Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-03 / 208. szám

4. oldal 1967. szeptember 3, vasárnap „Csatlakozzunk, hogy fiatalodjunk...“ Köszöntő Tanyasi kultúrotthon, a kecs­keméti Üj Tavasz Tsz-é. Ele­gánsan egyszerű vonalak, a be­járatnál jókora rózsákért. Távo­labb a fákról idemosolyognak az almák. A belső-ballószögi ta­nyavilág közepén vagyunk. Lassanként gyülekeznek a gazdák. A közgyűlésre, amely most hivatott lesz kimondani: a gazdaság csatlakozzon-e vagy sem a megalakítandó területi szövetséghez. Ahány arc, annyi típus, any- nyi karakter. Rajzolni, fényké­pezni, filmezni kellene, ahogy érkeznek nyugodt méltósággal és foglalják el a széksorokat. Azzal a tartással, mint akik a magukéba érkeztek. Pár éve épült a kultúrház, részint a tagság hozzájárulásával, kétkezi munkájával. S talán azzal a célzattal is, hátha tesznek valamit azért, hogy ne menjenek el utolsó szá­lig a fiatalok. Világos beszéd Végigtekintve a tagságon, úgy látszik, ez a szándékuk hiába való volt. Farkas István fő­könyvelő az imént rezignáltan jegyezte meg a gerontológusok — az öregedés-tudománnyal fog­lalkozó tudósok — tanulmányai­nak területe az Üj Tavasz tag­sága. Több tudományos cikk­ben szerepeltek már. És az adatok: 348 dolgozó tag közül 154 a 60 évesnél idősebb. Harminc évnél fiatalabbak tízen vannak. Az átlagéletkor 58—60 év között van. Persze van egy negyven tagú ifjúsági brigád, ez zömmel fiatalokból áll. Dehát ők nem tsz^tagok. — Azért kell a szövetség, hogy ők is szívesen belépjenek — hangoztatja a több mint egy év­tizedes elnöki múltra visszate­kintő Kiss Sándor bácsi. — Hogy olyan jövedelmet érjenek el, amiért érdemes legyen a mező­gazdaságban dolgozniuk. Ehhez nyújt segítséget majd a szövet­ség, amelynek területén száz­két tsz és tszcs gazdálkodik. Nem dirigálni fognak nekünk, hanem megvédik az érdekein­ket, piacot keresnek termékeink számára és jó, hasznos tanácso­kat adnak a gazdálkodás fej­lesztéséhez, a beruházások meg­választásához. És mindezt évi 11 ezer forintért. Ennyi lenne a hozzájárulásunk. Azt javas­lom, csatlakozzunk, hogy fiata­lodjunk ... Jogunkban áll kí­vül maradni is, de ezt nem ta­nácsolom. Aki egyedül marad, elvérzik. Márpedig nem ez a cé­lunk. Egyenes, világos beszéd, érzik ezt a gazdák. Aztán türelmesen végighallgatják az alapszabály­minta ismertetését is. Amiben jócskán szerepelnek ilyen sza­vak: specializálás, amortizáció, koordinálás, kooperáció, revízió. Gondolom, meg kellene magya­rázni. Mondókája végén meg is teszi a elnök, népszerűre for­dítva a hivatalos nyelvet, s el­mondja azt is, hogy az előké­szítő bizottság mit javasolt vál­toztatni a szövegen. Ezeket pél­dául: „a szövetkezeti jelleg to­vábbi erősítése” helyett „ a szo­cialista vonások szilárdítása”. Ez utóbbi konkrétabb. Meg azt, hogy a szövetség vegyen részt a felvásárlási árak kialakításá­ban is. A többi változtatás in­kább ügyrendi jellegű. Teljes egyetértés Egyhangúlag a csatlakozás mellett szavaznak. Dehát kül­döttet is kell választani az ala­kuló küldöttgyűlésre. A szót Csáki József párttitkár veszi át. Elöljáróban elmondja, hogy a csatlakozást támogatta taggyű­lésén a pártalapszervezet is. Az­tán rátér a javaslatra: legyen a küldött az elnök, Sándor bácsi. S mosolyogva hozzáteszi: „Nála itt huncutabb embert úgy sem találnak.” Ügy tűnik, ez a tagok számá­ra is nyilvánvaló, ezért szintén teljes az egyetértés. De ezzel a közgyűlésnek nincs vége. — Ha már így összejöttünk, meg kell még beszélnünk né­hány dolgot — mondja az el­nök, miután megköszöni a gaz­datársak bizalmát. S ezután de­rül ki, hogy az Üj Tavasz már­is olyan vállalkozásokba kez­dett, hogy sokkal különbeket a szövetséghez csatlakozás után sem tehet. Féléves bruttó bevételi ter­vük megközelíti a két és fél­milliót. Alig másfélezer holdon! Persze az összeg jelentős há­nyada nem a földből származik. Hanem... Például a bútorszállításból a Rákóezi-úti üzlet vásárlói részé­re. Ez csak néhány hónapos vál­lalkozás. Azzal kezdték, hogy az addig szállító három fuvarost kiszorították, leépítették. Még­hozzá hogyan? Az üzlet alkal­mazottait felkérték: a fuvardíj­ból való részesedés ellenében vállalják el az ügy adminisztrá­lását, hogy a gazdaságnak erre ne kelljen külön személyt beál­lítania. Erre az alkalmazottak már csak a gazdaság fuvarját ajánlották. A csatát így nyerte meg az Üj Tavasz. Merészen, ötletesen Évek óta jól hoz a konyhára a fővárosi borkimérő, az újab­bat piedig a Fejér megyei járá­si székhelyen, Sárbogárdon nyi­tották meg legutóbb, az otta­niak felkérésére. A megnyitás estéjén az első hektót ingyen mérték ki. A gavalléros rek­lám költsége azóta sokszorosan megtérült. Ám a java még ezután követ­kezik. Egy év alatt a tervezett­nek a kétszeresét hozta a laka­tos segédüzem. Csinálnák itt ki­állítási pavilonokat, laborató­riumi szekrényeket, láncot a Bameválnak és szárító-kocsikat, amelyeken az aszalnivaló ter­ményt betolják a retortákba, a jánoshalmi M ÉK-kirendeltségen. Az eszközöket, szerszámokat úgy kéregették kölcsön, de az­óta már újakat vásároltak. A közgyűlés megadja az utólagos hozzájárulást, miként az előze­test is az autószerviz létesítésé­hez. Itt indítják meg a központ­ban, de már novemberben a szegedi műút mellé települnek, a gabonafelvásárló vállalattól átvett raktárba. Cserébe a vál­lalatnak felépítenek egy csővá­zas színt. A lakatosüzem és a kocsiszer- Víz nemcsak pénzt hoz, de ha­tékonyabbá és gyorsabbá teszi a saját gépek javítását is. Nem beszélve az állandó foglalkoz­tatásról. Ez utóbbit szolgálja majd a konzervgyártól télire el­vállalt ládaraktározás és javí­tás. Már-már az a kép rajzolódik ki: itt csak a melléküzemmel törődnek. De nem... A tagság megszavazza a 4,5 tonnás új te­herkocsi vásárlását is, mert be­jön az ára, ha azt a paradi­csomot, amit a konzervgyár nem vesz át, értékesíteni viszik más városokba. Meg a palántatelep korszerűsítését is, hogy ne kell­jen a palántát vásárolni. Meg az 50 holdas talajjavítást is, hogy ne csak 3—4 mázsás holdankén- ti rozsot lehessen termeszteni. Meg az 50 vagonos raktár épí­tését is, hogy a terménynek le­gyen helye. . Hasznos, termékeny ötletek­kel kövezték ki a csatlakozás útját. A belsö-ballószögiek nem válnak a szövetség kárára. Hatvani Dániel Még néhány évvel ezelőtt úgy hittük, hogy nekünk itt az Al­föld sík vidékén a nemzet gaz­daságának gyarapításához szin­te egyedül a homokhasznosítás kemény munkájával járulha­tunk. Arról, hogy más kincs is rejlik ebben a földben, nem is álmodtunk. A tárnák mélye ti­tokzatos világ volt előttünk. Az élet azonban megállítha­tatlanul halad előre. Ma már egyre kevesebb a gözmozdony a vasútvonalakon, s mindinkább villanyárammal, vagy olajjal hajtott mozdonyok száguldanak a végtelenbe futó sínpárokon. Mind kevesebb gyárkémény ont sűrű fekete füstöt, a kecskeméti erőmüvet is gázfűtésre állítot­ták át. Sok lakást olajkályhák, gázkonvektorok fűtenek, a kony­hákban gázzal főznek. Pár évvel ezelőtt még nem tudtuk, hogy az Alföld mélye gazdag az új energiahordozók­ban. Ám megjelentek a kutatók, SAJNOS a megye szomorúan előkelő helyet biztosított magá­nak a bűnözési statisztikában, főleg az élet és testi épség elleni bűncselekmények vonatkozásá­ban. Kétségtelen, hogy ez az „eredmény” összefüggésben van azzal, hogy a megye lakosságá­nak jelentős százaléka tanyá­kon él viszonylag elmaradott körülmények között, a bosszú és az oktalan megtorlások igézeté­ben. Az a téves szemlélet ural­kodik még a tanyavilág egyes részein, hogy az a legény, aki a legtöbb sört megissza egy es­te, aki vérét veszi az őt sérte- getőnek. Persze legtöbbször a „sértés” egy rosszul értett szó, szándékosan félremagyarázott mozdulat — és már nyílik is a bicska. Az is kétségtelen, hogy a bűnözés ilyen kedvezőtlen ki­alakulása kapcsolatba hozható a vidék bortermelő jellegével, s e két körülmény hatással van egy­másra: az ember felönt a garat­ra hamarabb ragadtatja magát jóvátehetetlen cselekményre. A megyei bíróságon az elmúlt hetekben több súlyos bűncselek­mény miatt hoztak ítéletet. La­punkban is írtunk arról példá­ul, amit Majoros László Hetény- egyháza, Szarkás 214 szám alatti lakos elkövetett. Röviden beszámoltunk már a Horkai testvérek bicskázásáról is, akik Mélykúton verték meg ivócim­borájukat. Most újabb két ügy­ben született ítélet: B. Nagy Sándor, Soltvadkert, Alsócsábor 94. és Holló Szabó János, Kis­kunfélegyháza, Horváth Zoltán utca 41 szám alatti lakosokat ítélte el a bíróság. Mind a négy esetnek közös vonása, hogy a vád: emberölés kísérlete. A sértetteket csak az azonnali se­gítségnyújtás, a gyors orvosi be­avatkozás mentette meg. Szóljunk röviden a két utób­bi esetről. Június 13-án a rend­őrségi krónikában tájékoztat­tuk olvasóinkat arról, hogy Hol­ló Szabó János Kiskunfélegyhá­zán meg akarta ölni volt fele­ségét. Hét késszúrás érte a sze­rencsétlen asszonyt, amikor éj­szaka hazafelé menet a férfi megtámadta. Mi adta az okot Holló Szabónak erre a kegyet­len bűncselekményre? A tár­gyalás során a bírósági orvos- szakértő megállapította, hogy a vádlott évek óta alkoholista, s rendszeres italozásai miatt fele­sége elvált tőle. Ezt nem bírta Holló Szabó elviselni, viszont káros szenvedélyétől sem volt képes megszabadulni. Elhatá­rozta tehát, hogy megöli az asz- szonyt. Hogy ez mégsem így tör­majd hatalmas fúrótornyok a megye falvaiban. Soltvadkert, Kecel határában földgázra lel­tek, Szánkról kiderült, hogy va­lóságos olajtenger felett fekszik. Azután eljöttek a fehér sisakos olajbányászok, akik dacolva a nyár melegével, a tél hidegével dolgoztak a fúrótornyok árnyé­kában. Sokan beálltak közé­jük olyan megyénkbeiiek is, akik eddig a földtől azt vették el, amit itt fent, a felszínen adott. Most ők is a mélyből hoz­zák felszínre az évmilliók óta rejtegetett kincset — a földgázt, az olajat —, hogy száguldhassa­nak a motorvonatok, a gépko- •csik, kényelmesen főzhessenek a háziasszonyok. A mai bá­nyásznapon már nemcsak a tár­nák mélyének dolgozóit kö- szöntjiik, hanem megyénk olaj­bányászait is, kívánunk nekik erőt, egészséget és sok sikert munkájukhoz. N. O. tént, csupán a véletlennek kö­szönhető. Holló Szabó Jánost a megyei bíróság emberölés kísér­lete miatt három és fél évi sza­badságvesztésre ítélte, két évre eltiltotta a közügyek gyakor­lásától. A TUDATLANSÁGON kívül nehéz más magyarázatot talál­ni arra a bűncselekményre, ame­lyet B. Nagy Sándor követett el ez év június 10-én és amelyről június 15-én rövid tudósítás­ban beszámoltunk olvasóinknak. A húszéves fiatalember koráb­ban is bebizonyítota már, hogy fütyül a józan észre. Tizenhat éves volt, amikor bátyját, — aki figyelmeztette, hogy ne igyon többet — bicskával szíven szúrta. Puszta véletlen, hogy B. Nagy István nem halt meg. Ezért a szúrásért B. Nagy Sán­dor három és fél év szabadság- vesztés büntetést kapott és a múlt év júliusában szabadult harmadolással. Most azonban újabb bűntettet követett el és emberölés kísérletéért a vádlot­tak padjára került. Az oktalan viszály közte és sógora között még a múlt év októberében kezdődött. B. Nagy Sándor megfenyegette húgának a férjét, hogy ha nem megy vele bort inni, akkor megveri. A sógor kénytelen volt elmenekül­ni. Az iszákos vádlott rossz szemmel nézte azt is, hogy só­gora és húga időnként össze­szólalkoztak. Egy alkalommal meg is jegyezte testvére, Szil- vási Józsefné előtt, hogy akár­hol találja a férjét, megöli. Jú­nius 10-én találkozott Szilvási József B. Nagy Sándorral! Mi­kor elváltak, ez utóbbi haza­szaladt, magához vett egy kony­hakést és sógora után eredt. A tanyában érte utol. Rögtön elő­rántotta kést és támadott. Az volt a szándéka, hogy elvágja sógora nyakát, vagy mellbe szúr­ja. A közeli tanyaszomszédok, valamint Szilvási József fele­sége azonban megakadályozták ezt, és így B. Nagy Sándor tá­madásának mindössze annyi „eredménye” lett, hogy körül­belül kilenc centiméteres felszí­ni karcolást okozott áldozata nyakán. A MEGYEI bíróság ember­ölés bűntettének a kísérlete mi­att B. Nagy Sándort hét évi sza­badságvesztésre ítélte, öt évre eltiltotta a közügyek gyakorlá­sától es elrendelte a korábban kiszabott büntetés hátralévő harmadának a letöltését is. Az ítélet nem jogerős. G. S Emeletes házak Kunszentmiklóson Kunszentmiklóson a felszabadulás óta nem építettek emele­tes házat, azelőtt is csak a községházát. Nemrégiben két új la­kóház építését kezdte meg a községi tanács házilagos brigádja a Fürst Sándor utcában. Az egyenként négylakásos, kétszintes bérház építéséhez az állam egymillió forinttal járul hozzá, a többletköltséget KÖFÁ-ból fedezi a tanács. Kunszentmiklóson egyébként a jövőben nagyarányú lakás- építkezés indul meg, elsősorban magánerőből. A Szécsi-féle te­rületen 400, a Szippankó-ban pedig 200 — egyenkint 200—300 négyszögöl nagyságú telek kerül kiosztásra. Sajnos, az értékelő bizottság munkája lassan halad, egyelőre nem lehet a telkek ki­osztását megkezdeni. Pedig kisajátításra sincs szükség, mert a kiosztandó terület jelenleg is állami tulajdon. A felsoroltakon kívül Tasskertesen még mintegy 40 telek vár gazdára, illetve beépítésre, II vád: emberölés kísérlete

Next

/
Thumbnails
Contents