Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-12 / 189. szám

1967. augusztus 12, szombat 5. oldal Mesterművek kincsesháza A BOROTAI PARKBAN ívta: T. Kovalenszkaj» az AllamiTretyakovKéptár helyettes igazgatója Közel Kremlhez, Moszkva egyik ősi mellékutcá­jában talál­ható a Tre­tyakov Kép­tár, az orosz képzőművészet legnevezetesebb gyűjteménye. Alapítója, Pavel Tretyakov. Baráti köréhez sok író, zeneszerző, festőművész tar­tozott Vállalatainak bevételét műgyűjtésre fordította. Azt a célt tűzte maga elé, hogy létre­hozza az orosz nemzeti képző­művészet galériáját 1856-től egészen haláláig munkálkodott a terv valóra váltásán. A haladó orosz képzőművé­szek támogatták Tretyakov el­gondolását Így megkapta a jo­got hogy elsőként választhassa ki és vásárolja meg a kiállítá­sokon bemutatott művek javát Tretyakovnak e tevékenységé­ben Kramszkoj, a kitűnő orosz festőművész és esztéta volt a legközelebbi tanácsadója. Ily módon a képtár a kritikai rea­lizmus legyében fogant mester­művek gyűjtőhelye lett. Ebben az értelemben a képtár a kor demokratikus orosz kultúrájá­nak emlékműve. Hetvenöt esztendeje, 1892-ben Tretyakov a gyűjteményét Moszkva városának adományoz­ta. Rendkívüli szolgálatot tett az orosz művészetnek, s nem véletlen, hogy Lenin ajánlására a képtár, címében továbbra is megőrizte Tretyakov nevét. Olyanná azonban, amilyen ma, csupán a szovjet állam tehet­te a képtárat. Elegendő, ha ar­ra utalunk, hogy míg 1917-ben a képtárban 4060 művet tartot­tak nyilyán, napjainkban a gyűjtemény darabjainak száma eléri a 37 ezret. Fokozatosan ide csatolták más neves gyűj­tők kollekcióit, az Osztrouhiv-. valamint a Cvetkov-féle gyűj­teményt, illetve a volt Rumjan- cev Múzeum anyagát. Üj gyűjtemény nyílt: az óorosz festészet osztálya. Itt ta­láljuk az orosz képzőművészet egyik mesterművét: Rubljov hí­res Szentháromság-át is. Bő­vült a XVIII. századi orosz képzőművészet gyűjteményének anyaga, a többi között a kor olyan kiváló arcképfestőinek munkáival, mint: Nyikityin, Antropov, Rokotov, Levickij, Borovikovszkij. Sok művész al­kotását találjuk a gyűjtemény­ben a XIX. Század első feléből is: Kiprenszkij, Tropinyin port­réit, Venecianov festményeit, Fedotovnak a kisemberek vilá­gát ábrázoló műveit 1932-ben a Rumjancev Mú­zeumból átszállították a Tretya­kov Képtárba Alekszandr Iva­nov nagy hatású festményét, a Messiás megjelenése a nép előtt címűt, és annak vázlatait. Ezek ma a képtár műkincseinek leg­jelentősebb darabjai közé tar­Vercscsagln remekei előtt toznak. A szovjethatalom évei­ben szobrok is otthonra talál­tak itt, noha az alapító szobrot nem gyűjtött A Tretyakov-féle hagyo­mányt folytatva, a képtár nap­jainkban is igen aktív a kor- társművészet alkotásainak meg­vásárlásában és manapság már nem csupán az orosz művészek munkáit gyűjti, hanem a Szov­jetunió valamennyi nemzetisé­gének kortársművészeitől szerez be képeket és szobrokat. 1966-ban egymillió 300 ezren keresték fel a kincseket. A rendkívüli érdeklődésre való tekintettel a' képtár gyűjtemé­nyeiből 150—200 festményből álló kiállításokat küldenek az ország nagyvárosaiba. Negyven szovjet város lakossága ismer­kedhet meg ily módon az orosz művészek eredeti alkotásaival. A képtár nemcsak a kutató- intézetek munkájának eredmé­nyeit hasznosítja, hanem maga is kiterjedt művészettörténeti kutató tevékenységet folytat. Falai között gyakoriak a tudo­mányos tanácskozások, amelyek hol egyes műveket, életműve­ket, máskor művészettörténeti (APN-foto.) és művészetelméleti kérdéseket elemeznek. A képtár szívesen bocsát ren­delkezésre más országok mú- zeiumainak is egy-egy képet. Az utóbbi négy évben 35 kiállí­táson vett részt ily módon: Bul­gáriában, Csehszlovákiában, Ma­gyarországon, az NDK-ban, Brazíliában, Olaszországban, Angliában, Dániában, Japán­ban, Franciaországban. A Tretyakov Képtár fejlődő nemzetközi kapcsolatait példáz­za az is, hogy rendszeresen könyveket cserél külföldi, első­sorban a szocialista országok múzeumaival. Ilyen könyvcserét bonyolít le a Magyar Nemzeti Múzeum és a Szépművészeti Múzeum könyvtárával is. Állunk a borotai parkban Varga Sándor tanácselnökkel és arról beszélgetünk, milyen szép is lesz itt néhány hónap múlva. Igen, lesz, mert a park he­lyén egyelőre még kukoricatáb­la, meg — mi tagadás — gaz és kocsijárta rakodótér. Itt ál­lomásozik ugyanis a Kecskemé­ti Konzervgyár átvevő részlege. — Pár hónap múlva rend lesz itt, majd meglátja az elvtárs! — mondja a tanácselnök. Aztán bevezet a művelődési otthonba, ahol mészszag és olajfesték árulkodik arról, hogy valóban készül itt valami. Mintha a borotaiak is feléb­redtek volna. — Lakóház volt ez valami­kor, úgy lett belőle művelődési otthon, hogy két szoba közfalát kidobták. Persze, arra is alig elég, hogy nagyobb csoport táncra kerekedjék benne. Aztán van egy kisebb szoba, ahol 10— 15 fiatal ha összejött, már meg is telt a helyiség. Így hát szű­kében voltunk az igazi műve­lődési otthonnak. Igen, a park. Hadd beszél­jen még erről az elnök. — Nálunk, Borotán ősi szo­kás, hogy a lakodalmat olyan helyen tartják, ahol a több száz főnyi vendégsereg is elfér. Régi gondunk, hogy nem volt ilyen helyünk, hiszen a művelődési otthonnak sem helyisége, sem udvara nem volt alkalmas erre. Ezért is, meg több más sürgető okból határoztuk el, hogy rá­szánunk 30—40 ezer forintot és megfelelő környezetet terem­tünk a kultúrotthonban. Szerényen, igaz, de neki­fogtak. Most már majdnem kész a két klubszobának alkalmas helyiség, a berendezéshez még tízezer forintot elő tudnak te­remteni, de aztán megáll a tu­domány ismét, ha csak vala­honnan segítségükre nem siet­nek. A két tsz-ben reményked­nek. A gondok gyökere kicsit mé­lyebbre. nyúlik. A község két termelőszövet­kezetében, az Egyesülésben és a Békében a tagság átlagos élet­kora 54—56 év. Sok a nyugdí­jas, ha valami nem történik, baj lesz az utánpótlással. De történt. És ez a valami megnyitotta a fiatalok vissza­áramlását. Mindkét tsz-ben mintegy 30—30 fővel szaporo­dott a tagság és a felvettek kö­zül 20—20 új tag 30 éven aluli. Minek köszönhető ennek a negyven fiatalnak a visszatéré­se a termelőszövetkezetekbe Bo­rotán? Mindenekelőtt annak, hogy bevezették a havonta készpénz­ben való fizetést. Az állami gazdasági normát megközelíti már ez a díjazási rendszer, ami — hozzászámítva a jó kereseti lehetőséget is — rokonszenves­sé tette a fiatalok előtt a két tsz-t. Jelentős számban olyanok tértek vissza, akik eljártak más­hová dolgozni, állami gazdaság­ba, üzembe, ki hová. Számukra megszűnt a kétlaki élet, otthon­ra lelnek a községben. És nem vitás: sokan fogják őket követ­ni a hazavezető úton. A terme­lőszövetkezetek várják is a fia­talokat. Hát itt a nyitja annak, hogy a művelődési otthonban terjeng a mész- és festékszag, valamint, hogy az elnök az új park méreteit lépegeti immár a kultúrotthon körül. — Itt az udvaron — mutatja — lesz majd a főzőhely, a szol­gafán 5—6 bogrács fér el. Tán­colni a parkban lehet, ha jó az idő, és majd arról is gondos­kodunk, hogy a nagytermet is használható állapotba hozzuk. Ügy, hogy a lakodalmak, szü­reti mulatságok és egyéb tán­cos alkalmakra megfelelő le­gyen. Mintegy 80 tagja van a KISZ­nek a községben. Ez olyan szám, amely már sürgeti a klubélet fellendítését, de arra is kell gondolni, hogy a műve­lődési otthonban meginduljon az élet. Mert eddig ebből nem sokat láttunk. — A személyi kérdés most már megoldódott, Tóth József gépállomási dolgozó lesz ősztől a művelődési otthon vezetője. Megtudtuk, hogy — ami ed­dig nagyon hiányzott a község­ben — új művészeti csoport alakult ifj. Bisztriczky Ferenc pedagógus vezetésével, már próbálják is azt a színdarabot, amellyel ősszel a közönség elé lépnek. Egy másik pedagógus, Horvai István pedig az ifjúsági zenekart szervezi. A pedagógu­sok körében nagy a lelkesedés a művelődési otthon most ala­kuló programja iránt és legtöb­ben kifejezték készségüket a közreműködésre. Az őszi-téli ismeretterjesztésben nemcsak ők, hanem a tsz-ek szakembe­rei, valamint dr. Szabó Pál or­vos és dr. Éliás Béla állatorvos is szívesen közreműködik. Valahogy jelkép ez az átváltozó udvar és a frissen festett belső helyiségek képe a borotai művelődési otthonban. A fiatalság pezsgő lendülete hoz ide nemsokára életet. Balogh József A jugoszláv tu műsora * ■ SZOMBAT 17.40: Népi muzsika. — 17.55: Hí­rek. — 18.00: Tv-újdonságok. — 18.15: Balettmíisor. — 19.15: A mpntreaii világkiállítás. — 19.40: Hirdetések. — 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.00: Tv-híradó. — 20.30: Hirdetések. — 20.38: A három szívhez. Szórakozta­tó zenés műsor. — 21.50: Gedeon, a Scotland Yardból. Sorozatfilm. — 22.40: Tv-híradó. Néma zsűri Az idei táncdalfeszti­válban — Tabi László­val egyetértésben — el­sősorban az tetszik cse­kélységemnek is, hogy jót játszik az egész or­szág. Meghallgatjuk a kedves dalnokokat, szur­kolunk nekik — és a slágereknek. Őszintén sajnáljuk, mikor ked­venc énekeseink min­den igyekezetük mellett sem tudnak „felhozni” egy-egy számot. Nem a dalt, az interpretálóját szánjuk ilyenkor. Az is roppant tetszik, hogy a táncdalok mel­lett beküldött szavaza­tok százezreivel bizo­nyos mértékben társa­dalmi szintű zenei köz­ízlésünkből is vizsgá­zunk. Már úgy „sláger­viszonylatban”. Szintén rokonszenves oldala a közvéleménynyilvánítás- nak, hogy egy-egy dal — s a tőle alig elvá­lasztható énekes — ér­dekében leadott voksai- val emberségéről is ta­núságot tesz a táncdal- kedvelő nép. „Ne vág­juk azért agyon a gyen­gécskéket sem” alapon. És mint legutóbb ta­pasztalhattuk, a dalnok­verseny közvetlen kö­zönsége egy orosz­lánként száll szem­be a zsűrivel, ha az — megítélése szerint — ke­gyetlen szűkmarkúság­gal osztogatja pontjait. Hááát... ami azt a múlt heti ilyen intermezzót illeti, — bár minden tisztelet a közvélemé­nyé — kissé kínosan el­nyúlt, — ahhoz képest, hogy csak intermezzo. Az ember elengedte vol­na kétharmadát... Va­lahogy úgy tért nyugo­vóra a harmadik elő­döntő után az ország, hogy bántotta a lelki­ismeret ... Azért a zum rotz ridegségért, ami a „közvédelembe vett" dal utáni számokat ki­sérte. Jó ideig, mert hisz azért némiképp helyrebillent a közönség lelkiegyensúlya... Ekkor éreztük meg az idei táncdalfesztivál rendezésében azt a mí­nuszt, amellyel alulma­rad a múlt évivel szem­ben. Nem hisszük, hogy szerénytelenek vagyunk, amikor észrevételezzük: nem egészen tölti be rendeltetését a zsűri, amikor csak amolyan tiszteletbeli funk­ciója van. Odáig rend­ben van, míg a zsűrita­gok — saját nevükben — odaítélik pontjaikat. Láthatja az ország, hogy véleményük. ízlésük épp oly eltérő egymás közt is, mint a nagyközvé­leményé. De a számfel­mutatással már meg is szűnt minden szerepük. Abba már édeskeveset szólnak bele, hogy a társadalom szavazata szerint melyik dalnak jut dicséret, dicsőség. A sorrend eldöntésében ítéletük, minősítésük nem mérvadó. Van abban valami groteszk is, hogy az idei zsűri — néma. Tőle tombolhat, fütyülhet, el­lentapsolhat ti közönség, hősiesen hallgat. Egy árva hangot nem mllat, miért adott 5—6 ponto­kat olyan dalra, ame­lyik pedig annyira ro­konszenves a publikum­nak. Körülbelül így lehetne szavakkal kifejezni en­nek a néma zsűrizésnek a lényegét: „Miért érté­kelte úgy alá a kedves zsűri a most elhangzott slágert?” — Csak! — halljuk lelki füleinkkel. Ha van zsűri, akkor kívánatos, hogy nyilat­kozzon. TZáskülönben, hogy lenrm módja akár- milyv.n ismert szakem­bereknek b közízlés fej­lesztésére, befolyásolá­sára? Márpedig ez sem lebecsülendő cél a tánc­dalfesztiválok nyilvá­nosságával ... Mi lesz a következménye, ha a szakértői véleményezés­nek ezt a módszerét — így társítva a közvéle­ményezéssel — a képző- művészeti alkotások el­bírálásánál is érvénye­sítik? Túlozzunk egy kicsit. Nem félő, hogy a gom­bolyaggal játszadozó kiscica-vá.ltozatok és egyéb aiccs-festmény té­mák beszivárognak a halhatatlanság^''... — Mert ha néma lesz a képzőművészeti zsűri is....? Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents