Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-20 / 222. szám

>• f r **w. szeptember ífl. szeriiá 8. oflal ' Vidám nyár után, új feladatok előtt Mozgalmas akcióprogramot Valósított meg a nyáron a Bajai t’érfifehémeműgyár KlSZ-szer- yezete. A hosszantartó kánikula rnit sem változtatott a szép el­gondolásokon, nem lanyhult a KISZ-szervezet vezetőségének lendülete sem. Először Budapestre vették az útjukat a fiatalok. Meglátogat­ták a Hadtörténeti Múzeumot, eztán városnézésre indultak, i,Vidám percek a vidám park­ban!” — ez is belefért a prog­ramba. Kis pihenő után háromnapos balatoni túra következett: Sió­fok, Földvár, Tihany, Veszprém, Expressz ifjúsági tábor. Csak három nap, de rengeteg él­mény. Ezután Dél-Baramyába utaztak a KISZ-fiatalok. „Tör­ténelmi levegőt” szívtak a sik­lósi várban, bort kóstoltak a Villányi pincében és sokat fü­rdőtek Harkányban. Hazafelé Dunaszekcsőn még megálltak egy adag halászlére, cigányze­nére is. Szlovákiában, Jugoszláviában, Ausztriában töltötték a szabad­ságukat Érthető az elmondottak után, hogy az őszi közvéleménykuta­tás ezzel az eredménnyel zá­rult: a 220 résztvevő egyöntetű véleménye szerint szép, tartal­mas volt a nyári program. Még mindig sok szó esik a KISZ-fiatalok körében a közös élményekről, de már komolyabb feladatok megvalósítása is sorra kerül. A korcsoportokat figye­lembe véve, kétfajta oktatást szervez az üzemi KISZ- ,és párt- szervezet: a világgazdasági és vitakört Eddig 134 fiatal je­lentkezett Ezenkívül ötven fia­talnak lehetősége nyílt párt-, állami és szakmai oktatásban való részvételre. K. N. Csaknem negyven szabad egyetemi 7őö L s zilieteft DCű dáhj Űíó ltán ? S ezzel még mindig nem ért Véget a vidám nyár. A Mecsek regényes tájain vitt az út az óbányai táborhelyhez. Hét nap sátorozás után a patinás Pécsre, majd Bonyhádra rándultak ki a fehérneműgyáriak. Bonyhá- don felkeresték a cipőgyárat is. De hogy ne csak az ország tá­volabbi vidékeit, hanem szű- kebb pátriájuk környékét is jól megismerjék a fiatalok, dunai hajókirándulást szervezett a KISZ vezetősége. Az Ifjú Gárda tagjai részére a közeli Érsek- csanádon létesítettek kiképző tábort. Voltak, akik túljutottak az brszághatáron is. Néhányan a Szovjetunióban, mások Cseh­Fejfa-monográfia Zentai János muzeológus, a pécsi Janus Pannonius Múzeum munkatársa több éves kutató­munkával az Ormánság, a Zse- íicség, a Kaposvölgy, a Sárköz temetőiben háromezer faragott fejfáról készített fényképet. A felvételeken hagyományos, jel­legzetes elemeket őrző, ember­es csónakalakú fejfákat, az ős­haza és a honfoglalás idejére utaló kopjafákat és a töröktől átvett — turbános alakot után­zó — gombos fejfákat örökí­tett meg. Zentai János célja a teljes magyar „fejfa-monográ- Ea” elkészítése. (MTI). sorozat indul A TIT célja: a tartalmasabb ismeretterjesztés A múlt évadban 5437 isme­retterjesztő előadás hangzott el Bács megyében, több mint 305 ezer érdeklődő részvételével. Az ismeretterjesztés mennyiségi fo­kozására tehát egyelőre nincs szükség. Ehelyett a megyei és az alapszervezeti vezetőségek legfőbb célkitűzése a munka tartalmának elmélyítése, a kor­szerű művelődési igények minél színvonalasabb kielégítése. Ép­pen ezért különös gondot fordí­tottak az idén az évad szabad- egyetemi sorozataira, mert je­lenleg ez a forma képviseli az ismeretterjesztés legmagasabb szintjét. Októberben — a nyelvtanfo­lyamokat és a filmművészeti köröket is ideértve — tíz sza­badegyetemi tagozat kezdődik mintegy negyven, többségükben 6—12 részletből álló előadásso­rozattal. A legbővebb Kecske­mét programja, de valamennyi járási székhelyen indítanak sza­badegyetemei:. Kecskeméten a már harmadik éve folyó Mai magyar írók arcképcsarnoka sorozat Ter- sánszky J. Jenőt, Déry Tibort, Zelk Zoltánt, Csoóri Sándort, Örkény Istvánt, Devecseri Gá­bort, Kolozsvári Grandpierre Emilt és Szakonyi Károlyt mu­tatja be. Kalocsa irodalmi so­rozata a huszadik századi vi­lágirodalommal foglalkozik, Kiskunfélegyházáé stüustörté- neti áttekintést ad az ifjúság­nak a romantikától a szocialis­ta realizmusig. A képzőművészeti előadások közül leginkább a kecskeméti összeállításon érzékelhető ez a jövőben mind általánosabbá teendő tendencia, hogy a szoká­sos „diavetítős tárlatlátogatá­sok” helyett főként az egyes korok társadalmi problémáinak művészeti vetületeit állítsák a középpontba. A filmbarátok csupán három városban tanulmányozhatják kedvenc művészetüket, de mindegyikben más szempont­ból. Baján folytatódnak az archív-vetítések, Kalocsán mű­fajelméleti, Kiskunfélegyházán 20 részes általános esztétikai stúdium nyílik. A kecskeméti földrajzi sza­badegyetem anyaga, Ázsia, ki­válóan alkalmas arra, hogy az időszerű külpolitikai események hátterét megvilágítsa. Kalocsán Európa partvidékét mutatja be a vetítettképes sorozat. Az említett, általános érdek­lődést keltő témákon kívül a speciális igényeknek is igyek­szik eleget tenni a TIT munka­terve. Társadalom- és termé­szettudományi tagozatok kezdik meg a munkát Baján, Kecske­méten és «Kiskunfélegyházán, a pedagógiai szabadegyetem Ka­locsán, Kecskeméten és Kiskő­rösön gyűjti maga köré a pe­dagógusokat, szülőket, úttörő­vezetőket. Kifejezetten szakembereknek szól a Baján, Dunavecsén, Kecs­keméten, Kalocsán, Kiskunfél­egyházán és Kiskunhalason — részben az agrárértelmiségi klubokkal közösen — rendezen­dő mezőgazdasági, valamint a kalocsai és a kecskeméti köz- gazdasági szabadegyetem. Kecskemét 600 éves évfor­dulója és az egyre növekvő idegenforgalom szükségletei miatt Kecskeméten idegenfor­galmi tagozattal bővül a sza­badegyetem. Ezen a megye tu­ristaszemmel is érdekes termé­szeti, gazdasági, néprajzi és egyéb vonatkozásaival ismer­kedhetnek meg a résztvevők. Ajagoszláv műsora SZERDA 0.00: Hírek. — 11.05: Bábjáték. — 17.25: Népszerű tudományos film. — 18.00: Tv-újdonsáffok. — 18.15: Gyermekműsor. — 18.00: Nemzet­közi színpad. — 19.30: A tv postá­ja. — 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.00- Tv-híradó. — 20.40: Film- omnibusz. — 21.40: Kis kamarahang­verseny. — 21.55: Távlatok. — 22.15: SSSR—Magyarország vízilabda-mér­kőzés. — 23.05: Tv-hlradó, Dr. Anthony Domonkos bőr­gyógyász professzor, egykori Bartók-tanítvány, felesége és nemzetközileg ismert zenetör­ténész sógornője társaságában a közelmúltban csak azért uta­zott Kecskemétre, hogy tiszte­legjen Kodály Zoltán emléke előtt. A vendégek mindenekelőtt Kodály szülőházát keresték. De senki sem tudta megmondani, hogy miként találnak oda. Még egy nagy kulturális intézmé­nyünkben is hiába kérdezős­ködtek. Végül egy véletlenül odavetődött helytörténeti kuta­tó mentette meg a helyzetet, aki — miután megtudta, hogy az amerikai orvos Bartók kevés számú baráti köréhez tartozott és utolsó éveiben háziorvosa volt — a helytörténeti gyűjte­mény néhány új szerzeményé­vel is megismertette a vendé­geket. Különösen az egykori „vaspályafőről”, a nagyállomás­ról a múlt században készített fényképet nézték meg nagy fi­gyelemmel. Ezen még jól látha­tók az indóház emeletén levő lakások. (Az épületet azóta át­alakították.) Az emeleti laká­sok egyikében élt Kodály Fri­gyes és neje, Jalovetzky Pauli­na. Reméljük, hogy az érdekes kép ismeretében olvasóink ez­után könnyebben útbaigazítják majd az érdeklődő hazai és kül­földi turistákat H. N. 3. „NÉMET TÁBORNOK IS LEHETNE...n Itt a szakaszban és az egész táborban mindenki érdekes fi­gura. Ám Zelinsky különösen az. Nem beszél soha magáról. Még honfitársai, a többi len­gyel fiú sem tud róla semmit. Azt rebesgetik, sok disznóság nyomja a lelkét. Ezért imádko­zik és hányja a kereszteket mindig. Állítólag még 1948-ban is fegyverrel harcolt a lengyel erdőkben a vörösök ellen. S ő volt a cáapathóhér. Rábízlak minden piszkos munkát. Persze lehet, hogy ez nem igaz. Min­denesetre az ember hátán vé­gigfut a hideg, ha merev, fény­telen szemével ránéz valakire. Levelet soha nem ír és soha nem kap. Ha a lengyelek a kantinban, vagy máshol az ott­hont, a hazai tájakat idézik, Zelinsky azonnal faképnél hagyja őket. Így a többiek nem nagyon rajonganak érte. A pa­rancsnokok viszont kedvelik. Ördögien ért a fegyverekhez és nincs olyan bonyolult, vagy fá­rasztó feladat, amit ne kiválóan hajtana végre. Sokszor példa­képül állítják elénk. De ő nem örül a dicséretnek. Hidegen tu­domásul veszi, s amint leléphet, máris imádkozik. S ebben nem szabad zavarni. Goncsarenkót, a volt vlaszovistát, egyetlen ökölcsapással földre terítette, mert a bikaerős ukrán gúnyo­lódott vele, amikor imádkozott. Goncsarenkót öt percig nem tudtuk magához téríteni. Azóta Zelinskyt mindenki békén hagy­ja. Biztosan nagyon dühös le­het a sorakozóért, hogy az előbbi, tőle meglepő megjegy­zést megengedte magának. Az udvaron Murdock őrmes­ter vár bennünket — Mozgás! Gyorsain! Gyor­san! — sürgeti a szakaszunkat. — Ügyeletes, létszámjelentést kérek. Idens futólépésben siet el a szakasz előtt, és közben szá­mol. — őrmester űr! A negyedik szakasz lgjszáma 40 fő, jelen 36 fő. Egy fő a tábori rendőr­ség fogdájában, három fő a tá­bori kórházban — jelenti Idens. — Figyeljenek ide — mondja emelt hangon Murdock. — Új parancsnokot kapott a tábor. Ma akar megismerkedni ma­gukkal. Kapnak tíz percet. Mindenki kimenő ruhába öl­tözik. Ragyognak a gombok, bakancsok. Mintha skatulyából húzták volna ki az egész ban­dát. Világos? — Parap csára, őrmester úr! — üvöltjük egyszerre torkunk szakadtából. — Azért mondom — jegyzi meg most már enyhültebben Murdock —, mert nem szeret­ném, ha az új parancsnoknak valamiért nem tetszene a sza­kaszom. Oszolj! Tíz perc múlva ismét az ud­varon állunk. Murdock külön- külön megvizsgál mindenkit. Nem talál hibát. — Oké fiúk — mosolyog elé­gedetten. — Balra át! Szakasz indulj! A tábor! moziba vezet ben­nünket. A hatalmas épületben akár háromezer ember is ké­nyelmesen elfér. A mi helyünk az első sorokban van fenntart­va. Ha valami összejövetel, ün­nepség, vagy beszéd van, az el­ső hely mindig a Special War­fare School, vagyis a Különle­ges Hadviselési Iskola hallga­tóit illeti meg. A többiek már valamennyien a székeikben terpeszkednek, amikor bevonulunk. — Nicsak, kegyeskedtek ide­fáradni a szuperfiúk — jegyzi meg gúnyosan egy szeplős ké­pű ejtőernyős tizedes. — Kuss! — kiált rá Murdock. — Nem a kutyáit gondja, hogy mi mit teszünk és mit nem. ' Murdock ugyan keményen fog bennünket, de roppant büszke ránk. Ha meghallja, hogy valaki megjegyzést tesz az EWS-fiúkra, ölni tudna érte. Elhelyezkedünk. A széles ve­títővászon előtt asztal van. Csillagos, sávos lobogóval terí­tették le. — Föl! Vigyázz! — vezényel a tábor ügyeletes tisztje. Közepes termetű, csontos ar­cú, szigorú tekintetű vezérőr­nagy siet fel az emelvépyre, az asztal mögé. Tisztek kísérik. A vezérőrnagy meghallgatja az ügyeletes tiszt jelentését. Aztán parancsot ad, hogy ül­jünk le. — Rövid leszek. A katona ne fecsegjen sokat. Az a politiku­sok dolga — mondja, s hangja szárazon recseg. — Holnaptól nagyon kemény lesz itt az élet. Végeztem. A vezérőrnagy sarkon fordul az asztalnál, és elsiet Kísérete csak később ocsúdik fel és kez­di a lépteit szaporázni a nyo­mában. Murdock őrmester csillogó szemekkel, lelkesen néz utána. Ügy látszik nagyon kedvező be­nyomást tett rá az új parancs­nok kurta-furcsa bemutatkozá­sa. Visszatérünk a barakkunkba. Bár még előttem az egész dél­után, de valahogy elromlott a hangulatom. — Kemény legénynek látszik az öreg — mondja Beppo. — Akár német tábornok is lehetne — jelenti ki Hanzi, s ez a legnagyobb elismerést je­lenti nála. — Eddig se üdültünk itt, ám úgy ígérkezik, hogy ezután még cifrább lesz az élet — jegyzi meg Idens, s aztán a dolgára siet. Levetem a kimenő ruhát. Is­mét a mosdóba megyek zuha­nyozni. Attól tartok még sokáig kell izomlázzal kínlódnom. Ahogy ezt a csontos arcú, szi­gorú tekintetű, szárazon recse­gő hangú vezérőrnagyot néz­tem, ez kíméletlenül meghajt bennünket. (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents