Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-15 / 218. szám
1 oldal T96T szeptember 15, pi£n(e£ Pótolhatatlan kirándulás A Szovjet Tudomány és Technika 50 éve kiállítás óriási tömegeket vonz: ezrek és ezrek nézik meg naponta azokat a bámulatba ejtő gépeket, berendezéseket, műszereket, amelyeket a világon elsőnek éppen mi, magyarok láthatunk Budapesten, a Városligetben. Természetszerű, hogy a technika a fiatalságot is élénken foglalkoztatja, ezért a fővárosi iskolák csaknem kivétel nélkül megtekintik a kiállítást. És a vidékiek? Nos, megkérdeztünk jő néhány iskolát Kecskeméten: készülnek-e a páratlan anyaggal szolgáló kiállítás szervezett megtekintésére? Számos iskolában már előre gondoltak rá, hogy megszervezik a kirándulást és mivel a művelődésügyi osztályok ilyesféle utasítást nem adtak ki, az iskolavezetők maguk dönthették el: mennek, vagy sem a fővárosba. A kisebb iskolák dicséretére legyen mondva — ők jobban éltek a lehetőséggel. Léttunk a kiállításon iiszakécskei diákokat; a kecskeméti szarkásiak is a napokban voltak fent. Nem egy külterületi iskola felkerekedett a múlt vasárnapon. A nagyob létszámú iskolák azonban nehéz helyzetbe kerültek. Szűkre szabott ugyanis az utazási lehetőség. Miért? A technikai kiállítással egy- időben nézhető meg a Mezőgazdasági Kiállítás, amely mind a MÁV, mind a MAVAUT teljesítőképességét a maximális mértékben próbára tette. A Kecskeméti Katona József Gimnázium például minden jó szándéka mellet sem tudott eddig 700 tanulójának különvonatot bérelni. Ezért úgy oldották meg, hogy egyelőre egy osztály a menet- rendszerű vonattal éppen ezen a héten vesz részt kétnapos kiránduláson és ez alkalommal mindkét kiállítást megnézik a tanulók. Ajánlható példa ez másoknak is! Az IBUSZ-től nyert értesülésünk szerint még nem késő a kirándulás megszervezése. A Mezőgazdasági Kiállítás ugyanis e héten bezárja kapuit, így jelentősen tehermentesül a V4_s- út. Ezért ha nagyobb létszámú iskolák együttesen szándékoznak felutazni a kiállításra, — amely egyébként szeptember 34-ig tekinthető meg — forduljanak sürgősen az IBUSZ-hoz. Van remény rá, hogy a jövő héten igényelhető az IBUSZ által különvonat. Kisebb Iskolai egységek pedig — utazzanak a menetrend- szerű vonattal. De utazzanak! Az a látnivaló ugyanis, amelyet a Városligetben találnak, nemcsak hogy egy életre szóló élményt ad, de meggyőzi a fiatalságot arról is, hogy a Szovjetunió fennállásának 50 esztendeje alatt a világ legfejlettebb technikai hatalmává fejlődött. Biztosan lesz eredménye mélyén? Elhatározás? önvizsgálat? Megbánás? Ki tudja? Majd a jövő mutatja meg. Ennek az előadásnak ugyanis fontos célja volt. Ballószögön — intenzív bortermő vidék — aránytalanul elharapózott az iszákossóg. A veszélyeztetett gyermekek száma igen magas, és ezek közül ötven százalék szellemileg fogyatékos. Az alkohol tehát kikezdte a legdrágább kincs: a gyermek egészségét is. Nos. ezért hívták össze ezt a tanácskozást. Nagykovácsi János vb-elnök „merész húzással” meghívta a gyermekvédelmi albizottság tanácskozására azokat a férfiakat, akikről tudják a községben, hogy rabjai az alkoholnak és ezáltal veszélyt jelentenek családjukra, községükre. Valamennyien eljöttek és meghallgatták az előadást A kezdeményezés merész, újszerű. Lesz-e vajon hatása? Az érvek elég erősek-e ahhoz, hogy az előadást végíghallgatók józan belátásra térjeneik. és elhatározzák: elég! Biztosain lesz eredménye, ha százalékosan talán nem is nagy. Annyit mindenesetre még hozzá kell termi: a ballőszögi gondokhoz hasonló másutt is van. Nem kellene ott is ezt a módszert igénybevenni? B. J. A megyehatáron túl Balatonlelle kecskeméti szemmel — Eljött mindenki? — ötven meghívót küldtünk ki és csupán egy érkezett vissza „elköltözött” jelzéssel. Valamennyi meghívott itt van. — Akkor meg is lehet kezdeni az előadást És meg is kezdik. Nem akármilyen előadás ez: a Ballőszögi Községi Tanács kulturális bizottságának gyermek- és ifjúságvédelmi albizottsága tartja tervszerinti megbeszélését Csakhogy nem a tanácskozóasztal mellett, hanem a művelődési otthonban, mintegy hetven résztvevő jelenlétében. Kik vannak itt? Meglett férfiak, családapák és asszonyok Meg az ál-, bizottság tagjai és néhány vendég: a járás gyámügyi előadója és a megyei Vöröskereszt megbízottja. A tárgy nagyon is hétköznapi, de itt, az albizottság ülésén — szokatlan: az alkoholizmus. Kapcsolatban a családdal. a gyermekkel. Dr. Losoncz Mihály orvos-alezredes, a kecskeméti Honvédkórház parancsnoka tart előadást. Népszerű-tudományos nyelven ismerteti az alkoholizmus történetét: amióta a történelem kereke forog, azóta ismerjük a hódító szeszt az ember életében. Beszél az egyes országok alkoholfogyasztásáról, aztán a miénkről. Megdöbbentő a szeszfogyasztás elmélkedése: tíz év alatt megháromszorozódott a sör és a töményitalok élvezete. És ennek arányában megnőtt az alkohol okozta bajok, betegségek és társadalmi hibák — válások, bűnözés — aránya is. Súlyos, kemény szavak. Az orvos-alezredes elsorolja a szesz káros hatását a szervezetre, a jellemre, majd a társadalomra. Családok szétzüllése, szellemileg elmaradt gyermekek, hanyag- felelőtlen munka: ez jár a nyomában a mértéktelen alkoholfogyasztásnak. Minden szó a lelkiismeretet ébresztheti. Utána levetítik azt a megrázó filmet, amely a valóság erejével mutatja meg, hova süllyed az ember, amikor már nem tud parancsolni eszének, akaratere- A vietnami háború poklába a dzsungel veszedelmei közé vi- jének. szi el az olvasót Timár Ede izgalmas regénye, mely szinte doFigyeltük őket: a férfiak ar- kumentum hitelességével számol be egy magyar származású ame- cán megdöbbenés ült. De mi rikai katona tragikus sorsáról. A regény közlését vasárnapi szá- játszódott le ott belül a lélek munkban kezdjük el. 1896-ban a Millenium évében, amikor Balatomlellén az első villák épültek, kinevették a kezdeményezőket. Bivalylegelőn palotát épít — bélyegezték meg Lisznyay Damó Elemért a Népszínház kedvelt orvosát, aki lerakta az első épület alapjait. Pedig neki volt igaza, mert azóta több kilométer hosszan és több soron épültek a takaros villák. Felszabadulás előtt főként a jómódú polgárok üdültek itt, most már mindenkinek — köztük sok-sok kecskemétinek és Bács-me gyeinek — megvan a lehetősége, hogy pihenőidejét a Balatonon töltse. Az idei nyárra nem lehet panaszkodni. Még szeptember elején is igazi meleg volt. Hivatalosan a főszezon még nem ért véget, de a főtt kukoricát, meg a lángost árusító kis bódékat becsukták vagy elszállították. Csökkent a balatoni hajójáratok száma is. Bezárt az éjjeli mular- tó. Szóval igazi utószezon hangulat volt már szeptember elején. Annak ellenére, hogy szeptember végéig változatlanul fogadják az üdülőket. A Kishegyen A mélykúti Alkotmány Termelőszövetkezet borait épp any- nyian fogyasztották, mint főszezonban. Mindig nagy forgalmat találtunk az ízléses kis faháznál. Sorban álltak a borharapó előtt. Igaz, volt mire inni, hiszen mellette sülthal és kolbász illatozott. A híres balatoniellei szőlőtermő vidék, a Kishegy az itteni Balatongyöngye Termelőszövetkezet kezelésében van. Hat kilométernyire a községtől, fönt a hegyen egyik idős termelőszövetkezeti taggal beszélgettem. — A mi borunk elfogyott — panaszkodott — a mérőnk is be csukott. A Bács megyeiek úgy látszik jobban bírják az iramot. Nem is találtunk sehol bort az egész Kishegyen. A bácsika pedig vigasztalásul ezt mondta: — Ha már itt járnak, akikor kinyitom maguknak a kápolnát, az is a termelőszövetkezet kezelésében van. Kétszáz évvel ezelőtt építették, műemlék. Itt jártunk a Kishegyen. Vigasztalásul mi is megkóstoltuk a mélykúti Rdzlinget Éljen a barátság Évről-évre nagyobb az idegenforgalom itt is. Egyszer a SZOT-üdülő előtt távoli testvéreinkkel, burját díszruhába öltözött mongolokkal találkoztunk. Meglátták a fényképezőgépet és mindjárt kérték, hogy csináljunk egy felvételt Kattant a gép. Próbáltuk megérteni egymást, de nem sokra mentünk. Persze segített a nemzetközi „nyelv5. Ulánbátorból jöttek, mondták, és nagyon szeretik a magyarokat. Éltettük a barátságot. Volt a kezemben egy prospektus. Az egyikük elkérte és az utolsó lapot a két nép barátságát éltető szavakkal írta tele. Percek alatt eltűnt köztünk az a 8 ezer kilométer ami térben elválasztja a két prszágot A barátság nem ismer országhatárokat. Szia, fiúk Másik epizód. A Hangulat presszóban két fiatal néger ült. A pincér csak magyarul tud, ők pedig angolul és franciául próbálják megértetni magukat. A felszolgáló végül feladja a reményt. — Hozok nektek egy limonádét az biztosan jó lesz. — Limonád, good — örül meg az egyikük és hálából cigarettát ad a főárnak. — Kösz fiúk — válaszol amaz, azok persze nem értik. Egy darabig ismételgeti, majd végül lemondóan ennyit mond: —Szia fiúk, szevas ztok. — Ah, szia — nevet a két néger. Ezt mór ők is megértették. JJtak, villany, üdülők Ez már a Balatoni Intézőbizottságnak szól. A leilei főutcán de a többieken is hepe-hu- pásak a járdák, kiálló, töredezett betonlapok nehezítik a közlekedést. Kevés a lámpa is. Esténként életveszélyes a közlekedés. Nem ártana erre több pénzt fordítani. Nemcsak a külföldiek miatt, hanem a hazai üdülők is ezt kívánják. Ha már itt tartunk, beszéljünk néhány szót az üdülőkről is. A SZOT Szabadság üdülőjében Sanyi bácsi, teljes nevén Rózsahegyi Sándor (nem színész família) ügyelt arra, hogy jól érezzük magunkat. Nyolc éve van a szakmában. Kétszer kapott elismerést jó munkájáért. Többször beszélgettünk, s közben bepillantást nyertünk az itteni gondokba. A személyzet zöme minden évben változik és ez nehezíti a munkát. Csak a kisebb részük tartozik a törzsgárdához, mélynek tagjai évről- évre visszatérnek. Az újak beletanulnak a szakmába, el is mennek. Aztán az üdülők sem angyalok. Mindig tűnik el valami. Vagy varrószerszám, vagy egy törülköző. Nem biztos, hogy ellopják, lehet, hogy elvesztik hanyagságból. Pedig leltárba van és bizony a gondnoknak a legkellemetlenebb ilyenkor. • Nem akartam flnmeprontó lenni Azt az utolsó bekezdést is csak a gondnok kérésére írtam meg. Sanyi bácsi ugyanis azt mondta, hogy ilyesmit soha nem tesznek szóvá az újságok. Tegyük félre ezt. Az üdülés; a pihenés mindig kellemes és a munkában megfáradt ember újjászületését eredményezi. Különösen olyan gyönyörű helyen, mint a Magyar Tenger partján. j Kereskedő Sándor | Uzsonnaoszfás e!őtt Nyolcvan gyerek zsibong a tiszakécskei—ókécskei napközi otthon udvarán. Nagyon vigyázBarátsági nagygyűlés Garán (‘TudósítónktólSzerdán Garán magyar—szovjet barátsági estet rendeztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója jegyében, a magyar —szovjet barátsági szerződés megkötésének alkalmából. A barátsági nagygyűlésen a község több mint 350 lakója jelent meg. Az elnökségben helyet foglalt Horváth Ferenc, a járási népfrontbizottság elnöke, s az ideiglenesen hazánkban állomásozó egyik szovjet katonai alakulat képviselője is. Takács Ferenc a községi tanács nevében a két nép barátságának jelentőségét méltatta, majd arról a fejlődésről szólt, amely a Szovjetunió segítségével valósult meg országunkban. Ezt követően Szavcsenko alezredes köszöntötte a község dolgozóit. Kedves színfoltja és nagy sikere volt az ünnepségnek, amikor az úttörők orosz nyelvű nak rájuk, mert az udvaron jelentős a kocsiforgalom: a termelőszövetkezet fuvarozza ide a szőlőt. Itt van ugyanis a házban a tsz-pince. Most a szüret idején fokozottan nagy a veszély. De a három lelkes pedagógus: Szilágyi Elemér és felesége, valamint Danáth J ózsef nevelő gondossága, meg a gyerekek elővigyázatossága révén eddig megúszták baleset nélkül. Több napközi kellene Tisza- kécskén is. A tanács törekszik is rá, hogy eleget tegyen a követelményeknek, de az időbe telik. Addig is: fokozott óvatosság a pedagógusok, a gyerekek és a tsz-dolgozók részéről. Képünkön: uzsonnához csengettek. A sok szaladgálás után jól esik a májas kenyér, utána verseket és kórusszámokat ad-, tak elő, majd virágcsokrokkal | a szo'°- Persze előtte kötelező a kedveskedtek a vendégeknek. kézmosás, mindenkinek.
