Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-13 / 190. szám
Vikingek emlékezete Élénk piros, bojtos sapkában díszelegnek ilyenkor nyáron a középiskolát végzett norvég diákok. Szeretik ezt a viseletét Még egyik ősrégi királyuk fejére is felhúzták, aki szobor- alakban álldogál égbenyúló oszlop tetején Trondheim városának főterén. E város különben Itt Norvégiában valóban minden a vikingekre emlékeztet. Elsősorban a bártan város, amelyet a vikingek alapítottak, ugyancsak a bárom vikinghajó, amelyeket a közelmúltban ástak elő a föld alól. István királyunk idejében a vikinghajók ezrei szelték az Restaurált vikinghajó norvég múzeumban. az utóbbi időben rendkívül gyorsan fejlődött, ma már lé- lekszámban a második helyért vetekszik Bergen tengeri kikötővárossal. Középiskolás koromban Trondheimről alig tanulhattam, legalábbis emlékezetemben csupán ennyi maradt Norvégiáról: Az ország fővárosa Oslo: említésre méltó még Bergen, „a halászat központja”. Mindhárom város fjordok mentén épült kikötő. A kikötőkre a vikingeknek, az ősi hajósnépnek volt szüksége, hogy messze tájakra jusson, megismerje a közeli, s távoli világot. A tengerekről a szárazföldre mélyen benyúló keskeny, az időjárás szeszélyeitől védett fjordok partjain pihentek meg a hajók, ott voltak a hajógyárak, ott bontakozott ki először az élet Északon. északi vizeket, de csak három maradt meg belőlük mutatóba. I Ezek a hajók mérnöki konstrukciójukkal, művészi kidolgozásukkal és a bennük talált használati tárgyak kidolgozottságával a vikingek magas kultúrájáról tanúskodnak. A három hajó úgy került a földbe, hogy temetőhelyéül szolgált első évszázadunk egyikmásik viking előkelőségének. Az egyik hajóban két nő földi maradványait találták meg; az egyik királynő lehetett, a másik a szolgálólánya, aki elkísérte a távoli útra, ahonnan nincs visszatérés. A vikingek, emléke sok szobrászt, zeneszerzőt, költőt és írót ihletett meg. A viking királyokra emlékeztetnek Norvégia városaiban az utcanevek, szobrok, festmények, az ország művészeinek számos alkotása. G. L. Rendőrségi krónika Fekete péntek a közutakon Pénteken öt közúti baleset történt a megyében a közlekedésrendészeti szabályok megszegéséből, a figyelmetlenségből s az italozásból. Részeg „kukások” Pénteken délelőtt 9 óra után á kecskeméti Községgazdálkodási Vállalat szemétgyűjtő gépkocsiját az Erzsébet körúton erősen ittas állapotban vezette Ili- ás Gyula kecskeméti lakos. A szemétgyűjtő gépkocsi 60 kilométeres sebességgel száguldott az úton, amikor a jármű vezetője elvesztette uralmát a gépkocsi felett, áttért a menetirány baloldalára, ahol egy vasbeton oszlopot és egy fát ki- döntött, majd a jármű az út jobb oldalára vágódott, ahol két fa kidöntése után az egyik ház falánál megállt. Személyi sérülés nem történt, ám az anyagi kár meghaladja a 12 ezer forintot. Nem adta meg az elsőbbséget A helyszínelés még be sem fejeződött, amikor újból riasztották a közlekedésrendészeti járőrt, mert a kecskeméti konzervgyár előtt Székely Károly vontatóvezető nem adta meg az elsőbbséget a vele szemben közlekedő Dugár Sándor kecskeméti motorkerékpárosnak. A motoros a nedves úttesten nem tudott fékezni, ezért járművével elvágódva az úttesten hosz- szan csúszott. Dugár Sándort súlyos sérülésekkel szállították a megyei kórházba. Nem tették ki a táblát Kiskunmajsa határában az egyik út padkáját 70 centiméter szélességben felásta Magdics István telefonkábel lefektetése céljából. A csatornát nem jelölte meg táblával, s emiatt az árok előtt lassító tehergépkocsit megelőző Sz. Kovács Jenő motorkerékpárvezető az árokba hajtott, majd járművével felborult. Sz. Kovács Jenő kiskunhalasi lakost életveszélyes állapotban szállították a kórházba, pótutasát elsősegély- nyújtás után hazaengedték. A baleset ügyében a vizsgálat még tart. G. G. A csapat támadásba lendült... Lesz evezős spoit Baján Amint kikanyarodunk a Dunára, furcsa érzésem támad. A víz göröngyös. De hiszen, mindenki tudja, a repülőgép is csak látszólag úszik simán. Rohan a könnyű sporthajó égnek álló