Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-19 / 195. szám

I96T ansmszfro 19, szombat *. oldal Körön túllépő fasorok Ismét a nyárfa... Beláthatat­lan ideig téma lesz még, hiszen a műanyagok korában sem nél­külözhető. És hazánkban hiány­cikk a fa. ez is köztudott. Más­részt vannak talajok, amelyek egyéb mezőgazdasági kultúrával nem hasznosíthatók, mégis, az erdősítéssel nem tartanak ott a gazdaságok, ahol tarthatnának. Valahogy így kezdjük a be­szélgetést Katona Istvánnal, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság főkertészével. Mindketten érez­zük, hogy ezzel beléptünk ama bizonyos „bűvös körbe". De hogyan lépjünk ki belőle? Ügy, hogy szétnézünk a terü­leten. — Pár éve fogtunk a nyárfa- programhoz — adja tudtomra útközben. — Legrosszabb adott­ságú üzemrészünkben. Kígyóson. Tavaly és az idén 200 holdat telepítettünk el. Most. ősszel és a jövő tavasszal újabb 190 holdon létesítünk nyárjast. Gé­pi, 60—70 centis mélyfúrással, 4x4 méteres közökben. Olasz szisztéma szerint. Tíz év múlva kitermelésre érik az erdő. Egy összegben nagy jövedelmet ad majd. S abból újra lehetővé válik a te­lepítés. Csakhogy, száguldó ko­runkban, egy évtized is hosszú idő. Hogyan lehetne a beültetett területnek közben-közben is hasznát venni? — Nos. a gazda­ság szakemberei, élükön az örökké nyugtalan Becker Antal főagronómussal erre kerestek választ S úgy tűnik, nem eredmény­telenül — ezt adja hírül a köz­ponti üzemrész tízholdas nyár- jasa. A köztes növényekkel: a baltacimmial, a lucernával, a burgonyával és a spárgával. Az előbbi hármat bonyolult vetés­forgó szerint váltogatják majd egymással, hiszen más-más élet­tartamú kultúrákról van szó. A spárga „kifutási ideje” pedig tíz év, miként a nyárfáé, s az együttélés ígéretesnek bizonyul, mivel az értékes zöldségnövény ámyékkedvelő. Kérdés persze, hogy a valóságban ez hogyan érvényesül. Az első év biztatónak mutat­kozik. Ám mindjárt tegyük is hozzá, hogy a talaj erőpótlást sem mellőzték: gödrönként 30 kiló szervesanyag (egy holdra „vetítve” 120 mázsa), továbbá holdanként négy mázsa vegyes szervetlen és a köztesre 200 má­zsa szerves trágya. Enélkül alig­Kaszálják a köztes lucernát a nyárfasorok között. A fűz jól állja a versenyt — mutatja Katona István főkertész. (Pásztor Zoltán felvétele.) ha beszélhetnénk intenzív köz­tesről. — Egyúttal ötféle művelési módot próbálunk ki ezen a tíz holdon — tájékoztat Katona Ist­ván. S mindjárt hozzáteszi: — Ezzel korántsem merült ki a kísérletezésünk. Jöjjön, nézze meg a csemetékertünk fűzkol- lekeiéját! Meg kell, hogy vall jam: ko­rábban azt hittem, hogy a fűz csak a folyók árterületén tenyé­szik. S most kiderül, hogy a két folyó között is... ... — ahol a szód a tartalom egy ezreléknél nagyobb — ve­szi át a szót a főkertész. — Ezt a nyár nem szereti, de a fűz igen. A gazdaság kérésére dr. Si­mon Miklós az Erdészeti Tudo­mányos Intézet kutatója hozott fűzalanyokat, több tucat fajtát. Ezeket ősszel már kiültetik, tíz- hektáros területre. Érdekes, hogy fejlődésben semmivel sem ma­radnak el a nyártól. Szaknyel­ven ez így hangzik: rendelkez­nek akkora vitalitással... A fűz kiváltképp hiánycikk a papír- és a farostlemezgyártás­nál, kitűnő kötőanyagánál fogva. Ez is amellett szól. hogy mél­tatlanul mellőzött fafajta a fűz. Ezt a halasi gazdaság most, lehetőségeihez mérten, cáfolni igyekszik, s a „bűvös kör” rá eső részén máris túllépett. Ko­rántsem az áldozatvállalás, ha­nem a nagyobb jövedelmezőség jegyében. H. D. gás azonban már a múlté. A szocialista építésben minden or­szág saját adottságaiból, hagyo­mányaiból, feltételeiből indul ki. Az azonban ma sem tagadható, hogy a szocialista országok szá­mára nagy előny a másik or­szág építőmunkájának tanul­mányozása és hasznosítható ta­pasztalatainak esetleges átvéte­le. Ez azonban csak önkéntes lehet. Tagadhatatlan az is, hogy minden szocialista onszág szá­mára hasznos a másikkal, a többiekkel való gazdasági együttműködés, mert erre mind­nyájuknak szükségük van. An­nak a szocialista országnak is, amelyiknek erőforrásai elvben lehetővé tennék a gazdasági autarchiát, és annak is, amelyik szűkebben mért természeti kin­csei miatt nyilvánvalóbb módon szorul rá a gazdasági kooperá­cióra. A nemzeti függetlenséget, a népgazdaság önálló fejlődését sem a biaterális, sem a multi­laterális együttműködés nem sérti, hanem elősegíti, hiszen a lényeg nem a két vagy több­oldalú együttműködés, hanem az azonos társadalmi rendszer. Ami pedig magát az együttműködést illeti, a tudomány, a technika, a nemzetközi munkamegosztás rohamos fejlődése, a piacok nemzetközi kiterjedése ma lehe­tetlenné teszi az elzárkózást és elkerülhetetlenné az együttmű­ködést. Az egymásközötti együtt­működés egyébként nem zárja ki a kapitalista országokkal va­ló gazdasági kapcsolatokat sem, ennek sem elvi, sem politikai akadálya nincs és szükségessé­ge sem vitatható. Nem tagad­ható azonban az sem, hogy a tőkés országokkal való gazda­sági kapcsolatokat mindig be­folyásolják a kapitalista piac törvényszerűségei, arról nem is szólva, hogy a tőkés országok gazdasági emberei számára nem­csak egyszerűen üzlet a szocia­lista országokkal való kapcso­lat, hanem nagyon jól átgon­dolt és céltudatos politika is. A SZOCIALISTA országok egyenkénti és közös érdekei, az anüimperialista front érdekei egyaránt nyomatékosan megkö­vetelik a szocialista országok egységét az imperializmussal szemben. Mivel az imperializmus vezető országainak kormánykörei elég­gé világosan látják az óriási kozkázatot és mert kilátástalan­nak tartják, ma kevéssé látszik valószínűnek, hogy vállalkozni mernének a szocialista világ- rendszerrel való frontális össze­csapásra. ök is tudják ugyanis, hogy ez termonukleáris világ­háború lenne. Az imperializmus azonban még ma sem tartja visszavonhatatlan nak a világban végbement történelmi változá­sokat; a szocialista világrend - szer létrejöttét és a gyarmati rendszer széthullását. Erről ta­núskodnak a helyi háborúk, a Vietnam elleni agresszió, az Iz­rael által elkövetett agresszió, a puccsok, és neokolonializmus egyéb akciói, a különböző im­perialista provokációk. A hely­zet annyiban változott, hogy — felismerve a világháborúval já­ró kockázatot — az európai szoicalista országokkal szemben e pillanatban nem a háborús fenyegetés módszerével operál­nak. Ebből nem következik, hogy a szocialista országok külpoli­tikai együttműködésnek paran­csoló szükségessége csökkent. Nem csökkentek az együttmű­ködés lehetőségei sem. Megvan minden objektív politikai és gazdasági