Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-22 / 224. szám

1967. szeptember Zt. péntek

S. oldal

A szakkörök is készülnek...

A Kiskőrösi Petőfi Sándor Általános Gimnázium és Mező- gazdasági Szakközépiskola szakkörei néhány esztendő óta jelentős munkát végeznek a község kulturális életében. Ez a munka az idén is folytatódik, mégpedig új célkitűzésekkel bővítve.

A néprajzi szakkör — Aradsz- ky László, magyar szakos tanár vezetésével — a község újraalapításának 250. évfordulójára népviseletek gyűjtésével járul a jubileumi ünnepségekhez. Elhatározták, hogy minden népviseleti korból egy-egy rend férfi, női, ■ fiú- és leányruhát gyűjtenek össze és bocsátanak majd a múzeum rendelkezésére. Hasonlóképpen eredményesen gyűjti a háztartási eszközöket is a szakkör 15 tagja.

A Pető fi-emlékeket gyűjtő magyar irodalmi szakkör nemrégiben kapta meg Kanadából egy Petőfi-szobor fényképét. Finnországból Petőfi-kötetet hozott a .posta. Az országból is érkeznek hozzájuk a relikviák, a közelmúltban kapták meg Szendrei Júlia gyászjelentését Aszódról. A Sárkány Emőné tanárnő vezetésével dolgozó 15 lelkes gyűjtő széles körű külföldi levelezést folytat és buzgalmuk eredményeképpen nem egy érdekes — Petőfivel kapcsolatos — dokumentum került elő idegen országokból.

A történelmi szakkör tavaly két jelentős sikert is elkönyvelhetett: Ligeti Károlyról szóló dolgozatával aranyérmet és oklevelet szerzett a gyulai Erkel Diáknapokon, majd a középiskolai tanulmányi versenyen elért eredményével miniszteri dicséretet érdemelt ki. ök most a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára készülődve azon fáradoznak, hogy összegyűjtsék a proletár- diktatúra és a szovjet forradalom kiskőrösi emlékeit

Egy hónap múlva indul az új zenei évad

Az Új szezon bérleti hangversenyeinek felépítése nem tér el az elmúlt évek jól bevált gyakorlatától. A program részletes ismertetése helyett most csupán néhány dologra hívjuk fel a figyelmet, melyek a sorozat jellegzetességeit vagy kiemelkedő érdekességeit jelentik. Ha az ember az új műsorfüzetet kézbe veszi, elsősorban az előadásra kerülő műveikre és a szereplő művészekre kiváncsi; aszerint alkot véleményt előre, hogy mennyire kelti fel érdeklődését a program. Van azonban még egy szempont, mely éppen az idén nem hanyagolható el, nevezetesen az, hogy a hangversenysorozat mennyiben illeszkedik a megyeszékhely kulturális életének egészébe, hogyan egészíti ki azokat a programokat, melyek ezekben a hónapokban néhány nagyjelentőségű évforduló köré csoportosulnak.

A sorozat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának jegyében indul, a szovjet zeneművészet két legnagyobb alkotójának: Prokof- jev és Sosztákovics egy-egy művének megszólaltatásával. Azoknak a koncerteknek sorából pedig, melyekre Kecskemét város 600 éves fennállása megünneplésének heteiben kerül sor, kiemelkedik a Magyar Rádió és Televízió Énekkarának Kodály- estje: ez a hangpversemy, melyet az ugyancsak kecskeméti származású Vásárhelyi Zoltán vezényel, városunk nagy fia születésének 85. és halálának első évfordulójáról emlékezik meg.

A további koncertek műsorán feltűnően sokszor találkozunk Mozart és Beethoven nevével s ennek minden zenebarát csak szívből örülhet Érdekességnek ígérkezik viszont Gluck: Orfeusz e. operájának hangversenyszerű előadása. A romantika zenéjét Muszorgszkij, Liszt, Smetana közkedvelt alkotásai, illetve Chopin és Brahms egy-egy nagyobb műve

» V

Otfordulós rejtvénypályázat

1967. szeptember 24-i, vasárnapi lapszámunkban Beszélgessünk a Szovjetunióról címmel indul a Petőfi Népe Szerkesztősége és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnökségének ötfordulós közös rejtvénypályázata. A következő forduló kérdéseit lapunk október 1-én, 8-án. 15-én és 22-én megjelenő számában közöljük. Minden fordulóban 12 kérdésre kérünk választ olvasóinktól, s az összesített eredmények alapján a helyes megfejtők között értékes jutalmakat sorsolunk ki. A főnyeremény egy Szovjetunióba induló turista útra szóló IBUSZ-utalvány.

képviseli, míg századunk komponistái közül a már említetteken kívül Bartók, Ravel, Britten és Sugár nevével találkozunk a műsorban. Kíváncsian várjuk a „zsákbamacska” — hangversenyeket, melyek az idén szintén szép számban (6!) ékesítik a programot

A hét külföldi művész közül Tsuyoshi Tsutsumi nevét kell kiemelnünk, akinek néhány évvel ezelőtti egyik budapesti versenyen elért páratlan sikerére még élénken emlékezünk.

A rangos hazai névsorban olyan nemzetközi viszonylatban is elismert művészeket találunk, mint pl. Kovács Dénes, Sándor János, Tusa Erzsébet stb. Rajtuk kívül nagy örömmel várjuk a fiatal művészházaspár: Kocsis Albert és Szabó Csilla szonátaestjét, a sokoldalú énekesnő: a jazz-, opera- és daléneklésben egyaránt otthonos Szirmay Márta koncertjét valamint régi ismerőseink, három kitűnő fiatal művész: Perényi Miklós, Szűcs Lóránd és Siro- kay Zsuzsanna újabb fellépését a hangversenydobogónkon. Ügy hírlik, a kecskeméti szimfonikus zenekar hangversenyén a nyomtatott műsorban látható diszkrét kettőspont helyi szólista (vagy szólisták?) közreműködésére utal, s ez helyettesíti ez idén a kecskeméti zenetanárok hagyományos kamarajellegű hangversenyét

K. T.

A jugoszláv műsora

TV

PÉNTEK

9.40: Iskola-tv. — 14.50: Iskola-tv.

— 17.50: Hírek. — 17.10: Rejtvények. — 18.00: Tv-újdonságok. —

18.15: Hangverseny fiataloknak. 19.05: Tudomány 67. *— 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.00: TV-hír- adó. — 20.35: Játékfilm. — 22.00:

Jugoszlávia—Hollandia vízilabda- mérkőzés közvetítése Dubrovnikből.

— 22.50: Tv-híradó.

Színházunk új tagja

Mindig egy hanggal feljebb

ö kezdte elsőnek az évadot az új tagok közül. Méghozzá terven felüli „beugrással”. Közvetlenül a tájelőadások indulása előtt kellett átvennie az egyik főszerepet az Egy csók és más semmi-ben. Vállalta; két

próba és másnap már játszott.

— Remélem a közönség nem vette észre... — mondja csendesen, komolyan.

— Nem hiszem — mondom — Hallottam, hogy nagyon jó volt

Elmosolyodik:

— Igazán kedvesek voltak a kollégák. Izgultak értem, aztán sorra gratuláltak. Az igazgató másnap írásban köszönte meg. Ügy látom, nagyon jó itt a társulat szelleme...

Ülünk a kispadon a színészbejárónál. Szomorkás őszi égbolt A világítás tenné? Juhász Tibor sokkal vékonyabbnak tűnik, mint a műsorfüzetben közölt képén. Meg is jegyzem,

L Országos Oratóriumi Napok

Elsőízben rendezik meg az Országos Oratóriumi Napokat A Népművelési Intézet az ország valamennyi irodalmi színpadának művészeti vezetőjét meghívta az október 28—31-én Debrecenben tartandó eseményre. A tíz legjobb irodalmi színpad produkcióinak alapján ankétokon fogják megvitatni az

egyre népszerűsödő oratórikus játék tartalmi és formai problémáit

Nem kis büszkeséget érezhetünk amiatt, hogy a tíz legjobbnak tartott együttes közül kettő kecskeméti: a Berkes Ferenc Kollégium és a Szövetkezeti Bizottság „Orfeusz’5 Irodalmi Színpada.

hogy az énekes színészek általában testesebbek.

— Először is: ahhoz még fiatal vagyok, hogy hízásnak induljak ...

Igen, alig múlt harminc. De bizonyára nemcsak ezért. Alkat dolga? Az is. Hanem Juhász Tibornak még sohasem ment túlságosan jól.

Operaénekes akart lenni, már gyermekkorában. Fel is vették a Zeneművészeti Főiskolára. De odahaza. Tatán a szülei nehezen élnek. El kellett tartania magát. Elektroműszerész lett és a keresetét jórészt arra költötte, hogy énekelni tanuljon. Belépett a Csepeli Művészegyüttesbe. Aztán egy előadáson felfigyelt rá valaki a Déryné Színháztól. Szerződtették. Hat és fél éven át ott játszott.

— Megszoktam a tájelőadásokat, a falusi kis színpadokat Ez nekem nem újság. De sokszor hallottam, hogy az állandó színházak ezt könnyen veszik. Imponál, hogy Kecskeméten nagyon fontosnak érzik a művészi színvonal megtartását a tájelőadásokon is.

Kérdezem: hogyan került

Kecskemétre?

— Sípos Jenőhöz, az Opera tanárához járok tanulni. Nála érdeklődtek az itteniek a tavasszal: magas tenor kellene...’ Így.

Itt jobb-e, mint a Faluszínháznál?

— Egy rossz szavam sincs a Faluszínházra. De itt nagyobbak a lehetőségek. Játszottam már a Denevérben —, a Tv is közvetítette —, énekeltem a Gábor diákot, a János vitézt... Az utóbbit például 237-szer .. .' Itt viszont minden második hónapban új szerepet kapok. Nagy különbség. Többet szeretnék kapni — és adni, mint eddig.

Már nem csábítja az opera?

— Dehogynem. De tudom,' hogy meg kell érte küzdenem. Tovább tanulok, feljárok amikor lehet a tanáromhoz Pestre és itthon skálázok minden nap legalább félórát, feladat nélkül is.

őszintén; ilyen ambíciókkal nem „megalázó” az operett, a könnyű műfaj?

— Ha valakinek a színpadon a magas c-t kell énekelnie, gyakoroljon egy hanggal feljebb, hogy a c biztos legyen. A jó bonvivánnak többet kell tudnia, mint amit a szerepe kíván.

Mester László

5.

EGGYEL KEVESEBBEN ÉRKEZÜNK

Borzalmas ital. Két kortyot leerőltetek. Hányingerem támad. öklendezek. Amikor azonban végre megnyugszik a gyomrom, valóban jobban érzem magam. Nem kívánom a vizet.

Éjszakára parányi tisztáson verünk tanyát. Roppant szerencsénk van, hogy Pablo éppen miközénk tartozik. Tapasztalt dzsungeljáró. Így hát ő ragadja kezébe a kezdeményezést.

Utasításai nyomán gallyakból, páfrányokból, óriás levelekből kis kunyhókat építünk. Ért a tűzcsiholáshoz is. Erre pedig szükség van, mivel indulás előtt a tűzszerszámokat is elszedték tőlünk.

Már lobog a tábortűz lángja, amikor Pablo eltűnik. Jó félóra múltán kerül csak elő. Sapkájában különféle rovarok nyüzsögnek.

— Mit akarsz velük? — kérdi Goncsarenko.

— Megsütöm őket — vigyorog Pablo.

A rovarokat levelekbe tekeri és a parázsba dugja. Néhány perc múlva egy faággal előkotorja őket. Szétbontja a meg- pörkölődött leveleket. Várja, hogy vacsorája hűljön egy kissé.

Kaján mosollyal enni kezd. A pörkölt rovarok szörnyű látványt nyújtanak.

— Egyetek. Jó — kínál bennünket Pablo.

Undorodva ford-ulunk el valamennyien.

Szomjasan, korgó gyomorral, halálos zsibbadtsággal végtagjainkban. kimerültén vonulunk be kunyhóinkba pihenni. Ügy érzem, egy pillanatig sem tudnám nyitva tartani a szemem. Aztán mégsem tudok elaludni.

Folyton felriasztanak a dzsungel titokzatos, félelmetes zajai, moszkitók, s más vérszopó rovarok gyötörjek. Életem legborzalmasabb éjszakája ez. Hajnalban, amikor kibújok a kunyhómból, még fáradtabbnak, megkínzottabbnak érzem magam, mint amilyen az este voltam.

Nem szólunk egymáshoz. Beszélni sincs kedvünk. Némán igyekszünk végrehajtani King tizedes kurta parancsait.

Fásultan megyünk, csak megyünk. Eleinte még megpró- .báltam kiszámítani, hogy hány mérföldet tettünk meg. Most már ez sem érdekel. Tökéletesen mindegy. Ennek a pokoli útnak úgysem lesz vége sohasem. Éhen, vagy szomjan pusztulunk a dzsungelben, vagy pedig kígyó mar halálra.

Aztán a második estén már eszünk Pablo pörkölt rovaraiból, gépiesen rágjuk a földből előtúrt, piszkos, ízetlen gyökereket.

A negyedik napon végre vízhez " jutunk. Szennyes, zavaros kis erecske akad utunkba. Ám ezzel most senki sem törődik. Elvetjük magunkat és, mohón szürcsölünk.

Hanzi nyöszörgése térít ma- gamhox.

— Nekem is adjatok. Én is inni akarok — préseli láztól duzzadt és cserepes ajkai közül nagynehezen a könyörgő szavakat.

Igen. Róla megfeledkeztünk. Pedig neki, még nálunk is nagyobb szüksége van az italra.

Sapkámat telemerem, és megitatom a sebesültet. Amikor teleitta magát, hálásan szorítja meg a kezem.

Gyerünk tovább. Már csak vánszorgunk, de mégis megyünk.

A negyedik estén, Pablo a machetjével lesújt egy kígyót. Megsüti. És mi eszünk belőle. Már nem undorodunk semmitől. Csak élni akarunk.

Szakállasán, rongyosan, véreres szemekkel, bambán, kimerültén, sebektől, hólyagoktól borított testtel a huszonnegyedik napon érkezünk meg célunkhoz. Eggyel kevesebben vagyunk.

Marinescu, a szótlan, lányosképű román fiú a dzsungelben maradt. Egyik éjszaka hatalmas pók marta meg a karját. Pablo késsel azonnal kivágta, majd kiszívta a vérzó sebet. Mindez azonban nem segített. Marinescu karja megdagadt, a seb elüs2kösödött.

Az utolsó tiszta pillanatában arra kért, hogy írjak az anyjának, de arról egy szót sem,

hol és milyen körülmények között pusztult él.

— Ugyan, ne beszélj butaságokat — próbáltam vigasztalni. — Iszunk mi még jeges sört a kantinban;

Elfordította fejét és sirt. Aztán elvesztette az eszméletét. Másnap meghalt.

Pocsékul érzetük magunkat amikor elkapartuk. Senki nem szólt, de éreztem, hogy a többieknek is az jár a fejében, ami nekem: Mi értelme van ennek a gyilkos útnak?

Murdock őrmester várt bennünket. Röhögött, amikor meglátta siralmas ábrázatainkat. Csak akkor komorult el egy pillanatra, amikor King tizedes jelentette, hogy Marinescu meghalt. Először azt hittem, hogy a szánalom fagyasztotta le arcáról a vigyort. De aztán kiderült, hogy csak az aggasztja, a többi szakaszoknál nem fordult elő ilyesmi.

Dühösen kiköptem és így szóltam Andy Idenshez:

— Most már értem, hogy miért mondta MacCarr ■ tábornok, kemény lesz itt az élet!

Andy csak hümmögött, s mohón rágyújtott egy cigarettára. Huszonnégy napi szenvedés után az első cigarettára. iFoly tatása következik.)