Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-24 / 199. szám

1967. augusztus 24, csütörtök S. oldal Az „50 év" brigád Feltűnően többségben vannak itt a lányok. De nem kellett volna észrevennem. mert parázs szópárbajt indítottam el. . — Elég belőlük ennyi is. — legyint Marika. — Miért talán annyi bajo­tok van velünk? — veszi zokon Feri. — Nem, de így legalább fö­lényben vagyunk. —Aha! Sok lúd... — S most. hogy megfelelt a fiú is elmo­solyodott. De a lány szeme csak egyet villant, aztán megenyhült. Nyilván eszébe jutott, hogy ez a közmondás nagyon is kétélű. Jót derülünk, s komolyabbra fordul a szó. Öröm és haszon Az iménti szópárbaj Huszár Mária és Lukács Ferenc között zajlott le. Mindketten kiskun­félegyházi középiskolások, most lesznek negyedikesek. A vakáció végén egy hetet töltöttek a ba­jai KISZ-vezetőképző táborban. Egy hét a pihenésből. Nem saj­nálják? — KISZ vezetőségi tagok va­gyunk. Nagyon sok hasznosat tanultunk itt. — Az egyik élőadást az Ex­press megyei megbízottja tar­totta. Eddig nem tudtam, hogy az ifjúsági utazási iroda ennyi segítséget ad. Ezután több ki­rándulást szervezünk. ramját most már könnyen meg­csináljuk otthon. Már itt a tá­borban mindenkinek él kell ké­szítenie egy mintát. — Én csak most tanultam meg, hogyan kell az elsősökkel foglalkozni. — Egymástól is tanulunk. Az egyik kiskőrösi fiú mesélte, hoay KISZ-szervezetük részt vesz az iskola házirendjének összeállításában. Ezit mi is kér­ni fogjuk otthon... És sorol iák tovább, hogy miért is volt érdemes eljönni a táborba. Ifjúsági parlament Egyébként a program nem­csak tanulás. Házi bajnokság folyik többféle sportágban is, éjszakai járőrversenyt rendez­tek. ellátogattak a városi ifjú­sági klubba, kultúrműsort ren­dezték, tábortüzet tartottak stb. A legjobban mégis talán az előadásokat követő vitákat sze­retik. Mindenről van vélemé­nyük — és mindenről kérik is a véleményüket Egy alkalommal a KISZ-ta­nácsadó tanár feladatairól volt szó az előadáson. S azután szó­ba kerültek általában a taná­rok, s különösen az osztályfő­nök. Milyen osztályfőnököt sze­retnének? Ezt a beszélgetés nyo­mán írásba is foglalták: Legyen közvetlen. Fordulhas­sanak hozzá bizalommal, s ha ilyenkor „vadat” mondanának, az se legyen baj, illetve ne le­gyen bajuk belőle, és ne vessék a szemükre évek múlva is... Érezze jól magát a tanítványai között, járjon el velük kirán­dulni is. Engedje meg az önte­vékenységet — az iskolai rend­tartás határain belül. És mind­ezek ellenére is legyen szigorú tanár, követelje meg a tanu­lást!. .. Hát tessék! Ember legyen a talpán, aki ennek megfelél. De végül is a pedagógustól csak­ugyan azt várják a tanítványai, hogy ember legyen. Akiről pél­dát vehetnek. így kellene otthon is Egy jellemző mozzanat: Ebéd. Már túl vannak a gu­lyáslevesen. Még van „repeta”, de alig akad jelentkező. A diós- tésztára, meg a főtt kukoricára spórolnak? Előlép Klasszán Já­nos konyhavezető: — Együk meg gyerekek azt a gulyást, mert holnap keveseb­bet főzünk! Mosolyok. Néhányan neki­— A következő év akcióprog- gyűrkőznek az újabb adagnak.--• £ i — r . - 1 - — - -- Artsríilr 4- n A nnnnnrr Csak az egyik tanárnő panasz­kodik, hogy máris mennyit hí­zott. A nevelők egyébként valóban eszményi együttesben élnek itt a diákjaikkal. Az említett két félegyházi fiatal huszadmagá- val. az „50 év” nevet viselő brigádba tartozik. Vezetőjük Koós Margit negyedéves egye­temi hallgató. kémia—fizika szakos tanárjelölt. — Örülök — mondja —, hogy nekem jutott itt a legvidámabb társaság. Szeretnek énekelni, s amint láthatta az előbb, tréfál­ni, vitatkozni is. De mindent megtesznek, egy sincs köztük, aki kibúvót keresne. Jó iskola neki. és a többi fia­tal pedagógusnak ez a tábor. Közel kerülnek a fiatalokhz, jobban megismerik őket. Lát­ják. hogy valahogyan így kelle­ne. kellett volna mindig a pe­dagógusnak és tanulónak együttműködnie a nevelésben. Egy mozgalom kezdetei Hyen tábort tart a megyei minden évben KISZ-bizottság Baján. Brenyó Mihály, az idei tábor vezetője mondja, hogy az­előtt általában a meghívottak 60—70 százaléka jött el. Erre számítottak az idén is. s ezért bizonyos rátartással küldték ki az alapszervezeteknek az érte- sitéseket. De most bevonult a tartalék is. 100 helyett 125 hall­gatót kellett elhelyezni. Még a sátrakat is igénybe vették. De annyi baj legyen. A fiatalok jól érzik magukat, s az időjárás sem a bécsi naptár, hanem az ő pártjukra állt. A tábor sikere különben az idén kétszeresen fontos. A me­gyei KISZ-bizottság az iskola­év kezdete előtt mozgalmat in­dított az Októberi Forradalom évfordulójának méltó megün­neplésére. Hűség a Nagy Októ­ber szelleméhez! Ez a mozgalom neve, erről esik most itt a leg­több szó. A től ünk indult országos moz­galom megyei előkészítése teháit a tábor. A látottakból ítélve bízhatunk a vállalások teljesí­tésében is. Mester László Fehér ásztól mellett A Cifrapalota földszinti nagy- I rátság vidám óráinak. A Swiercz- termében keddre virradó éjjel kowiaczy Népi Együttes tagjai sokáig szólt a szaxofon. A ki-1 találkoztak a Kecskeméti Hírős Koccintás — magyar sörrel. W. Franek, a lengyelek művelődési házának munk-'‘ársa szívesen iszik pertut a csinos magyar lánnyal. vámosi járókelő, ha benézett a függöny hasadékán, tanúja le­hetett a lengyel—magyar ba­Októberben mutatják be a Háború és béke második-harmadik részét Szovjet filmek a jubileumra A Nagy Októberi Szocialista Forradalom félévszázados jubi­leumára a korábbi évek legsi­keresebb filmjei kozpl száznál többet újítanak fel, köztük a már filmtörténeti érdekesség­nek számító Sivatagi 13-ak, és a Csapájev című produkciókat. Októberben bemutatják a Há­ború és béke című, színes, 70 milliméteres Bondarcsuk-film második és harmadik részét. Számos új szovjet film is el­jut hozzánk. A legérdekeseb­beknek ígérkezők: Ablakaink előtt mentek el a vonatok, Az ember, akit szeretnek, Auróra és a Kaukázus foglyai. A Film­múzeum november 5-től 12-ig naponta más-más, kiemelkedő szovjet filmalkotást tűz műso­rára. Egyébként 1945 óta a magyar filmszínházak hétszáz szovjet játékfilmet mutattak be, a né­zőszám — 1949 óta — megha­ladta a 407 milliót A legtöbb nézőt vonzó filmek: Maximka — 2 millió 600 ezer — Bátor emberek — 2 millió 500 ezer —, s csaknem kétmillióan váltottak jegyet a Kétéltű ember és a Ballada a katonáról című fil­mek előadásaira. Kedvező a mérleg másik oldala is, 1948- tól a szovjet filmszínházakban 116 magyar játékfilm pergett, s látogatóik száma meghaladta az egymilliárd 806 milliót A Húsz óra című filmünket nyolc hónap alatt három és fél mil­lióan nézték meg. (MTI) Nemzetközi szeminárium a Szeptember 21 és 28. között nemzetközi szemináriumot ren­deznek Budapesten a szakmun­kásképzés időszerű kérdéseiről. A rendezők arra számítanak, hogy több mint húsz országból érkeznek delegációk a szemi­náriumra. Együttes tagjaival, fehér asztal mellett. A „Hírős” lengyelországi túr- néja óta ez az első alkalom a találkozásra. És milyen meleg, milyen szívélyes! Perceik alatt megkeresi ki-ki a barátait, hi­szen „odakint” már összeszö­vődtek a szálak. A vendéglá­tók szépen elrendezték az asz­talokat külön-külön, hogy min­denhová négyen jussanak. Am a vendégek megérkezésükkor mindjárt takaros felfordulást teremtettek: Miért kellene el­különülni? Azt nem! Hírös-ék magukhoz sem tér­tek, máris át volt rendezve a terem, egybe tolva az asztalok* hogy mindenki közelebb le­gyen a másikhoz. Fogyott a magyar sör (egy kicsit vizsgázott is a lengyel sörszakértők előtt!), kínálta ma­gát a friss pogácsa. Érdekes: tulajdonképpen ne­héz találkozás volt ez, hiszen mindössze egy tolmács volt, az is korán eltávozott, mégis min­denki beszélt, mindenki megér­tette a másikat. Volt itt formabontás is: rajzokkal fejezte ki magát, akinek másként már nem ment. De beszélt mindenki. És énekelt! Hiába, a művészeti együttesek a fehér asztalnál sem tagadják meg magukat. Aztán egyszercsak megszólalt a táncra hívó jel és felkavaro­dott a terem. Nézzük csak! és a Nagy Honvédő Háborúban. Minél északabbra jártunk, an­nál jobban érezhető a növény­zeten, hogy évente átlagosan 270—300 milliméter, csapadék hullik itt, az is többnyire télen. Nem ritka az olyan nyár, ami­kor májustól szeptemberig egyetlen csepp eső sem esik. A krasznoperekopi járás ve­zetői a járás határán, az Észak- Krími csatorna hídján várták küldöttségünket. Ha nem tudtuk volna, hogy milyen nagy érték itt a víz, akkor is leolvashattuk volna arcukról, mikor a csator­náról beszéltek. A Dnyeper vize alaposan meg­változtatta az 50 ezer lakosú járás arculatát. A járás 61 ezer hektár szántóföldiéből 23 ezer hektárt már öntöznek. Ezenkí­vül 6000 hektáron termelnek rizst, jórészt olyan szikes terü­leten, ahol korábban a szamár- kóró sem élt meg. De nemcsalt a mezőgazdaság számára jelentős a csatorna vi­ze. A sztyeppe kellős közepén toronydarukat láttunk. Kísé­rőnk, a járási pártbizottság első titkára szolgált magyarázattal. A közeli két sóstó vize megkö­zelíti a 100 százalékos telített­séget, könnyen nyerhető belőle A Szimferopoli Televíziós Készülékek Gyárának igazgatója a gyár fejlesztési tervét ismerteti a Bács megyei küldöttséggel. Előtte a jövendőbeli gyár makettje. y sor nagyon értékes elem. őst hatalmas vegyi kombinát >ül itt, mely a tavak vizéből fért elemeket, dolgozza fel. A toronydaruk a vegyiüzem unkásai számára épülő város alakításán dolgoznak Itt a tyeppén, közel a csatornához. 70-re tervezik az építkezések sfejezését, akkorára 40—50 ezer lakója lesz Armjánszknak, a vegyészek városának. Míg a csatorna el nem készült, épít­kezésről itt szó sem lehetett, mert az egész környéken nincs édesvizű kút. Több szovhozt néztünk meg ebben a járásban. Lenyűgöző látvány volt a kétezer hektáros rizstábla, az öntözéses takar­mány-termesztés, olyan termés­átlagokkal, hogy első hallásra valószínűtlennek tartottuk. A látottak bizonyították, hogy szovjet barátaink kitűnően ki­használják a helyi adottságokat, azoknak megfelelően alakítják gazdálkodásukat. Jól élnek az emberek is. Ren­dezett települések, csinos, ker­tes házak olyan területen, ahol néhány évvel ezelőtt még egy bokor is ritkán akadt. Jóformán minden házon tv-antenna. Feltűnően sok fiatal vezetővel találkoztunk. Bátran támlasz­kodnak itt a fiatal szakembe­rekre, akik viszont igyekeznek igazolni a bizalmat. Jk krasznoperekopi járásban tett kőrútunk ott ért vé­get, ahol a Dnyeper vize eléri a Krím határát. 1963. szeptem­ber 17-én robbantották fel az utászok azt a keskeny foldsá- vot, amely útját állta a víznek. Ez volt Perekop harmadik ost­roma — mondják az itteniek. Azóta már megnőttek a fák, melyeket az ünnepség részt­vevői ültettek, megváltozott a sztyeppe arculata, szebb és gaz­dagabb lett az itt élő emberek élete. (Folytatása következik.) Framciszka Rycharska, a szép szőke szólótáncos Csőszi Sán­dorral lejti, Zdzisiaw Wisniews­ki Tóth Marikát viszi a kar­ján. Dudogh Pál Maria Kocokot, Józef Kotlarz pedig Gyuris Ma­rikát kérte táncra. Nincs nyelvi korlát, Széchenyi Ferenc pél­dául Bogdan Urbannal vitatko­zik valamin. Kézxől-kézre jár egy lengyel—magyar útiszótár az asztalnál. Szép est volt, felejthetetlen: Mennyi barátság szövődött to­vább! Mennyi cím került ismét noteszba: aztán írjál ám és viszontlátásra jövőre! B. J. A jugoszláv jy műsora ■ ■ CSÜTÖRTÖK 17.05: Hírek. — 17.10: Gyermekmű­sor- — 17.25: A világ képekben, h 17.55: Műsorismertetés. — 18.00: Tv- újdonságok. — 18.15: Kaleidoszkóp. — 18.35: Bolgár szórakoztató zene. — 19.00: Csavargók. — 19.40: Hirde­tések. — 19.54: Jó éjszakát, gyere­kek! — 20.00: Tv-híradó. — 20.30: Hirdetések. — 20.38: Tv-játék. -t 21.38: Zenei magazin. = 22.28: Tv- híradó.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents