Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-21 / 223. szám
1967. szeptember Zl, csütörtök 5. oldal Elhagyott tantermekből — KLUBOK MEG A TAVASSZAL történt, a választás előtti jelölőgyűlések alkalmával. A Kalocsa környéki szállások fgyikén, Halomban többen és hosszan foglalkoztak a körzetesítés folytán megürült iskola ügyével. Nem ellenezték a körzetesítést. Éppen ellenkezőleg. Igen helyesnek találták az intézkedést. Más foglalkoztatta a helybelieket. Az, hogy mi legyen az iskolával. Pontosabban: hogy az legyen belőle, amit ők akarnak. Klub. Berta Somogyi László, a járási pártbizottság titkára, a jelölőgyűlés előadója . örömmel hallgatta a felszólalókat. Nem kellett sokat fáradniuk, hogy meggyőzzék. Valóban, a megürült tantermek hasznosításának legjobb módja az lesz, ha klubot rendeznek be bennük. Megígérte, hogy segíteni fog. Pedig akkor még nemigen lehetett tudni, honnan szerzik be hozzá a szükségeseket. A halomiak kívánsága jól mutatja azt a fejlődést, ami az emberek kulturális igényeiben végbement a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta a legkisebb falvakban és tanyaközpontokban is. Mi volt ezen a néhány tucatnyi házból álló településen azelőtt? Egyetlen kis kocsma. Ez ma is megvan. De míg korábban beérték a helybeliek ennyivel, ma több kell. Pedig azóta bevezették a házakba a villanyt, jó néhány családnak van televíziója, az iskolában lehet könyvet kölcsönözni, s emellett motoron, autón, a kitűnően rendbehozott műúton félórába se telik bejutni Kalocsára. DE MINDEZ kevés. Az emberek össze akarnak jönni beszélgetni, meghányni-vetni a világ dolgait. Ez az érv nagyon sűrűn elhangzott a jelölőgyűlésen. Azt is többször mondták, hogy nincs hol újságot olvasni. Nyilvánvalóan nem arra gondoltak, hogy egyáltalán nem jutnak újsághoz, hiszen Halomban is sokan előfizetik a Szabad Földet, a Népszabadságot, a megyei, vagy a járási lapot. S azt otthon is elolvashatja bárki. De azt azért nem várhatjuk mindenkitől, hogy 8—10 lapot és folyóiratot is járasson, holott legtöbben bizonyára szívesen belelapoznának. A megoldás a klub, ahova sokféle lap jár, és ki-ki átnézheti, elolvashatja azt, ami a legjobban érdekli. De más lehetőségek is rejlenek még a klubban. Egy barátságosan berendezett helyiségben szívesen elidőznek az emberek és főképp a hosszú téli estéken meghallgatnak előadásokat, tájékoztatókat, eljárnak tanfolyamokra. hiszen futja az idejükből, érdekli őket sok minden, amihez dologidőben nem juthatnak hozzá, s ráadásul jólérzdk magukat, mert hat rájuk a kellemes környezet. Kalocsa környékén ehhez járul még az, hogy nagyon sok asszony bedolgozója a háziipari szövetkezetnek. Eddig is az volt a szokás, hogy összejöttek egy-egy háznál, mert csoportosan jobban megy a dolog, kézimunka, mellett nagyon jól el lehet beszélgetni. Az asszonyok is szívesebben járnának el a klubba, smég örülnének is. hogv míg szorgalmasan jár a kezük, egy-egy előadással elszórakoztatják őket. ELLENÉRV NINCS is tehát a klub ügyében. Csak egyetlen egy: Honnan teremtsék elő hozzá az anyagiakat? Ez okozott gondott Berta Somogyi elvtársnak is, amikor tolmácsolta a halom beliek kérését és maga is hozzálátott, hogy segítsen. Sajnos, a termelőszövetkezetek vezetősége nem mindenütt érti meg, hogy milyen fontos dologról van szó. Évekig az volt a szokás, hogy a kulturális alapot főleg, kirándulásra használták fel. Kell ez is. A kulturálódási szolgálja, ha a tsz- tagok elmennek Szegedre a Szabadtéri Játékok valamelyik előadására, s még talán az is, ha kirándulnak a Balatonra. Az utaeás tágítja az ember látókörét. De most ez a feladat: pénz kell a klub berendezésére, felszerelésére, könyvekre, folyóirat-előfizetésre. S itt már bizony többnyire begombolkoznak a szövetkezetek. Több hónapi tájékozódás, magyarázás, győzködés végül mégis eredménnyel járt. Nemcsak Halomban. Segített a megyei tanács és az fmsz is. Az eredmény: Most az ősszel öt szálláson nyílik klub az egykori iskolában! Elnéptelenedett iskolák a városokban, nagyobb községben nincsenek. De a tanyaközpontokban egyre több akad. Hasznosításuk legcélszerűbb módja: a tanyai lakosság növekvő művelődési igényeinek szolgálatába állítani őket. LEHET. Csupán jó szándék kell hozzá. Amint a kalocsai példa is mutatja. M. L Most jöttem Avt^/ek-höH Kevés olyan világlátott kislány van Kiskőrösön, mint László Márta, a Petőfi Sándor Általános Iskola VIII. osztályos tanulója. Amikor kérésemre behívatták az igazgatói szobába, még lihegett a futástól és azzal köszönt be: — Igen, most jöttem Artyek- ből! Persze, most éppen a tanteremből, de tegnap válóban Ar- tyekből, a szovjetunióbeli nemzetközi úttörőtáborból érkezett meg Milyen diák az, aki az iskola- kezdés után majdnem két héttel jön meg az üdülésből? Nos, neki ezt megengedték: jutalom- ' ból töltött hat hetet a Szovjetunióban. — Májusban' „Vietnamért, a békéért!" címmel kiállítást rendeztek Kecskeméten, amelyre gyermékrajzokat kellett beküldeni. Mi egy év óta dolgozunk az iparművészeti szakkörben, batikolt faliképeket készítünk és üvegből mozaikot. Én három képet küldtem be: az egyiken egy női fej van, a másikon anya gyermekével és a harmadikon egy óriási galamb. Két hét csillebérci jutalomüdülést kaptam a képekért. Júliusban országos kiállításra vitték képeimet, de — bizony — a csillebérci kirándulásról le kellett mondanom. — Az szomorú.. Nevet: — Dehogyis szomorú. Hat hét artyeki üdülést kaptam, így a csillebércit nem vehettem igénybe. Nem fért bele az időbe... Így már egészen más! — Augusztus 4-én indultunk vonattal Moszkvába, két napig tartott az út. Tizenheten voltunk magyarok, a megyéből egyedül én, egy kislány Pest megyéből, a többi Győr-Sop- ronból. Moszkvából ugyancsak vonattal mentünk a Krímbe. Nagyszerű út volt! — És a tábor? — Azt nem lehet elmondani. Franciák, algériaiak, mongolok, kubaiak, románok, szovjetek és magyarok: ennyi nemzetiségű úttörő zsibongott az öt áltáborban. Mennyien is lehettünk? Azt hallottam, négyezren. — És a munka, amiért a jutalmat kaptad? — A batikolás, ezt csináljuk itt a szakkörben. Selyemre festünk, különleges eljárással, ami iskolai titok ... — Szóval nem árulhatod el? ■— Nem, mert ez a titok, illetve az eljárás iskolánként más és más. Kecelem sem árulják el. Hát jó. Meg nem tanulhatom László Márta és dr. Palásti Józsefné tanárnő elemzik az alkotást. a batikolást, de annyit megállapítok: nagyon szépek. — Alig egy éve, hogy csináljuk — mondja dr. Palásti Józsefné, a csinos szakkörvezető tanárnő. — Már Prágában is szerepeltünk az UNESCO-kiál- lításon és itthon is. Most készülünk a megyei kiállításra. Mártika ritka tehetséget árul eiL Megkérdezem a boldog kislányt: — Milyen pályára készülsz? A válasz meglep: — Fogorvos szeretnék lenni. — Fájt már a fogad? — Soha! A doktor néni azt mondta Artyekben, mikor megvizsgálta a fogamat: — Harasó! Balogh József Ajándékcsokor Gálaest a Kecskeméti Katona József Színházban jól, mindannyian kaptunk ilyen kiképzést. Pablo és Beppo pedig a machetéikkel erős gallyakat vagdosnak egy közeli fáról. Aztán a gautemalai vékony liánokat keres és az olasz segítségével máris összeeszkábál egy hordagyat. Hanzi egyre jobban nyöszörög és veszettül szidja Zelins- kyt, meg Andy Idenst. — Hóhérok — sziszegi. — Pofa be — reccsent rá Andy. — Miért nem vigyáztál? King tizedes gondterhelten néz körül. Tájolót és pauzpapírra rajzolt térképvázlatot vesz elő. A tájoló segítségével meghatározza az északi irányt. — Figyelem! Kíváncsian várjuk mondanivalóját. — A legközelebbi lakott hely száztíz mérföldnyire van. Feladatunk, hogy a dzsungelén áttörve eljussunk oda. — De hiszen se élelmünk, se fegyverünk — buggyan a szó Goncsarenkóból. — Éppen ez az — vigyorog a tizedes. — Most derül majd ki igazán, hogy ki a legény a gáton? Ami pedig a fegyvert illeti, mindenki kapott machetét. Az ennivalót pedig a dzsungel adja. Pablo keserűen elmosolyodik. — Na akkor nem hízunk el — suttogja. Libasorban megyünk. Elöl Pablo tör utat machetéjével a dzsungelben. A menet végén Goncsarenko és Zelinsky a hordágyon Hanzit cipeli. Még húsz perc.e sincs, hogy a tisztásról elindultunk, de máris kutyául érzem magam. A fullasztó levegő kibírhatatlanul párás. A nedves ruha rátapad az ember elkínzott bőrére. Moszkitók támadnak ránk. Mohón szívják a vérünket. S ha egyet agyoncsapunk, jön helyette tíz. Pablo figyelmeztet bennünket, nagyon ügyeljünk a lábunk alá. Mérgeskígyók kerülhetnek az utunkba. A guatemalait most én váltom fel elöl. Nehéz az úttorés. Szinte másodpercenként csapkodok machetémmel jobbra, vagy balra, s mégis csak lassan haladunk. A mellkasomban mintha ezernyi tű ugrálna, hörögve kapkodok levegő után. Az alig félkilónyi macheté egyre súlyosabbnak tűnik. Mind sűrűbben cserélem a kezeimben. Markolata véresre töri mindkét tenyerem. Pedig nem vagyok kényes. Boldogan sóhajtok fel, amikor King tizedes parancsára Andy Idens lép elém, hogy ő folytassa tovább az áttörést. Kábultan, gépiesen bandukolok. Szomjúság gyötör. Hanzi is vízért könyörög. Belázasodott. — Tíz perc pihenő — mondja King. Bénultan rogyunk a dzsungel bűzös, rothadó avarral borított talajára. Pablo egy bokorról hatalmas, húsos levelet szakít le. Tölcsért formál belőle. Aztán machetéjével megcsapol egy fatörzset. Nyúlós sárgás színű folyadék csepeg a fából a levélből sodort tölcsérbe. Hanzinak nyújtja. A lázas sebesült belekortyol az italba Aztán prüszkölve köpi ki a nyúlós, sárgás színű folyadékot. — Keserű — mondja Pablo —, de jót tesz. Egy ideig elveri a szomjúságérzetet. Hanzi nem hajlandó még egyszer megkóstolni Pablo italát. A guatemalai fiú megvonja a vállát és Iszik. Fintorog, de iszik. — Adjál nekem is — kérem. (Folytatása következik.) A virág a legnemesebb ajándék. Nem az értékét becsüljük, hanem színét, illatát, s az ajándékozó szerető szándékát. Színházunk minden évben tarka csokorral kedveskedik benső barátainak, a legrégibb bérleteseknek és a közönségszervezőknek. Mért bár — ahogyan Csapiár Vilmos szervező titkár a kedd esti gálaesten hangsúlyozta — a kecskeméti közönség szereti színházát, nem elég a szívbeférkőzni, tudni kell a módját, hogyan lehet ott meg is maradni. Bocsássa meg az olvasó ezt a lírai hangot egy vidám bemutatkozó műsorról szólván, de mivel is honorálhatnánk mással, mint megértéssel, jó szívvel azt a töméntelen munkát, amit egy ilyen program összeállítása jelent. Résztvevői minden ellenszolgáltatás nélkül, a közönség iránti szeretettől vezéreltetve készültek arra az alkalomra már az évadnyitó társulati ülés óta. Az érdem oroszlánrésze Csorba Istvánt illeti, aki szereplője, rendezője, írója volt a négyórás műsornak. Az első rész célja a társulat új tagjainak bemutatása volt. Először láttuk a plakátokról már ismert arcokat, először hallottuk hangjukat, s először néztünk egymással szembe, ö is, mi is kíváncsian: Milyen lesz a másik. Hallottuk Juhász Tibor magas fekvésű tenorját, Horváth László Arany Jánostól szavalt. Szabó Tünde saját verseit mondta. Meghatót tan figyeltük Szabó Tündét, hiszen nemcsak a bemutatkozás láza fűtötte, hanem az is, vajon hogyan tetszenek versei. Tetszettek. Mondatainak zenéje van, képei tiszták, kifej ezőek, gondolatai magvasak. Utána Forgács Tibor következett, s a közönség felfigyelt: Érett művésszel találkoztunk szeretett színházunkban. Kívülük jónéhányan felléptek a. műsor első részében a színház régi tagjai is. A többi közül hadd emh'tsük meg mindenekelőtt Csorba Istvánt és harsány ötletét Kecskemét térképével. Ez a jelenet a legjobb kabarétréfák színvonalán mozgott. Ugyanígy jelest kapott Dévényi Cecília sanzon éneke is. Az előbb csokrot emlegettünk, hadd mondjuk hát el, hogy voltak ebben a csokorban illatos rózsák és vadvirágok is. Nem baj. Az efféle műsorokban minden résztvevő azt választja, amit legjobban szeretne játszani, s gyakran bizony önmaga nem tudja megbízhatóan megítélni, mi ízlik neki. Ám az egyenetlenségeik ellenére is kellemesen szórakoztunk. S hogy igazán jó hangulatban távoztunk, azt főképp megintcsak Csorba Istvánnak köszönhető, mert a műsor második felében ízléses, stílusos összeállítással kedveskedett nekünk. A sikerről pedig olyan partnerek gondoskodtak, mint Gyólay Viktória, Balogh Rózsa, Jánoky Sándor, Sárosi Gábor és Sas József. M. L. Konzulium A jugoszláv műsora ív CSÜTÖRTÖK 9.10: Iskola-tv. — 14.50: Iskola-t. — 17.05: Hírek. — 17.L0: Gyermek műsor. — 17.25: A vUág képekben — 18.00: Tv-újdonságok. — 18.1;, Kaleidoszkóp. — 18.35: A stűdi, vendége. — 19.00: Pereskedők. - 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! 20.00: Tv-híradó. — 20.30: Aktuálli beszélgetések. — 21.15: Menekülés Tv-játék sorozat. — 22.00: Jugoszlávia—Szovjetunió vízilabda-mérkőzés Közvetítés Dubrovnikből. — 22.50; Tv-híradó-
