített a mama. Most csak kettőt. Negyedszer is elolvasom a le­velet. Undorodom magamtól. Hazudozom össze-vissza. Félre­vezetem anyámat. Pedig minden betűjéből, szavából kiviláglik, hogy mennyire bízik bennem. Meg van győződve arról, hogy én ügyes, okos és becsületes va­gyok. S ha hibának is tartja, hogy eljöttem otthonról, azért szentül hiszi, én megállóm a sarat és felül tudok maradni. Hát nem maradtam felül. Alul­ra kerültem. Nagyon mélyre. Pityu hazahív. Anyám nem írja ugyan, de vár 6 is. Apám is megbocsátana. Hazamenni, ha^ zamenni. De hogyan? Én egy­hamar nem mehetek haza. Egv általán haza mehetek-e mé valaha? (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents