Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-24 / 199. szám

1967. augusztus 24, csütörtök S. oldal Búzarekord Szabadszálláson Fejlődd szolgáltatások — országos adatok tükrében Három-négy éve még nagyon odafigyeltünk, ha búzából 20 mázsa körüli átlagtermésről hallottunk. Nemegyszer a két­kedés kicsinyítő szemüvegén néztük az adatot, mint valami egzotikus csodabogarat. S ta­valy eljutottunk oda, hogy már csak a 25 mázsa körüli átla­got méltattuk figyelemre, és csak úgy, hogy mellette mérleg­re tettük a termesztési adottsá­gokat is. Ily módon méltán ün­nepeltük — külön újságcikkben is — a szabadszállási Lenin Tsz 26 mázsás búzaátlagát. Akkor azt mondták a gazda­ságban, ez még nem a végső eredmény. Jöjjünk el majd az idén is ... Elmentünk. Hitelesítjük a világcsúcsot Augusztus közepén nem volt tarló, egy négyzetölnyi se. Meg­forgatták az egész területet, ahol gabona termett, sőt — ahogy az agronómusok mond­ják — gyűrűshengerrel „lezár­ták”, holdanként , 25 kiló pétisó hozzáadásával. Csak az óriási szalmakazlak — többségük bálákból össze­rakva — árulkodnak arról, hogy itt aratás volt. 32,80 mázsa. Ennyi itt az idén a búza átlagtermése. 540 hold­ról 177,5 vagon termést taka­rítottak be. Mindezt Deli Ká­roly főkönyvelő kimutatásairól olvasom le, afféle hitelesítés­ként, ahogy ez a sportban is szokás egy-egy új világcsúcs születésekor. — Bizonyos, hogy ránk fér ez a hitelesítés — véli az elnök is, Báli Ferenc. — Sokfelé két­kedő mosoly fogadja az ered­ményünket, s majdnem azt kér­dik: mekkora területet nem val­lottunk be? Én meg azt kér­dem: melyik növényünk rová­sára csalhatnánk, amikor a takarmánybúzából, a kétszeres­ből is 30,5, meg az árpából is 20,5 mázsát értünk el. És most rekordot ígér az olajlen is... A kétkedésnél kétségtelenül célravezetőbb a módszerek meg- vallatása: milyen tényezők se­gítették elérni az egyik búza­tábla majdnem 35 mázsás át­lagát, mert nem véletlen cso­dáról van szó. Ezt az is bizo­nyítja, hogy a „leggyengébb” 40 holdon is 28,5 mázsa volt az átlag. A főmezőgazdász jót mosoly­gott a bajusza alatt, hiszen egyetemre soha nem járt, a technikumot is csak pár éve, felnőtt korában végezte el. De amire a korszerű gazdálkodás­ban szükséges odafigyelni, azt nem is téveszti szem elől. A szakirodalmat — mindig a leg­frissebbet! — tövirül-hegyire ismeri. És ami még több — al­kalmazza is. Most csak a búzára vonatko­zóan: Nagyobbrészt olajlen és lucerna után kerül a talajba. Most is az adott legtöbbet. Emellett mindegyik növényhez viszik a talajmintákat Szeged­re, a talaj kutató intézet labo­ratóriumába. Az évenkénti vizs­gálat eredményeire nagy gon­dot fordítanak, külön agrár­mérnök, Molnár Vilmos foglal­kozik vele a gazdaságban. Eh­hez jön még, hogy három év óta szántatlan föld nem ma­rad tavaszra, s az egész terü­letet 40 centis mélyítő szán­tásban részesítik. 1962-ben 52, tavaly már 190 vagon műtrá­gyát használtak fel. A közel­gő őszi vetések alá szervestrá­gyát is juttatnak. Ugyancsak harmadik éve alkalmazták az idén a karbamidos levéltrágyá­zást, a vegyi gyomirtással egy­idejűleg. A fejtrágyázást pedig a járásban mindig a legkoráb­ban végzik el. A járásiak a késlekedő gazdaságokat így is noszogatják: „A szabadszállási Lenin már el is felejtette...” A lehetőségek határán Kifizetődő a búzatermesztés? Nagyon is — a főkönyvelő nyil­vántartásából ez is kiderül. Igaz, csak a tavalyi évre vonat­kozóan: egy mázsa búza ön­költsége 105—106 forint volt. Az idén kevesebb lesz, nem va­lószínű, hogy meghaladja a 80 forintot Lehet-e még fokozni a mos­tani eredményt? Sokkal már nem, az bizonyos. A mostani átlag hektárra átszámítva: 50 mázsa. Kanadában 40 mázsa jó hozamnak számít. Ilyen rekord­nál, mint a szabadszállási, az időjárás szerepe nem lebecsü­lendő. Egy kisebb vihar ele­gendő lett volna, hogy ne szárnyalják túl a tavalyi szin­tet. Á szárak teherbíróképessé­ge sem véges, e veszély jelei már az idén is mutatkoztak. És az embereknek nálunk van erejük, hogy az esetleges hibák­ból, melléfogásokból évenként levonják a tanulságot, hogy azokat másodszor már ne kö­vessék el. itt kellene szólni még a traktorosok, kombájnosok anyagi érdekeltségéről, dehát ez már nem új dolog ... Az ilyen gazdákkal a Lenin Tsz a saját búzarekordját is megdöntheti. H. D. Napi ezer cserép Ennyi is elkészül a kalocsai íszkra Tsz cementüBemében. A 8 tagú brigád több százezer fo­rint értékű cementcserepet, la­pot, vályút, • oszlopot készít évente. Amit gyártanak, azt el­sősorban a tsz és tagjaik hasz­nálják fel. Csak a felesleg ke­rül eladásra. Bellági Albert és Takács Imre tsz-tagok a ce­mentcserépgyártó gépen dolgoz­nak. Könnyű belátni, hogy az élet- színvonal átlagos növekedésével párhuzamosan emelkedik a la­kossági szolgáltatások iránti igény is, hiszen egyre több la­kásban találhatjuk meg a ház­tartási gépeket, rádiót, televí­ziót és rohamosan emelkedik a gépkocsik száma. Ezekhez szer­vizhálózatot kell kiépíteni, és egyre több iparost igényelnek a gázzal, vízzel ellátott modem lakások is. Számításba kell ven­nünk ezenkívül, hogy a nők egyre nagyobb számban kap­csolódnak be a termelésbe, és szívesen veszik, ha a „második műszakot” különféle szolgálta­tásokkal — az áru házhoz szál­lítása stb. — megkönnyítik szá­mukra. Nemrégiben látott napvilágot a Központi Statisztikai Hivatal kiadványa, amely a lakosság részére végzett szolgáltatások alakulását kíséri nyomon az 1960—1966 közötti időszakban. Különös érdek!ődéssel böngész­tük az adatgyűjteménynek azo­kat az oldalait, amelyeken me­gyénkénti részletezésben foglal­kozik a KSH a szolgáltatások alakulásával, tevékenységi kö­rök szerint és részletezve a számadatokat. összehasonlítva a számokat az első, amit megállapíthatunk az, hogy Bács-Kiskunban több mint 95 százalékkal emelkedett az egy lakosra jutó szolgáltatások értéke. 1960-tól 1966-ig és az utóbbi évben elérte a 712 fo­rintot. Ezzel megyénk közvet­lenül Győr-Sopron, illetve Vas megye után következik a rang­sorban. Különösen nagyarányú, több mint 168 százalék a növe­kedés az építőipari tevékeny­ségben. de szép fejlődést ért el a megye a mérték után végzett tevékenység és a személyi szol­gáltatások vonalán is. A személyi jellegű szolgálta­tásokhoz. mint ismeretes töb­bek között a fodrász, kozmeti­kus szakma tartozik. Ha tehát — a KSH kiadványa alapján — megállapítjuk, hogy a személyi szolgáltatások egy lakosra jutó értéke megyénkben csaknem 53 százalékkal növekedett hat év alatt, akkor következtetni