Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-26 / 201. szám

I oldal 1967. augusztus 26. szombat Száztagú jugoszláv művészeti együttes megyénkben Emelkedett a szőlő felhozatal Piaci jelentés Három évvel ezelőtt alakult ki a kapcsolat a Jánoshalmi Ál­talános Fogyasztási és Értéke­sítő Szövetkezet kultúrcsoportja és a Stara-Moravica-i Művé­szeti Együttesek között. Azóta Egy óvatlan mozdulat A közelmúltban az 5-ös fő­útvonalon súlyos anyagi kárral járó közúti baleset történt öt gépkocsi ütközött össze — bár­mennyire is furcsán hangzik — egyetlen óvatlan mozdulat következtében. A szerencsére személyi sérülés nélküli szeren­csétlenség valamennyi körülmé­nyét nem árt alaposan elemez­ni, hiszen legtöbbször a gép­kocsivezető személyes körülmé­nyeiből, idegállapotából, vér- mérsékletéből, helyzetfelismeré­séből — történnek azok a ha­lálos, vagy hosszú időre kórhá­zi ápolásra szoruló sebesülések, amelyek száma, egyébként az utóbbi időben, rendkívüli mó­don elszaporodott Délután öt óra felé járt az Idő, amikor Szabó Kálmán, a Budapesti Villanyszerelő Válla­lat tehergépkocsijával Kecske­mét felé robogott A teherautó rakfelületén magas és súlyos kapcsolótáblákat helyeztek el, ami a hátratekintést nagy mér­tékben korlátozta. A tehergép­kocsi egy vonórúddal — amely a vonóhorog hiánya miatt fer­dén volt elhelyezve — maga után vontatta az előbb említett vállalat üzemképtelen, fékbe­rendezés nélküli teherautóját is. A két tehergépkocsi szabá­lyosan, 40 kilométeres sebes­séggel haladt Kecskemét irá­nyába ... Az úttest jobb oldalán — az útpadkán — ugyanebben az idő­pontban a rendőrség közleke­dési járőre gépjármű ellenőr­zést végzett Molnár János solt- vadkerti lakos személygépko­csiján. A személygépkocsi előtt az intézkedő rendőr szolgálati gépkocsija várakozott. Mindkét járműben utasok ültek. Az iga­zoltatás befejezéséhez közele­dett, sünikor feltűnt az elrom­lott járművet vontató teher­gépkocsi, s vele egyidőben az út másik oldalán Kecskemét felől egy másik teherautó. Szabó Kálmán az út szélén álló két személygépkocsira kon­centrált. Lenyomta az irány­jelző készülék karját, jelezte ai vontatott kocsi vezetőjének,! László Istvánnak, hogy eltér a menetiránytól. Lassan^ balra húzta a volánt, s előre né­zett ... Ekkor tűnt szemébe a feléje közeledő tehergépkocsi. Az ijedtség, az összeütközés ve-< szélye működésbe hozta ref- < lexeit, s a fékre lépett. Ez a; fékezés, ez a teljesen ösztönös < mozdulat okozta azt az 50 ezer < forintos kárt, amely ezután kö-1 vetkezett. A vontatott, féknél-1 küli tehergépkocsi a ferde vo-; nórúd és a fékezés hatására; balra kilendült, nekivágódott a! szembejövő teherautó oldalá-! nak, amely azt visszavetette. A vonórúd elszakadt, s a tehetet-; lenségi erő a tehergépkocsit az út szélén várakozó személygép­kocsik felé sodorta. A féknél­küli jáhnű egy pillanattal ké­sőbb már maga előtt tolta a magánszemélygépkocsit, beleta­szította az árokba. A magán­autó eleje a rendőrségi gépko­csit is összezúzta... Egy óvatlan mozdulat, írtuk a címben. Valóban az, hiszen ha a gépkocsivezető nem lép a fékre, semmi sem történik. Eb­ben az esetben a gépkocsiveze­tő az ütközést akarta elkerülni a fékezéssel, s lám, pontosan az ellenkező történt... Gémes Gábor kétszer vendégszerepeit ott több szövetkezeti együttesünk, ma pedig száz tagú együttessel ők érkeznek