Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-20 / 196. szám
4. oldal 1961. augusztus 20, vasárnap A Balaton hátán zöld-ezüst pikkelyek: az augusztusi reggel tört fényei. A felszálló köd megfoszt bennünket a túlsó part, Almádi vidékének látványától, de kárpótol az igazi tenger illúziójával. Egy kis ízelítő a végtelenségből. Itt, a világosi parton a hartad Lenin Tsz villája, nem különbözik a magyar tenger többi sok száz üdülőjétől. A műt év jobbára még csak az ideszoktatás jegyében telt el. Víkendezni azért a gazdák jó háromnegyede már eljutott ide tavaly is. — Néhányszor alig jelentkeztek annyian, hogy megteljék a tehergépkocsi — emlékszik az elnök, Oláh Pál. — Most már inkább tolongás mutatkozik... A buszra. Mivelhogy a gazdák kérésére a tsz buszokat béred az AKÖV- től. A tehergépkocsira nem lehet jól felöltözni, bevág a por, piszkos lesz az ing nyaka. Volt eset, amikor szombat reggelenként két busszal jöttek. Üzemegységenként, felváltva. Sorra a nagy kékesiek, hartal ak, Soltiak. Legutóbb a hagymaművelő asszonyok panaszkodtak, hogy róluk talán el is feledkeztek ... Sürgősen „programba iktatták” őket, legközelebb rójuk kerül a sor. Most egy busz érkezett. Igaz, nem szombat van, hanem szerda. — A traktorosnak hót közepén is lehet víkendje — mondja nevetve Hinkel Henrik gépesítési agronómus, aki az elsők között ugrik le a járműről. Csak csütörtök este megyünk haza. Megkérdem Martonosi Ferenc párttitkártól: maradt-e traktoros a hartai Len in-ben. — Hogyne, a segédüzemekben és az állattenyésztőkhöz beosztottak. Nagyobb részük, vagyis akik az aratásban erőgép- és kombájnvezetőként, illetve kisegítőként vett részt, az most itt van. Ezek a fiúk ötszáz vagon gabonát takarítottak be. Hómó Gábor 97 vagomos teljesítménye volt a legnagyobb, de a többiek sem sokkal maradtak el tőle... S telkemre köti, feltétlenül említsem meg Theisz Henriket, Hinkel Henriket (nem azonos az agronómussal, csak annak kétszeres névrokona) és Dóczi Józsefet, ők a legjobbak között is kiválóak a Gagarin szocialista brigádban. A két sátor közötti nagy asztalt pillanatok alatt körülülik, s kezdődik a reggeli. Magukkal hozták az étket, szalonnát, kolbászt, s főleg a rántottcsirkét. Legtöbbjük egy egész csirkét fogyaszt el reggelire. A gazdaság az ebédet állja, térítés nélkül, mint ahogy az oda-vissza fuvart is. De ne csak a víkendezökről szóljunk. A villát július elejétől folyamatosan igénybe veszik. Általában egy hétre. Két család fér él benne kényelmesen. Az igénybevevő térítése? Szinte csak jelképes: tagnak 5, családtagnak tíz forint naponta. Az udvar családi sátraiban, színes faházaiban pedig két szlovákiai testvér-szövetkezetből — Sósze- lőcéről és Csajakovóból — érkezett vendégek üdülnek. Rajtuk kívül a külföldieknek hét alkalommal, 3—3 napon át biztosítanak itt víkendezési lehetőséget, egyszerre 60—65 fő részére. A sószelőceiek máris vállalták, hogy cserébe a Magas- Tátrában két év múlva elkészülő üdülőjükben fogadják a hartai akat. — Ennek örülünk — mondja az elnök —, de azért a közeli lehetőségekről sem feledkezünk meg. A legutóbbi közgyűlésen megszavazta a tagság, -hogy a Szelidi-tó melletti 1500 négyzetöles telkünkön is épüljön egy húsz szobás üdülő. Társadalmi munkát is ajánlottak fel, de azért legalább 800 ezer forintot is kell rá áldoznunk. Egyébként ezt a villát is bővítjük ... A traktorosok közben fergeteges labdajátékba kezdtek, a parttól befelé mintegy kétszáz méterre. Ki gondolná, hogy 2100 holdon arattak az idén, 22 és fél mázsás átlagot, nem egészen egy hónap alatt... ? Nem csoda, de nagyon is természetes — számukra is az! —, hogy öntudattal elfogódottság nélkül veszik tudomásul, sőt alakítják is a megváltozott paraszti életformát. Hatvani Dániel Tízéves a takarékszövetkezet Augusztus 20-án ünnepli Du- naföldváron megalakulásának tizedik évfordulóját az ország első takarékszövetkezete. A szövetkezeti önsegélyezésnek ez a módja azóta népszerű lett vidéken: a „falusi bankok” ma már a községek gazdasági életének jelentős tényezői. A takarékszövetkezetek és kirendeltségeik száma országosan jelenleg megközelíti a hatszázat. Tevékenységük csupán megyénkben 45 község több mint harmincegyezer lakosát érinti, a takarékbetétek összege pedig megközelíti a 153 millió forintot. Kezdetben a takarékszövetkezetek csupán kamatozó betétek gyűjtésével és kisebb kölcsönök folyósításával foglalkoztak. Tevékenységük azóta jelentősen bővült A kamatozó betétek mellett gépkocsi-nyereménybe- tét gyűjtését is végzik, ennek összege a megyében jelenleg 3,85 millió forint. Kölcsönfolyó- sítási tevékenységük is sokrétű lett Tíz évvel ezelőtt a legmagasabb kölcsönösszeg 5000 forint volt ma az áruvásárlási hitel összese elérheti a 20—30 ezer forintot. A háztáji és kisegítő gazdaságok fejlesztését célzó termelési kölcsön összege 16 ezer forintig terjedhet s erre a célra nemcsak tsz-tagoknak és mezőgazdasági dolgozóknak, hanem munkásoknak, alkalmazottaknak és nyugdíjasoknak is adnak kölcsönt Sokan igénylik még a kölcsönös támogatásnak ezt a módját kisebb építkezésekre, lakóházak korszerűsítésére. tatarozására, személyi szükségletek kielégítésére, s az év januárjától gyújtanak a takarék- szövetkezetek áruvásárlási kölcsönt is nagyobb értékű, tartós inarcikkek vásárlásához. Ez év első felében összesen 71 millió forint kölcsönt folyósítottak tagjaiknak. főként termelésfejlesztési, építkezési célokra, s mintegy másfél millió forint körül mozog az áruvásárlási célokra igénybe vett kölcsönök összege. A betétgyűjtő és kölcsönnyújtó tevékenységük mellett még sok más ügylettel is foglalkoznak a falusi bankok. Az Állami Biztosító megbízásából biztosításokat kötnek és végzik az ezzel járó díjbeszedést. Ebben az évben június végéig több mint kétezer új biztosítást kötöttek és 655 ezer forint biztosítási díjat szedtek be. Részt vesznek az IBUSZ-társasutatk szervezésében, s a totó-lottó- szelvény-árusítás, valamint 1000 forint értékhatárig az államköl- csön-kötvények nyereményednek kifizetése szintén feladataik közé tartozik. Hamarosan az ezer forint alatti lottónyereményeket is helyben, a takarékszövetkezetek fizetik ki. A falusi bankok segítségükre vannak á termelőszövetkezeteknek is pénzügyi problémáik megoldásában. Zárszámadások alkalmával elvégzik a munkaegység után járó részesedés kifizetését; helyenként még a termelőszövetkezeti tagok havi munkaegység-előlegeinek kifizetésével is foglalkoznak. A uaatorosok a parton is folytatják a labdajátékot. Üzemi lakótelepet építenek (Tudósítónktól.) A korszerű nagyüzemmé fejlődött Helvéciái Állami Gazdaságnak mind több gondot okoz, hogy dolgozóinak jelentős része munkahelyétől távoleső tanyákon éSL A he\vé- ciai tanyavilágból az utóbbi időben sokan elvándorolnak, s nem a_ környező községekbe, hanem jórészt Kecskeméten telepednek le. Helvécia község és BaJ- Iószög egyaránt messze esik a gazdaság munkahelyeitől, s az elköltözők inkább a várost választják. Az állami gazdaságnak viszont szüksége van a törzsgárdára. Híres szőlőkultúrája melleit már most modem vágóhidat. szeszfőzdét, borpalackozót. fafeldolgozót és szerelőműhelyt üzemeltet, a jövőben pedig még tovább korszerűsödik a nagygazdaság. A helvéciai körzet tanyarendszerének felszámolásához ezért maga a gazdaság nyújt az elkövetkező időben hathatós segítséget, olymódon, hogy biztosítja egy — a munkahelyekhez közeli —- üzemi lakótelep kialakítását. Az illetékes megyei, illetve országos főhatóságok hozzájárultak a lakótelep építéséhez. A vasútállomás, illetve a már korábban megépült posta, iskola, óvoda, az üzletház és a felvásárlótelep közelében már ki is jelöltek e célra egy 47 holdas területet, amelynek közművesítéséről a gazdaság gondoskodik majd. Tabi László: Lehetne Kánaán... A vakációzó Müll;r Ági a mólón. Édesanyja a tsz-ben könyvelő. Most a munkáról lesz szó. De ha azt mondom, hogy a munkáról lesz szó, azon nem értek holmi száraz bölcselkedést, a munkáról, mint a legősibb és legáltalánosabb emberi tevékenységről, még kevésbé értek rajta valamiféle telkes, buzdító szózatot, mellyel nagyobb szorgalomra szeretném ösztönözni az olvasót — ó, nem, nem, ilyesmivel előhozakodni nem is mernék, önök velem együtt tökéletesen tisztában vannak a munka társadalmi jelentőségével, s legalább olyan jól tudják, mint én, hogy a jól végzett munka a szocialista építés alapja, hazánk fejlődésének, az életszínvonal emelkedésének egyetlen biztosítéka. Szóval, csak semmi nyugtalanság, egyetlen szóval sem kívánom nevelni, vagy pláne kioktatni önöket. Már csak azért sémi mert — mint az a továbbiakból napnál fé-' nyesebben ki fog derülni — erre semmi szükség. Közvélemény-kutatást rendeztem ugyanis a lakosság különböző rétegeiben, s ebből mérhetetlen örömömre az derült kC hogy a tisztességes munka mindenkinek a szívügye, annak orszógépítő Jelentőségével mindenki tisztában van. Nagyszerű dolog ez, nagyszerű és örvendetes dolog. De most már itt az ideje, hogy a nyilvánosság elé tárjam kutatásaim részleteit, s megassz&m önökkel a szívmelengető örömet, amelyben azok nyomán részesültem. Körülbelül két héttel ezelőtt történt, hogy a szerkesztőségben, ahol dolgozom, felkeresett engem egy fiatal és rokonszenves nő. Mint elmondta, a felháborodás és a bizalom hozta hozzám: a bizalom, amellyel a közügyekben megharcolt kisebb-nagyobb csatáimat már évek óta kíséri, s a felháborodás, melyet az keltett benne, hogy százhúsz forintért hasznavehetetlen selej- tet vásárolt egy áruház gyermekjáték-osztályán. — Hát ne essék kétségbe az ember? — kiáltott fel elkeseredetten, majd így folytatta: — Itt nem pusztán arról van szó, hogy én kidobtam százhúsz forintot, bár egymagában ez is bosszantó. Hanem a szemlélet! Hogyan nézi a világot az az ember, aki ezt a használhatatlan árut gyártotta, továbbá az, aki minőségileg ellenőrizte? Hol van a fejük ezeknek, miközben a munkájukat végzik? Mi a véleményük a munkaerkölcsről? Hogyan akarnak szocializmust építeni selejtes, lelkiismeretlen munkával? Ide figyeljen, szerkesztő elvtárs... Néhány éven belül tej- jel-mózzei folyó Kánaán tenne ebből az országból, ha nem tennének olyan, sokan, akik így dolgoznak... Ennek az asszonynak — gondol Um magamban, amikor elment — sajnos, igaza van. Bevallom, imponált a felháborodása, melyből félreérthetetlenül csendült ki a szocializmus aggódó féltése. Elhatároztam, hogy közelebbről is igyekszem megismerni őt, s ezért felkerestem annak a vállalatnak az igazgatóját, melynél ad. minisztrátorként dolgozik immár tizenkét esztendeje. A vállalat igazgatója — egyébként jó ötvenes, szikár és komoly küllemű férfi —- kérdésemre így felelt: — Hogy mi a véleményem Piroskáról? őszintén megvallva a véleményem meglehetősen vegyes. Jó is, rossz is. Mint ember, mindenesetre feltétlenül korrekt, gondolkodásmódja mindig progresszív. Ügy tudom, harmonikus há-
