Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-28 / 229. szám

Megkezdődött az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) bánásmódot súlyosan sértő in­tézkedésekkel szemben kifogást emelhessen. Ebben az esetben az intézkedést a felsőbb szer­vek döntéséig nem szabad vég­rehajtani. A viták során számosain kér­ték ennek a tételnek konkrét kifejtését, annak megmagyará­zását, hogy mi lehet a szocia­lista erkölcsnek megfelelő bá­násmódot súlyosan sértő intéz­kedés. Erre csak azt lehetett válaszolni, hogy a szocialista erkölcsi normák élnek, folyton tovább fejlődnek, nem lehet te­hát sematikusan paragrafusba szorítani őket. Ha egy adott in­tézkedést a jogok és kötelessé­gek tükrében nézünk, kiderül, hogy hasonló ügyek esetében másképpen kell fellépni a jól dolgozókkal és másképpen a ha­nyagokkal szemben. A helyes eljárást tehát, hogy milyen ese­tekben hogyan kell intézkedni, az élet fogja kialakítani. Tisztelt Országgyűlés! Igen lényeges változtatásra kerül sor a felmondás kérdésében is. Az új Munka Törvénykönyve ter­vezetének felmondásra vonatko­zó rendelkezései az eddigi fel­mondási rendszert teljesen meg­változtatják és feloldják a meg­kötöttségeket mind a dolgozó, mind a vállalat szempontjából. A dolgozó és a vállalat helyzete között bizonyos különbség azon­ban továbbra is fennmarad. Míg ugyanis a dolgozó bármikor kötetlenül felmondhat, a válla­latra nézve — a szocialista hu­manitásból fakadó — felmondá­si tilalom és korlátozások to­vábbra is érvényesek, sőt ezek köre bővül is. Nálunk betegség, terhesség esetében már régóta fel­mondási tilalom van. A mostani szabályozás ezt ki­terjeszti a sorkatona felesé­gére és az egyedülálló anyák­ra is. Megváltozik a felmondási idő rendszere. A 15 napos felmon­dási idő az esetek egy részében sem a vállalat, sem a dolgozó számára nem elegendő. Ha a dolgozó felmond, a vállalat nem mindig tud 15 nap alatt után­pótlásról gondoskodni és a dol­gozó sem tud mindig 15 nap alatt új munkahelyet találni. A javasolt szabályozás ezért diffe­renciált felmondási rendszert alkalmaz. A felmondási idő 15 naptól egészen 6 hónapig ter­jedhet — hogy ezen belül A vitában 400 ezei A Munka Törvénykönyve hat­hatósan intézkedik a dolgozók egészségének és testi épségének védelméről, amikor 51. parag­rafusában kimondja, hogy ezt a védelmet már a beruházások előirányzásánál, a tervezésnél, a kivitelezésnél figyelembe kell venni. Erre a célra a vállalat­nál megfelelő munkavédelmi szervezetnek kell működnie. A munkavédelmi felügyele­tet nálunk Magyarországon — teljes jogkörrel és megfe­lelő' szankciókkal feruházva — a szakszerveztek látják el. Az üzemi munkavédelem terén az eredmények a gyors ütemű fejlődéshez mérten is jelentő­sek. Nálunk az összes nyugdijba- menőknek csak néhány száza­lékát teszik ki azok, akik üzemi baleset miatt kénytelenek rok­kantsági nyugdíjba menni és valamennyi egyéb betegség mi­att megrokkantakkal együtt sem teszik ki az összes nyugdíjba menők negyedét. Számos nyu­gati ipari országban a férfiak 60, a nők 70 százaléka válik rokkanttá nyugdíjkorhatár el­érése előtt. A Munka Törvénykönyvének tervezete a közvélemény szé­les körű meghallgatása után ke­rült a parlament, a nép leg­főbb képviseleti szerve elé. A beterjesztett javaslatról elmond­hatjuk, hogy az társadalmi el­lenőrzés mellett készült. A tör­mennyi —, az a kollektív szer­ződésre, illetve a dolgozók és a vállalat közös megegyezésére van bízva. Többen feltették azt a kér­dést, hogy a felmondási rend­szerben bekövetkező változások­nak milyen következményei lesznek. A gazdasági vezetők a nagyobb munkaerő-vándorlástól félnek, a másik oldalon pedig attól, hogy nem jön-e létre na­gyobb munkaerő-felesleg. Ami a munkaerő-feleslegtől való félelmet illeti — az új gazdaságirányítás célja nem a termelés szűkítése, hanem bő­vítése, tehát az eredmény sem­mi szín alatt sem a foglalkoz­tatottság csökkenése lesz. Ter­mészetesen a gazdasági élet időnként megkíván bizonyos át­csoportosításokat, egyik iparág­ból a másikba. Ami pedig a munkaerőmozgást illeti: nem vi­tás, hogy a gazdasági vezetők­nek többet kell törődniök a jól dolgozók megbecsülésével és mindazzal, ami a dolgozót a vállalathoz köti. Egyik képviselőtársam az elő­zetes megbeszélések során szó­vá tette: náluk a megyében fel­merült olyan aggály, hogy a szabad vállalati felmondás le­hetősége pem ellentétes-e a munkához való jog állami ga­rantálásával. Ezzel kapcsolat­ban elsősorban azt kell leszö­gezni, hogy a munkához való jogot alkotmányunk biztosítja. Ezen a Munka Törvénykönyve nem változtat, sőt éppen ellen­kezőleg —, mint erre a törvény- javaslat 18. paragrafusa kifeje­zetten ki is tér — biztosítja, hogy mindenki szabadon mun­kaviszonyt létesíthessen. A munkához való jog értel­me az, hogy az állam az egész népgazdaság fejlesztésének ke­retei között köteles arról gon­doskodni, hogy mindenki szá­mára legyen munkahely, vagy­is biztosítsa a munkaképes la­kosság megfelelő foglalkoztatá­sát. Ez azonban nem azt jelen­ti, hogy mindenkinek élete kez­detétől nyugdíjazásáig egy ugyanazon válalatnál kell dol­goznia,— még akkor is, ha en­nél a vállalatnál a munkalehe­tőség jelentősen csökkent, ugyanakkor más vállalatoknál pedig nagymértékű a munka­erőhiány. Az alkotmány értel­mezése szerint mindenki szá­mára biztosítani kell azt a le­hetőséget, hogy ha munkavi­szonya megszűnik újból mun­kába tudjon állni. dolgozó vett részt vényjavaslat a SZOT-tal, és az Igazságügyi Minisztériummal együttműködve, teljes összhang­ban készült eL A nyilvános vitában mint­egy 400 000 dolgozó vett részt és széles körben élt a véle­ménynyilvánítás lehetőségével. A vita bebizonyította, hogy a közvélemény a tervezet alap­vető koncepcióit helyesli, elfo­gadja és azt szükségesnek tart­ja. Ugyanakkor sok olyan ja­vaslat is volt, amelyet haszno­síthatunk, ezért az előzetes ter­vezetet módosítani kellett. A vita alapján került a ter­vezetbe a megrokkant dolgozók felgyógyulása utáni újbóli al­kalmazásának kötelezővé tétele korábbi munkáltatójuknál; a többgyermekes anyák szabad­sága és a jutalomszabadság be­vezetése, ami a jól dolgozók messzemenő megbecsülését je­lenti. A jutalomszabdsággal kap­csolatban szeretném a figyel­met felhívni arra, hogy ez a rendes szabadságon felül — te­hát alap- és pótszabadságon kí­vül — jár. Megemlítem, hogy ugyanígy a rendes szabadságon felül illeti meg a dolgozókat a tanulmányi szabadság is. Syz országos vitában számta­lan hozzászóló szóvátette, hogy hogy a 40 és 50 éves jubileumi jutalmakat a dolgozók jelentős hányada nem kaphatja meg, mert előbb megy nyugdíjba. A 40 éves jubileumi jutalomnál elsősorban a nőkről van szó, továbbá azokról, akik főiskolát, egyetemet végeztek és tanulmá­nyaikat 24—25 éves korban fe­jezték be, mert nyugdíjazásuk­ig rendszerint nem töltenek 40 évet munkában. Az 50 éves ju­bileumi jutalmat rendszerint az sem érheti el, aki már 14—15 éves korában elkezdett dolgoz­ni. A Munka Törvénykönyve végrehajtási utasításának 66. paragrafusa — az ország vitá­ban kialakult vélemény alapján — nyugdíjazás esetén, már 35, illetve 45 munká­ban töltött év után bizto­sítja a jubileumi jutalmat. Tisztelt Országgyűlés! Ügy vélem, hogy az új Mun­ka Törvénykönyvén ek terveze­te híven tükrözi a hazánkban elért fejlődést és biztosítja a felkészülést a további eredmé­nyek eléréséhez. A javaslat a korábbi törvény- könyvvel szemben igen nagy je­lentőségű, változtatásokat tar­talmaz, mert nagyobbak a társa­dalmi politikai, gazdasági és szociális eredményeink. Ezek az eredmények a pártunk és kor­mányunk, valamint egész dol­gozó népünk közötti együtt­működés, kölcsönös bizalom és megbecsülés révén jöttek létre. Csak e kölcsönös bizalom tette lehetővé hazánk gyors szocia­lista fejlődését, a nyugodt lég­kört a szorgalmas építőmunkát. Az új