Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-02 / 180. szám
I T fMT. augusztus S, szerda B. «Mal Varázslat Érteni a jövőt A színházi értők, kritikusok elmondták már a magu- minek szaporítanám a szót. 'A szegedi szabadtéri Hamlet- előadás bevonult a hazai színjátszás történetébe, de talán szélesebb horizonton is észlelték sikerét, létezését. Mostantól fogva ez a csodálatos Shakes- peare-i mű nemcsak a szűk kőszínházak színpadán él tovább, s néhány száz néző előtt hat, sugároz, de olyanok is megrendültek tőle, akik tán soha azelőtt egyetlen művét sem látták, hallották a nagy angol drámaírónak. Egyszerre hétezer ember figyelte pisszenés nélkül a „Hamlet-rekorder” — bocsánat a ■profánnak ható sport műszóért —, Gábor Miklós felejthetetlen játékát, aki be tudta tölteni a hatalmas teret a. dán királyfi vívódó szellemével, az író és gondolkodó töprengésével, mely gyakran mintha a mának üzengetne. Emberi szenvedélyek és érzelmek lángoltak fel és hamvadíak el, az örök humánum csatázott, vívott ellenfeleivel, s ha el is bukott a dráma törvényei szerint — a hatalmas élmény emlékével ajándékozta meg a jelenlevőket. Bevallom, nehezen adtam át magam a varázslatnak. Tán azért, mert korábban megismerhettem a szabadtéri játékok új technikai berendezéseit, az előadást segítő nagy apparátust, s eleinte ezeket vizsgáztattam gondolatban. A fény- és hangeffektusokat, azok tökéletességét és apró hibáit kutattam. Megfogott a majdnem igénytelen és mégis monumentális díszlet ötletessége, bár zavart is kissé ka* eszközöket ki-behordó stílusosan öltözött emberek mozgása. Aztán — Óvatos ismerőseim szavára emlékezve — a szúnyogokat figyeltem, milyen mennyiségben és harckészséggel lepik •I a teret. Zavartak a fényszórók bűvöletében ide-oda cikázó bogarak, a -közelemben reccsenő székek, s az is, hogy a színészeknek olyan nagy távolságokat kell legyalogolniuk az óriási színpadon. (Fizikailag is micsoda teljesítmény majd négy órán át nemcsak ott állni, játszani, de a játék rendjére, a szép — Arany János által ihletetten tolmácsolt —, de nehéz szövegre t« ügyelni!) Aztán lassan eltűnt mindez. Nem érzékeltem, hogy még ezer és ezer ember lélegzik körülöttem, s egyénenként mindenki részese annak, ami bennem is végbemegy. Valaki egyszer mostanában tréfásan a következőt mondta: Shakespeare volt korának legnagyobb „krimi’’ írója. A különbség „csak” az, a mostanság divatbajött krimik és az ő művei közt, hogy Shakespeare a tömegigényt — azóta is utánozha- tatlanui — a legmagasabb művészi színvonalon és halhatatlan remekművekkel elégítette ki. Nem szeretném folytatni ezt a gondolatot, nehogy szentségtörésnek vélje valaki. De amikor úgy éjfél után kigyúltak a darab befejező részét is lezáró, a közönséget a színpadtól elválasztó fényfüggönyök, s meg- megújulva, a színészeket öt- ször-hatszor is a reflektorok elé szólító, szűnni nem akaró taps felviharzott, s legzajosabb ünneplők a hátsó sorokban helyet foglaló fiatalok voltak — akaratlanul is eszembe jutottak az előbbi gondolatok. Nem igaz, hogy csak a modem táncdalfesztivál és beatzene tud önfeledt ovációt kiváltani a fiatalokból, de a nekik tetsző, figyelmüket mindvégig lekötő — a fordulatosságot sem nélkülöző — igazi művészet is. Talán ennyit az előadásról, melyet — mint közismert — már bőségesen méltatott a kritika. Nem tudom azonban kivonni magam az alól a hatás alól, melyben Szeged, úgyis mint a játékok rendezője, s az ide se- reglők házigazdája ismételten gyakorolt rám. Közel — vagy több