Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-29 / 203. szám
1967. angnszfrns 89, kedd S. oldal Őszi szállítás előtt a Duna-menti gazdaságok Attól kezdve, hogy kevesebb a fürdőző a Duna strandjain, egészen addig, hogy alulról fölfelé haladva sárgulnak a kukorica levelei — a dunavecsei járásban is számtalan jel figyelmeztet az ősz közeledtére. A betakarítandó terméstől roskadozó évszak az itt gazdálkodó 29 tsz- nek az idén is „feladja a leckét”. Mivel az éves szállítási teendőknek legalább a kétharmada az év utolsó egyharma- dára jut. S ehhez hozzászámítandó még az őszi szántások- vetések. s az esők által elromlott utak sara. Nem is szólva a folyton rövidülő nappalokról... Márpedig az éves szállítási feladat, csupán a dunavecsei járás 29 közös gazdaságában nem csekély. Műtrágyából több mint kétezer, szervesanyagból 17 ezer vagonnak a földekre szállítása számítható egy évre. A szántóföldi termékek össztermése eléri a 16 ezer vagont. Mindez, egészen hozzávetőleges becslések szerint is 35 ezer vagon. Fuvar egész évben A mérlegen tehát ugyancsak lebillen a feladatok serpenyője. Hogyan ellensúlyozza ezt a szállító gépek, utak kapaciátsa? Nem könnyen. Kezdjük ott, hogy a járás tsz-ei jelenleg 700 traktorral, s kevés kivétellel legalább egy-egy, de jórészt több tehergépkocsival rendelkeznek. Első látásra ez a gépi erő impozánsnak tűnik, ám a valóság ezt nem igazolja. Egy- egy traktoregységre (15 lóerő) jelenleg is átlagosan száz hold körüli szántó jut. A hartai tsz- ekben és a szabadszállási Le- nin-ben ez a terület 90 hold alatt van. De még ezek a gazdaságok is csak roppant nehézségek árán képesek a szántás-vetés és a szállítás párhuzamos végzésére. A mai technikai adottságokat figyelembe véve ugyanis az lenne a kívánatos. hogy egy traktoregységre ne jusson több 70—80 holdnál. Az erőgépekkel való ellátottság tehát még korántsem teljes a közös gazdaságokban. Nincs telítettség! Ám a további gépesítésre némiképp fékezőleg hat az a körülmény, hogy a traktorok kihasználtsága egyre inkább csak a kampányokra koncentrálódik. Ami persze a traktorosok egyenletes és állandó foglalkoztatásának nem kedvez, s a gondok lényegében itt vetődnek a felszínre. Ám a probléma nem áthidalhatatlan. Példa rá a tassi Rákóczi Tsz, amelynek traktorait már két télen át foglalkoztatta a gabonafelvásárló vállalat. Ugyancsak jól kihasználják az „uborkaszezont” a dunavecsei tsz-ek is. Fuvarozással. Ez a gazdaság számára is rendszeres jövedelmet jelent, s bizonyos, hogy sok még a kihasználatlan lehetőség. Amíg a kövesre ér... Riasztó viszont az utak állapota, legalább is azok. amelyek a mezőgazdasági szállítások szempontjából leginkább szóba jöhetnek. Néhány napos esőzés a jelenlegi gépesítés közepette is megbénitja a munkát. Majorsághoz vezető bekötő úttal mindössze öt tsz rendelkezik, s hasonló létesítmény építése, illetve előkészítése további hétnyolc gazdaságban folyik. A szabadszállási Lenin Tsz kísérletképpen tízkilométeres mezei úthálózat építését kezdte meg, az eddiginél jóval olcsóbbnak mutatkozó módon. A tervek szerint a közeljövőben, a járás néhány nagyobb helységében úgynevezett Kö- FA-brigádokat alakítanak. a községi utak rendbehozására, szilárd burkolattal való ellátására. Ez nagyon időszerű, hiszen november—december tájékán és az olvadások idején a Duna-menti falvak utcái elszomorító látványt nyújtanak, még a főutcán is bokáig ér a sár. De a leendő brigádok esetenként képesek legyenek elvállalni a mezőgazdasági útépítést is — erre már most sem ártana gondolni. Annál is inkább, mivel a községi és a dűlőutak sok esetben összefüggnek egymással — egyik folytatása a másiknak. Kajszisok és telepek Nem kis mértékben befolyásolja a szállítás hatékonyságát a felvásárló telepek kapacitása. Ha naponta csak kétszer fordul a vontató, holott 7—8 fuvarra is képes lenne, akkor nyilvánvalóan a várakozás, a sorbán- állás viszi el a — forinttal is jól mérhető — drága időt. A Duna mentén eddig a gabonafelvásárló vállalat tett a legtöbbet az átvétel zavartalan lebonyolításáért, vasvázas színei még az idei rekordtermés fogadására is csaknem teljesen képesek voltak. Mindez kevésbé mondható el a MÉK és a földművesszövetkezetek telepeiről. Korszerűtlenek, teljesítményük kicsi — a „legnagyobb”, a dunavecsei is napi 3—4 vagon átvételére képes csupán —, nem felelnek meg a mai követelményeknek. Pedig az új, nagyüzemi kajszisok, a vecsed Virágzóban, de Apostagon és Szalkszentmár- tonban is, most fordulnak termőre. Az idén már jelentkeztek az átvételi gondok. S ami még érthetetlenebb: a MÉK a jövőben sem tervez ide nagyobb beruházást Hartán már jobban érezhető a reformok szele: a MÉK és a Lenin Tsz közösen épít hagymatárolót, amely a fűszernövény számára jobb értékesítési lehetőséget teremt, s a vasúti szállítás kampányát is „széthúzza”, enyhítve a zsúfoltságot Önmaguk modellfei Ezzel a mezőgazdasági szállítások újabb, a gondoktól korántsem síma útjára léptünk. Bár a térkép szerint a vasúti fővonalra és a dunai szárnyvonalra a járás majd mindegyik községe felfűződik, a rakodóterek, főleg a mellékvonalon, szinte nyögnek a kapacitást többszörösen meghaladó termékmennyiség alatt. A doboznyi állomások, az egy-két kitérő vágánnyal, jóformán önmaguk modelljeivé zsugorodtak. Különösen Hartán szorongató a helyzet, ahol ősszel valóságos cukorrépahegyek torlódnak ösz- sze. Szalkszentmártonban, Du- navecsén az intenzív kavicsbányászat terméke nehezedik a rakodótérre. Nemcsak termékként, de gondként is. Ha valahol, itt igazán áldásos lenne a reform serkentő szelleme. Mielőbb arra kell sarkallnia az itteni tsz-eket, az érdekelt vállalatokat és a MÁV- ot, hogy közös összefogással, egymás érdekét figyelembe véve, segítsenek javítani az állapotokon. Utoljára hagytuk, ami leginkább érthetetlen: a Duna, a nagy vízi országút szinte nem játszik szerepet a járás mező- gazdasági szállításaiban. Pedig nem csekély terhet vehetnének le uszályai a vasúti rakodók „vállairól” — az őszi forgalom egy részét a víz felé terelve. H. D. Szovjet tudósok előadásai Kecskeméten A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából hazánkban is ünnepi események egész sorát készítik elő. Szeptember 1-én nyílik és 24-ig lesz megtekinthető Budapesten a nemzetközi vásár területén a „Szovjet tudomány és technika 50 éve” kiállítás. Ebben az időszakban 210 tagú tudományos küldöttség látogat M agy arországra. A küldöttség tagjai nemcsak az ünnepségeken vesznek részt, hanem filmvetítésekkel kísért tudományos előadásokat tartanak a fővárosban és a megye- székhelyeken a MTESZ szervezeteiben. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Bács-Kiskun megyei Szervezete is közreműködik a jubileumi tudományos rendezvények szervezésében, s a küljet tudós szereplésére is sor kerül Kecskeméten. L A. Szkacskov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja szeptember 4-én a Magyar Nemzeti Bank megyei fiókjának tanácstermében „A szovjet mezőgazdasági tudomány eredményei az elmúlt ötven esztendőben” címmel tart előadást. Szeptember 5-én K. Z. Budin, az agrártudományok doktora, a Szovjet Növénytani Intézet igazgatója a TIT-ben „A növényvilág tartalékainak felhasználása a mezőgazdasági növények nemesítésében” címmel tart előadást. A. I. Bujanov, a műszaki tudományok kandidátusa szeptember 18-án érkezik három napra a MTESZ megyei szervezetének meghívására Kecskemétre. A vendég jövetelét műszaki ködöttség programjának kidolgo- rökben igen nagy érdeklődéssel zásában. Ily módon három szov- I várják. N. O. W Áruház Dunapatajon A régi kultúrház és a vas-műszaki bolt átalakításával és egy 21 méteres új szárny felépítésével elkészül a község legszebb és legkorszerűbb üzlete. Az építkezést, amely közel két és fél millióba kerül, a miskei Egyetértés Tsz építő brigádja végzi. A munka jól halad és remélik, hogy még az idén megnyílik az új áruház. Az igényes vendég Külföldi vendég érke- hagyott bennünket bé- zett hozzánk. Nem na- kén. Hogy mikor költöz- lami előkelő, nyugatra tünk ide, úgy tudja, két szakadt rokon, csak in- éve... Azóta tényleg nen a közeli országból, csak fazékban melegit- hozzánk hasonló ember- jük a vizet? Mennyivel fia. Kis igényekkel, sze. kényelmesebb akkor ná- rény kívánságokkal... luk, ahol az üstházban Legalább is eleinte ezt annyi vizet forral, hogy hittük róla. í~~ J " Mert áradozott. Tetszett neki a lakásunk. Jó a beosztása, a kilátás, kellemes lehet a központi fűtés, no meg az egész család megfü- rödhet benne. Hallott valami boyler nevű alkalmatosságról is, az miért nincs beszerelve? Jó-jó, megérti, hogy a fürdőszoba. Ok még központilag akarják el- falun laknak, régi ház- látni melegvízzel a ház ban... Szóval dicsérte lakóit, de mi az oka, a kényelmet. Amikor hogy még nem működik megérkezett, lemosta az a központi vízmelegítő? út porát, letusolt, csak Elmagyaráztuk, hogy úgy hideg vízben, mivel sokáig késett a gáz, ami nagy volt a hőség. Más- majd fűti a kis házi nap azonban már az kazánt, azaz melegíti a iránt érdeklődött tőlünk, vizet. Aztán kiderült, hogy mire való az a piros színű csap, mert hallott róla, hogy azokon meleg víz szokott folydogálni. Vajon ez így van minálunk is? — kérdezte. Siettünk kiábrándítani, hogy ezúttal téve hogy a külföldi szerkezet sem jól szuperál, hiányzik hozzá ez is, az is, meg várni kell a szerelőre ... Ezt meg is értette és két napig békén hagyott bennünket, de aztán újra kezdte a kérdezősködést. Mert bedett. Ez ugyan összkom- szélt a szomszédos ház fortos lakás, ám meleg egyik lakójával, s attól víz még nincs. De majd azt hallotta, hogy náluk lesz. S ettől kezdve nem már van meleg víz, sőt még sok is, olyannyira, hogy a WC-kagylóból is meleg, sőt forró víz folyik időnként. Hát ez hogy lehet? — kérdezte csodálkozva. — Ott van, nálatok nincs? Következett az indokolás, mely szerint a később épült házakba már magyar melegítő berendezést szereltek fel, s ezek máris működnek, van hozzájuk alkatrész stb. — Ezt értem — okoskodott vendégünk —, de akkor miért nem szereltek a ti házatokba is olyan berendezést. — Tudod, mi azt „lé- koppintottak”, vagyis lemásoltuk, mert nálunk még akkor nem találták fel — hazudtam neki folyékonyan. — De hát ez az úttörők sorsa, és mi voltunk az úttörők. — Jó, jó — mondta ártatlan képpel —, de ha ez ilyen nehezen megy, miért nem kaptatok már valami közönséges vízmelegítőt, mond. juk gázzal, vagy vilany- nyal füthetőt, hiszen láttam a kirakatokban, hogy ilyesmit lehet nálatok is beszerezni. — Ha ez olyan egyszerű lenne! A pénzt már beinvesztálták a központi szerkezetbe, s az benne is marad egyelőre. Így hát nincs más megoldás, mint a vára. kozás. Ebbe bele is nyugodott ismerősünk, de aztán megint újabb kérdéssel, illetve ötlettel állt elő. Szerinte sokkal egyszerűbb lett volna a központi fűtés melegvizét felhasználni a fürdőszoba ellátására is. 0 már hallott ilyesmiről. Sőt, szerinte házilag is meg lehetne oldani. Csak egy kis tartály kell hozzá, s azon spirálisan körbe vezetni a fűtőtest meleg csövét. Ez legalább télen megoldaná a dolgot. Javasolta, hogy csináljam meg házilag. — Ez állami ház, nem lehet ilyen barkácsolást végezni a berendezéseken — próbáltam meggyőzni ennek lehetetlenségéről. Ez után már csak egyetlen érvem maradt: tudni illik, hogy mi nagyon szeretjük az egészséges életmódot és nem vagyunk hajlandók me. leg tűzben fürödni egyébként sem. Sőt kérvényeztem, hogy ha netán másutt már lesz melegvíz szolgáltatás, a mi lakásunkat kapcsolják ki belőle. Szeretnék sokáig jó kondícióban maradni. Próbáltam őt is lebeszélni, hogy elutazása előtt meleg fürdőt vegyen nálunk, mert attól petyhüdt lesz a bőre stb. De hajthatatlan maradt. Minden fazekunkat felraktuk a gáztűzhelyre a tiszteletére, s annyi vizet forraltunk, hogy majdnem félig megtelt a fürdőkád. — Ne sajnáljátok tőlem — mondta nevetve —, ha majd meglátogattok bennünket a mi kis zsupfedeles hajlékunkban, vissza fogom adni nektek ezt a kis szívességet. S láttam, hogy sajnál, kozva néz ránk. a külföldi ember gőgje tükröződött szemében. S ezen még az sem változtatott, hogy kölniszóróval lespricceltem a hátát, mintha tus volna. — Mire legközelebb eljövök, legalább egy jókora lavórt vegyetek: — intett búcsút távozás, kor, s mi megilletődöt- ten integettünk. Sose hittük volna róla, hogy ilyen igényes ember lett belőle. F. Tóth Pál
