Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-20 / 222. szám

4. oldal 1961. szeptember 20. szerda Vállalati beruházásból Kiskunhalas határában, a Já­noshalmi úton született ez a foto. Ám nagyot téved, aki azt hiszi, hogy útépítőket ábrázol. A felvétel ugyanis az Élelmi­szer- és Vegyiáru Nagykereske­delmi Vállalat épülő raktárának tetején készült A vállalat sze­gedi központjának főosztályve­zetőjétől, dr. Zámori Józseftől pedig a következőket tudtuk meg az építkezéssel kapcsolat­ban: Tárolási gondjai enyhítésére, saját beruházásból készítteti a vállalat az 1500 négyzetméteres raktárt, amelyet előreláthatólag novemberben adnak át rendel­tetésének. A továbbiakban még 2000 négyzetméteres raktár épí­tése kezdődik meg, amelyhez a szükséges vasszerkezeti eleme­ket már beszerezték. Az így kialakuló raktárközponthoz — két-három éven belül — iroda- és szociális helyiségek is épül­nek. A vállalat kiskunhalasi fiókjának ellátási területén ez­zel a jelenlegi 68 helyett 137 vagon áru raktározására lesz alkalmas az új központ (Pásztor Z. felvétele.) Még mindig sok hatósági bizonyítványt adnak ki Felmérés a keceli tanács ügyiratforgalmáról Logaida Józseffel, a keceli községi tanács fiatal vb-titkárá- val egy telefon- és egy szóbeli tárgyalás szünetében — többek között — a hatósági, igazgatási munkáról is beszélgettünk. Azokkal a rendelkezésekkel összefüggésben is, melyek az ál lami, hatósági munka hatékony­ságának emelését, az eljárások egyszerűsítését segítik elő. Ezekkel a kérdésekkel a vb egyik augusztusi ülése foglal­kozott, így az írásos beszámoló­ból is nyomon követhettük, mi­lyen tapasztalatokat lehetett leszűrni az utóbbi ellenőrzések során. — Az államigazgatási eljárás­ról szóló 1957. évi IV. trv. be­tartásával általában nincs baj — mondotta a vb-títkár. Ez a rendelet szabályozza részletesen az államigazgatási dolgozók, va­lamint az ügyfelek jogait és kötelességeit. Mégis előfordul egyes esetek­ben, hogy az ügyintézők írásbe­Tolvajt is sikkasztAt ítéllek el Kiskörösön Mielőtt a Kiskunsági Állami ■Erdőgazdaság kiskőrösi erdé­szetéhez került dr. Szabó Kál­mán, már volt büntetve, még­hozzá sikkasztás miatt Mégis a bérelszámolással bízták meg Ilyen minőségben dolgozott a múlt év októberétől ez év feb­ruár 28-ig A korábbi büntetés­ből azonban úgy látszik, nem okult mert az erdőgazdaságnál is arra használta fel beosztását, hogy újabb összegeket sikkasz- szon el. öt hónap alatt csak­nem 26 ezer forinttal károsítot­ta meg a társadalmi tulajdont. Ezenkívül felvette egyik mun­katársa nyereségrészesedését, s azt is elköltötte. A bíróság most, mint visszaesőt két év és tíz­hónapi szabadságvesztésre ítélte, és három évre eltiltotta a köz- ügyek gyakorlásától. A másik ügy vádlottja is dip­lomás ember. Dr. Bertók László soltvadkerti születésű, budapes­ti lakos már háromszor volt büntetve, kétszer vagyon elleni bűntett miatt. A lecke itt sem használt, mert ezúttal négy­rendbeli, különböző bűncselek­mény miatt került a vádlottak padjára. Áprilisban például egyik ismerőse lakásáról 11 600 forintot lopott el. Egy lánytól — akinek házasságot ígért — nyolcezer forintot csalt ki a „közös lakásra” és ebből a pénz­ből fizette ki a korábbi 3000 fo­rint büntetését. A bíróság hal­mazati büntetésül háromévi szabadságvesztésre ítélte dr. Bertók Lászlót és ugyanennyi időre eltiltotta a közügyek gya- korlásátóL A két ítélet még nem jogerős. li kérelem benyújtására szólít­ják fel a kéréssel, vagy panasz- szal hozzájuk fordulókat. Holott jegyzőkönyvet kellene felvenni a kérelemről. — Hogyan tartják be a ha­táridőket? — Ezzel már súlyosabb a helyzet — hangzott a válasz. — Az említett jogszabály előírja, hogy minden ügyet 30 napon belül kell elintézni. Ha ennek mégis elháríthatatlan akadálya van, erről határozattal kell ér­tesíteni az érdekeltet Viszont ebben az esetben is csak leg­feljebb 30 nappal hosszabbít­ható meg az ügy elintézése. Hogy ezzel kapcsolatban példákat tudott felhozni a vb- titkár, két irányban is tanulsá­gos következtetésekre jogosít Részint, hogy helyes ellenőriz­ni az ügyintézést, másrészt pe­dig, hogy szükséges rendszere­sen vizsgálni a segédkönyvek­ben az úgynevezett „ablako­kat”. Van-e és miért elintézet­len akta, amely egy-egy élő em­ber ügyét — és az ügyfél szá­mára bizonyos időszakban leg­fontosabb gondját-baját — tar­talmazza. Nem igyekszik „szelídíteni” az önkritikát a keceli vb, ami­kor a legutóbbi ellenőrzés alap­ján kijelenti: különösen súlyos mulasztás tapasztalható a pénz­ügyi és gazdálkodási csoport­nál. Augusztus 1-én volt olyan elintézetlen ügyirat, amely az év elején érkezett De akadt néhány adósság még a múlt esztendőről is. — Csökkent-e az ügyiratfor­galom? A beszámoló mellékleteit la­pozgatjuk, s amit mond Logai- da elvtárs, mindjárt számada­tokkal is alátámasztja. — Még mindig sok és néhány felesleges hatósági bizonyít­ványt adunk ki. A felettes szer­vek intézkedése értelmében a II. negyedévtől kezdődően nem szükséges hatósági bizonyít­ványt kiadni munkavállaláshoz és vasúti kedvezmény elnyeré­séhez. A számok jól érzékelte­tik az előnyös következményt. Tavaly 262, illetve 26 hatósági bizonyítványt állítottak ki mun­kavállalás, illetve vasúti ked­vezmény ügyében. Idén, július 31-ig 86, és 13 esetben került erre sor. Számítsuk ebbe bele, hogy év elején aktuális ügyek­ről van szó. Megjegyezzük: — Az említett kormányhatározat kimondja, hogy olyan tények igazolásá­hoz, amelyek egyéb okiratból — pl. személyi igazolvánnyal stb. — megállapíthatók, szintén nem lehet kiadni hatósági bi­zonyítványt. Mi a helyzet? — Ez még csak általános jo­gi, elvi szabályozás. Ennek konkrét érvényesülését a jövő év január 1-én életbe lépő egy­séges utasítás fogja megszabni. A iövőben szükségtelen ható­sági bizonyítványt kiadni gáz bekapcsolásához, illetményföld elnyeréséhez. Feleslegesnek és célszerűtlennek tartjuk a mé­regjegyek kiadását is. Az említett egységes utasítás összeállításánál igen sok hasz­nos támpontot adnak felsőbb szerveknek a községi, városi- járási tanácsok gyakorlaton alapuló javaslatai az ügyfor­galom, „irattermelés” egyszerű­sítésére. Hogy erre mennyire szükség van, szintén a kecellek — s minden bizonnyal így van a többi tanácsnál is — felmé­résére hivatkozunk. A múlt évben összesen 4823 jigyirat érkezett a tanács­hoz, ez év július 31-ig 2898. Ezerháromszázhatvanhárom ha­tósági bizonyítványt adtak ki 1966-ban; ebben az évben, az előbb jelzett határidőig hat- száznegyvenhármat. —Ill —o Cikkünk nyomán Mégis mag nélküli A Petőfi Népe f. évi szeptember hó 7-i számának Hírrovatában fel­veti a magtalan, vagy mag nélküli dinnye elnevezés helyességét. Mivel szakmai szempontból én vagyok a legilletékesebb a válasz­adásra, ezért engedjék meg, hogy véleményemet megírjam. Igaza van a cikkírónak, mert a mag nélküli dinnye tele van kisebb-nagyobb csontfehér magkezdéményekkel. Nem maggal! A mag ugyanis a megtermékenyítés után ezekből a magkezdeményekből fejlődne. Mivel azonban ennél a dinnyénél nincs megtermékenyülés, ezért'ez a diny- nye mag nélküli. A fehér magkez- deményekben nincs csíra, tehát eb­ben a dinnyében olyan mag van, ami nem mag, hanem csak kezde­mény. Ezek a magkezdemények azonban már virágzáskor a dinnye nővirágaiban benne vannak, így ezeket semmiképpen sem tudjuk el­távolítani. E görögdinnye valójában mesterségesen előállított triploid növény, s a triploidok a természet ben általában mag nélküliek. Mi­vel nem akartuk itt a fogyasztó közönséget ilyen különleges névvel terhelni, ezért ragadt e dinnyehib- ridre a mag nélküli jelző. Kísérleteinkben egyes kombináció­kat jellemez a kb 50, sőt olykor a 100-art is elérő kemény, sötét színű magkezdeményeket tartalmazó diny- nye is. Mivel azonban ezekben a sötét, kemény magkezdeményekben nincs csíra, így ezek annak elle­nére, hogy teljesen a magvas diny- ny© látszatát keltik, botanikai ér­telemben mégis mag nélküliek. Az ilyen kombinációkat megszületésük után selejtezzük, még akkor is, ha netán ízletességükkel kitűnnek. Tévedésről tehát nincs szó. Meg-* nyugtató, hogy Totkió, San-Fran- ciskó és London után itt, Kecske­méten vetődött fel a mag nélküli görögdinnye etimológiája. Eiőbbi két helyen ugyanis a japán mag nélküli görögdinnyéket, utóbbi két helyen pedig a kecskeméti dinnyé­ket érte a magvasság vádja. Kiss Árpád növénynemesítő Megjegyxée « ígéret szép szó... Július 1-én jelent meg lapunk- rült, hogy a kémény megrepe- ban az Életveszélyes fürdő című dezett, a város ígéretet kapott cikk, amelyben a kiskunhalasi a Kéményépítő Vállalattól arra, tisztasági fürdő megrepedezett hogy 1968. második negyedében kéményéről írtunk A fürdőt ép- lebontják a kéményt, előbb nem pen azért kellett bezárni, mert tudják. Ekkor a VKG a Kis- a kémény — a szakemberek vé- kunhalasi Fa- és Építőipari leménye szerint — bármelyik Ktsz-hez fordult. Azt az ígére- nap ledőlhet és tragédiát okoz- tét kapta, hogy szeptember el­hat. A veszély elhárításának sejére hűlt helye lesz a kémény- sürgetésére a cikk megjelenése nek. Nem így történt. A ktsz előtt három szerv illetékesével állványai ugyanis‘a gimnázium beszélgettünk. A Kiskunhalasi tatarozásához kellenek, több Községgazdálkodási Vállalat nincs. Ha ezzel elkészülnek, igazgatója többek között a kő- csak akkor fognak hozzá a kő­vetkezőket mondta: „Az életve- ményhez. Megöltek egy legényt Az elmondottakhoz három kérdést fűzünk: 1. Miféle ktsz AT __ , , „ . • az, amelynek csak egy munká­7 1' hoz van állványzata? 2. Miért vállalták el szeptember elsejére a kémény, lebontását, ha elő­, , , . , , ,__.re tudták — ez nagyon velő­s em két hónapot. A keményt színQ t gimnáziuín teta. SE“1® Sem bont°ttak le' rozását korábban megrendeltén szélyes kéményt hamarosan le­bontjuk .. szonylatban mát jelent a „ha­marosan”, de átlagos emberi szá­mítások szerint semmi esetre Hogy miért? —, hogy nem képesek betartani A válasz, amit a vállalattól a határidőt? 3. Ha a VKG igaz­kaptunk, meglepő: nem volt gatója tudott a szeptember el- állványanyag. Tehát az egész sejei határidőről miért nyilat­kozott úgy a városban nem tudtak összeszed­ni annyi cső-, vagy deszkaáll- ban, hogy ..hamarosan ványt, amivel a kéményt körül- ják a kéményt-’ foghatták volna. Amikor kidet; sajtónak június­lebont ~ dorgál -»■ FÄKKAL, cserjékkel körül­vett tanya lapul a kéleshalml határban. Itt élt feleségével és két gyermekével H. J„ 36 éves erdőgazdasági dolgozó, aki a munkahely vezetőinek vélemé­nye szerint „nyugodt természe­tű, kiegyensúlyozott, nem kö­tekedő ember...” Naponta ál­talában tíz, tizenkét órát töltött távol a családjától, s ritka eset­nek számított, ha munkatársai­val, ismerőseivel betért egy po­hár sörre. A környék lakói pél­dásnak látták H-ék családi éle­tét H. J. régen kitöltötte a kato­naidőt. valahol a Dunántúl egyik városában szolgált együtt néhai T. J.-vel. Amikor lesze­relték, H. J. hamarosan meg­nősült, katonatársa pedig — ugyancsak a kéleshalmi határ tanyáiban — egymás után vál­togatta élettársait. A szomszé­dok rosszallóan nézték ezt, s egyre kevesebben hagyták szó nélkül a jő képű, nagy erejű legény csapodárságait. Különö­sen elítélték, amikor kiderült, hogy H. J. féleségére, a két gyerek anyjára is szemet vetett A 29 ÉVES ASSZONYNAK imponált a kalandjairól híres férfi udvarlása. Romantikus le- velezgetésbe kezdtek. Alig né­hány hét telt el, amikor a szom­szédok, ismerősök már arról be­széltek — nem alaptalanul —, hogy H. J-né szeretője lett a fiatalembernek. Leveleikben ta­lálkozókat beszéltek meg, s ilyenkor az asszony egy-egy éj­szakára eltűnt, nem is gyanít­va, hogy férje ismeri az otthon hagyott levelek tartalmát. A nyugodt, kiegyensúlyozott em­ber azonban elsősorban a gye­rekek érdekeit tartotta szem előtt. Nem veszekedett, várta, amíg felesége ráébred tévedésé­re, s önmagától visszatér hozzá és a gyerekekhez. A csábítót figyelmeztették munkahelyén, hogy hagyja ab­ba, mert az asszonynak dolgos. becsületes férje, két gyermeke van. A hetvenkedő ember azt válaszolta: őt ez nem érdekli. H. J-né levelet kapott, amiben a névtelen jóakaró azt írta, hogy nem vezet ez jóra. mert T. megbízhatatlan, csapodár. természetű. Az asszony közben mindent elmondott a férjének, ’ s már hajlott arra, hogy véget vessen a kalandnak, de a ma­kacs udvarló zaklatásaitól nem tudott szabadulni. Férjével már azt ^tervezték, hogy elköltöznek a környékről a gyerekek, a csa­lád érdekében. Erre azonban nem kerülhetett sor. JŰLIUS 13-ÄN este tíz óra körül a tanyában már csend volt, a család lefeküdt, de még csak a gyerekek aludtak. A férj egyszer arra lett figyelmes, hogy valaki énekel, füttyöget. az udvaron, aztán megzörgeti az ablakot. Tudta, hogy az asszony szeretője van itt, de fegyelme­zettségére jellemző, hogy még ekkor sem jött indulatba. Ki­ment és szelíden figyelmeztette az Ittas embert, hogy menjen haza, ne zaklassa őket. Lefe­küdtek, pihenni akarnak. T. J. erre sértegetni kezdte a férjet és egyáltalán nem mutatott haj­landóságot a távozásra. Szó szót követett és H. J-t véglegesen kihozta a sodrából a hívatlan éjszakai látogató szemtelensége, s a jelenet tragédiába torkol­lott. A férj egy akácbottal rá tá­madt a csábítóra, s indulatában olyan erős ütéseket mért a fe­jére, hogy az a helyszínen meg­halt. H. J. ekkor ébredt cselek­ménye súlyára, tettét azonnal megbánta és sietett a rendőr­ségre, hogy a történteket je­lentse. A MEGYEI BlltÖSÄG erős felindulásban elkövetett ember­ölés bűntette miatt háromévi szabadságvesztésre ítélte H. J-t, és két évre eltiltotta a köz­ügyek gyakorlásától. Az ítélet még nem jogerős. G. S,

Next

/
Thumbnails
Contents