mint — hétezer ember. De sehol semmi nyoma a tumultusnak, a tolongásnak. Egy hosszú utcasor a szünetben elfogyasztható frissítőknek, igazán példamutatóan megszervezve. Valljuk be, az ilyesmi is része annak, hogy mindenki jól érezze magát, s bosszúság nélkül üljön be a nézőtérre. Varázslatról írtam a címben, de azt hiszem tévedtem. Nem volt ebben semmi varázslat. Csupán nagyon sok ember igen jól összehangolt együttműködése és lelkes odaadása. Bár még nincs vége a játékoknak, de azért máris csak gratulálhatunk szomszédainknak. Ma már híre és rangja van ennek a nagy nyári megmozdulásnak. De mindezt évekig, sőt évtizedekig tartó kemény és állhatatos munka előzte meg. És bizakodás saját erejükben.. j T án nem veszt senki sértésnek, ha azt mondom, ez is példamutató lehet számunkra. r. Tóth Pál Tóth István: í. Hermán Veronika fakó arcát nézegette a komód díszéül szolgáló kerek tükörben. Abban a korban volt, amikor ezt sűrűn megteszik a lányok. Nagy kék szeme most fáradt-szomorúan tekintett vissza rá. Orra töve egészen sárga, szinte elcsúfítják képét a bőre alól feketéié erek. Keskeny szájaszélét elhú- zogatja, csücsöríti, hátha vidá- modna egy kicsit. Nem sikerül. Fénylő szőke haját gyors, karmoló mozdulatokkal kócolja elő fakó kendője alól. Máskor ezen el is neveti magát. Máskor?... Az a „máskor” akkor volt, mikor legalább édesanyja élt még. Apja halála után kettőn nyűtték a szürke napokat. Most már anyja is odavan ... Istenem, hogy fut az idő! Két hónapja temették. Két hónapja él egymaga a földsza- gú kis házban ... A temetésen itthon volt a nénje — Pestről. Szigorúan parancsolgatott: Verőn, szaladj ide! Verőn, mikor adod már el a tojást? Aztán azt is mondta: Verte, te már nagylány vagy, tizenhat éves. EHleszel itton, míg sikerül eladni azt a három fertály földet, meg a házat. Aztán jössz fel hozzánk Pestre. Városi lány leszel, szép ruhákban jársz, nem ilyen ormótlan condrákban... Mikor Eszti nénje mindent pénzzé tett, amit csak lehetett, így búcsúzott el: „Na, isten veled. Osztán ne gyámoltalan- kodj!” • Azóta sükeft a ház. Valami szüntelen szorítás van a szivén is. Mióta egymaga kószál a világban, az emberek is bezárták magukat előle. Hogy, hogy nem, még lánypajtásai is ót pécézge- tik ki, mikor vasámap>onként színes csokrokként sétálgatnak a templomkertben. A fás, bokros oldalban, mely leér a satnya folyócska portjáig. „De sápadt ez a Verőn!” — kiáltotta a múltkor is Béres Rózsi, irigyen, mert észrevette, hogy valamelyik legény rajta felejtette a szemét. A többi lány is pusmogott, vihogott, így a legények is elnevették magukat. Hiszen csak nem kötik a pillantásukat se olyan lányA pártoktatás különféle tanfolyamain az előző évadban is az egyik legfontosabb téma az új gazdasági mechanizmus ismertetése volt A következő időszakban még több szó esik majd társadalmunk e nagy gazdasági és politikai programjáról. A gazdasági vezetők, politikai munkások számára az őszszel folytatódnak az ún. mechanizmus tanfolyamok, melyeken a tervezés, gazdaság- szervezés, áruforgalom stb. — tehát az új gazdaságirányítási rendszer alapvető kérdéseivel ismerkednek meg a hallgatók. Eddig több mint négyszázan végeztek a megyében hasonló tanfolyamot, s a következőkben még ötszázan kerülnek sorra. A sokkal szélesebb kör számára azonban számos más oktatási forma segítségével nyújtunk megfelelő tájékoztatást a következő évadban is. Miért van erre szükség? Először is azért, mert megvan rá az igény, mert nagy az érdeklődés. Másodszor pedig azért, mert ez egész társadalmunk érdeke, az új gazdasági mechanizmus megvalósításának feltétele. Az új mechanizmus új közgondolkodást követel, a szemléletmód átalakulásával, céljaink megértetésével és gyakorlatilag a társadalom minden egyes tagjának egyetértő támogatásával vihető csak végre. zájuk vezető út magyarázatáról és megértéséről. Sok tízezer embernek, párttagnak és pártonkívülinek fogjuk tanítani az idén is ezeket az ismereteket Valószínűleg többnek, mint eddig bármikor, hiszen a pártoktatással együttműködik ebben az eddiginél szorosabban és nagyobb létszámmal a szakszervezeti oktatás is. S a hallgatókon keresztül újabb és újabb tízezrekhez jutnak majd el az új ismeretek. Bács megyében 380 ezren szavaztak március 19-én. Elenyészően csekély kivétellel 380 ezren helyeselték politikánkat, értettek egyet programunkkal, tudva, hogy a megvalósításban is számítunk rájuk. Így van, valóban. Nem akarunk mi 380 ezer közgazdászt, de szeretnénk, ha a választó- polgárok, tehát a dolgozók, programunk megvalósításának tevékeny részesei értenék, ismernék feladatukat, tudnák mit várunk tőlük, mit tehetnek a sikerért Tehát ha nem is közgazdászok, de értenék a közgazdaságot A közgazdasági alapismeretek nevű tanfolyamnak ez a célja. S ezért örvendetes a jelentkezők nagy száma; mert azt mutatja, hogy mindig többen érdeklődnek nálunk a társadalom állapota és problémái iránt M. L. Kép szöveg nélkül. Igaz emberi szó Mensáros László előadóestje Megfigyelhettük, hogy az MSZMP Központi Bizottságának tavaly megjelent határozata óta mennyi gondot fordítottak különféle szintű pártszervek az új mechanizmus propagandájára, magyarázatára Hiszen merőben új dologról van szó. Hosszú éveken át megszokott, s a maguk Idején igaz és helyes nézetek megváltoztatásáról. Minél gyorsabban megy végbe ez a folyamat, minél hamarabb érti meg mindenki az új lényegét és hasznát annál gyorsabb és sikeresebb lesz a gyakorlati megvalósítás. Ezért Is indul a pártoktatás következő évadjában ismét új oktatási forma: a közgazdasági alapismeretek tanfolyama Valóban alapismeretekről van itt szó, gyakorlati kérdésekről, a szocialista gazdaságpolitika gazdasági rendszer ismertetéséről, célkitűzéseink és a hozhoe, akit a többiek sem sokra becsülnek. Rossz, nagyon rossz egyedül Hányadik vasárnapja telik már csak azzal, hogy habar valami egyszerű levest magának. Kelletlen szörtyölgeti, de abba is hagyja, ha már könnye is belepereg a kanálba. Volt hogy otthagyott kormos kasztojt, tányért, sietett a folyóhoz. Messzi, néptélen helyre, ahol senki nem látta. Ott kisírhatta magát. Belenyomta arcát az iszapszagú fövenybe. Jólesett a hűvössége. Utána nyugodtabban feküdt hanyatt, szemét behunyva,' karját széttárva. A jó meleg nap, a fény, a szellő lassan felszívta kétségbeesését. Mikor kiszállt belőle az ólmos levertség, már haja csiklan- dozását is érezte. Jólesett felkelni, szaladni ... Hazament Alkonya ttájt megetette a pár rossz tyúkot. Mosogatott, sepre- getett, aztán kiült a kapuküszöbre. A szomszéd öregasszonyok odasattyogtak hozzá kis- székükkel. Beszélgettek. Tapintatos kérdezősködésük ellenőrE1 őad óest? A művészek ilyenkor többnyire a legnagyobbak legnagyobb verselt válogatják, méginkább a leglátványosabbakat de mindenképpen olyanokat hogy önnön egyéniségük legteljesebb pompájában ragyogjon fel. Mensárost csak az igazság érdekli. A tízegynéhány éve még daliás Rómeó és Hamlet puritán jellemszínésszé válva, pályája eddigi csúcsát színházon, filmen kívül, egy új, általa megalkotott műfajban érte eL A legegyszerűbben személyes véleményének nevezhetnénk. A legszemélyesebb. Annak ellenére, hogy egyetlen saját szava sincs az összeállításban. De hogy éppen ezeket éppen ilyen sorrendben és így mondja el; a kor minden rezdüléséért személy szerinti, meggondolt felelősséget tudok b a pénzen felutaznék Pestre? — fontolgatja. Eszti is azt mondta, nagylány vagyok... Megélnék én ott is a két karom után... Itthon? Senki, semmi lenne belőlem. A fiúknak se kellek... Ott én is megokosodok, mint Eszti. Hogy értett mindenhez! Még a beszéde is más lett, mint a miénk. A keze finomabb, a szava válogatot- tabb.. ... Pár hét múltán, a tükör előtti morfondírozás után nénje legutolsó levelét morzsolgatva kezében, megilletődve, csaknem süketen a nagyvárosi zajtól, — keresgéli Budapesten, a Keletipályaudvar közelében azt a furcsa nevű utcát. Eszti egy cseppet se örül érkezésének. „Nekünk is nehéz. Meg kell izzadni a mindennapiért ... Te se lehetsz á nyakunkon. Háború van, neked is dolgozni kell” — hadarja, még mielőtt leültette volna a kenyér- és zöidségszagú konyhában. Veront megdermeszti az elutasítás. Talán ezért se tud sírni. Beszélni se nagyon. Kuvállaló ember magatartását állítja elénk — agitáció nélkül-— de végső logikájában kötelező példaként. A higgadt, belső véleményből, mire a hallgatóhoz ér, forró, cselekvő indulat lesz. Válogatásának, szerkesztésének eredetiségéről az ősz óta tartó sikersorozat óta sokszor írták már. Közismert, hogy műsorának mintegy negyede nem irodalom. Dokumentumanyag: Nobel Alfréd lelkiismeretfurda- lástól sugallt végrendelete, az egyik legmerészebb magyar festőnek, Derkovitsnak, hétrét görnyedő alázatossággal fogalmazott kérvénye (létminimumért a magas hatósághoz), halálra ítélt maquisard börtönfalra írt sorai, társkereső öregúr meghatóan nevetséges apróhirdetése, Szabolcs- ka verse stb. Kecskeméten, már másodszor lévén szerencsés tanúja az előadóestnek, nem is annyira a nagy gondolati versek és a sivárságukban beszédes dokumentumok döbbenetes kontrasztjára figyeltem, hanem a vállalkozás példátlanságát próbáltam fölmérni. Olyan ez az ellenpontozó módszer, mintha a szobrász modelljeit is márvány-élettartamúvá örökítené. Vagy egyszerűbben: Mint egy igaz bíró ítéletindoklása, aki tökéletes emelke- dettségű, varázslatos retorikájú beszéde közben halkan, az asztalra koppantja tárgyi bizonyítékait, s aztán a közönségre bízza az ítéletet. Az ítélet nem lehet kétséges* Mensáros Lászlóval együtt elítéljük századunkat és fölmentjük. Vállaljuk, mert nem tehetünk mást, és nincs ennél nagyszerűbb, hogy vállalnunk kell. És ámulunk azon, amit jól tudunk, mégis sokszor bűnösen elfelejtünk: Milyen hatalma van az igazán kimondott, igaz emberi szónak. * (A rekkenő hőségtől is segítve a Városi Művelődési Ház nagytermének ismételten sikerült bezés is volt: hogyan viseli a magányt a lány? A tükröt ferdén eltartja magától. Búzaszínű haját marokba fogja, úgy húzza hátra a tarkójához. A szeme sarkából jobbról, balról gusztálja arcát... „Mi lenne, ha eladnék, amit pörög a koszos hokkedlin. Akkor remeg nagy keserűség a hangjában, mikor nénje még aznap átadja egy bodros hajú, púde- ros, hódító illatú, öregedő nagyságának: „Isten áldjon meg, Eszti néném!” (Folytatása következik.) bizonyítania, hogy hasonló rangos események megtartására teliességgel alkalmatlan. Elismerést érdemel a háromszáz főnyi közönség, hogy ennek ellenére is az élmény teljes befogadásáról tett tanúságot.) Sz. J.