tu­dunk arra is, hogy e növekedés mindenekelőtt a falusi asszo­nyok igényeinek az emelkedé­sét mutatja. A ktsz-ek mozgó fodrászataiban dolgozók el­mondhatják. hogy ma már nem­csak „sátoros” ünnepek előtt, csináltatnak divatos szép fri­zurát a falusi nők, de már ál­landó ieény mutatkozik például kozmetikus és manikűrös iránt is. Bármennyire örvendetes fej­lődés tapasztalható a szolgálta­tások frontján, elégedettségre még koránt sincs okunk. Nagy különbség mutatkozik e tekin­tetben a városok, de különösen a falvak és a városok között. Bőven akadnak még fehér fol­tok a szolgáltatások térképén. Ezért üdvözölhetjük például a szövetkezeti iparnak azt a kez­deményezését, hogy az eddig el­látatlan kisközségekben önel­számoló rendszerű, úgynevezett I gebines részlegeket szerveznek. Uj munkahely Tiszakécskén Talajszeletek Szegedre Néhány hónapja, még jóval az aratás előtt járt itt Gödöllő­ről Kemenessi professzor, szét­nézett, s roppant elégedettség­gel azt mondta Papp Kálmán főagronómusnak: „Mindent úgy csinálnak, ahogyan a nagy­könyvben meg van írva ... Lát­szik, hogy maga nem felejtet­te el az egyetemen tanultakat.” A MAVAD kecskeméti tele­pén a Hűtőház jóvoltából mi- nusz 14—15 fokon tárolják a lőtt vadakat. Két és fél ezer nyu­szi, 60—70 őzbak várják itt a külföldi megrendelő diszpozíció­ját. — Az idén első ízben nyáron is sor került az őzbakok selejte­zésére — tájékoztat Baksa Mik­lós, a kirendeltség vezetője. — S a jövőben ez általános szokás­sá válik majd. Így nálunk soha sincs holtszezon. Megtudjuk azt is, hogy a múlt év októbere óta másfél- száz őzet és dámvadat, 240 vad­disznót vásároltak fel. Ez utób­bit Olaszországba exportálták. A további mérlegük: háromezer lőtt nyúl és ugyanennyi fácán, illetve fogoly. A mechanizmus számukra is De az eredmény, így ahogv van, nagyszerű. S nem mind­egy, hogy kinek köszönhető. — Mindenkinek, aki a föl­deken dolgozik — véli Locskai Károly párttitkár. — A trakto­rosok már megszokták, hogy Papp Kálmán bármelyik pil­lanatban collstokkal nyúlhat a barázdába. A hajdani gépállo­másiak közül csak kettő tudott itt „meggyökeresedni”. Mert a szántást ellenőrizni nálunk még a mezőőrnek is joga van... sok jót hoz: januártól már az exporttelep rangjára emelkedik a kecskeméti. Az ország minden tájáról kapják majd a lőtt va­dat, és a kirendeltség további bővítésére is rövidesen sor ke­rül. Kuriózumuk az éticsiga átvé­tele. Ebből a fontos export­csemegéből a két és fél hóna­pos idényben rekordot értek el, a tervezett 24-gyel szemben 33 mázsát vásároltak fel. — Nem csupán a kedvező ta­vaszi időjárás hatása ez, de elő­nyösnek, ösztönzőnek bizonyult a kilogrammonkénti 7 forintos átvételi ár is. Elmondja végül a kirendelt- •.égvezető, hogy javábn folynak íz előkészületek a szeptember­ben kezdődő vadászati idényre. J. T, Régóta sürgették Tiszakécske párt- ést tanácsi vezetői az ille­tékeseket, hogy helységükben létesítsenek női munkaerőt fog­lalkoztató ipari üzemet. Mint­egy kétszáz ipari munkás, vál­lalati és egyéb alkalmazott fe­lesége, valamint néhány tucat­nyi leány ugyanis helyben nem talált magának munkát. (A négy tsz-ben a gépesítés miatt, legalábbis egyelőre, kevésbé van már új és állandó munka- lehetőség.) A probléma augusztus elején a megoldás útjára került, rész­ben már meg is oldódott. A Kiskunfélegyházán működő Bács-Kiskun megyei Kézműipa­ri Vállalat konfekciós női ru­házati cikkeket, blúzokat stb. készítő részleget hozott létre a Tisza-parti nagyközségben. A válla'alot készséggel támogatták Kovács Sándornak, a válla­lat igazgatójának tájékoztatása szerint a vállalat évente körül­belül 70 millió forint értékű terméket állít elő, amelynek 70—75 százaléka konfekció áru. Blúz, finom anyagból, s kar­tonból készült különböző női ruhafélék, bakfisruhák, férfi­öltönyök, felöltők, műbőrkabát szerepelnek a terméklistán. Je­lentős mennyiség kerül export­ra is: a férfikonfekció áru és a műbőrkabátok például — rész­ben közvetlen, másrészt közve­tett megrendelésre — kizárólag külföldi piacra készülnek, s a Ahol nincs holíidény jó eredmények, ígéretes tervek a MAVAD-nál leányka blúzok, női ruhák 30— 35 százalékát is az országhatá­rokon túl vásárolják meg. Aki hazajött A községi tanács két hatal­mas helyiségből álló épületet bocsátott a vállalat rendelkezé­sére. (Azelőtt a Szabadság Tsz KISZ-istáinak a székháza volt, ám a fiatalok nem maradtak helyiség nélkül, a közös gazda­ság klubjában találtak otthon­ra.) Kétszázezer forint költséggel a vállalat céljának megfelelő­en rendbehozatta az épületet, s villanymeghajtású varrógépeket szereltetett fel benne. Ezzel egyidőben kéthetes, ingyenes tanfolyamon száz asszonnyal és leánnyal elsajátíttatta a var­rás tudnivalóit. Ez nem igényel különösebb képességeket, hi­szen az asszonyok többsége oda­haza is varrt már. Máskülön­ben a ruhafélék szabását a fél­egyházi központban végzik, a tiszakécskei részlegben csak össze kell varrni a leszabott anyagot. A részleg vezetését Sánta Győző, a Budapesti Május 1. Ruhagyár egyik technikusa vál­lalta. — Hazajöttem, mivel ti­szakécskei születésű vagyok. Tizennégy esztendeje, 19 éves koromban kerültem Budapest­re — sorolja. — Örömmel dol­gozom itthon, csak a tanácsnak még segítenie kell, hogy la­káshoz jussak. Feleségemmel és a kisfiámmal ugyanis most a szüleim házában húzódom meg. Rajta kívül több férfi nem is dolgozik itt — illetve kettő lesz még: műszerészek. Jövőre már bővítenék A részleg dolgozóinak kere­sete? — Amíg „belejönnek” a munkába, 4—4,5 forint órabért kapnak — mondja a vállalat igazgatója. — Aztán rátérünk a darabbérezésre. Ekkor a szor­galmasabbak havonta 1400 fo­rintot is megkereshetnek. Erre előreláthatólag az utolsó ne­gyedévben kerül sor, a részleg­nek tervet is csak ennek az időpontnak az elejétől írunk elő... A község vezetőinek — s ami a legfőbb: a munkát kereső asszonyoknak — enyhült tehát a gondja. Hogyan és mikor szű­nik meg teljesen? A választ erre is a vállalat adja meg. Ve­zetői már tervezik: jövőre ak­korára bővítenék a részleget, hogy háromszázan dolgozhatná­nak benne. Ehhez azonban új épületre lenne szükség (a mostanit a szakmunkások képzésére, tan­műhelynek rendeznék be) —, ami viszont nemcsak a község vezető szerveinek az eddigihez hasonló támogatását, hanem az illetékes megyei szervek segít­ségét is igényli. Ez, figyelembe véve a tiszakécskei munkaal­kalom hiányát, nyílván nem marad el. {Tarján István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents