Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-17 / 220. szám

Lakberendezés — 1968-ban Mindent a vevőért! Milyen lesz 1968-ban a kor­szerű lakás, mit kínál majd berendezéséhez az ipar, illetve kereskedelem? Aki a kérdésre kézzelfogható választ szeretne kapni, annak érdemes megte­kinteni a Budapesti Nemzet­közi Vásár területén, az NDK- pavilonban nemrégiben meg­nyílt, s azóta szinte lankadat­lan érdeklődésnek örvendő Otthon 68. című kiállítást. Néhány már kapható beren­dezési tárgy mellett sok-sok olyan érdekes, hasznos, a kor­szerű lakáskultúra kialakítá­sát és elterjedését szolgáló bú­torfélével találkozhat itt a lá­togató, amelyet legkésőbb 1968-ban már megvásárolhat. Miben foglalhatnánk össze a (főváré forgalomba kerülő lak­A kiállításon szinte alig akad olyan „szoba”, melynek kiegé­szítői közül hiányozna a fali- szőnyeg. Érdemes rájuk fel­figyelni, mert nemcsak új min­tákkal készült darabok látha­tók közöttük, hanem olyanok is, melyek új technikával, új anyagokból készültek. Ilyen a képünkön bemutatott szép da­rab is, mely nemcsak mintá­jával, de színösszeállításával és különleges csomózásával — a felületi szálakat nem vág­ták el, kis hurkokat képeznek — sok látogató tetszését meg­nyerte. A konzervgyárak termékei eddig is nagy segítséget jelen­tettek a dolgozó nők második műszakjának megkönnyítésé­ben. A kész és félkész ételek, szárított zöldségek, levesporok, leveskockák, a bőséges válasz­tékú tésztaféleségek használata mind-mind meggyorsítja a fő­zés idejét, ezáltal több szabad időhöz juttatva a háziasszo­nyokat. ötletes és hasznos cikk az új gyártmányok közül a zsír­ban pirított hagyma. Nem kell tisztítani, könnyezve vagdalni, várni míg megpárolódik, mert készen kivehetjük az üvegből. Ilyen és ehhez hasonló, a fő­zést meggyorsító termékeket várnak az asszonyok a gyárak­tól. Például szívesen vennék, ha a tubusos sűrített paradi­csomhoz hasonlóan többféle mártásnak való zöldség — pél­rendezést zeneszekrény, a har­madikat — a gyerekekre, s az otthon is dolgozó felnőttekre gondolva — íróasztal tesz tel­jessé. Gondoltak a garzon la­kások tulajdonosaira éppúgy, mint azokra, akik két szobá­jukból az egyiket mindenkép­pen a családban felnövő leg­ifjabb nemzedék, a gyerekek igazi otthonává akarják vará­zsolni. A sokféle, s magasabb fokú igény kielégítésére a lakáskul­túrában bizony eddig saját fantáziánkra voltunk utalva. Jövőre — a kiállításon tapasz­taltak szerint — ebben az ed­diginél nagyobb segítségünkre lesz a bútoripar, s reméljük; a kereskedelem is. A Tünde lakószoba hálófülkéje. Berendezése két heverő, éjjeliszekrényke és ágyneműtartó. Itt érdemes szólni a kiegé­szítőkről is: A lakószobában és a hálófülkében egyforma, cir­mos subaszőnyeg van, s nem hiányzik a szépformájú, padló­váza, s egyszerű vonalú olvasólámpa sem. Elegáns, iparművész tervezte szobabútorral is találkoztunk a kiállításon. Itt természete­sen nemcsak a bútorok, hanem a legkisebb berendezési tár­gyak is magukon viselik a művész hangulatteremtő fan­táziájának jegyeit. Mint pél dául ez a „csillár”-kompozíció amely nemcsak formájábar tér el elődeitől, hanem anya­gában is. Az égők fénye nem üvegen, hanem muszlin finom­ságú lila textilanyagon át szű­rődik az alatta levő asztalra, amelyet fekete műbőrrel be­vont párnázott pad vesz körül. A zsugorított, fekete műbőrből készült ülőgarnitúra a jugoszláv ipar terméke. Csodálato­san szép, elegáns — de meglehetősen drága is. Csak éppen kiegészítő bútort nehéz még ná­lunk hozzáválogatni, mert például a kiállításon vele összetársított alacsony szekrénysor „nem az igazi”. Ha forgalomba kerül — érdemes lenne hozzá megfelelő kisbútorokat, szekrényt ter­vezni, (Pásztor Zoltán felvételei) berendezési cikkek legjellem­zőbb vonását? Azon túl, hogy az újonnan tervezett, készített szobaberendezések szépek, ké­nyelmesek, nem mellékes szem­pont például, hogy új, s vál­tozatosabb igények kielégíté­sére is törekszenek. Bútor- gyártásunk hosszú időn át nem tudott szakítani azzal az egy­hangúsággal, ami a szobabe­rendezések zártságából eredt. A csupán szekrényből, ülő- és fekvő bútorokból álló beren­dezések kora pedig régen be­alkonyult, Az új típusú szobák leendő lakóiról viszont már első látásra is tudjuk: nem azonos hivatású, érdeklődési körű emberek. Mert van olyan szobabútor, amelyben a köny­veknek több hely jut, mint a dísztárgyaknak, a másik be­— Tegyenek el nekem öt kiló uborkát, de kapor nélkül... — utasítja Vasvári Annának a Ludas egyik számában megje­lent karikatúrájában egy há­ziasszony a konzervmestert. Mosolygunk a rajzon, mert hi­szen ez képtelenség; egy nagy gyár nem egyéni apró-cseprő megrendelésekre dolgozik. És mégis! Ha jobban meggondol­juk, a sök-sok tonnányi feldol­gozott gyümölcsöt és zöldsé­get: befőtt, jam, savanyúság és egyéb finomságok formájában üvegenként — tehát egészen kis tételekben — a háziasszo­nyok vásárolják meg Ezen az alapon mégiscsak joguk Van beleszólni egy nagy gyár ter­melésébe. pontosabban a gyá­riaknak saját érdeküktől vezet­tetve nem ártana időnként megkérdezni az asszonyokat: mit is vásárolnának szívesen. Már a bemutató első példánya alapos körültekintésre kész­teti a látogatókat. Az új típusú Tünde lakószobabútorral ugyanis nem csupán egyetlen szobát, de egy kétszobás lakást lehet ízlésesen, a korszerű életforma követelményei szerint be­rendezni. Képünkön a nappali szoba részletét mutatjuk be olvasóinknak. A szekrénysor a Csillag garnitúrára emlékeztet, de a többi bútordarab — az étkezőasztal, a kis társalgóasztal, a kecses formájú és kényelmes székek, a magas támlájú, öblös, mégis könnyed fotelek, a hintaszék, s lemezjátszó — már az újabb igények megvalósítása jegyében születtek. dául zeller, gomba, burgonya, stb. — sűrítményt, valamint a gyümölcsszószok alapanyagául szolgáló, és már csak feleresz- tésre váró készítményeket is vásárolhatnának. Ha a konzervboltokban kér­dőíveket osztanának szét a vá­sárlók között, bizonyára szá­mos hasznos és ötletes javas­lattal, meggondolandó és meg­valósítható kéréssel kitöltve kapnák vissza. Mindkét fél ré­széről megérné a fáradságot: a háziasszonyok azt vásárol­hatnák, amit szeretnének; a gyár azt gyártaná, amit min­den bizonnyal meg is vesznek majd tőle. D. Zs. HÉTFŐ: Karalábéleves, tökfőze­lék, tükörtojás, szőlő. KEDD: Köménymagleves, marha- pörkölt burgonyával, paradicsom­saláta, körte. SZERDA: Zöldbableves; kapros juhtúrós galuska, őszibarack. CSÜTÖRTÖK: Gombaleves, rán­tott sertéskaraj, paradicsomos ká­poszta, alma. PÉNTEK: Gulyásleves, sajtos ra­kott burgonya, paprikasaláta. SZOMBAT: Paradicsomleves, szerb rizseshús, uborkasaláta. VASÁRNAP: Húsleves, pulyka­sült, szalmaburgonya, kovászos uborka, almáspite« SZERB RIZSESHÚS: 50 deka ser­téshúsból szép szeleteket vágunk, kiverjük, 2 fej vöröshagymát zsír­ban párolunk. 20 deka rizst meg­tisztítunk és zsírban pár percig pirítjuk, majd feleresztjük vízzel és főzzük, amíg félig megpuhul. Karikára vágunk 4—5 szép húsos zöldpaprikát, 3—4 paradicsomot. Ez­után kizsírozott lábasba rétegen­ként a következőképpen rakjuk le: egy sor paradicsom, egy sor pap­rika, egy sor rizs, azután a párolt hússzeletek, erre teszünk ismét egy sor rizst, paprikát, paradicsomot. A párolt hús levét ráöntjük és sü­tőben kipiritjuk. KAPROS JUHTÚRÓS GALUSKA: 40 deka lisztből két tojással a szo­kásos módon galuskát keverünk, megfőzzük, leszűrjük és jól leöblít­jük. 5 deka füstölt szalonnát apró kockákra vágunk, serpenyőben ki­sütjük és ezzel összekeverjük a galuskát. 1—2 kanálnyi tejfölt is adunk hozzá. Megsózzuk és tűzálló jénai tálba vagy egy kis zomán­cozott sütőtepsibe terítjük szét. El­morzsolunk rajta 20 deka friss juh- túrót. Egy csomó zöld kaprot ap­róra vágunk és 2—3 deka vajban megpároljuk, majd egyenletesen elosztjuk a túrón. Az így elkészí­tett galuskát 8—10 percre sütőbe tesszük. Ízlés szerint egy kevés tejfellel meglocsolva és egy kis vá­gott friss kaporral megszórva for­rón adjuk asztalra. SAJTOS RAKOTT BURGONYA: A rakott burgonyát a szokásos mó­don készítjük el, csak annyi vál­tozik, hogy a rétegenként lerakott burgonya- és tojáskaríkákat meg­szórjuk 4 dekagrammnyi reszelt sajttal és a szokásosnál kissé job­ban borsozzuk. A tetejét tejfölözés után megszórjuk ismét 4 deka re­szelt sajttal és kevés olvasztott vajjal meglocsoljuk, s a sütőbe tesszük. Befőzés SÜLT PAPRIKASALÁTA TÉLI­RE: A szép húsos paprikát meg­mossuk, megsütjük, tálba tesszük, kissé megsózzuk és letakarjuk, hogy gőzben álljanak. Héjától meg­tisztítva kisebb üvegekbe rakjuk, hogy kétszeri használatra elfogy­jon. Kinyitva nem áll el hosszabb ideig. Most ecetet készítünk, a szokottnál savanyúbban. ízlés sze­rint sózzuk és cukrozzuk. Az ece­tet felfőzzük és forrón ráöntjük a j paprikára és ujjnyi finom olajat teszünk a tetejére. Azután leköt- I jük, és a forrástól számított fél óráig lassan gőzöljük. VEGYES SAVANYÚSÁG ECET­BEN: Megmosunk zöldpaprikát, zöldparadicsomot, apró éretlen zölddinnyét és apró uborkát. Ve­gyesen üvegbe rakjuk, közben 1— 1 szelet tormát és pár szem borsot teszünk bele. Felfőzünk ecetet, vi­zet, cukrot és sót. tetszés szerint Az üveget bádogedénybe állítjuk^ és ráöntjük a lobogó forró, ecetes levet. Celofánnal szorosan lekötjük és máris helyére lehet tenni. /

Next

/
Thumbnails
Contents