Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-23 / 198. szám

1961. augusztus 23, szerda S. oldal Barátok látogatóban • • . A világ megismeréséért A Gondolat Kiadó tízéves munkájáról Kedves vendégek látogattak el szerkesztőségünkbe: Ríszard Koziol, a tamowi Felix Dzer- dzsinszkij Vegyészeti Kombinát gyári pártbizottságának csúcs­titkára és Jerzy Szawicza, a kombinát művelődési házának igazgatója. Mindketten a me­gyénkben vendégszereplő len­gyel népi együttes kíséretében tartózkodnak nálunk. Az együttes eddigi szereplése joggal keltette fel bennünk az érdeklődést: milyen az az üzem, ahol ez a művészeti csoport te­vékenykedik és milyen a gyári dolgozók kulturális munkája? Erről beszélgettünk vendégeink­kel. — Tamow kilencven ezer la­kosú város — mondja Koziol elvtárs —, a mi üzemünk, amely Lengyelország legnagyobb vegyészeti üzeme, tizenhárom ezer dolgozót foglalkoztat. A gyár történetéről szólva, elmondta a párttitkár, hogy az üzemet 1927-ben alapították, a háború idején 2 500 dolgozó­nak adott munkát. A németek leszerelték és elhurcolták a gé­peket, az épületeket pedig föld­ig lerombolták. Ám a tamowi- ak visszaszerezték a berende­zést: az elszállításkor titokban másolatot készítettek a vasúti szállítási bárcákról, így tudták, hová vitték a gépeket a néme­tek. 1948-ban már a háború előtti színvonalon dolgozott a gyár. Jerzy Szawicza elmondta, hogy a legutolsó ötéves terv (1961—1965) idejére ötmilliárd zlotyt kaptak a gyár rekonst­rukciójára, ebből 400 milliót kulturális beruházásokra fordí­tottak. A régebbi kultúrházuk szűknek bizonyult — nem­sokára átadják az új művelő­dési házat, amely 28 millió zlo- tyba került — Vegyészeti kombinátunk művészeti csoportjaiban 500 dolgozó tevékenykedik. Tizenki­lenc csoportunk van, úgyszól­ván valamennyi művészeti ág — színjátszás, zene, esztrád, pantomim, tánc stb. — képvi­selve van. Kecskeméten szerep­lő együttesünk járt már Auszt­riában, Jugoszláviában, az NDK-ban és most először Ma­gyarországon. Szeretném még elmondani: ötször szerepeltünk a Lengyel Televízióban, szám­talanszor a rádióban. Két ma­gas kitüntetésünk van: a Vegy­ipari Szakszervezet fesztiváljá­nak első díját nyertük el és megkaptuk milleniumi szerep­lésünkért az Ezeréves Lengyel- ország Érdemrendet is. De nemcsak művészeti mun­ka folyik a kombinát együtte­seiben, hanem széles körű nép­művelés is, számos tanfolyamot tartanak és ismeretterjesztő te­vékenységüket a város lakossá­ga is igénybe veszi. Húszezer kötetes könyvtárunknak hat és fél ezer állandó olvasója van. Mint vendégeink elmondták, az együttesek célja a krakkói nép­hagyományok ápolása. — Tamow Bem tábornok szülővárosa. Hallhatnánk vala­mit a lengyel—magyar barát­ság ápolásáról? Koziol elvtárs válasza: — Számos bizottság, társaság alakult a barátság ápolására, közös Bem—Petőfi-szobor dí­szíti egyik terünket, azonkívül a tamowi ezred nemrégiben vette fel Petőfi Sándor nevét. Nem is barátság ez, hanem a történelem során kialakult test­vériség. Ráadásul még egy ipari vo­natkozású kapcsolatot is emlí­tenek: a Tamowban épülő hő­erőművet magyar szakemberek csinálják. Balogh József Könyvkiadásunk a legutolsó évtizedben olyan nagy mértékben fejlődött, hogy ezzel tartalmi és formai tekintetben egyaránt el­értük a nemzetközi színvonalat. Sőt, némely tekintetben — pél­dául a példányszámot tekint­ve — túl is szárnyaltuk. Leg­jobb kiadóink (Helikon, Euró­pa, Magvető, Gondolat, Szép- irodalmi) versengenek a jobb­nál jobb kiadványok népszerű­sítésében. A Gondolat Kiadó most tíz éve alakult, 1957-ben, a Szikra és a Művelt Nép, illetve Bib­liotheca kiadók összeolvasztásá­ból. A tudományok népszerű, színvonalas ismertetését tűzte ki céljául, s ezt azóta sikeresen meg is valósítja. Jelentős he­lyet foglal el a kiadó munkájá­ban a különféle sorozatok megjelentetése. A legismerteb­bek ezek közül: Világjárók, Gondolattár, Családi Kiskönyv­tár, Stúdium, Auróra, Európai Antológia, Nemzeti Könyvtár stb. A Gondolattárban jelent meg többek között: Földes An­na: Giccs az irodalomban, Ba­logh András: A képzőművészeti giccs, Paul Condere: A csillagá­szat története, Benedek Mar­cell: Kis könyv a versről és so­rolhatnánk még tovább a jobb­nál jobb műveket. Ennek a so­rozatnak egyik előnye, hogy az egységes 5 forintos ár, a köz­érdekű téma sok olvasót biz­tosít neki. (A példányszám vi­szont lehetne magasabb is.) Az Auróra és a Stúdium kiadvá­nyai új, megszépült köntösben kerülnek az olvasó elé. Az előbbi az írói műhelyekbe en­ged elsősorban betekintést, le­velek, naplók, vallomások, be­szélgetések közlésével, az utób­bi viszont különösen a termé­szettudományok és a történel­mi kutatás újabb eredményeit viszi rendszeresen az olvasók elé. A Világjárók sok illusztrá­cióval díszített köteteit lapoz­gatva, az olvasónak alkalma van az egész világot beutazni, híres utazók nyomain baran­golni. A Kis Zenei Könyvtár rend­kívül igényes kiállítású köny­vei megismertetnek a vil^g leg­nagyobb zeneszerzőinek életé­vel és munkásságával. Utolsó kötete városunk nagy szülötté­nek, Kodály Zoltánnak állít em­léket Eösze László szerkesztésé­ben. A népszerű, fekete borítá­sú „izmusok”-sorozat sorra be­mutatja bő irodalmi és művé­szeti szemelvényekén és jobb­nál jobb tanulmányokon keresz­tül a művészeti irányzatokat és stílusokat Hasznos még a mo­dem fizika nagyjainak életmű­ve legjavából összeállított so­rozat is. Idáig Niels Bohr, Ein­stein, Planck és Heisenberg műveit jelentette meg a kiadó. Figyelmet érdemel a példányszámok alakulása Ez is a kiadó népszerűségé­nek növekedését mutatja. A két­kötetes Magyarország története 28 ezer példányban jelent meg. Még ennél is több a Ráth-Végh- könyvek példányszáma: negy­ven- és hatvanezer! A hamar népszerűvé lett Vasziljev: Te­lepátia című könyv 7 800, Ce­ram : A régészet regénye 28 400, Harry Gerol: Inkák tündöklé­se és bukása 20 000, Herbert Wendt: Szerelmi élet az állat­világban 12 700, Heisenberg: Válogatott tanulmányok 9 800 példányban jelent meg. Érdemes megfigyelni, hogy a megjelent könyvek példányszá­mait tekintve, erősen felfelé ívelő a tendencia. Különösen lemérhető ez az egyes sorozatok­nál. Olykor 4-5 év alatt meghá­romszorozódik a szám. Allan­Kiskőrösön átutazóban eszem­be jutott, hogy július 31-én — 118 évvel ezelőtt — halt meg Petőfi Sándor. Így augusztus táján már hiá­ba keresték őt szerettei, a sza­badság hívei. Gondoltam: bené­zek szülőházába, már csak tisz­teletből is. Meg aztán: hátha látok-hallok valami újabbat fe­lőle. Ez a nádfedeles kicsi ház mindig tartogat meglepetést Nem olyan régen ennek számí­tott a pápai református kollé­giumból ide került anyakönyvi lapmásolat, melyre a költő sa­ját kezűleg írta rá személyi adatait, s azt is, hogy Kiskőrö­sön született. Most is akad itt újdonság, amire a szülőház őrzője hívja fel a belépő figyelmét. A nyi­tót kéményű, öreg, lusta kony­ha hátulsó falán sötétbarna edényke ékeskedik. Egy kug­lófsütő. Nemrégen került oda. Aki adta, Sike Andrásné, hely­beli asszony volt. Állítása sze­rint dédnagyanyjának ajándé­dóan fejlődő olvasóközönségünk számszerű alakulása tehát ked­vező. Ha a kiadó könyveinek tematikai gazdagságát, s a nép­szerű megfogalmazás mellett a ' tudományos igényességet, a színvonalat is nézzük, akkor ez a kép még inkább kedvezőbb. Megállapíthatjuk, hogy egy évtizedes fennállása alatt a Gondolat Kiadó nagymértékben hozzájárult a nagy létszámú új olvasóréteg állandóan fejlődő igényeinek kielégítéséhez, segítette az ér­deklődés felkeltését és ébren­tartását. A legújabb tudomá­nyos felfedezéseket mindenki által érthető nyelven, egyre szebb formában vitte a min­den új ismeretre szomjas olva­sók elé, ezzel is elősegítve azt, hogy a lét, az életkörülmények megváltozása után a tudat is fokozatosan megváltozzon, s az emberek világképe, világnézete egyre inkább korszerűvé váljon. Különösen sokat tett — és tesz — a kiadó annak érdekében, hogy a természettudományos és humán műveltség szintézise megteremtődjék az olvasókban. Varga Mihály kozták a költő szülei, mikor azok elköltöztek Kiskőrösről. Persze, ez önmagában nem elég bizonyíték, ezért az edény­ke magyarázó szöveg nélkül függ a többiek sorában. Lehet, hogy sose tudjuk meg pontosan, kié volt a kuglófsütő. Nem is lényeges. Egy legendá­val több a Petőfi-ház körül. Ennél fontosabb, hogy Sikéék, a kiskőrösiek, s az országban szinte mindenki közelinek érzi magát a költőhöz. Nemcsak itthon, szerte a vi­lágon sok a tisztelője. Bizony­ságért nem kell messzire men­ni. Tanúskodnak erről a szü­lőház konyhai sublótjában őr­zött vendégkönyvek, amelyek­ből harminc telt meg aláírá­sokkal, 1880-tól kezdve, amióta vezetnek ilyet. Most telik a harmincegyedik vaskos kötet. Százezrek zarándokolnak ide. Az utóbbi időben évente 22—23 ezren lépik át a szülőház kü­szöbét. Az idén már eddig 15 ezer látogató fordult meg itt, köztük nagyon sok külföldi. A többi között jugoszláv, ro­mán, német, bolgár, amerikai, szovjet, vietnami és kínai Pe­Százezrek zárán dokk el yen i. l&f indem embert, aki elhagy- ja hazája határait, vá­rakozásteljes izgalom tölt el: milyen lesz az a táj, ahova in­dult, milyenek lesznek az em­berek, akikkel találkozni fog? Valami ehhez hasonló gon­dolatok foglalkoztatták küldött­ségünk tagjait is, amikor eleget téve a krími területi pártbizott­ság meghívásának Szimferopol- ba indultunk és néztük a ké­nyelmes IL—18-as ablakából a parányi házakat, vagy a vatta­tengernek tűnő felhőréteget a gép alatt. Ha hall az ember egy szót feltétlenül valamely konkrét dologgal, vagy dolgokkal hozza összefüggésbe. A Krím szó hal­latán az ember önkéntelenül a napfényre, a tengerpart­ra. a tengerben lubickoló üdülők tízezreire gondol. Ta­lán eszébe sem jut mindjárt, hogy a napfény itt gondot is jelent, mert több van belőle, mint amennyire a gazdag ter­méshez szükség lenne, hogy az évi három és fél millió üdülő ellátása, elhelyezése, szállítása milyen feladatot jelenít a terü­let vezetőinek, dolgozóinak. A gondokról és eredmények­ről beszélt Nyikolaj Karpovics Kiricsenko elvtárs is, a területi pártbizottság első titkára azon a fogadáson, melyen tájékoz­tatta küldöttségünket a terület életéről, munkájáról. Az elmondottak alapján fo­galmat alkothatunk arról a ha­talmas munkáról, melyet test­vérterületünk dolgozói végeznek adottságaik jobb kihasználásá­ért, a lakosság anyagi és kul­turális jólétének növeléséért, a pihenni és gyógyulni vágyó dol­gozók millióinak jobb ellátá­sáért. Nem lesz érdektelen néhány adatot idézni Kiricsenko elv­társ tájékoztatójából: ^ Krím területén jelenleg 1,6 millió ember lakik. 119 kolhozuk és 141 szovhozuk főleg szőlő-, gyümölcs- és zöld­ségtermesztéssel foglalkozik. Szőlőt 107 ezer hektáron ter­melnek, tavaly 457 ezer tonnát szüreteltek. 56 ezer hektár gyü­mölcsösük van. Zöldségterme­lésük 1966-ban meghaladta a 160 ezer tonnát. Emellett je­lentős a gabonatermesztés. A múlt évben 480 ezer tonna ga­bonát értékesítettek. A mezőgazdaság mellett jól fejlődő iparral rendelkeznek, mely évi 1 milliárd 350 millió rubel értéket termel. Az egész területen, de különösen az ipar­ban nagy lelkesedéssel készül­nek a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évforduló­jának ünnepségeire. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy az 1967. évre vállalt 40 millió rubeles tervüket már az első félévben 39 millió rubelre teljesítették, termelékenységi tervüket pedig 104 százalékra. Jelenleg az új gazdasági irá­nyítás és anyagi ösztönzés rend­szerére való áttérés van a fi­gyelem központjában. Eddig 30 üzem tért át a területen az új rendszerre és valamennyi ked­vező tapasztalatról adhat szá­mot. Ez évben még 20o üzem tér át a gazdaságirányítás új rendszerére. Szerte a félszigeten hatalmas építkezések folynak. A lakások mellett új ipari üzemeket, me­zőgazdasági létesítményeket, üdülőket építenek. Érzékelteti az építkezések méreteit az épí­tőiparban foglalkoztatott száz­ezer építőmunkás, akik még a nagyfokú gépesítés mellett sem tudják kielégíteni a megrende­léseket. JW indezeken túl nagy gon­dot fordítanak a pihe­nést, gyógyulást kereső dolgo­zók ellátására. A területen 206 szanatóriumban és üdülőben évente 900 ezer beutalt pihen. Ezenkívül még több mint két és fél millió „maszek” üdülő, turista keresi fel a festői szép­ségű déli partvidéket. Jelenleg is, több üdülőkomp- lexumot építenek. A már mes? levő üdülőkhöz fedett uszoda kát létesítenek, hogy a téli idő szakban beutaltak is fürödhe^ senek, ha nem is tengerben, d legalább tengervízben. (Folytatása következik.) tőfi-tisztelők kézjegyei sorakoz­nak a vendégkönyvben. A költő iránti tiszteletük kifejezéséül sokan írnak hosszabb méltatá­sokat. Nincs mód ezek ismer­tetésére. Egy vietnami diák be­jegyzéséből mégis érdemes idéz­ni. Íme: — Nagyon meghatódom az óriási költő előtt, akit már ak­kor igazán megszerettem, ami­kor Vietnamban, az isko’á''--n tanultam verseit... N ’• még folyik a honvédelmi há­ború — élet-halál harc. Elfo­gadjuk Petőfi szavát: ......es­küszünk, hogv rabot- +ová^b nem leszünk.” Phem viet­nami egvetemi hallgató. Ehhez nem kell rr —■ 4 •*;*+, R. M ß UOGSZ áv műsora SZERDA 17.00: Hírek. — 17.05: Bábjáték. — -T.25: Népszerű tudományos film — 7.55: Műsorismertetés. — 18.00- Tv- Jjdonságok. — 18.15: Ezer miért. — 9.00: Riportműsor. — 19.30: Tv-pos- ta. — 19.34: Jő éjszakát, gyerekek: — 20.00: Tv-hírarló. — 20.30: Hirde- tes€k. — 20.38: Filmomnibus?:. — 2! 33: Kis kamarahangverseny. — 21.52 Visszapillantások. — ».13: Tv-hlrí adó,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents