Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-19 / 221. szám
t. oldal 1967. szeptember 19. kedd A kínai határ közvetlen közelében A huszonkettedik támadták a YDK-í az amerikai F—4-esek Haiphong felett 3 gépet megsemmisítettek SAIGON (MTI) Vasárnap az amerikai repülőgépek két ízben intéztek légitámadást Haiphong ellen. Bombázták hanoi közvetlen környékét is, továbbá a kínai határtól mindössze 11 kilométerre egy hidat és a VDK déli részét. Mint_ a saigoni amerikai parancsnokság szóvivőjének hétfő reggeli közleményéből kitűnik, a VDK legnagyobb kikötővárosa elleni légitámadásra a Coral Sea repülőgépanyahajó- ról szálltak fel a haditengerészet légierejének Skyhawk típusú gépei. Kétszázötven, ötszáz és ezer kilós bombákat dobtak le a város szivében fekvő egyik közúti hídra, valamint BEIRUT (MTI) Az arab-félsziget két válsággócának felszámolására tett lépésekről számolnak be a hír- ügynökségek hétfői jelentései. Beirutban vasárnap délután megtartotta első ülését a Jemen problémájának rendezésére létrehozott háromhatalmi bizottság, amelyben Szudán, Marokkó és Irak vese részt. A bizottság első ülésén Mahgub szudáni miniszterelnök, Karjallah iraki ügyvivő külügyminiszter és Ahmed el Iraqi marokkói külügyminiszter vett részt, elhatározta egy albizottság létrehozását, amely tájékozódni fog a jemeni nép nézeteiről és később helyszíni vizsgálatokat is kíván folytatni. Jementől délre, a Dél-arábiai a haiphongi pályaudvarra és néhány raktárépületre. Mint a VNA hírügynökség vasárnap bejelentette, a néphadsereg légelhárítása Haiphong térségében három amerikai repülőgépet semmisített meg. A néphadsereg rakétaegységei a főváros térségében egy amerikai repülőgépet lőttek le, pilótáját foglyul ejtették. Az amerikai légierő Thaiföl- dön állomásozó F—4. Phantom vadászbombázói a kínai határtól nem egészen egy repülőpercnyire — 11 kilométernyire — egy vasúti hidat bombáztak. Az amerikai repülőgépek a Kínai Népköztársasághoz ennyire közel még nem bombázták a VDK területét. Mint az Üj Kína hírügynökség jelentette, egyébként Államszövetségben a nemzeti felszabadítást front (NLF) hétfőn közölte, hogy hajlandó lenne a FLOSY-val közös kormányt alakítani. Anglia korábban úgy nyilatkozott, hogy 17 arab szultánátusból és sejkségből összetákolt államszövetségnek 1968. január 9-én ad függetlenséget, azonban miután ez a mesterségesen létrehozott kormány összeomlott, tárgyalást javasolt arról, hogy a kormányt a felszabadító erők vegyék át. A tárgyalást mindeddig akadályozta az NLF és a FLOSY véres belviszálya. E vita elsimítására hétfőre Kairóba összehívták az Arab Liga keretében az érdekelt feleket, azonban mindkét mozgalom elutasította a részvételt. a kínai felszabadító hadsereg légiegységei vasárnap az ország légiterében lelőttek egy pilótanélküli amerikai felderí tógépet. Újból bevetették vasárnap és hétfőn a VDK ellen az amerikai légierő B—52-es — sugár- hajtású vadászbombázókjjoz képest lassú — nehézbombázót is. A demilitarizált övezettől közvetlenül északra és délre. A VDK-elleni légiháború kiterjesztését Viktor Majevszkij a Pravda szemleírója a lap hétfői számában az amerikai kalandorpolitika kudarcának beismeréseként, a zsákutcába jutás bizonyítékaként értékeli. A szemleíró hangsúlyozza, hogy semmiféle totális légiháború sem menti meg az amerikai vezetőket attól, hogy előbb vagy utóbb el ne ismerjék politikájuk kudarcát. Támadás Brandt elten BONN (MTI) Max Schulze-Vorberg CSU- képviselő vasárnap egy Hammelburg városában megtartott gyűlésen azt követelte, hogy Brandt-ot hívják vissr/a külügyminiszteri tisztségéből. Brandt — mondotta Schulze-Vorberg — messzebb ment mint de Gaulle Varsóban, amikor Romániában „politikai realitásokról” és „két német rendszerről” beszélt. A képviselő Brandt politikáját a „lemondás programjának” nevezte és hangoztatta, hogy a szociáldemokrata pártnak kell viselnie a felelősséget a külügyminiszterért T anácsk ozások Dél-Arábia problémáiról Nyílt vita — avagy a beugratott héják Ügy tűnik a vietnami háború kiterjesztésének és az amerikai veszteségek fokozódásának mértékében kerül egyre inkább az Egyesült Államok közvéleményének érdeklődési központjába a hogyan tovább kérdése. A héják és galambok szópárbajáról, nyílt vitáiról egyre több anyagot küldenek a hírügynökségek. Mintha egyre több amerikai kényszerülne az események hatása alatt állásfoglalásra, s ennek következtében valamelyik táborhoz csatlakozni. Amikor szombaton az ENSZ- főtitkára sajtóértekezletén kijelentette, hogy a háború befejezésének alapvető kérdése a bombázások feltétel nélküli megszüntetése, szinte azonnal elhangzottak a reagálások az ismételt javaslatra. George Smatherss floridai demokratapárti szenátor vagy Kari Mundt dél-dakotai republikánus társa egyaránt élesen kikelt a bombázások esetleges felfüggesztése ellen. Kijelentették, hogy semmiféle eredménnyel nem járna, ha az Egyesült Államok abbahagyná a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni légitámadást. Fő érvük az, hogy a barbár kalózakciók Amerika szempontjából legalább annyi előnnyel járnak: megkímélik az amerikai katonák életét. Koncepciójuk ugyanis az, hogy a légitámadások igénybe veszik a VDK hadseregét, nem tudnak segíteni a délen harcolóknak. Cabot Lodge az Egyesült Államok volt saigoni nagykövete ugyancsak erre az álláspontra helyezkedik. Szerinte a légitámadások 500 ezer észak-vietnami katonát kötnek le a védekezésben. akik különben délre mennének harcolni. Azok a politikusok és a közvéleménynek az a része, amely a háborút jogosnak tartja, természetszerűleg elsősorban ahhoz gyűjt érveket, hogy a légitámadásokat, a háborút az eddigieknél is nagyobb erővel folytassák. Meg vannak győződve arról, hogy olyan hatalmas ország, mint az Egyesült Államok, megfelelő erők bevetésével rákényszerítheti a VDK-t fölénye elismerésére, a meghajlásra. Csakhogy a háború jogossága olyan elképzelés, amelyet a Pentagonban taláítak ki és terjesztenek éspedig egyáltalán nem Amerika jól felfogott érdekében. Mutatja ezt egy másik szombati esemény. Fiatal pacifisták egy csoportja New Yorkban megrendezte a „gyűlölet menetét”. Karikí- rozva a héjákat a legszélsőségesebb háborús jelszavakat hangoztatták és írták transzparenseikre. „öljetek, égessetek meg gyerekeket! Éljen a rendőrbrutalitás! Mészároljátok le a vietnamiakat, mert nem olyanok mint mi! Azonnali halált, öljetek meg mindenkit!” A 150 főnyi csoport élénk fogadtatásban részesült a járókelők részéről. Voltak olyanok, akik, annak ellenére, hogy a fiatalok jelszavai között ez is szerepelt: — „Hívjatok meg egy nácit ebédre!” — lelkesen üdvözölte őket azt hívén, hogy a héják egy csoportjával van dolguk. A háborús pártiak már ^r,zre sem veszik, hogy célkitűzéseik és követeléseik tulajdonképpen mit jelentenek, hová vezetnek, milyen következményekkel járnak. Azt a népirtó gyakorlatot, amelyet a Pentagon folytat Vietnamban még eltúlzott formájában is üdvözlik. A beugratott héják eseténél semmi sem mutatja szemléletesebben, hogy kire nem szabad hallgatniuk az Egyesült Államok vezetőinek. A vietnami nép ellen folytatott háború mindenféle jogalapot nélkülöz és az emberiesség érzése vezeti azokat, akik felemelik ellene szavukat. Többen vannak, mint a szombaton New Yorkban tüntetők. Igaz, nem mindegyikük jár szabadon. Az USA börtöneiben több százan sínylődnek amiatt, hogy megtagadták a katonai szolgálatot, amely Vietnamba szólította volna őket, másik kétszáz azért fogoly, mert nem volt hajlandó szolgálati helyére utazni. Háromezer főre becsülik azoknak a számát, akik a katonai szolgálat elől külföldre, így például Kanadába menekültek. De vannak akik szem- beszállva az amerikai törvényekkel, Washington vagy New York szívében hirdetik, hogy az amerikaiak vietnami háborúja hibás politika ' megnyilvánulása. Most tért haza az Egyesült Államokba Richard Ward újságíró, akinek nincs joga hazájában tartózkodni, minthogy iratait bevonták. Az újságíró két évvel ezelőtt 16 napot töltött a VÍ>K-ban. Az újságíró kijelentette, hogy - bekapcsolódik a békeharcos szervezetek hábo- rúallenas akciójába. Ezek nyomán a szombati New York-i epizódban, a beugratott héják esetében láthatjuk annak szimbólumát, hogy az Egyesült Államok vélt érdekeinek védői nemcsak nyílt vitában fognak alulmaradni. B. K. közgyűlés elé Különleges körülmények között nyílik meg az Egyesült Nemzetek Szervezetének híressé vált és sok vihart látott üvegpalotájában az ENSZ XXII. rendes közgyűlése. Különlegesnek lehet tekinteni e helyzetet mindenekelőtt azért, mert a nemzetközi életben a megszokottnál is több súlyos probléma zsúfolódott össze. Az ENSZ XXI. közgyűlését elsősorban a leszerelés, az európai biztonság és a német-kérdés, valamint a világszervezet belső kérdései foglalkoztatták. Mindezt pedig beárnyékolta a vietnami háború. Ez utóbbi formailag ugyan nem tartozik és nem is tartozhat az Egyesült Nemzetek Szervezetének hatáskörébe (hiszen alapvetően egy országon belül folyó szabadságharcról van szó az elnyomás erői ellen) — mégis a napirenden kívüli magasszintű diplomáciai tárgyalások fő témája volt. Nyíltan meg kell mondani: a helyzet sok szempontból most még bonyolultabb, mint a XXI. ülésszak végén, amikor az akkori közgyűlés afgán elnöke, Pashvak azzal a kegyes kívánsággal zárta a tanácskozásokat, hogy a karácsonyi és újévi tűzszünet nyissa meg a rendezés felé vezető utat. A tavalyi helyzethez képest új, súlyos bonyodalmak is adódtak. Mindenekelőtt a közel-keleti háború és a nyomában kialakult válságos helyzet. A XXI. ülésszak után az izraeli támadás már egy rendkívüli ENSZ-ülésszak témája volt. Ez a rendkívüli ülésszak lényegében eredménytelenül zárult. Közben az arab országok számos értekezleten egyeztették álláspontjukat, s követelésük egy nappal a mostani rendes ülésszak megnyitása előtt ismét egy rendkívüli ENSZ-közgyűlés napirendjére tűzték a közel-keleti kérdést. Miután ebben az esetben az ENSZ-et elsődlegesen érintő kérdésről van szó, a rendkívüli ülésszak 24 órás tanácskozás után „átalakul” az Egyesült Nemzetek XXII. rendes közgyűlésévé. A közel-keleti helyzet ilymódon magának a XXII. közgyűlésnek lesz egyik legfontosabb napirendi pontja. Természetesen még változatos jóslatokba sem lehet bocsátkozni a várhatóan éles közel-keleti vita kimenetelével kapcsolatban. A szocialista országok álláspontja világos: minden rendezés elengedhetetlen, kezdő lépése csakis az arab területeket megszállva tartó izraeli erők visszavonása lehet. Ehhez még azt lehet hozzáfűzni, hogy a khartoumi arab csúcsértekezlet határozatainak tanúsága szerint — Algéria és Szíria kivételével — az összes arab országok a válság politikai megoldására összpontosítják erőfeszítéseiket. Ilyen körülmények között fel- tételézhető, hogy az ENSZ-ülés- szakon legalább egy későbbi megoldás elvi alapjait sikerül felvázolni. A vita lényege: a szocialista országok azt követelik, hogy csakis a Biztonsági Tanács határozatai alapján, tehát a nagyhatalmak egyhangú döntésével lehessen megbízást adni a Világszervezet békefenntartó erőinek bevetésére. Ezzel a szocialista diplomácia a harmadik világ bonyolult és nehéz helyzetben levő államainak elemi érdekeit védi. A Biztonsági Tanács jogkörének megóvása lehetetlenné teszi ugyanis, hogy az újgyarmatosítás különböző akcióit a világszervezet lobogójával álcázzák. A jelek szerint az olyan nehéz helyzetben tanácskozó XXII. ülésszak a leszerelés és az ezzel összefüggő nemzetközi biztonsági problémák területén érhet el leginkább értékes és közvetlen gyakorlati jelentőségű előrehaladást. Már a XXI. ülésszak egyik számottevő eredménye volt a világűr békés, fel- használásáról szóló határozat elfogadása. Azóta a genfi leszerelési konferencián az ellenőrzés kérdéseivel foglalákozó 3. cikkely kivételével sikerült szovjet—amerikai szövegezést beterjeszteni az atomfegyverek továbbterjedését akadályozó nemzetközi megegyezéssel kapcsolatban. Az atomsorompó egyezmény tehát egyetlen, bár lényeges cikkely kivételével készen áll. Remélhető, hogy az ENSZ-közgyűlés vitái során az egyezmény ügye tovább halad előre a teljes megvalósulás felé. — ie — A londoni rendőrség szovjetellenes provokációja Két nappal ezelőtt a londoni rendőrség durva provokációjának színterévé vált az angol főváros repülőtere. A provokáció áldozata V. Tkacsenko szovjet állampolgár, alki gyakorlaton tartózkodott Angliában, megromlott egészségi állapotára tekintettel a szovjet nagykövetség segítségét kérte, hogy hamarabb visszatérhessen hazájába. A hozzájárulást megkapta, és feleségének, valamint a nagykövetség néhány munkatársának kíséretében szeptember 16-án megjelent a repülőtéren, s a gépben elfoglalta a számára fenntartott helyet. A repülőgép ajtói már zárva voltak, motorja pedig működött, amikor a gép parancsnoka azt az utasítást kapta, hogy technikai okok miatt a felszállást el keh halasztania. Ebben a pillanatban néhány autón rendőrök és bevándorlási tisztviselők érkeztek a géphez. Tkacsenkotól azt követelték, hogy szálljon ki a gépből, mert beszélni akarnak vele. Tkacsenko ezt megtagadta, kijelentve a tiszviselőknek, hogy visz- szatér a Szovjetunióba, és ezért a gépen szándékszik maradni. A hatóságok egyik képviselőié kijelentette: kategorikus utasítást kapott arra, hogy akár fizikai erő alkalmazásával is, megakadályozza Tkacsenko távozását Londonból. Mindenkit félretolva az útból, kihurcolták Tkacsenkot a repülőgépből. Az áldozatot egy előkészített rendőri mentőautóba hurcolták (ez arra mutat, hogy az angol ha- tóságok tudtak Tkacsenko betegségéről). Valamennyiüket a londoni repülőtér egyik épületéhez vitték, ahol azonban Tkacsenkot és a szovjet nagykövetség képviselőjét azonnal elszakították egymástól. A Szovjetunió londoni nagy- követségének ideiglenes ügyvivője erélyes tiltakozást jelentett be a külügyminisztérium képviselőjénél az önkényes eljárás miatt. Az angol hatóságok egészen szeptember 18-ig megakadályozták mindenfajta találkozót a szovjet nagykövetség kéovi- selői és Tkacsenko között. Hétfőn azonban kénytelenek voltak kielégíteni Tkacsenko követeléseit és lehetővé tették számára a szovjet nagykövetségre való visszatérését. Ily módon az angol rendőrség prvokációja teljes kudarcba fulladt. Az ügyben — a TASZSZ-iro- da legfrissebb közlése szerint — a Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozata várható.
