Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-31 / 205. szám
1961. augusztus 31, csütörtök 5. oldal Ballószögi hétköznapok A közművelődés A Kecskeméti Járási Tanács egyik vezetője hívta fel a figyelmet rá: a ballószögi tanács olyan alapos programot dolgozott ki a művelődési és egészségügyi állandó bizottság gyermek- és ifjúságvédelmi albizottsága részére, amilyenhez hasonlót nem sokat találni a járásban. Kíváncsivá tett bennünket a hír és megnéztük azt a bizonyos munkatervet. Hát valóban szép, alapos, minden részletre kiterjedő összeállítása a tennivalóknak. Nagykovácsi i ános vb-elnök szociografikus pontossággal számba vette a községet, aztán — az albizottság valamennyi tagját bevonva a munkába — kisebbfajta tanulmány, ban összegezte a tennivalókat. — Nem méretezték túl a feladatokat? — Azt hisszük, nem. Kilenc- száznegyvenöt fiatal van a község bel- és külterületén, akiket a mi programunk érint, csecse, mőtől a tizennyolc éves korig. Sok gond-baj van velük családon belül és kívül. Hát ezért csináltuk. És a programot pontosan végre is hajtjuk. Havonta egyszer összeül a bizottság és beszámol: mit tett és mit fog tenni. A „küszöb-emberek“ tanácskozása — Sok itt nálunk a „küszöbember” ..: — mondja az elnök. — Hát az meg micsoda? — Emberek, akik csupán alud. ni járnak haza. Sokszor csak a hét végén. Az ország minden részébe eljár dolgozni 160 lakos a községből. Ki Kecskemétre, ki máshová, még Komlóra is. Ezek se ide nem tartoznak, se üzemükhöz. Nehezen megfoghatók, a küszöbön vannak mindig. Nos, ezeknek a tanácskozását szeretném nemsokára ösz- szehívni. Egy vasárnapra, mond. juk. Mintha ravaszul mosolyogna az elnök: — Szeretném „megfogni” őket. Elmondom majd nekik: felebarátaim, ti itt laktok a községben, ez az otthonotok, ez a hazátok. Családotok itt tölti minden napját. Hát segítsétek ti is szebbé tenni ezt a községet... — Társadalmi munka? — Nevezhetjük annak is. „Egy napot Ballószögért” — így mon. dóm én. A község sok segítséget vár, fiatal település vagyunk .:. Követendő gondolat: meg lehet közelíteni az embereket. Alig hihető, hogy azok is, akik nappal, vagy akár egész héten távol vannak a családjuktól, ilyen szíves szóra és ezzel az indokolással ne volnának hajlandók ezt a csekélyke áldozatot meghozni a községért. Zsugorodik a tanyavilág Sétára hívtak a faluba. Tíz perc alatt végére értünk, nem a sétának, hanem a falunak. Nyolcvan ház mindössze, 400 lélek él a községben. Van persze tanyavilág is, 516 tanyával. De ez a szám egyre kevesebb: zsugorodik a tanyavilág. Három utca húzódik a községben, valamennyi ház új, a legidősebb sincs tizenöt éves. És amerre néz az ember, építőanyag mindenfelé, vagy félig megkezdett házak. Tér be Imre iskolaigazgató rámutat egy emelkedő falra, valami tekintélyes építkezés lehet: — Ez lesz az egészségházunk, benne orvosi lakás és az egészségügyi védőnő hivatala. Hétszázezer forintba kerül. Az új postaépületet nemrégiben adtuk át. — És az iskolák? — Nagyobb baj nem volna, hacsak az nem, hogy alsótago- zatos gyerekeinknek két kilométert ki kell gyalogolni a községből. Lassan az iskola is szűk lesz. Vannak hát gondok. A tanácsházával szemben szép üzletház, benne a bolt és a kocsma. Panaszkodnak a vezetők, hogy a községben erősen lf kra- kapott az italozás. A kocsma végében toldaléképítkezés nyoma látszik. — Bővítjük a kocsmát, a községi tanács is hozzájárul tízezer forinttal. Hát ezt meg ki érti? Közönyös-e az állami gazdaság ? Az állomás mögött, kedves és hangulatos parkban van a művelődési otthon. Elhagyott épület — elnézést érte! — közös gazdaságaink manapság épített istállói különbek nála. — Mi nem tehetünk róla — tárja szét a karját mind a vb- elnök, mind az iskolaigazgató, aki egyben a művelődési otthon vezetője is. — Keserű gond ez, amit évek óta nem tudunk megoldani. Mi hát a valóságos helyzet? A kultúrotthon a Helvéciái Állami Gazdaság területén fekszik, szomszédságában az üzemegységvezető lakásának, sarkában a több száz holdas bekerített gyümölcsösnek. Az épület rendkívül elhanyagolt, ha az ember belép, joggal fél, hogy fejére szakad a mennyezet. Rendbe kéne hozni, kivül-belül új köntöst adni rá. — Sajnos, nem lehet — legyint Terbe Imre —, mert az épület az állami gazdaságé, a tulajdonjogot kellene előbb tisztázni, magyarán: átadni az épületet a község tulajdonába. A vb-elnök ünnepélyesen kijelenti: a község szívesen áldozna rá, volna is pénz a művelődési otthon rendbehozására, csakhát... Évek óta folyik ez a harc, közben a rendezvények egyre néptelenebbek lesznek, ilyen helyiségbe ki teszi be manapság a lábát, mikor egy ugrásra akár Kecskemét, akár Izsák, ott kulturált szórakozást talál. — Ma már báljaink is ráfizetésesek. A többiről nem is beszélek .,. Mi azonban szeretnénk a többiről is szólni: a község egyre szaporodó fiataljairól, akiknek nincs hova menni, ha szórakozni akarnak. Mi lesz így a népművelési programmal, az általános művelődéssel, ami a község elsőszámú érdeke? És érdeke a Helvéciái Állami Gazdaságnak is, hiszen a balló. szögiek legnagyobb része ott dolgozik. Balogh József — És a színházjegyek ára? —Vajon kapunk-e támogatást a könyvtárépítéshez vagy azt mondják: magad uram, ha szolgád nincsen? — Ingyenes maradhat-e a középiskola? Ilyen és hasonló kérdésekkel naponta találkozunk. Az új gazdasági mechanizmus előkészületei a kulturális közvéleményt is megmozgatták s e hullámverés naponta új problémákat sodor a diskurzusok középpontjába. Nem valószínű, hogy ebben a percben bárki is mindenre — árakra, költségvetési adatokra, gazdálkodó részletszabályokra — kiterjedt tájékoztatást adhatna ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. Az alapvető elvi és gyakorlati problémák azonban már tisztázottak. Elsősorban is az, hogy kultúrpolitikánk fő céljai továbbra is változatlanok, nem igényelnek módosítást. Ami változás várható a népművelés területén az új mechanizmus keretében, az elsősorban az ésszerűsítésben, a munka hatékonyabbá tételében várható. A Művelődésügyi Minisztérium egyik szóvivője így fogalmazott: „Korszerűsíteni és a reformokhoz igazítani kell a népművelés gazdálkodását is. Az a központi gondolat, hogy nem lehet egyaránt ráfizetéses a jó is meg a rossz is, s hogy egyszer majd el kell érni ahhoz, amikor csak a jó a nyereséges ...” Ez egyebek között azt is jelenti, hogy a kulturális vállalatok, intézmények munkáját módosítani kell. Bizonyos korszerűsítésre szorul ennek során a különféle beléptidíjak rendszere. Ennek nem a mostani árszínvonal emelkedése, hanem differenciáltabbá válása lesz a következménye. ■ Már ebből is nyilvánvaló, hogy a művelődésügyi miniszter árhatósági jogkört gyakorol. Ezt a tény arra jelent biztosítékot, hogy a kulturális termékek és szolgáltatások árképzésének alapelvei és gyakorlata elsősorban a közművelődés általános érdekeit szolgálja. Minisztertanácsi határozat is született a közelmúltban a kérdések szabályozása érdekében. Általános megelégedést váltott tétele a szakszervezeti egység, mely azonban a jobboldal ellenállása miatt még hosszú harc eredménye lehet. Mint említettem, a mostani finn baloldali kormány komoly gondokat örökölt, de néhány kérdésben máris előrehaladt. Nemrég fogadták el az új nyugdíjtörvényt, előkészületben van az oktatási reform, hogy a mai bonyolult iskolarendszer helyé, be bevezessék a 9 osztályos általános iskolát. De még csak a politikai hatalom van a kormány kezében, a gazdaságban a monopóliumok dirigálnak — és szabotálják a kormány haladó politikáját. A finn dolgozó tömegeknek még kemény harcot kell vívniok a finn és nemzetközi kapitalista monopóliumok, kai. ITT IS AZ IFJÚSÁGÉ A JÖVÖ Paasio miniszterelnök a finn— Nos, bizonyára az ilyenek száma sem kevés. De a különcködés, kapitalista országban a kozmo- politizmus sem csupán negatív jelenség, hanem ebben tiltakozás is van a fennálló tőkés rendszerrel szemben. Mert amikor az amerikai imperialisták vietnami agressziója ellen tiltakoztak Helsinkiben, ezek között a világos fejű fiatalok között is igen sok volt a szakállas, a far- memadrágos és miniszoknyás fiú és leány. Mindez azon múlik, hogy a kormányon levő baloldal tud-e olyan modern programot adni a finn fiatalságnak, amelyet megért és amit magáévá tesz? Tehát a finn ifjúság döntheti el az ország további előrehaladásának sorsát. A kapitalizmus hatalma szilárdul-e meg, vagy előrelép az ország a szocializmus felé? A mai kormány sok kezdeményezése ezért, számunkra, szocialista országok számára is rokonszenves. magyar barátsági gyűlésen különös hangsúllyal beszélj a finn ifjúságról, mint amelytől függ az ország perspektívája. De csak később értettem meg, hogy ez a kérdés is rendkívül bonyolult. Felületes benyomásra — csak a szakállas, meglehetősen topis, miniszoknyás, különcködő ifjoncok nagy száma alapján — az hihető, hogy a finn ifjúságot megrontotta a kozmopoliüzmus. 29 SZÁZALÉK FÖLÉ NEM! Ez a finn monopolburzsoázia jelszava. Azaz nem szabad, hogy Finnország külkereskedelmében 20 százalék fölé emelkedjék a szocialista országokkal való kereskedelem jelenlegi aránya. A kormány legvilágosabban látó tagjai viszont látják a szocialista országokkal való kereskedelem hallatlan előnyét. Az országban munkanélküliség is Kötélhúzás a népünnepélyen. Az egyik végén finnek, a másikon magyarok. A bíró Rafael Paasio miniszterelnök. Győztek a finnek. van, eddig 70 ezren dolgoznak Svédországban, családtagokkal együtt ez a szám 300 ezer lehet Az alkalmazottak 1,5 százaléka munkanélküli. S mit hoz a jövő? A kapitalista renddel járó létbizonytalanságot. Mint a lapok hírül adták, a finn kommunista pártküldöttség moszkvai útja talán elősegíti, hogy a Szovjetunióba is mehessenek dolgozni finn munkások. A megoldás kulcsa azonban az országon belül van. Élónkebb gazdasági kapcsolat minden szocialista országgal, élénkebb gazdasági fellendülés. Reméljük, növekszik a finn Importban jelenleg csak 0,4 százalékot kitevő magyar export aránya is. Mindebből az utcán szinte semmi sem látszUj, de a finn dolgozókkal és politikusokkal beszélgetve ez a társadalom felszínén levő téma. RÄCZ LAJOS Következik: Ami az utcáról nem látszik. érdekében ki a határozatnak r -észe, mely leszögezte: a ődésügyi intézményekelia... .iák jelenlegi szintjét meg kell tartani, ugyanakkor biztosítani k^.l az összhangot a tervekben szereplő fejlesztési célok és a rendelkezésre álló anyagi eszközök között. Hogy változatlanul a bevált szocialista kultúrpolitikát, folytatjuk az új gazdasági mechanizmus keretei között is, azt egyebek között a szóbanforgó kormányhatározat alábbi döntései példázzák: ■ A tankönyvek és a tanszerek kivételével továbbra ia változatlanul ingyenes az általános iskolai, a gyógypedagógiai iskolai, s a középfokú oktatás, a szakmunkásképzés, a dolgozók általános iskolai oktatása. Fenn kell tartani továbbra is az alsó- és középfokú oktatásban a szociális juttatások (diákotthon, tanulószoba, menza, napközi otthon) jelenlegi térítési szintjét, de ennek egyénenként jobban kell alkalmazkodnia a szülők anyagi helyeiéhez. A fel- 6ő oktatásban olyan új tandíj-j ösztöndíj és szociális támogatási rendszert kell kidolgozni, ami a jelenleginél jobban serkenti tanulásra a diákot, de a mostaninál érzékenyebben ügyel arra, hogy a szociális szempontból jobban ráutaltak nagyobb arányban részesüljenek a társadalom támogatásából. Alighanem nagy érdeklődést vált ki az a döntés is, amely szerint a művelődésügyi miniszter rendelkezésére álló kultúrá- lis alap létesül. Ennek rendeltetése: a fontos kultúrpolitikai célok megvalósításának anyagi támogatása, a művelődéspolitikai szempontból értékes művek alkotásának ösztönzése, népszerűsítésüknek elősegítése. Az alap anyagi bázisát — egyebek között — a szórakoztató jellegű kultúrtermekre, a szolgáltatásokra kivethető, úgynevezett kulturális járulék biztosítja. Kétségtelen, hogy az új helyzetet az is jellemzi majd, hogy az eddiginél jobban megnézik az illetékesek minden fillér helyét. Azok a népművelési helyi vezetők, akik eddig minden apró-cseprő gondjuk megoldását „föntről” várták — nehéz helyzetbe kerülnek. A munka továbbfejlesztésében ezentúl a mainál nagyobb mértékben kell támaszkodni a helyi kezdeményezésekre, erőforrásokra. Persze ez — mivel a vállalatok, szövetkeztek js hatékonyabb gazdálkodásra törekszenek — nem lesz könnyű. De a népművelőknek meg kell érttetniök a gazdasági élet helyi irányítóival, hogy a népművelési keretek, alapok biztosítása később menynyire gyümölcsözik. ■ Ahhoz, hogy az ilyen érvek diadalmaskodjanak, a vitázó szavak egymagukban kevesek. A népművelés mindennapi gyakorlatának színesedése, ész- szerűsítése, a népművelésen belüli gazdálkodás szembeötlőbb fegyelme válhat a leghatásosabb szószólójává a jó ügynek, amelyet a tervezett intézkedések is csak szolgálni kívánnák. Bajor Nagy Ernő A jugoszláv műsora CSÜTÖRTÖK 17.05: Hírek. — 17.10: Gyermekműsor. — 18.00: Tv-újdonságok. —18.15: Ifjúsági műsor. — 18.35: A Zágrábi Zenei Biennale. — 19.00: Csavargók. — 19.40: Hirdetések. — 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.00: Tv-hír- adó. — 20.30: Hirdetések. — 20.38: örökség. Tv-játéksor ozat. — 21.20: Francia sanzonok. — 22.10: Tv-híradó.
