Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-13 / 163. szám
f fSfff. Július IS, esötörtöS 5. oldal „Figyelem a változó világot” Látogatás az első Bács megyei Kossuth-díjasnál A levéltárban, sárgulni kezdő újságlapokon találkoztam a nevével többször is. Egy nagy cikk akkor készült róla, amikor — megyénkben elsőnek — Kos- suth-díjat kapott Hogy élhet most első Kos- isuth-díjasunk? Megkerestem. Kecskemét, Rákóczi út 30. A kapu alatt a tábla: Magyar Ilona, I. emelet Fehér hajú, mosolygós asz- szony fogad. Frissen mozog, nem hinném róla, hogy éppen 50 évvel ezelőtt lett pedagógus. Akkor lépett katedrára, hogy eztán fél évszázadon át nevelje, tanítsa, lelkesítse a fiatalok ezreit. — Élek, vagyok, figyelem a változó világot — mondja Ilonka néni és mosolyog, mosolyog később a könnyein át is, mintha ezzel az érzelemmel telített mosolyával ajándékot akarna adni annak, akivel beszél. — Milyen volt ez az ötven év? — kérdezem. — Sosem unatkoztam. — Sokat dolgozott? — Igen. És sok utazás, olvasgatás gazdagította az életemet Minden fehér ebben a meghitten szép szobában. Fehér haj, fehér kéz, fehér blúz és fehérek a csipkék, térítők. Fehér — a tisztaság szimbóluma. Ilonka néni szívesen mesél. Ä gyermekkor Bereg megyében, az eperjesi képző, a kedves tanárok. Aztán a kecskeméti évek a képző gyakorló- iskolájában. Negyven évig dolgozott egyazon helyen! Lépten-nyomon a volt tanítványokkal találkozik. Legutóbb egy Amerikában élő magyar kereste meg. Eljött köszönetét mondani a régi fáradozásaiért. Az utcán gyakran megszólítják: — Hogy van, Ilonka néni, tetszik-e még emlékezni? Legtöbbször nem emlékszik. Hogyan is emlékezne — mondja —, hiszen nemcsak a világ, de az emberek is olyan gyorsan változnak! Felnőnek, belevesznek az élet forgatagába. Épp azért jól esik, amikor megszólítják, amikor felkeresik levélben vagy személyesen. Újra és újra azt érzi: nem dolgozott hiába; Ez a legszebb érzés a világon. Sokat dolgozott a módszertani könyvön, amiért a Kossuth- díjat kapta. Akkor is azt érezte: érdemes dolgozni. Szerzőtársaival együtt új alapokra helyezték az első osztályosok tanítását Sok-sok év tapasztalatait hasznosította ebben. 1960-ban, 43 évi tanítás után nyugdíjba ment De a pihenés éveit sem tölti tétlenül. Jelenleg is ő a városi nőtanács elnöke. Gyűlésekre, előadásokra jár. Minden irodalmi esten ott van. Figyelemmel kíséri a politikai eseményeket, véleménye van, vitatkozik. Nagy szavak nélkül: benne él a korban, amelyért annyit dolgozott évtizedeken át Mesél az utazásairól: Párizs, London, Róma utcáit járta. Volt Konstantinápolyban, sőt Bagdadban is. Nézem, ahogy elkalandozik a múltban, ahogy a tűnt éveket idézi. Néha a zsebkendőre is szüksége van, könnyes szemét törölgeti. Ám a könnyeken mindig átüt a mosolygása. Szeretettel említi volt munkatársait: Tornyai Jenőt, Ne- messzeghy Lajosnét és másokat Sok nagyszerű emberrel dolgozott együtt Búcsúzás előtt megkérdezem: — Mit üzen régi tanítványainak? — Hogy végezzék a munkájukat tisztességgel és szeretettel. És tudjanak örülni az életnek. Mert bármilyen nehéz is, az élet mindig szép, csodálatos. Ezt üzenem. Varga Mihály — Nincs rá szükség. Állandóan készenlétben tartott emberünk. — Annál jobb..'