hozzánk: a Stara-Mo. ravica-i Ady Endre Kultúregye- sület és a temerini Testvériség Színház, mindkettő amatőr, ma­gyar nyelvű együttes. Ma reggel a röszkei határ- állomáson a MÉSZÖV és a me­gyei tanács, valamint a szövet­kezetek képviselői fogadják a vendégeket, akik 5 napig tar­tózkodnak megyénkben és négy előadást tartanak, Kecelem, Du- napatajon, Tiszakécskén és La. ki teleken. Kasza Károly, a temerini Testvériség Színház vezetője, aki egy nappal korábban érke­zett Kecskemétre, ezt mondta: — örültünk meghívásuknak. Színjátszóink munkájának leg­szebb jutalma, hogy külföldre vihetjük őket vendégszerepelni. Mi először vagyunk itt. Erre az alkalomra felújítottuk a Testvé­riség Színház népi tánchagyo­mányait, régi híres temerini motívumokból állítottuk össze táncszámainkat. Szeretnénk, ha a szövetkezeti együttesekkel ki. alakult kapcsolatunk tartós len­ne és csoportjaink csereszerep­lése még szorosabbá fűzné kö­zöttünk a barátságot. rOahtaféta Öktéhei tiszteletére Az európai szocialista orszá­gok rádiósainak gyermekkóru­sai a bolgár rádió kezdeménye­zésére „dalstafétát” indítottak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tisz­teletére. A megállapodás szerint az érdekelt rádiók gyermekka­rának előadásában hangszalag­ra vettek egy-egy forradalomról szóló dalt. Az első kórusszámot Szófiából Budapestre küldték. A Magyar Rádió ehhez két művet csatolt. Az egyik Balázs Árpád: Bölcsődal egy őszi éjszakáról; a másik- pedig Láng István: Ok­tóber emléke című kompozíció­ja. A „dalstaféta” ezt követően Csehszlovákiába, majd az NDK- ba, s onnan Romániába „uta­zott”. Ütja végén a dalfüzér visszatér Szófiába, ahol az ün­nep előestéjére nagyszabású ze­nés műsort állítanak össze. F eri átvágott a kertek alatt; Kámperék tehén­istállója mögül került az udva­rukba. A kerítéseket kidöntöt- ték a tankok, szabadon lehe­tett járkálni a házak között. Már alkonyodott. Feri végig­ment a ledőlt kőfal mellett, ásóját a kamra ajtajához tá­masztotta. Megnézte a tenye­rét, vizsgálgatta, aztán a kabát- ujjához dörgölte. Körülnézett. A szekeret kereste. Még mindig ott állt az udvar végén, külö­nös. lapos tákolmány: az uk­ránok jöttek vele, két napja. Egy öregember, két gyermek és egy asszony. A pajtában háltak a szalmán. Lovukat, a kis sző­rös gebét, az istállóba kötötték; furcsa jószág volt, amikor jö­vet megállította az udvaruk­ban, az öregember — prrrrrr — megpergette a nyelvét, a lovacska erre a hangra állt meg. Feri mulatott ezen. „Vajon az asszony is benn van most a pajtában?” — né­zelődött Feri. Szerette volna, ha láthatja, már két napja ar­ra vár, hogy szólhasson hozzá, vizet húzhasson neki a kútból. Jövő héten: tanévnyitás A pedagógusoknak véget ért a nyári szabadság, s hozzáláttak a tanévnyitást közvetlenül meg­előző munkákhoz. A tanévnyitá­sig hátralevő időben a megyei művelődésügyi osztályvezetők igazgatói értekezleten ismertetik az 1967—1968-as oktatási év legfontosabb feladatait. Budapesten és vidéken egy­aránt szeptember 1-én, pénteken rendezik az általános- és közép­iskolákban a tanévnyitó ünnep­séget. Szeptember 2-án megkez­dődik a tanítás. A tanévkezdés napjaiban kapják meg az álta­lános iskolák diákjai tanköny­veiket is tanintézetükben. A tsz gombája Üj zöldség-gyü­mölcs elárusító helyet nyitott a Petőfi Tsz Kecske­méten. Ezzel már a negyedik pavi­lonját állította fel. Ezen kivül kilenc állandó standja van május óta az élelmes gazdaság­nak Miskolcon. Piaci napokon sza­bad kirakodó he­lyeken, rakfelüle­teken is árulnak eladói. Két-három teherautójuk jár állandóan ingajá­ratban, vagy egy­szerre az északma­gyarországi város­ba A kocsik sa­ját és a társszö­vetkezetek termel- vényeit szállítják: a cibakházi Vörös Csillag dinnyéjét; a kecskeméti — ballószögi Üj Ta­vasz, valamint a kecskeméti Rizling és a Ma­gyar—Szovjet Barátság ősziba­rackját; a lajosmizsei Sallai és a tiszakécskei Üj Élet Tsz zöld­ségféléit. Kalkulációjuk és az eddigi tapasztalatok alapján kö­zel 6 milliós forgalmat várnak évvégéig. Ebből körülbelül 200 ezer forint tiszta jövedelemhez jutna maga a Petőfi Termelő- szövetkezet. Kecskeméten új gombájukat a buszmegállóhoz pár lépésnyi­re, a Nagytemplom mögött he­vagy efféle. De csak az orosz tisztet látta, ott ült a ház előtt egy széken és cigarettázott Meleg volt, május eleje. Feri elment a tiszt előtt, amaz mondott neki valamit oroszul, de a fiú nem értette, hogy mit akar. A tiszt legyin­tett — Robot, robot — mond­ta a katonának, s mutatta sá­ros bakancsát. Aztán felment a lépcsőkön, benyitott a kony­hába. Megkerülte a géppuskát, — a szobából hallotta az oro­szok hangos beszélgetését, meg egy rádió fülsértő recsegését, sípolását. Egyikük hirtelen ki­tárta az ajtót, Ferire bámult, a fiú megállt. — Nyicsevó, nyi- csevó... — mondta gyorsan a katona, s eltűnt az ajtó mögött. kJ agyanyó a konyhában, a szokott helyén ült, a sa­rokban. Imádkozott. Vaskos, öreg ujjaival rózsafűzért mor­zsolt. — Te vagy? — kérdezte. Feri leült a dikóra, kifűzte sáros bakancsát. Nézte nagy­anyát a félhomályban. — Halottakat ástunk ki — mondta csendesen. A pénteki piac élénk forgal­mat bonyolított le. A zöldség­piacra a fő cikkekből, papriká­ból, paradicsomból, burgonyá­ból a vártnál nagyobb mennyi­ség érkezett. Paradicsomból azonban még a megnövekedett felhozatal sem tudta a keres­letet kielégíteni. Csomózott zöld­ségből kevesebbet szállítottak, így a termelői sorokban az árak emelkedtek. Végefelé közeleg az uborkaszezon is. Pénteken már csak negyven mázsa volt a fel­hozatal így az ára is emelke­dett. A gyümölcspiacon megnö­vekedett a szőlő, őszibarack és szilva mennyisége. A mennyiség növekedésével az árak is mér­lyezték el. A gazdaság regge­lente hat óra körül, friss őszi­barackot, vörös szilvát, Csaba-i gyöngye szőlőt, görögdinnyét és zöldségféléket szállít ide. Fel­keresik a pavilont a munkába járók, ide szaladnak gyümölcs­ért a buszra várakozók, s átug­ranak délben jegelt dinnyéért a közeli házak lakói. Vincze Lászlóné alkalmazott naponta 3-4 ezer forintos forgalmat bo­nyolít le a Petőfi Tsz-nek. H. F. Nagyanyó hallgatott. Alig lát­szott a sarokban. — Anyád a pékhez ment — szólt később. — Sort áll ke­nyérért. — Ajkához emelte a rózsafűzért és megcsókolta. — Már vagy két órája, hogy el­ment. — Egy csomó halottat — mondta Feri. Szabaddá lett láb­ujjait mozgatta, fáradt volt. — Egy gödörben hevertek egymá­son. Kinn, a régi cukorgyárnál. — Kifélék voltak? — kérdez­te nagyanyó. — Akiket a táborban őriz­tek — möndta Feri. — Mind meztelen volt. — Arrább lök­te a bakancsait, kereste apa pa­pucsát a dikó alatt. Amióta apa nem volt itthon, ő viselte a bőrpapucsokat. — Az előbb mostam fel a követ — szólt nagyanyó. — vidd ki azokat a koszos ba­kancsokat. A fiú nem mozdult. Bele- " bújt a papucsba, s né­zett maga elé. — Mind meztelen volt, és sovány — mondta. A fejükön meg lyuk. — Uram Jézus! — sóhajtott nagyanyó. — Ne beszéld el sen­kinek. — Miért? — nézett a homá­lyos sarok felé a fiú. — Ott voltak az oroszok is. Egy ezre­des fényképezett. Álltunk a séklődtek, ami a legnagyobb mértékű a csemegeszőlőnél volt. Görögdinnyéből a vártnál keve­sebb érkezett, aminek oka, hogy a nagyobb mennyiséget szállító tsz-ek a pénteki piacra nem küldtek árut. A legélénkebb forgalmat a baromfipiac bonyo­lította le, ahol 16 mázsa élő­csirke, 10 mázsa tyúk, 16 mázsa pecsenyekacsa cserélt gazdát. A pénteken kialakult piaci árak: burgonya 2,50—3, paradicsom 1,20—2, zöldpaprika 2,50—4, kovászoinivaló uborka 3,50—4, csemegeuborka 7—8, zöldbab 4—6, fejeskáposzta 2,50—4. kelkáposzta 4—5, karfiol 8—10 forint kilogrammonként. A sárgarépának 0,80—2 forint, a gyökérnek 1—3 fo­rint volt csomója. A mák 24—25 fo­rintért kelt literenként, őszibarack 3—8, körte 3—6, édesalma 2—2,50, sa­vanyúalma 3—5, szőlő 5—8, magva­váló szilva 3—3,50, dinnye 1—1,20 fo- rint kilogrammonként. A baromfi­piaci átlagárak élöcsirke 25,70, tyúk 22,40, kacsa 15,20 forint kilogram­monként. Dunapatajon állami zeneiskolát avatnak (Tudósítónktól.) A kalocsai járás legnagyobb Duna menti községében közel tíz éve műkö­dik ének-zenei általános iskola. Működése során igen sok zenét szerető gyermeket bocsátott út­jára. A Duna menti község ze­nei élete most tovább fejlődik. A megyében ez az első község, amely az ének-zenei általános iskola mellé állami zeneiskola megnyitására kapott engedélyt. A szeptemberben megnyíló új iskola hangszeres és zenei ok­tatásban részesíti tanúlóit. Az új intézet létesítésével megnyílik a hangszeres tanulás lehetősége nemcsak Dunapataj, hanem a környező községek ta­nulói és felnőtt lakossága, to­vábbá a dunapataji tanyai kol­légium növendékei számára is. Centenáriumi tárlat nyílik vasárnap délelőtt l'l órai kez­dettel a kecskeméti Katona Jó­zsef Múzeumban, a város szü­löttének, Fényes Adolfnak mű­veiből. Dr. Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigaz­gatója mond megnyitó beszédet, majd a kiállítás rendezője, dr. Telepy Katalin művészettörté­nész, bemutatja a tárlat képeit. gödör szélén, ásókkal. Lefény­képezett minket. — Ó, te, még bajba kerülsz! — Á, mondta Feri — tudják, hogy a németek csinálták/ Kicsit hallgatott, aztán hir­telen a szája elé kapta a kezét, öklendezett. — Nagyon büdös volt ott... Kicsit kimegyek. — Vidd ki azokat a koszos bakancsokat — mondta nagy­anyó. — Felmostam a konyhát, egész délután hajladoztam. Hallod? A fiú fogta a bakancsokat, és kiment. Az ajtóban találko­zott az orosz tiszttel. Ott állt a lépcsőkön, az eget vizsgálta. Már látszottak a csillagok. — Há? — nézett Ferire — Kák gyélo? — De nem figyelt rá. Csak úgy szokásból, meg­veregette a fiú vállát. Feri cseppet elmosolyodott, de az­tán megint a pajtát vizsgálgat­ta. nem jött-e ki az ukrán asz- szony. Hátra ment, a favágítóhoz. Kicsit fülelt neszekre: megint az autók az országúton, s talán tankok is. Kiválasztott néhány tuskót; felaprította. 1/ apkodva felemelt egy újabb tuskót. Észrevette, hogy az asszony megállt a paj­ta előtt. Megállt és intett — neki. Mintha csak most fedezte volna fel Ferit. Ssakonyi Károly: Fehér rakéták

Next

/
Thumbnails
Contents