Munka Törvénykönyve, az életet adó munkának alap­törvénye, és előkészítői az alko­tó ember, a dolgozók iránti tisz­telettel tervezték meg Kérem, hogy a javaslatot az országgyűlés vitassa meg és fo­gadja el. Gáspár Sándor felszólalása Az új Munka Törvénykönyv I összhangban van mindazon in-! tézkedéseinkkel, amelyeket tár­sadalmi rendszerünk további erősítése érdekében foganatosí­tottunk politikai, gazdasági és társadalmi téren egyaránt — kezdte beszédét Gáspár Sándor, majd így folytatta: Az új Munka Törvénykönyv nem szabályozza részletesen a munkajogi kérdéseket, csak azok alkalmazásához biztosít kereteket. A kerettörvény kettős célt szolgál. Egyrészt, hogy leg­magasabb szintű jogszabályban, törvényben biztosítsák a dolgo­zónak a munkaviszonnyal kap­csolatos jogait, kötelezettségeit. Másrészt lehetőséget nyújt ar­ra, hogy a törvény keretei kö­zött és annak szellemében a munkaviszonyt érintő kérdése­ket a helyi körülményekhez és feltételekhez igazodva szabá­lyozzák. Társadalmi és szociális biztonság A gazdaságirányítás reformja, a Munka Törvénykönyv és az ennek alapján kidolgozásra ke­rülő kollektív szerződések a párt és a kormány minden in­tézkedése lényegében egy célt szolgál. Azt, hogy minden al­kotó erőt felszabadítva, a szo­cialista rendszerünkben rejlő lehetőségeket még jobban ki­használva növeljük társadalmi rendszerünk gazdasági és poli­tikai erejét. Arról van szó, hogy a mun­kás, a dolgozó ember számára, tartalmas, gazdag, kulturált éle­tet teremtsünk. Az a célunk, hogy teljes társadalmi és szo­ciális biztonságot nyújtsunk minden dolgozó számára, hogy a munkánk nyomán elérhető legmagasabb életszínvonalat biztosítsuk egész népünknek, hogy minden ember számára elérhetővé tegyük a kultúra, a művészet minden kincsét és mindazt, ami az emberek bol­dogságához, igazi emberi éle­tükhöz szükséges. Tisztelt Országgyűlés! Az új Munka Törvénykönyv nemcsak lehetővé teszi, hanem feltételezi a dolgozók aktivitá­sának teljes kibontakoztatását, a szocialista demokrácia to­vábbfejlesztését. A gazdaság- irányítás új rendszerének meg­valósulásával a dolgozók bevo­nása a vezetésbe még szélesebb alapon nyugszik és az üzemek­ben, közvetlenül a munkahelye­ken az eddiginél jobban érvé­nyesül. Ennek feltétele, hogy az üzemi, munkahelyi pártszer­vezetek, szakszervezetek és a gazdasági vezetés az üzem előtt álló célok meghatározásába vonja be a dolgozók legszéle­sebb rétegeit. A feladatok vég­rehajtásában csak akkor tud­nak a dolgozók aktívan részt venni, ha szerepük van a cé­lok meghatározásában. Ez külö­nösen időszerű, mert most té­rünk át az új gazdaságirányí­tási rendszerre, most készülnek az 1968. évi vállalati tervek, a I közeljövőben megkötik a kol-1 lektív szerződéseket és egyre több vállalatnál készítik elő a munkaidő csökkentését. Azt hiszem, ma már minden­ki számára felismert tény, hogy a dolgozók alkotják a vezetés legfontosabb elemét. Az ural­kodó osztályban, a munkásosz­tályban évtizedek alatt felhal­mozott tapasztalatok igénylése, feltárása és hasznosítása első­rendű kötelessége minden üze­mi, munkahelyi vezetőnek. A dolgozóknak ismerniük kell munkahelyük összes gondját és baját, a gazdasági vezetés el­képzeléseit, döntéseit. így köz­vetlen érvényesül a szocialista demokrácia, tovább erősödik a magyar munkásosztály vezető szerepe, növekszik aktivitása és történelmi felelőssége. A dolgozók igazságérzetével találkozik az a törekvésünk, hogy többet kapjon a társa­dalomtól és nagyobb megbecsü­lésben részesüljön az, aki mun­kája révén többet ad a közös­ségnek. Többször kifejtettük: nem vagyunk hívei az egyenlősdi- nek, ez a szocialista rendszer természetével nem fér össze. Nem szabad, hogy a dolgozók keresetének alakulása szubjek­tív tényezőktől függjön. Ez ma még előfordul. A meghatározó tényező a dolgozónak a terme­lésben elfoglalt helye és fele­lőssége, illetve a végzett mun­ka mennyisége és minősége le­gyen, a Munka Törvénykönyv tartalmazza a differenciáltabb anyagi ösztönzés lehetőségeit. Ezt kell majd a kollektív szer­ződésekben pontosan, a helyi viszonyokat figyelembe véve meghatározni. Az üzemi de­mokrácia fejlesztése nem csu­pán Jaz üzemi vezetésre ró fel­adatokat. Fontos szerep és fe­lelősség hárul ebben a területi pártszervekre, a szakszerveze­tek központi vezetőségeire, a minisztériumokra, főhatóságok­ra, tanácsokra. Segíteniük kell az üzemi szerveket, hogy job­ban éljenek az adott lehetősé­gekkel» Minthogy új dologról van szó, természetesen felmerülnek jo­gos aggályok is, amelyeket nem tudtunk a szövegezésnél figye­lembe venni, de politikai ter­mészetűek és ezért ezekkel itt kívánok foglalkozni. Mivel a törvény mindent nem részletez, sokan úgy vélik, hogy helyi alkalmazása önkényeske­déshez vezethet, csorbíthatja a dolgozók szerzett jogait. Értjük ezeket az aggályokat, a félelem nem alaptalan. Hangsúlyozzuk azonban, min­den lehetőségünk megvan arra, hogy valamennyi üzemben és munkahelyen teljes határozott­sággal érvényt szerezzünk a Munka Törvénykönyve szelle­mének. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának, a forradalmi munkás­paraszt kormánynak és a Szak- szervezetek Országos Tanácsá­nak ez elhatározott szándéka. Azt mindenkinek tudnia kell, hogy az új Munka Törvény- könyvben nem a jogok csorbí­tásáról, hanem azok bővítéséről van szó, az összes alapvető munkaügyi, munkajogi kérdé­sekben. Ez kiderül a Munka Törvénykönyv tervezetéből, de méginkább nyilvánvaló lesz az alkalmazása során, a kollektív szerződések megkötésénél. Növekszik a szakszervezetek hatásköre Törvényben biztosított mó­don növekedett a szakszerveze­tek hatásköre. Ennek megfele­lően az üzemi demokrácia fej­lesztésével együtt szélesedik és egyre nő a dolgozók beleszólási joga a vállalatok, üzemek veze­tésébe, az ügyek intézésébe. Ez jelenti együttesen a jogkörök bővítését, és minden szinten a megnövekedett felelősségét is. A szakszervezetek együtt dol­goznak a gazdasági vezetéssel, együtt oldják meg a feladato­kat, de a közös teendők, mel­lett a szakszervezeteknek meg­vannak a sajátos feladataik is. A törvény pontosan meghatá­rozza, hogy a gazdasági vezetők a dolgozók élet- és munkakö­rülményeit érintő kérdésekben csak a szakszervezetekkel egyet­értésben, illetve azok meghall­gatásával dönthetnek. Ez nagy lehetőséget, tág teret biztosít a dolgozók egyéni érdek- és jog­védelmére. A szakszervezetek élni fognak azzal a jogukkal, hogy a hibás döntések ellen kifogást emelje­nek. Nálunk senki sem hozhat olyan döntéseket, amelyek sér­tik a törvényeket, a dolgozók igazságérzetét, amelyek szem­ben állnak azzal az elvvel, hogy minden döntésnek osztálycélja legyen: a szocializmus erősítése. A szakszervezetek fel fognak lépni a hibás módszerek ellen, és ha kell, a rosszul dolgozó, a jogaikkal visszaélő gazdasági vezetőkkel szemben is. A szak- szervezetek élni fognak véle­ménynyilvánítási jogkörükkel a vezetők megítélését, előlépteté­sét, leváltását illetően is. Az új Munka Törvénykönyve jelentős intézkedése az úgynevezett vé­tójog (kifogásolási jog) biztosí­tása a szakszervezetek számára. Ennek az a célja, hogy meg tudják akadályozni a pártunk és kormányunk politikájával nem egyező, azt nem segítő he­lyi döntések végrehajtását, hogy megelőzzük a konfliktusokat olyan esetben, amikor a helyi szakszervezeti és gazdasági ve­zetők nem tudnak megegyezni. Az elmondottakból természet­szerűleg következik, hogy az üzemi önállósággal, a szakszer­vezetek hatáskörének bővülésé­vel megnő az üzemi pártszer­vezetek szerepe, felelőssége is. Az üzemekben hatékonyan és jelentősen megnő a párt vezető szerepe az irányításban, az el­lenőrzésben és az esetleges konfliktusok feloldásában. A Munka Törvénykönyve a teljes jogegyenlőségen alapszik, nem diszkriminál. Ez így ter­mészetes és így helyes. De azt

Next

/
Thumbnails
Contents