. Koka visszautasította az ebédmeghívást. Sietett. Pável és Remény egy hét múlva elutazott Moszkvába. Vlagyimir Gavrilovics Markov ezzel az eredménnyel elégedett volt. Az események szabályszerűen alakultak. Szerette volna ugyan, ha siettetheti az ügy menetét, de az erőltetés itt szigorúan tilos volt. Valószínűtlen lett volna, tehát gyanús, ha Remény túl korán teljesíti Antikvárius megbízatását. Antikvárius esetleg átlátna a szitán. Ezért látogatta meg csak júliusban Pável azt a pavilont, ahol Kondrát Akulov dolgozott. Otthagyta nála a mikrofilmet, amire rá volt fényképezve a Remény által írt jelentés. Amikor Antikvárius elolvasta és összehasonlította Borkov adataival, megrémült. Hasonló érzés lehet, ha bemegy az ember egy sötét szobába és ösztönösen megsejti, hogy ott valaki más is rejtőzik. Remény megerősítette, Borkov adatainak csak az üzemek elhelyezéséről szóló része helytálló. A többi tiszta „homok”. Remény közölte a vezető főmérnök valódi nevét, a gyártott termékek leírását. Antivárius most aztán találgathatott. Vlagyimir Borkovot tehát a kémelhárítók küldték a nyakára? Vagy nem is küldték? Lehetséges, hogy odament, meggyónt és felhasználták dezinfor- máció közvetítésére? Ilyen változat is elképzelhető... Másképpen mi értelme volna, hogy a kémelhárítás futni hagyja Kokát és őt, a külföldi követség attaséját sem háborgatja? Antikvárius közel állt a pánikhoz. összeállított egy terjedelmes sürgönyt a központnak, elküldte és türelmetlenül várta a választ. Nem tudta, hogyan viselkedjen Borkowal és Nyi- kolaj Nyikolgjeviccsel szemben a továbbiakban. Egyelőre megszakított velük minden kapcsolatot. Ugyanakkor Reménytől is ra- diograimm ment a központnak. Közölte: Hamarosan rendkívüli jelentőségű dokumentumokat kap, amelyek kijuttatásához a legbiztosabb csatornára van szüksége. A központ rádió- grammja, amely a „Feltétel nélküli végrehajtásra” szavakkal kezdődött, utasította, hogy azonnal szüntesse be az érintkezést azokkal az emberekkel, akikkel eddig kapcsolatban állott. Az értékes anyagok átadásának TÁBORBAN Felöntötték magukra a szép munkaegyenruhát, idén először, mert eddig öreg katonazsávoly- ban dolgoztak a táborban. De csak addig hordják, amíg a munkahelyre kimennek, aztán az acélkék nadrágot levetik, marad a fecske rajtuk. Hiszen tűz a nap, és a derékig érő szőlőtőkék között perzsel a fény. ágyak, klub-társalgó televízióval és mindenféle társasjátékkal, korszerű ebédlő, hidegmelegvizes zuhanyozó. Az udvaron sportpálya és szabadtéri színpad. Sajnos, a villany még nincs rendben, késik a bekötéssel a DÁV, de szükségből aggregátor fejleszti az áramot. Ügy-ahogy a televízió is mű* tek, igyekvők. És jó kedvűek. Mindkét tábor olyan szép és korszerű, hogy valóban nem csodálkoztunk Ambrus Zoli kívánságán: jó lenne itt lenni egész nyáron ... Csakhogy még sokan szeretnének ide jönni a nyáron... Szöveg: Balogh József Kép: Kovács János Kígyóspusztán (Kiskunmajsá- tól 5—6 km-re) most táboroznak először a KISZ-esek. A Kiskunhalasi Állami Gazdaság 4 millió forintos költséggel gyönyörű szép épületet teremtett a fiatalok számára. Van itt minden: a hálószobákban paplanos Wahl György táborparancsnok — tanév közben a Félegyházi Móra Gimnázium tanára — gyakran meglátogatja a szőlőben dolgozó fiúkat. Ezekben az öt-tízperces szünetekben sok minden szóba kerül. Még az újságok érdekes híreit is megbeszélik. Vlagyimir Borkovtól Markov ezredesnek: „Feltételezem, hogy ön ismeri Rimma és Júlia ismeretségének történetét, tehát csak azokra a tényekre szorítkozom, amelyek közvetlenül engem érintenek: Ahogy sejtettük, Nyikaláj Nyikolajevics Kazin nem tagadta meg, hogy ellásson dollárral. Régein ismerte Júliát, megbízott a barátaiban is: nem fogott gyanút. Brüsszelben viszont nem alakult minden úgy, ahogy feltételeztük. Kiküldetésem rövid időtartama ellenére az első napokban senki sem érdeklődött utánam. Láttam, hogy számításunk nem válik be. Eszerint Kokénak feltétlenül jelentenie kellett volna, hogy én dollárt vettem tőié, ezt Antikvárius a felderítőközpont tudomására hozza, így figyelnek fel rám. Nem így történt, kénytelen volta tehát áttérni a tartalék tervre és a kialakult helyzetnek megfelelően cselekedni. (Folytatása következik) Mit csináljanak a kislányok, ha odakint zuhog az eső? Pir pong, olvasás. Na és a levélírás! Már a harmadik napon renget levelet kaptak. A fiútáborban a táborparancsnok mesélte: a fi egész köteg levelet küldtek tegnap a tajói lányoknak... Ar pedig válaszolni kell. Bauer Ferenc, a Kecskeméti Katona József Gimnázium III c. osztályos tanulója úgy kapálja a szőlőt, mintha mindig ezt csinálta volna. Pedig most kapál szőlőben először. módjáról, idejéről pedig majd pótlólag tájékoztatják. Antikvárius szintén nagyon gyorsan kapott a központtól instrukcióikat. Legnagyobb csodálatára javasolták a Borkowal való kapcsolatt folyatását. A leleplezett dezinformációk is közismerten hasznosak — mondták. Antikvárius pedig mint diplomatának álcázott ügynök ugyanis biztonságban van, még ha a dezinformáció közvetítő- jekónt is szerepel. Így ítélték meg a központban. 19. RÖVID HELYZETJELENTÉS ködik. Hát még ha egy áramszabályozója is volna a tábornak! — Katonás a rend nálunk — mondja Wahl György táborparancsnok. — Fél ötkor ébresztő, hattól délig munka. Aztán a délutáni program: üdülés, sport, szórakozás... Csupa kecskeméti diák van a táborban: a Katonából 60, a Bányaiból 15, tízen az Ének- Zenei Gimnáziumból, aztán a Közgazdasági Technikumból, — összesen százan vannak. — Sajnos, hamar eltelik ez a két hét — mondja Ambrus Zoltán —, olyan szép ez a tábor, hogy szívesen itt maradnék egész nyáron... Nyolc kilométerrel északra, a tajói táborban 194 kecskeméti gimnazista lány dolgozik a gyümölcsösben. Ám ezen a napon hatalmas felhőszakadás volt, csillognak a tócsák mindenfelé. — Mivel töltik ezt a szomorú időt? — Olvasnak, játszanak, levelet írnak — mondja Csűri Ildikó tanárnő, parancsnokhelyettes. — Szeretnének pedig kimenni, az első napi eredmény nagyon sarkallja őket. 110 mázsa kajszit szedtek le egyetlen napon. Büszkék is rá nagyon. Mind a fiúknál, mind a leányoknál a gazdasági vezetők szívesen nyilatkoztak a diákokról. Jól dolgoznak, fegyelmezetA lányok tajói táborába nem könnyű bejutni. A bejáratnál ott a portásfülke, és benne a szigorú őrszem....