feltétele, megvan az érdekek objektív közössége, noha az utóbbit szubjektív né­zetele helyenként elhomályosít­ják, vagy tévesen értelmezik. A NEMZETKÖZI szolidaritás, az álláspont azonossága, a közös cselekvés nem csorbítja, hanem szolgálja és jól szolgálja a nem­zeti érdeket. Nem fordulhat elő, hogy egy szocialista ország saját valódi, — és nem vélt — nemzeti érdekeinek szolgálatá­val csorbítaná, vagy károsítaná más szocialista ország nemzeti érdekeit. Sőt, egy marxista-le­ninista alapon nyugvó inter­nacionalista külpolitikát folyta­tó szocialista ország nemzeti Országúit Az első pillanatban azt hi­szem, karambolozott valame­lyik gépkocsi, öt különböző tí­pusú személy-, s egy hatalmas teherautó áll, sorban egymás után, a lakiteleíki országút mind­két oldalán. Pontosan a 19-es kilométerkőnél. A lengén öltö­zött utasok sietve igyekeznek a ■ Kecskemétről menet jobb oldalt i mélyülő árkon túlra. Ekkor veszem észre: barack- bolt van ott. a szabadban, há­rom-négy akácfa árnyékában. Szemközt a cégér: a kerékvető­nek támasztva két alacsony pe­remű láda. bennük őszibarack. Az egyikben a Napsugár, má­sikban a Cegléd Szépe fajta. Nem nehéz kitalálnom: a mindössze egy asztalból, rajta mérlegből, egy székből, vödör vízből és gyümölccsel teli tu­catnyi ládából álló „bolt” áru­ellátása a néhány lépésnyire kezdődő százholdas őszibarac­kosból történik. A Szikrai Álla­mi Gazdaságé az ültetvény, em­lékszem még, amikor telepítet­ték. — Igen, a gazdaság hat évvel ezelőtt elültetett csemetéi az idén fordultak termőre — mondja Tóth János, az eladó. Javakoraibeli férfi, a rekkenő meleg miatt az öltözéke csak short, szellős szandál és a fején micisapka, ö a gazdaság per- metlékészítője. s most. , Nincs lehetőségünk be­szélgetni. mert alighogy kiszol­gálja az említett gépkocsik uta­sait, máris lestoppol egy Skoda, szinte egyidőben egy Wartburg, majd Trabant, s még le sem írom jegyzetfüzetemben a vevő­kör e bővülését, motorkerékpár, közvetlenül utána pedig ismét egy _ jókora teherautó áll meg az út mentén. Fél perc múlva egy asszony dönti kerékpárját az árok szélére. Figyelem hát az adás-vétel lebonyolítását. A permetlékészítő jó eladónak bizonyul. Mindenkit megkínál egy szem barackkal, amelyet előzőleg leöblített a vödör víz­ben. — Naponta elmegy így tíz kiló — mondja halkan, a tájé­koztatásomra. — De megéri. Már látom magam is. A te­herautó vezetője két kiló ba­rackot kért. mérlegen is már az áru, de a sofőr, miközben fogyasztja az izes levet csorga­külpolitikájának minden sike­rét élvezi és élvezheti vala­mennyi szocialista ország. Más­felől minden szocialista ország nemzetközi súlyát, tekintélyét növeli és nem csökkenti, ha szolidáris egységben van a Szovjetunióval, a többi szocia­lista országgal, ha mint ilyennel tárgyalnak és egyeznek meg vele. Az egységben rejlő erő te­kintélyt ad mindenkinek, aki részese az egység kikovácsolá­sának. Ezekből az elvi megfontolá­sokból az is következik, hogy hasznosak azok a tanácskozá­sok, amelyeken két vagy több szocialista ország, két vagy több kommunista párt nemzetközi kérdésekben beható vita után állást foglal. A mai, a néhány év előttinél jóval bonyolultabb, több veszély- lyel terhes nemzetközi helyzet­ben különös fontossága van an­nak, hogy a szocialista orszá­gok és a kommunista pártok ta­nácskozzanak, közös álláspontot alakítsanak ki és egységesen cselekedjenek az emberiséget érintő legfontosabb nemzetközi kérdésekben. EZ KÖTELESSÉGÜK népeik­kel, a szabadságukért harcoló, függetlenségüket védelmező né­pekkel, az egész emberiséggel szemben. I barackbolt tó gyümölcsöt, sietve odaszól: „Tegyen még hozzá egy kilót!” S így megy ez fél órán át. Ennyi idő alatt huszonöt vevő jelenik meg. Percenként majd­nem egy. Egy, két, három kiló barackot kérnék. Kilónként öt forintot fizetnek. Az egyik sze­mélygépkocsiból asszony kiált ki a fizetéssel bíbelődő férjé­nek, aki két kiló barackot már odaadott néki: „Vegyél még öt kilót r — Én is ötöt kérek — így egy szarvasi orvos neje. — Nálunk tegnap tíz forintért adták az ilyen barackot. — Biztosan az a kereskedő volt, aki előző nap száz kilót vitt el a Furgonján — moso­lyog Tóth János. — Hiába, ez az üzlet. Az „•Qzflet”-re. mintegy vég­szóra, kecskeméti személygépko­csitól két férfi jön oda. — öt forintért adja? — kérdi. — Igen. — De nekem 1500 kiló kelle­ne. Még ma este. Küldenék ér­te teherkocsit. Legjobb lenne kétsoros 10-es belföldi ládában. C és D szortában. — Lehet róla szó. — Az öt forint azonban sok. — Az árat a központi irodá­ban állapították meg. Nem tér­hetek el tőle. — De drágám, nékem napon­ta kell 1500 kiló! — Akkor a központunkban tessék tárgyalni — mondja az eladó, s azt is, hogy személy szerint kivel. A két férfi máris indul, de az idősebbik még megkóstol egy barackot Nem az Ínyenc, ha­nem a szakértő módján ízlel­geti. .. Végre tízperces szünet követ­kezik. Délután háromnegyed egy, tikkasztó a hőség, csökken az országúti forgalom. — Jó ötlet volt ez a barack­bolt — kezdi Tóth János. — Az ültetvény a tervezett 609 helyett összesen 800 mázsa ter­méssel fizet. A mennyiség leg­nagyobb részét exportáljuk. Törtük a fejünket, mit csinál­junk a vagonból kimaradt ba­rackkal. Ha várunk egy-két na­pot. túlérik, mire külföldre ér, összelottyad. Ha cefrét készí­tünk belőle, kevesebb a haszon. S eszünkbe jutott, hogy a balatoni országút mentén mi­csoda üzleteket csinálnak az élelmes nagyüzemi gazdaságok, az államiak, meg a szövetkeze­tiek. Árulnak azok kérem gyü­mölcsöt, virágot, még főtt kuko­ricát is.:. Azért engem állított ide az igazgató elvtárs, mert több idegen nyelven is beszé­lek. Németül, lengyelül, csehül. Megállt itt kérem már angol, egy manchesteri turista is. Hat kiló barackot vett... Az első nap, július utolsó vasárnapján, ezer kilót adtam el. De hétköz­naponként is elmegy hat-hét- száz kiló. öt forintjával. Veszek én is két kilót. Félóra múlva a feleségem azzal fogad, hogy az üzletekben már olcsóbb a barack. Kóstolás után azon­ban megállapítja, hogy a? nincs ' olyan jó zamatu, mint az én ajándékom. Ezért, s a gyümölcs frissesé­géért ki bánja a többletkiadásí'5 Főleg, ha országúti autós, mo­toros, vagy akár kerékpárom vándor az illető. Ebben a ká nikulában! S arra ts gondolok: gyü­mölcsöt termesztő más nagy­üzemi gazdaságunk is micsor’ hasonló üzletet tudna lebonyoli tani a nagyobb forgalmú or­szágutak mentén. Persze, es- kis leleményesség is kellene eh hez. Nem több, csak anny amennyi a Szikrai Állami Gaz daság vezetőinek kellett. Tarján István

Next

/
Thumbnails
Contents