orral, apró hullámok öklözik a fenekét. Hátul hosz- szú fehér tajték. A csónak farában gyertyakulcs, csavarhúzó... Hát ilyen a motorcsónaksport! Visszafelé azért egy pillanatra eláll a lélegzetem. Merőlegesen közelítjük meg a Sugo- vica torkolatát. Jön, jön a kővel kirakott part. Mindjárt ráfutunk! ... Korai volt az ijede- zés. Lágy ívben, kissé bedőlve, mint a kanyarodó sirályok, elsiklunk a szürke fal mellett. Az országos élvonalban „Pilótám”, Rózsahegyi Béla rámpillant. Mintha mosolyogna. Talán sejti, hogy az előbb már- már bajtól tartottam? Pedig tudhatnám, hogy biztos kezekben vagyok. Az ország egyik legjobb motorcsónak versenyzője. Ez a jármű neki csak játékszer. Később megmutatja odabenn, a bajai MHS víziklub telepén az új siklóhajót; versenyparipáját. Rózsahegyi Béla ezzel a hajóval a magyar bajnokság második fordulójában, Szegeden, győzött. Egyébként a Bajai Finomposztó Gyár vette a klubnak a hajót, több, mint 30 ezer forintért. A bajai MHS víziklub ma az ország legjobb egyesülete. Ezer ponttal vezetnek az idei országos bajnokságban. Hodik Tibor, Oroszlán Sándor, Bálint Árpád, László Ferenc, Horváth István, Adolf Zoltán, Pocsubai Tibor... Ök alkotják az országos élcsoport zömét a különböző kategóriákban. Bízvást mondhatjuk: a csapatversenyben a bajaiak lesznek az elsők. Ám hogy egyénileg kik lesznek az idei bajnokok? ... — Az majd csak a szeptemberben sorra kerülő utolsó fordulóban dől el, Budaoesten — mondia Szerény László, a klub vezetője. A megbecsülés forrása Említettük az imént, hogy a Finomposztó új hajót vett a klubnak. — Más módon is támogat az üzem bennünket — mondja a klubvezető — Értékelik a sikereinket. S a fiúk is jól dolgoznak (a tagok zöme a Finomposztó munkása ugyanis), egyikkel sincs baj, ezért is segít a gyár. — Tehát: anyagi gondok? — Mostmár nem panaszkodhatunk. Hamarosan elkészül az új csónakházunk is odakinn a Duna partján. Néhány G—5044- es gerenda miatt akadt el a tavasszal a munka. Most úgyse lenne időnk építeni, de az őszszel befejezzük. Ez a többes szám első személy nem afféle felségtöbbes. Szó szerint az egész klub ott dolgozott a falakon hetekig. Segítettek a helybeli alakulat katonái is, meg a KISZ, de a „vizesek” éppenséggel nem várták a sültgalambot. Megszokták a munkát, évek óta. Télen át is kijárnak a telepre, elméleti oktatásra és dolgozni. Csónakot javítani, motort „spécizni”, nyáron ne legyen fennakadás. Az ifjú reménységek Szerény Lászlóné; a klubvezető felsége szidja a „kicsiket”. Ö az edzőjük. S tegnap az történt, hogy a gyerekek korán jöttek, elkérték a kajakokat, s kimentek a Türr-emlékműhöz. Ott aztán kikötöttek, felmentek nézelődni. Lekésték az edzés kezdetét, a többi tűkön állt már, mire visszaértek. Szerény László hátat fordít a csoportnak, mosolyog: — Elkel néha a fejmosás, de- hát istenem, gyerekek. Nem teszik meg többet... Meséli, hogy a napokban azzal fogadták: Laci bácsi, délelőtt megjavítottuk a sérült hajót. — Megyek, nézem, hát majd hanyatt estem. Olyan csúnyán sikerült. Megszidjam őket? Jól van gyerekek — mondom — de máskor váriatok meg. maid én is segítek. Itt meg itt nem így kellett volna . .. A víziklub kajak-kenu szakosztálya csak a múlt évben alakult. Az első évet a népszerűsítésnek szentelték. Ma vagy 50 gyerek jár az edzésekre. S máris szép sikereket értek el a versenyeken. Az országos szövetség képviselői akkor azt mondták: — Ez a helyes út. Fiatalon kell kezdeni. A bajai evezősökkel hamarosan számolni kell az országos élvonalban!... Ha jó a kollektíva Baja vízparti város. Több ezer csónak horgonyoz a SugoVicán. De Baján a víziélet nem sport, hanem szórakozás. Pedig milyen kitűnőek az adottságaik. A víziklubban most elindult valami. Bízhatunk, lesz végre evezősport Baján. Már csalt azért is, mert Szerény László. < éppenséggel nem az eredményeket hajszolják. A klubvezető így beszél: — Ebben a sportban nem le - hét sürgetni a sikert. Évek ke lének hozzá. Akad itt néhány leendő nagymenő, de hogy az is legyen belőlük, nem is szabad gondolniuk rá. Sok munka, jó kollektíva, sportszeretet — ezek a siker feltételei. Valóban. Azt hiszem, ehhez nincs it mit hozzáfűzni. M. L. Ne a zöld asztalnál A kézilabda mérkőzéseket piros salakon játsszák, legalábbis ott lenne szép a mérkőzés. A megyei bajnokság vasárnapi fordulója után azonban egy kicsit kételkedni kezdtünk abban, hogy ez valóban lehetséges. Egy kicsit elgondolkoztató például, hogy mi indíthatta a Bajai Bácska Posztó női csapatát arra, hogy ne utazzon Városföldre, amikor a tavasszal valamennyi csapat pontosan megjelent Baján. A felhozott indoklást ők maguk sem gondolhatták komolyon, mert Városföldön éppen úgy van vasútállomás, mint Baján és Kecskeméten. Vagy talán anyagiak hiányoztak az egyik legtöbb női dolgozót foglalkoztató üzemünk csapatánál? A kerekegyházi lányok már másodszor hagyták „vízben” a KTE-t, helyesebben, most ők menekültek játék helyett a Széktó hfís hullámaiba. Ennek a mérkőzésnek is a zöld asztalon kellene eldőlnie. A legváratlanabb volt mégis a Spartakiá- don olyan jól szerepelt Öuria- patajiak távolmaradása. Végül pedig itt van a vasárnap Kiskőrösön elmaradt mérkőzés. Előre bocsátjuk, a legsúlyosabb sportszerűtlenségnek tartjuk, hogy egy csapat a pályán van és mégsem áll ki a mérkőzésre. De lehet-e a hazai csapat és a megyei szövets'-o ügyintézését a kirakatba tenni? Szóval játszunk a zöld asztalon? Javasoljuk, hoay ne tegyük. Van még idő. Utazzanak csak a bajaiak Városföldre, a duna- patajiak Orgoványra, a Kerekegyháza a KTE-hez és a Felső- lajos Kiskőrösre. Mert, ha nem így lesz, akkor annak, amit a sportszerűségről eddig beszéltünk, a világon semmi' értelme nincsen. Ha a piros salakon nem megy, akkor inkább hagyjuk abba. Sz. Z. Szurkoló Ismét nagyüzem lesz a várva-várt hétvégi sportrendezvények szín. helyein. A játékosok készülnek az összecsapásokra, síkra szállnak a nemes vetélkedés porondján; hogy győzelmeket szerezzenek önmaguknak, csapatuknak, s nem utolsó sorban az őket körülvevő szurkolók ezreinek. De mit tesznek a szurkolók? Vajon ők is készülnek? Hát, ami a készülődést, készül- getést illeti — igen. Mit jelent ez náluk? — Beszélgetést, vitát, tanácsosztogatást, csipkelődést, fogadáskötéseket — a végtelenségig. S mikor eljön a nagy nap? — Kivonulnak a pályám. szurkolók A nézőtéren mindenki egyénisége szerint szurkol. Ilyenkor felszínre törnek a rejtett, jó és rossz tulajdonságok. Tallózzunk egy kicsit. A papucsférj: Ordít, kiabál, szid mindenkit, a játékostól kezdve a bíróig, még a szomszédját is. A mérkőzés végén is ökőlrá- zással vonul el. Hazatérve aztán csettint egy utolsót a küszöbön, majd leül a tv elé és mámorosán gondol a következő vasárnapra. A kedélyes: Hát igen, itt vagyunk, itt vagyunk. No, nézzük csak, nézzük csak. Még mindig kerek a labda? Hehe, hehe. Oh, még káló U van a kapm kon? No, rúgj már a bőrbe hékás, ha lehet, egy kicsit a kapu felé. így ni! — majd körülpillant, jópofán he- herészik, mígnem felmordul ... ... az erős ellendrukker: Kisapám, fogd be kérlek azt a drága kis szájacskádat, különben se viccelj velem, mert elkérem a szertárostól a nagykaptafát és addig ütlek, míg vízipisztoly nem lesz belőle. Értetted, kisapám? — e költői kérdés feltétele után az erős ellen- drukker elszalad. Az elégedetlen: Az egész meccs csupa séta, nincs senkiben vér ', én váltottam ülőhelyet, s Sk állnak. Gyertek ide inkább, fiúk, ide mellém, innen jobban láttok, — Így megy ez 90 percig. Utána a bírót szidja, mondván — lefújni a meccset... A hunyász: Alig szól egy szót is, nem mer véleményt nyilvánítani. Nem csoda, a főnökével jár együtt ki a pályára. Az egész mérkőzésen arra gondol: milyen kényelmesen fogja kedden elolvasni a Petőfi Népe tudósításait. Természetesen lehetne tovább sorolni a tulajdonság szerint• jellemzést. Nem véletlenül találó az elnev* zés: a közönség ezer- fejű cézár. De álljon itt még egy szurkolói arc, a valódi. Az igazi drukker: Őszintén és sok szeretettel, csupa lelkesedéssel, tárgyilagosan biztatja kedvenceit. Az ellenfelet is megbecsüli. Mert ilyen is vart — szerencsére a többség. Holman Pcter
