Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-30 / 204. szám

ÍW7. augusztus 50, szerda 5. oldal Három hét Október földjén Amikor a látogató elfáradt..* A Mezőgazdasági Vásár szórakoztató programjairól «JulítlS elején jelent meg a Ihír a sajtóban: a Komszomol meghívására 13 tagú magyar Ifjúsági küldöttség utazott a Szovjetunióiba Méhes Lajos, a KISZ KB első titkára vezetésé­vel. Kevesen tudták akkor, hogy egy lakiteleki kislány, Bodor Mária, a helyi Szikra Tsz KlSZ-tátkára. a KISZ KE és a KISZ Kecskeméti Járási Végrehajtó Bizottságának tag­ja is ott volt a delegációban. A szerény, megbecsült szőlész­technikus lány, miután haza­érkezett a nagy útról, ki tudja, hányszor idézte fel élményeit a családtagok, ismerősök, ér­deklődők kérésére. A kíváncsi kérdések özönére választ ad­ni, az újabb útibeszámoló meg­hívásoknak eleget tenni időt, energiát jelentő feladat. Marika azonban szívesen, derekasan állja az ostromot. — Örülök — magyarázta —, ha kérdeznek a Szovjetunióról, hiszen ezt az utazást elsősor­ban az érdeklődőknek köszön­hetem, mert termelőszövetke­zetünk bármelyik KISZifí a tál­ja rászolgált volna arra a meg­tiszteltetésre, hogy a magyar parasztfiatalokat képviselje a küldöttségben. Évek óta együtt dolgozunk, jól ismerem őket, munkájukat és a Szovjetunió­ban töltött három hét alatt ál­landóan az járt a fejemben, Úgy gyűjtsem össze, rendsze­rezzem élményeimet, tapaszta­lataimat, hogy megoszthassam ezeket és minél többet haszno­sítsunk is az októberi forrada­lom megünneplésére való ké­szülődés folyamán. — Mi volt az utazás célja és Útvonala? — A Komszomol Központi Bizottsága azért hívta meg a világ kommunista, a demokra­tikus és haladó ifjúsági szer­vezeteinek képviselőit, hogy megismerkedjenek az utóbbi 50 év fejlődésével. A küldöttségek 15 útvonal között választhattak Moszkvában, A magyar dele­gáció három csoportban — más külföldi fiatalokkal együtt —, Szibériába, Észtországba és Grúziába látogatott. Negyed- magammal voltunk magyaroka Grúziába induló 35 tagú cso­portban afrikai, latin-amerikai küldöttek társaságában. Tbili­szi, a grúz főváros panorámája emlékeztet Budapest fekvésére. A kolhozokon, szovhozokon kí­vül a hegyek övezte város sör-, harisnyagyárát, kohászati üze­mét, az ottani Budapest Étter­met kerestük fel. Nagygyűlése­ken, fogadásokon vettünk részt, vendéglátóink között volt a Grúz Legfelsőbb Tanács és Mi­nisztertanács elnöke is. A Tbi­liszi melletti úttörőtábor, a csodálatos grúz táncok, az ég­benyúló, hófedte hegycsúcsok nagyszerű látványt nyújtottak. A legmélyebb hatást azonban az emberek őszinte barátsága, a családias, testvéri fogadtatás tette ránk, A következő állomás Le- ningrád volt. A hős város eb­ben az időszakban a szovjet fiatalok emlékmenetének volt házigazdája. Ez a menet végig követte az októberi forradalom útját a Szovjetunióban, amely felett Nyikolajev űrhajós heli­kopteren repült végig. Az em­lékmenet parancsnoka Konyev marsall, a második világhábo­rú egyik hős hadvezére. A Tavricsevszki-palotában le­zajlott „Október és az ifjúság” című előadás- és vitasoroza­ton meghallgattuk Sz. P. Pav­lov, a Komszomol KB első tit­kárának „A szovjet ifjúság a szocializmusért és a kommu­nizmusért vívott harcban” cí­mű előadását. A plenáris ülé­seken, a különféle szekciókban az októberi forradalom jelentő­ségével, hatásával foglalkoztak a résztvevők, s körükben sok szó esett az imperialisták vi­etnami, közel-keleti agresszió­járól is. Bodor Mária az ifjúság sza­bad idejének célszerű felhaszná­lásával foglalkozó szekció mun­kájába kapcsolódott be. — Jártunk Leningrádban — folytatta — az „Élet útján”, amely a Néva folyót a Ladoga tóval köti össze. A második vi­lágháborúban, a 900 napos blo­kád idején, ezen az úton lehe­tett megközelíteni Leningrá- dot és tízezrek vesztették éle­tüket azok közül, akik az élel­miszer- és lőszerutánpótlást szállították a városnak. A Szmolnijban rendezett nagy­gyűlésen találkoztunk a szovjet fiatalok emlékmenetének veze­tőivel, tagjaival, a Téli Palota előtti nagygyűlésen pedig az Auróra cirkáló egykori matró­zaival. Voltunk az Ermitázs- ban, az úttörőpalotában is. A legmegrázóbb élmény azonban a piszkarevszki temetőben tar­tott megemlékezés volt szá­munkra, ahol 650 ezer hős nyug­szik és állandóan ég az örök­mécses. Itt a temetőben adták át a külföldi fiataloknak Tánya nap­lóját. amit egy leningrádi kis­lány a város ostroma idején írt arról, hogy családtagjai, szomszédai, ismerősei közül a fasiszták mikor, kit. hogyan gyilkoltak meg. Bodor Mária is kapott egy példányt a kis könyvecskéből, ami befejezet­lenül maradt, mert Tányát is megölték a fasiszták. A napló örök mementó az élő. emlékező utókor számára. Mint ahogy Bodor Mária, a magyar ifjú- kommunista emlékezetében is örökre megmaradnak a talál­kozások élményeú B. Gy. A MEZOGAZDASAGI Kiállí­tásnak még a felét sem járja be az ember, amikor már elfáradt. Mit lehet ilyenkor csinálni? En­ni, inni valamit könnyű volna, hiszen köröskörül ügyes elhelye­zésben kóstolók és kínálók sora hívogatja a vendégeket. Ha azonban se nem éhes, se nem szomjas, akkor mit tehet... Ilyenkor valami másfajta él­ményre, pihentető elfoglaltságra vágyik. Többnyire szórakozásra. Erre is gondoltak a vásár szer­veződ. Mezőgazdasági vásáron már hagyományos a „ló-program”. Nincs benne hiány az idén sem. Szeptember 3-ig először egy könnyű, hazai műsor, a Bp. Honvéd lovasjátékok, fogatver­senyek, lovaskaiuszel. Kár, hogy ilyen rövid, de nézzük csak, a végén jön a nagy attrakció. Szeptember 9-től a kiállítás vé­géig a C. H. I. O. (nagytekinté­lyű nemzetközi szövetség) hiva­talos nemzetközi lovasversenye. Tizenkét nemzet lovasainak részvételével vadászugratás, díj­ugratás, kétlovas verseny, sta­fétaugratás, szerepel a program­ban. Vagyis amig a kiállítás tart, délelőtt 10 és 12, illetve délután hárm és hat óra kö­zött bármikor beülhetünk a lo­vaspálya tribünjére, mindig lesz valami látnivaló. Ez azonban még nem minden. Mehetnek bálba is az arra vá­gyók. Szeptember 6-án csikós­ból, 11-én efte gulyásbál, 15-én szüreti bál lesz. AKINEK eddig még nem állt módjában elmenni a Vidám Színpad műsorát megnézni, -most pótolhatja. A művészek a helyébe jönnek. Kabos, Kazal, Kibédi, továbbá Gobbi Hilda, Rátonyi Róbert és Psota Irén, hogy csak a nevesebbeket em­lítsük. A kiállítás szabadtéri színpadán, mindennap előadás lesz. Délelőtt, koradélután, késő­délután. Közben a zenés divat- bemutatót is végignézheti a lá­togató. Számíthatunk apró csemegék­re, egyszeri rendezvényekre. Szeptember 2-án este például találkozhatunk a táncdalfeszti­vál győzteseivel. Szeptember 7-én. Mezőgazda­sági Ki mit tud, délután 5 órá­tól a versenyzők végkimerülé­séig Nem titok, hogy a leg­jobb csapatok külföldi utazáson vesznék részt és értékes tárgy­jutalmakat nyernek. Kilencedikén — a kiállítás if­júsági napján — az ország leg­jobb népi zenekarainak verse­nye, 16-án népi művészegyütte­sek bemutatója. AZ IDEI kiállítás szórakoz­tató programja valóban nagyon gazdag, Keresztnevek — régészszemmel Érdekes munkán dolgozik Kő­hegyi Mihály, a bajai múzeum régésze: a kalocsai katolikus anyakönyv 1700—1701. évi kö­tetét tanulmányozta át azzal a célla^, hogy megnézze: milyen keresztneveket választattak ab­ban az időben a fiú és lány újszülötteknek. Az eredményt dolgozat formájában teszi közzé a Magyar Nyelvőrben. A két év anyakönyveit át­vizsgálva kiderült, hogy abban az időben különösen 10 kereszt­név volt népszerű a lányoknál; ezek közül is különösen az Erzsébet, Katalin, Anna és Ju­dit. Ezeket a neveket viselte a lányok fele. A Mária, Magdolna és Zsuzsánna név akkor alig szerepelt az anyakönyvekben. És a férfinevek? Tizenhatra tehető a gyakran használt ke­resztnevek száma, közülük az István, György, Márton és Mi­hály vezet. Az Imre, Péter és Tamás név abban az időben ritka. Érdekes még: az elsőszülött fiúk csaknem minden esetben apjuk nevét kapták, a lányok­nál viszont nem ragaszkodtak az anya nevéhez. Példás ük a jázmin. A búza megterem ugyan a déli részen, de még eöld, majd augusztus végén aratják. FEHÉR ÉJSZAKÁK Még kora hajnal van, de tel­jesen kivilágosodott Azaz nem is igen sötétedett be. A nap ugyan este 11 körül lebukik, a világosság azonban a horizont peremén még éjfél után is meg­marad. Különös éjszakák. Mint­ha a szentivánéji álom hangu­lata idéződne csodás varázsla­tokkal. A házakban különös sárga fénnyel égnek a villa­nyok. Tompa, kék, szürkéskék, árnyéktalan az éjszaka. Most vannak a fehér éjszakák. Finnországban hosszú a tél és a sötétség, ezért június 24-e, Szent János napja ünnep a finneknél, mert ekkor leghosz- szabb a nappal, legrövidebb az éjszaka. Ezt a napot a termé­szetben töltik, s ez a szerelem napja is. Most, júliusban kel­lemes meleg van, a nap a szo­kásosnál is forróbban süt. Min­denfelé, arcukat a nap felé for­dító emberek üldögélnek. A ter­mészet is igyekszik, hiszen 3—4 hónap alatt kell itt a növény­nek megszületni és teremni, mert aztán megint jönnek a hosszú sötétek és a nagy hide­gek. Érdekes a közép-európai ember „biológiai órája”, meg­csalják a fehér éjszakák. Még éjfélkor sem vagyunk álmosak. Helsinkitől 120 kilométerre, Orimattila nevű kisváros park­jában sem kell színpadi világí­tás, amikor a KISZ Rajkó-ze­nekara muzsikál, s a zenekar prímásának vonója alatt fel­csendül a magyar népdal: Mög köll a búzának érni... ROKONSÁGUNK Az első amit kerestünk, hogy van-e valami hasonlóság nyelv­ben, magatartásban, magyarok és finnek között, ha már roko­nok Vagyunk. A frappánsan egybehangzó mondatot ismer­tük: Elevät kalat viskelevat ve­den alle= Eleven halak úsz­kálnak a víz alá. De hasztalan böngésztük az újságokat, nem volt abban egyetlen ismerős szó sem. De, ha beszédet hall­gattunk, a hangsúlyozás, akár a magyaré. A finn nyelv min­den jövevényszót finnesített. Csaknem minden európai nyelv megőrizte például a hónapok latin nevét, a finn nem. Ezért náluk a július heinükuu — szénahónap. Négyezer éve, ami­kor a népvándorlás elődeinket kimozdította a Volga-könyök- ből, még kétezer évig együtt vándoroltunk, majd az ugorok délre, a finnek északnak vet­ték az utat. Régen elváltunk tehát Legújabbkori történel­münkben sok volt a zavaró momentum. De éppen a mai magyar—finn kapcsolatok erő­södése bizonyítja, hogy lehetsé­ges szívélyes barátság két kü­lönböző társadalmi berendez­kedésű ország népe között is. Dr. Kustaa Vilkuna akadémi­kus, a finn—magyar kapcsola­tokról mondotta: „az igazságos eszme nem halhat meg, az idő felszínre hozza, ami igazi ér­ték”. A két nép feleleveníti a régi kapcsolatokból mindazt, ami pozitív, s elsősorban a bé­ke védelme, Európa népeinek biztonsága, a kölcsönösen elő­nyös kapcsolatok építésének el­ve alapján újra megerősíti. Finnország ugyan semleges or­szág, de Kekkonen finn állam­elnök kihangsúlyozta: a háború és béke kérdésében nem semle­ges Finnország — a béke olda­lán áll! A 360 tagú finn küldöttség látogatása nálunk, s az ország minden megyéjét és minden társadalmi rétegét képviselő 360 tagú magyar delegáció lá­togatása Finnországban, egye­dülálló a két nép történetében, s ezt a békés kapcsolatot szol­gálja. Ezzel széles tömegek kö­zött épült — ahogy dr. Vainö Kaukonen professzor találóan mondotta — barátsági híd Bu­dapest és Helsinki között, s e találkozóra az a meghatározás is igen találó, amit Rafael Paa- sió finn miniszterelnök előt­tünk a Seurasari-i szigeten tar­tott népünnepélyen mondott: ez igazi népi diplomácia volt.. Rácz Lajos Következik: Merre tartanak rokonaink? együttműködés Az együttműködés szép pél­dáját mutatta szombaton és vasárnap a megyei könyvtár: az első országos népzenei talál­kozó alkalmából a találkozó színhelyén, a megyei tanács dísztermének előcsarnokában ízléses könyvkiállítást rendez­tek. Tíz tablón, időrendi és tematikai sorrendben összeállít­va mutatták be a könyvtárban fellelhető népzenei irodalmat. Láthattuk Kodály és Bartók könyveit, valamennyi szaktu­dósnak a témával kapcsolatos munkáit, népi hangszereket is­mertető könyveket, kottákat. Mindenekfelett. a gyors rea­gálás, a szinkronba állított köz­reműködés lepte meg kelleme­sen a résztvevőket. Meg is lett az eredmény: nagyon sokan megnézték a kis kiállítást. SZERDA 16.00: A stúdiók hírei. — 17.00: Hí­rek. — 17.05: Bábjáték. — n.25: Népszerű tudományos film. — 18.00: Tv-újdonságok. — 18.15: Matróz a triciklin. — 19.00: Riportműsor. — 19.30: Tv-posta. — 19.45: Intermezzo. — 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.00: Tv-hiradó. — 20.30: Hirdetések. — 20.38: Az útjelző irányában. — 21.38: Operettrészlctek. — 21.53: A mű és alkotója, — 22.08: Tv-bíradá.

Next

/
Thumbnails
Contents