Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-19 / 195. szám

I96T ansmszfro 19, szombat

*. oldal

Körön túllépő fasorok

Ismét a nyárfa... Beláthatatlan ideig téma lesz még, hiszen a műanyagok korában sem nélkülözhető. És hazánkban hiánycikk a fa. ez is köztudott. Másrészt vannak talajok, amelyek egyéb mezőgazdasági kultúrával nem hasznosíthatók, mégis, az erdősítéssel nem tartanak ott a gazdaságok, ahol tarthatnának.

Valahogy így kezdjük a beszélgetést Katona Istvánnal, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság főkertészével. Mindketten érezzük, hogy ezzel beléptünk ama bizonyos „bűvös körbe".

De hogyan lépjünk ki belőle? Ügy, hogy szétnézünk a területen.

— Pár éve fogtunk a nyárfa- programhoz — adja tudtomra útközben. — Legrosszabb adottságú üzemrészünkben. Kígyóson. Tavaly és az idén 200 holdat telepítettünk el. Most. ősszel és a jövő tavasszal újabb 190 holdon létesítünk nyárjast. Gépi, 60—70 centis mélyfúrással, 4x4 méteres közökben. Olasz szisztéma szerint.

Tíz év múlva kitermelésre érik az erdő. Egy összegben nagy jövedelmet ad majd. S abból újra lehetővé válik a telepítés. Csakhogy, száguldó korunkban, egy évtized is hosszú idő. Hogyan lehetne a beültetett területnek közben-közben is hasznát venni? — Nos. a gazdaság szakemberei, élükön az örökké nyugtalan Becker Antal főagronómussal erre kerestek választ

S úgy tűnik, nem eredménytelenül — ezt adja hírül a központi üzemrész tízholdas nyár- jasa. A köztes növényekkel: a baltacimmial, a lucernával, a burgonyával és a spárgával. Az előbbi hármat bonyolult vetésforgó szerint váltogatják majd egymással, hiszen más-más élettartamú kultúrákról van szó. A spárga „kifutási ideje” pedig tíz év, miként a nyárfáé, s az együttélés ígéretesnek bizonyul, mivel az értékes zöldségnövény ámyékkedvelő. Kérdés persze, hogy a valóságban ez hogyan érvényesül.

Az első év biztatónak mutatkozik. Ám mindjárt tegyük is hozzá, hogy a talaj erőpótlást sem mellőzték: gödrönként 30 kiló szervesanyag (egy holdra „vetítve” 120 mázsa), továbbá holdanként négy mázsa vegyes szervetlen és a köztesre 200 mázsa szerves trágya. Enélkül aligKaszálják a köztes lucernát a nyárfasorok között.

A fűz jól állja a versenyt — mutatja Katona István főkertész.

(Pásztor Zoltán felvétele.)

ha beszélhetnénk intenzív köztesről.

— Egyúttal ötféle művelési módot próbálunk ki ezen a tíz holdon — tájékoztat Katona István. S mindjárt hozzáteszi: — Ezzel korántsem merült ki a kísérletezésünk. Jöjjön, nézze meg a csemetékertünk fűzkol- lekeiéját!

Meg kell, hogy vall jam: korábban azt hittem, hogy a fűz csak a folyók árterületén tenyészik. S most kiderül, hogy a két folyó között is...

... — ahol a szód a tartalom egy ezreléknél nagyobb — veszi át a szót a főkertész. — Ezt a nyár nem szereti, de a fűz igen.

A gazdaság kérésére dr. Simon Miklós az Erdészeti Tudományos Intézet kutatója hozott fűzalanyokat, több tucat fajtát. Ezeket ősszel már kiültetik, tíz- hektáros területre. Érdekes, hogy fejlődésben semmivel sem maradnak el a nyártól. Szaknyelven ez így hangzik: rendelkeznek akkora vitalitással...

A fűz kiváltképp hiánycikk a papír- és a farostlemezgyártásnál, kitűnő kötőanyagánál fogva. Ez is amellett szól. hogy méltatlanul mellőzött fafajta a fűz.

Ezt a halasi gazdaság most, lehetőségeihez mérten, cáfolni igyekszik, s a „bűvös kör” rá eső részén máris túllépett. Korántsem az áldozatvállalás, hanem a nagyobb jövedelmezőség jegyében. H. D.

gás azonban már a múlté. A szocialista építésben minden ország saját adottságaiból, hagyományaiból, feltételeiből indul ki. Az azonban ma sem tagadható, hogy a szocialista országok számára nagy előny a másik ország építőmunkájának tanulmányozása és hasznosítható tapasztalatainak esetleges átvétele. Ez azonban csak önkéntes lehet. Tagadhatatlan az is, hogy minden szocialista onszág számára hasznos a másikkal, a többiekkel való gazdasági együttműködés, mert erre mindnyájuknak szükségük van. Annak a szocialista országnak is, amelyiknek erőforrásai elvben lehetővé tennék a gazdasági autarchiát, és annak is, amelyik szűkebben mért természeti kincsei miatt nyilvánvalóbb módon szorul rá a gazdasági kooperációra. A nemzeti függetlenséget, a népgazdaság önálló fejlődését sem a biaterális, sem a multilaterális együttműködés nem sérti, hanem elősegíti, hiszen a lényeg nem a két vagy többoldalú együttműködés, hanem az azonos társadalmi rendszer. Ami pedig magát az együttműködést illeti, a tudomány, a technika, a nemzetközi munkamegosztás rohamos fejlődése, a piacok nemzetközi kiterjedése ma lehetetlenné teszi az elzárkózást és elkerülhetetlenné az együttműködést. Az egymásközötti együttműködés egyébként nem zárja

ki a kapitalista országokkal való gazdasági kapcsolatokat sem, ennek sem elvi, sem politikai akadálya nincs és szükségessége sem vitatható. Nem tagadható azonban az sem, hogy a tőkés országokkal való gazdasági kapcsolatokat mindig befolyásolják a kapitalista piac törvényszerűségei, arról nem is szólva, hogy a tőkés országok gazdasági emberei számára nemcsak egyszerűen üzlet a szocialista országokkal való kapcsolat, hanem nagyon jól átgondolt és céltudatos politika is.

A SZOCIALISTA országok egyenkénti és közös érdekei, az anüimperialista front érdekei egyaránt nyomatékosan megkövetelik a szocialista országok egységét az imperializmussal szemben.

Mivel az imperializmus vezető országainak kormánykörei eléggé világosan látják az óriási kozkázatot és mert kilátástalannak tartják, ma kevéssé látszik valószínűnek, hogy vállalkozni mernének a szocialista világ- rendszerrel való frontális összecsapásra. ök is tudják ugyanis, hogy ez termonukleáris világháború lenne. Az imperializmus azonban még ma sem tartja visszavonhatatlan nak a világban végbement történelmi változásokat; a szocialista világrend - szer létrejöttét és a gyarmati rendszer széthullását. Erről tanúskodnak a helyi háborúk, a Vietnam elleni agresszió, az Izrael által elkövetett agresszió, a puccsok, és neokolonializmus egyéb akciói, a különböző imperialista provokációk. A helyzet annyiban változott, hogy — felismerve a világháborúval járó kockázatot — az európai szoicalista országokkal szemben e pillanatban nem a háborús fenyegetés módszerével operálnak.

Ebből nem következik, hogy a szocialista országok külpolitikai együttműködésnek parancsoló szükségessége csökkent. Nem csökkentek az együttműködés lehetőségei sem. Megvan minden objektív politikai és gazdasági feltétele, megvan az érdekek objektív közössége, noha az utóbbit szubjektív nézetele helyenként elhomályosítják, vagy tévesen értelmezik.

A NEMZETKÖZI szolidaritás, az álláspont azonossága, a közös cselekvés nem csorbítja, hanem szolgálja és jól szolgálja a nemzeti érdeket. Nem fordulhat elő, hogy egy szocialista ország saját valódi, — és nem vélt — nemzeti érdekeinek szolgálatával csorbítaná, vagy károsítaná más szocialista ország nemzeti érdekeit. Sőt, egy marxista-leninista alapon nyugvó internacionalista külpolitikát folytató szocialista ország nemzeti

Országúit

Az első pillanatban azt hiszem, karambolozott valamelyik gépkocsi, öt különböző típusú személy-, s egy hatalmas teherautó áll, sorban egymás után, a lakiteleíki országút mindkét oldalán. Pontosan a 19-es kilométerkőnél. A lengén öltözött utasok sietve igyekeznek a ■ Kecskemétről menet jobb oldalt i mélyülő árkon túlra.

Ekkor veszem észre: barack- bolt van ott. a szabadban, három-négy akácfa árnyékában. Szemközt a cégér: a kerékvetőnek támasztva két alacsony peremű láda. bennük őszibarack. Az egyikben a Napsugár, másikban a Cegléd Szépe fajta.

Nem nehéz kitalálnom: a mindössze egy asztalból, rajta mérlegből, egy székből, vödör vízből és gyümölccsel teli tucatnyi ládából álló „bolt” áruellátása a néhány lépésnyire kezdődő százholdas őszibarackosból történik. A Szikrai Állami Gazdaságé az ültetvény, emlékszem még, amikor telepítették.

— Igen, a gazdaság hat évvel ezelőtt elültetett csemetéi az idén fordultak termőre — mondja Tóth János, az eladó. Javakoraibeli férfi, a rekkenő meleg miatt az öltözéke csak short, szellős szandál és a fején micisapka, ö a gazdaság per- metlékészítője. s most. ,

Nincs lehetőségünk beszélgetni. mert alighogy kiszolgálja az említett gépkocsik utasait, máris lestoppol egy Skoda, szinte egyidőben egy Wartburg, majd Trabant, s még le sem írom jegyzetfüzetemben a vevőkör e bővülését, motorkerékpár, közvetlenül utána pedig ismét egy _ jókora teherautó áll meg az út mentén. Fél perc múlva egy asszony dönti kerékpárját az árok szélére.

Figyelem hát az adás-vétel

lebonyolítását.

A permetlékészítő jó eladónak bizonyul. Mindenkit megkínál egy szem barackkal, amelyet előzőleg leöblített a vödör vízben. — Naponta elmegy így tíz kiló — mondja halkan, a tájékoztatásomra. — De megéri.

Már látom magam is. A teherautó vezetője két kiló barackot kért. mérlegen is már az áru, de a sofőr, miközben fogyasztja az izes levet csorgakülpolitikájának minden sikerét élvezi és élvezheti valamennyi szocialista ország. Másfelől minden szocialista ország nemzetközi súlyát, tekintélyét növeli és nem csökkenti, ha szolidáris egységben van a Szovjetunióval, a többi szocialista országgal, ha mint ilyennel tárgyalnak és egyeznek meg vele. Az egységben rejlő erő tekintélyt ad mindenkinek, aki részese az egység kikovácsolásának.

Ezekből az elvi megfontolásokból az is következik, hogy hasznosak azok a tanácskozások, amelyeken két vagy több szocialista ország, két vagy több kommunista párt nemzetközi kérdésekben beható vita után állást foglal.

A mai, a néhány év előttinél jóval bonyolultabb, több veszély- lyel terhes nemzetközi helyzetben különös fontossága van annak, hogy a szocialista országok és a kommunista pártok tanácskozzanak, közös álláspontot alakítsanak ki és egységesen cselekedjenek az emberiséget érintő legfontosabb nemzetközi kérdésekben.

EZ KÖTELESSÉGÜK népeikkel, a szabadságukért harcoló, függetlenségüket védelmező népekkel, az egész emberiséggel szemben. I

barackbolt

tó gyümölcsöt, sietve odaszól: „Tegyen még hozzá egy kilót!”

S így megy ez fél órán át. Ennyi idő alatt huszonöt vevő jelenik meg. Percenként majdnem egy. Egy, két, három kiló barackot kérnék. Kilónként öt forintot fizetnek. Az egyik személygépkocsiból asszony kiált ki a fizetéssel bíbelődő férjének, aki két kiló barackot már odaadott néki: „Vegyél még öt kilót r

— Én is ötöt kérek — így egy szarvasi orvos neje. — Nálunk tegnap tíz forintért adták az ilyen barackot.

— Biztosan az a kereskedő volt, aki előző nap száz kilót vitt el a Furgonján — mosolyog Tóth János. — Hiába, ez az üzlet.

Az „•Qzflet”-re. mintegy végszóra, kecskeméti személygépkocsitól két férfi jön oda.

— öt forintért adja? — kérdi.

— Igen.

— De nekem 1500 kiló kellene. Még ma este. Küldenék érte teherkocsit. Legjobb lenne kétsoros 10-es belföldi ládában. C és D szortában.

— Lehet róla szó.

— Az öt forint azonban sok.

— Az árat a központi irodában állapították meg. Nem térhetek el tőle.

— De drágám, nékem naponta kell 1500 kiló!

— Akkor a központunkban tessék tárgyalni — mondja az eladó, s azt is, hogy személy szerint kivel.

A két férfi máris indul, de az idősebbik még megkóstol egy barackot Nem az Ínyenc, hanem a szakértő módján ízlelgeti. ..

Végre tízperces szünet következik. Délután háromnegyed egy, tikkasztó a hőség, csökken az országúti forgalom.

— Jó ötlet volt ez a barackbolt — kezdi Tóth János. — Az ültetvény a tervezett 609 helyett összesen 800 mázsa terméssel fizet. A mennyiség legnagyobb részét exportáljuk. Törtük a fejünket, mit csináljunk a vagonból kimaradt barackkal. Ha várunk egy-két napot. túlérik, mire külföldre ér, összelottyad. Ha cefrét készítünk belőle, kevesebb a haszon.

S eszünkbe jutott, hogy a balatoni országút mentén micsoda üzleteket csinálnak az élelmes nagyüzemi gazdaságok, az államiak, meg a szövetkezetiek. Árulnak azok kérem gyümölcsöt, virágot, még főtt kukoricát is.:. Azért engem állított ide az igazgató elvtárs, mert több idegen nyelven is beszélek. Németül, lengyelül, csehül. Megállt itt kérem már angol, egy manchesteri turista is. Hat kiló barackot vett... Az első nap, július utolsó vasárnapján, ezer kilót adtam el. De hétköznaponként is elmegy hat-hét- száz kiló. öt forintjával.

Veszek én is két kilót. Félóra múlva a feleségem azzal fogad, hogy az üzletekben már olcsóbb a barack. Kóstolás után azonban megállapítja, hogy a? nincs ' olyan jó zamatu, mint az én ajándékom.

Ezért, s a gyümölcs frisseségéért ki bánja a többletkiadásí'5 Főleg, ha országúti autós, motoros, vagy akár kerékpárom vándor az illető. Ebben a ká nikulában!

S arra ts gondolok: gyümölcsöt termesztő más nagyüzemi gazdaságunk is micsor’ hasonló üzletet tudna lebonyoli tani a nagyobb forgalmú országutak mentén. Persze, es- kis leleményesség is kellene eh hez. Nem több, csak anny amennyi a Szikrai Állami Gaz daság vezetőinek kellett.

Tarján István