Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-11 / 161. szám

1981. Július 11. kedd Javuló eredmények A középiskolák a reform útján ■ Befejeződött a tanév, s azóta lezajlottak minde­nütt a tantestületi és igazgatói értekezletek is. Tanulságosak voltak az idei tapasztalatok, hi­szen az iskolareform végrehaj­tásának derekán járunk. Szá­mos új tankönyv került a taná­rok és a diákok kezébe ebben a tanévben is, kialakulóban vannak a nevelés új módszerei, fejlődött a pályaválasztási ta­nácsadás stb. A tapasztalatokról érdeklőd­tünk dr. Bognár Imrétől és Krajcsovicz Mihálytól, a me­gyei tanács vb művelődésügyi osztályának középiskolai fel­ügyelőitől. — Mindenekelőtt: zökkenő- mentesen zajlott le a tanév. Né­hány helyen a mezőgazdasági munkák valamivel hosszabb ideig elhúzódtak a tervezettnél, az így kiesett napokat azonban tanév végén pótolták. A fűtés nehézségei, vagy más külső okok miatt azonban nem volt kiesés, mindenütt az előírás szerint folyt a tanítás. A re- formtanterv bevezetése tavaly kezdődött, ezt jövőre fejezzük be. A tanév során két ízben folytattunk széles körű vizsgá­latot a tudásszint megállapítá­sára. Az egyiket a KISZ-szel közösen végeztük el. Emellett az idén a Művelődésügyi Mi­nisztérium is a mi megyénkben vizsgálta meg a nevelés helyze­tét. Egyöntetűen megállapítot­tuk, hogy fejlődött a tanulók önálló munkája, mind ritkább a felolvasó módszer, a tanárok többet törődnek a tananyag mellett tanulóik nevelésével is. — Az iskolaév legfontosabb központi feladatai közé számí­tott a hátrányos helyzetben le­vő tanulók segítése és a pálya- választási tanácsadás. Ebben milyenek az eredmények? — Javultak a gyengébb tanulók átlageredményei, a pályaválasztás pedig mind­inkább megfelel a társadalom igényeinek. Az osztályfőnökök nemcsak az óratervben előírt mértékben foglalkoztak a pá­lyaválasztással, hanem egyéni beszélgetéssel, a szülők meg­hallgatásával és meggyőzésével is igyekeztek jó irányban be­folyásolni tanulóik elhatározását. — Az eredmények azt mu­tatják, hogy sikerrel — foly­tatta Bognár Imre. — A tovább­tanulásra jelentkezők többsége eddig a pedagógus pályát vá­lasztotta, második helyen az orvosi pálya állt, műszaki és agráregyetemre, főiskolára vi­szont nagyon kevesen jelent­keztek. Tavaly már némi válto­zás volt tapasztalható, s az idén tovább javult az összkép. — Hogyan? __ — A pedagóguspálya most Mi is kedvelt, de eltolódások vannak itt is a szakok között. Biológia, földrajz, magyar, tör­ténelem szakra kevesen jelent­keznek, hiszen ezek ma már túlzsúfolták. Ez azt mutatja, hogy a fiatalok figyelembe ve­szik az élet reális jelenségeit. Sokkal kevesebb az orvosnak jelentkező, mint régebben, s erősen megnőtt a mezőgazdasá­gi pályák népszerűsége. A leg­szembetűnőbb az, hogy egyre többen választanak szakmát. Egyetlen példát lássunk: A Kecskeméti Katona József Gim­názium hat osztályából harmin­cán mennek ipari tanulónak. A IV/d. osztályban a tanulóknak csaknem egyharmada ipari ta­nulónak jelentkezett. A gyakorlati pályák iránti megnövekedett érdeklődést mutatja az is, hogy erősen megnőtt a Kecskeméti Felső­fokú Gépipari Technikumba felvételüket kérők száma. Két- három éve még alig tudták be­tölteni a kereteket, az idén pe­dig mintegy másfélszer annyian jelentkeztek, mint ahányat az intézet felvehet a következő tanévben. Érdekes a lányok sorsának alakulása is. Bognár Imre sze­rint itt is igen nagy a változás: — A középiskolások két­harmada ma lány. Ko­rábban úgyszólván a pedagó­gus pályát tekintették a to- vábtanulás egyetlen lehetőségé­nek. Ma már sokan jelentkez­nek egészségügyi szakiskolára, vagy szívesen elhelyezkednek a termelésben. Ehhez persze az kell, hogy az üzemek is belás­sák: a női munkaerő sok terü­leten felér a férfivel. Kitűnő példa az új kecskeméti habse­lyemgyár. Most is 50 érettségi­zett lányt vesznek föl. Az a tervük, hogy munkavezetőket képeznek belőlük néhány év alatt ■ A szakközépiskolákról és az ifjúsági szervezet mun­kájáról Krajcsovicz Mihálytól érdeklődtünk. — A megye 26 középiskolá­jából kilenc szakközépiskola. Ez jövőre sem változik. A szakkö­zépiskolák körül országosan is sok még a bizonytalankodás. Az iskolahálózat átalakítása tehát valamivel lassabban zajlik majd le, mint ahogyan eredeti­leg terveztük, hiszen a viták során igen sok tisztázatlan kér­dés merült fel. A tantervi do­kumentáció is csak a jövő nyá­ron jelenik meg. A legköny- nyebb a helyzet Budapesten, vidéken viszont a jelek szerint csak a kollégiumi hálózat fej­lesztésével valósíthatók meg az elképzelések. Nem akarjuk el­hamarkodni, s ezért Bács me­sében is csak négy-öt év múl­va várhatók lényeges változá­sok. Nem ismerik még a szü­lők és a gyerekek sem eléggé a szakközépiskolákban rejlő lehetőségeket, majd az első jó tapasztalatok bizonyára meg­győzőek lesznek, de ehhez idő kell. — Hogyan fejlődött a tanév során a KISZ munkája? — Mind több a jó példa, de sok helyen a KISZ­tanácsadó tanár valójában még ma sem tanácsadó, hanem segí­tő. Nekünk viszont az a cé­lunk, hogy önállóságra nevel­jük a diákokat. Ne várják az utasításokat az ifjúsági moz­galomban, hanem önállóan kez­deményezzenek és csak véle­ményt kérjenek nevelőiktől. A megyei KISZ-bizottsággal közö­sen indított verseny megmutat­ta, hogy ez lehetséges és jó ha­tással van mind az ifjúsági mozgalomra, mind pedig a ta­nulmányi fegyelemre. Ugyan­akkor megmutatkozott az is, hogy sok helyen nem tudják, mit jelent ez a fajta önállóság. A tanár fél a tanítványait „ma­gára hagyni”, „szabadjára en­gedni”. Pedig nem erről van szó, hanem arról, hogy saját el­képzeléseinek erőltetése helyett várja és támogassa diákjainak kezdeményezéseitt A nevelésben megmutatkozó hasznon túl sok értékes ötlet, módszer lát így napvilágot. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a jó példákat nép­szerűsítsük, s a jó módszere­ket a jövőben minél hamarabb, minél szélesebb körben elter­jesszük. Végül: Mik a következő tan­év célkitűzései? — Az egyik legfontosabb feladat a hátrányos hely­zetben levő tanulók segítése, továbbá a reformtanterv és az Új tankönyvek bevezetése, az oktatás mellett a nevelés ja­vítása és a KISZ-munka új stí­lusának népszerűsítése, új lehe­tőségeinek kutatása. m. L. konstruktőrök neve. c) A gyár­tott termékek ismertetése. Borkovnak adtak felszerelést a titkosíráshoz. Amikor a jelen­tés elkészül, a következőképpen kell tennie: vásárol egy bőrön­döt, telerakja bármilyen ruha­neművel, csak az a fontos, hogy új és frissen vásárolt holmi le­gyen. De feltétlenül tegyen közé néhány írószerüzletben kapható cikket is, noteszt, füzetet, tollat és ilyesmit. Az Antikvárius ál­tal küldött zsebnotesz ugyanis pontosan olyan volt, mint az egyik moszkvai üzem gyártmá­nya. Ha a bőrönd nem jut el a rendeltetési helyére, akkor sem kelt feltűnést a titkosírást tar­talmazó notesz a többi írószer között. ... Április közepére lett ké­szen a tájékoztató. Vasárnap, 19-én, Borkov bement a GUM- ba, vásárolt egy észbontó min­tázatú bőröndöt, egyet azok kö­zül, amelyiket olyan utánozha­tatlan művészettel tudnak ké­szíteni a hazai bőröndgyártók. Aztán elindult a földszinti el­árusító asztalok mentén. Mire körútja végére ért, a bő­rönd megtelt különféle rongyok­kal és írószerekkel. Az áruházból útban a Dzer- zsinszkij tér felé Borkov betért egy gyógyszertárba is fogkrémet venni, mert otthon éppen elfo­gyott. Néhány percig nézelődött, majd a pénztárhoz lépett, fize­tett. Az elárusítótól pedig meg­kapta a fogkrémet és — furcsa — mellé két üveg valeriánát. A fogkrémet zsebredugta, a va­leriánát betette a bőröndbe. Itt tette át a kabátzsebéből a tit­kosírást tartalmazó noteszt is. Ezután pontosan az Antikvá­riustól kapott utasítás szerint járt el. Útja a Komszomol tér felé vezetett. A metró-állomásról egyenesen a Kazanyi pályaud­var automata csomagmegőrzői­hez tartott. Kikeresett egy szabad fiókot, betette a bőröndöt, a tárcsán beállított • egy négyjegyű szá­mot, az automata zár kulcsát. Bedobott egy tizenöt kopejkást és becsukta a fiók ajtaját. Mint ahogy minden utas, aki igénybe veszi az automata csomagmeg­őrzőt, Borkov is felírta a fiók számát és a számkombinációt. Ehhez kissé félrevonult, nehogy valaki a vállán keresztül kiles­se. A gyanútlan vidékiek ugyan­is nem egyszer megszabadulnak holmijuktól éppen azért, mert nem tartják be ezt az egyszerű elővigyázatossági rendszabályt. Ezután Borkov lesétált a met­róállomásra, s egy nyilvános fülkéből felhívta Kokát. Anél­kül, hogy megnevezte volna ma­gát, tagolva, szünetekkel ledik­tált egymás után hét számot: a fiók számát, a zárkombinációt és hozzá egy kettest. A rejtjelzés, amiben meg­egyeztek, a lehető legegysze­rűbb. Bonyolultabbra nem is volt szükség. Borkov p>apírröl olvasta a többjegyű számot, de mindegyiket eggyel növelte. A végén a kettes az állomást je­lentette, ahol a csomagmegőrző automata található. ... Egy hét múlva radiogram érkezett Remény nevére. Tar­talma rövid volt: „Kéréssel fordul önhöz meg­bízottunk. Adjon meg neki le­hetőségeihez mérten minden segítséget.” A továbbiakban kö­zölték a jelszót és a választ. Mihail Tuljev Pávellel kiuta­zott K-ba. Ismét abban a ház­ban telepedtek meg, ahová Tul- jev-Remény átszállította a hol­miját, de ott már nem lakha­tott, mert épp a költözködés napján tartóztatták le. (Folytatása következik) Mind erősebb kőfelék VI. Pjotr Petrovics Cárenko pro­fesszor, az orvostudományok doktora, a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság krimi tagozatának elnöke kissé megilletődött, ami­kor a két nép barátságának bi­zonyságait ecsetelte. Beszédét azon a baráti gyűlésen mondta el, amelyet a magyar küldött­ség tiszteletére rendeztek a szimferopoli vasutas klubban. — Rengeteg levél érkezik hozzánk Magyarországról, de főként Kecskemétről és Bács megyéből. Egyre több választ visz a posta tőlünk is. Minden levél egy-egy újabb baráti kö­telék, amely összefűzi a két né­pet. Hat éve alakult meg a Szov­jet—Magyar Baráti Társaság krimi tagozata a kiváló profesz- szor kezdeményezésére. Ma már egész üzemek dolgo­zói erősítik a barátságot azzal, hogy beléptek a tagozatba. Töb­bek között a Május 1 Konzerv­gyár — ahol látogatást tettünk —, a Dzerzsinkszkij Bőr-, Lábbeli Kombinát, a Krupszkája Ruha­gyár munkásai, az 1. számú Or­vosi Rendelőintézet alkalmazot­tai, a város több iskolája, az út­törőpalota stb. A magyar küldöttség számá­ra rendkívül színvonalas kul­túrműsort adtak. A vasutas kul- túrcsoport tagjai úgy járták a magyar táncokat, mint a mi Hírős Együttesünk. A baráti gyűlés után a szim­feropoli városi bizottság első Alekszandr Kovtun nyugal­mazott vezérőrnagy, akinek ka­tonái szabadították fel Kecske­métet, élményeiről számol be a Dzerzsinszkij Bőr-, Lábbeli Kombinát egyik baráti összejö­vetelén. titkárának vezetésével az Uk­rajna Szállóba vitt bennünket az autóbusz, ahol fogadást ren­deztek a magyar csoport tiszte­letére. Elmondták az elvtársak, hogy a szimferopoliak minden évben örömmel emlékeznek meg a magyar nép nagy ünnepeiről. Február 18, a Szovjetunió és Magyarország baráti, kölcsönös együttműködési szerződése alá­írásának évfordulója, április 4, Magyarország felszabadítása, — augusztus 20, a Magyar Nép- köztársaság Alkotmányának napja. Ezeken az ünnepi ülése­ken a Nagy Honvédő Háború veteránjai emlékeznek Magyar- ország felszabadítására, és a Ma­gyarországon járt küldöttségek elmondják tapasztalataikat. A baráti kötelékeket erősíti a sajtó, a rádió. A Krimszkája Pravda állandó rovatot nyitott, 5. oldal Dodi bácsi délelőtti sétára induL amelyben Bács-Kiskun megye életéről közöl cikkeket. A ma­gyar csoport látogatásáról képes tudósításban számolt be a lap. A rádió munkatársai is részt vettek a barátsági nagygyűlé­sen és valamennyi szónok be­szédét magnetofonszalagra vet­ték. Több nyilatkozatot is fel­vettek a magyar küldöttség tag­jaitól. Elmondják, hogy egy-egy ba­ráti találkozón, amelyet az ot­tani Magyar—Szovjet Baráti Társaság rendez mindig tele van a terem. Ezt bizonygatja Gajos Dódi bácsi is, a magyar származású prímás, aki esténként a Juzsná- ja Szálló éttermében a vacso­ránkhoz húzta a szép magyar nótákat Dódi bácsi 1944-ben került ki a Szovjetunióba, mint hadifo­goly. Megnősült. Fia a szovjet légierők kapitánya. Évekre visszamenőleg ismeri a Ferencváros csapatösszeállítá­sát. Rendszeresen olvassa a ma­gyar lapokat, elsősorban a Nép­sportot A lelkemre kötötte: — Írd meg pajtás, hogy üdvözlöm a Kecskeméti Dózsát Többször elmondta azt is, hogy szívesen játszana a kecs­keméti Aranyhomok Szállóban. Akár egyhónapos vendégjáték­ra is szerződne. Ennek elintézé­se természetesen nem a mi ha­táskörünkbe tartozik. Egyébként Dódi bácsi magyar nyelvórákat is tart barátainak. Az, hogy mind többen tudnak Jaltában magyarul is, részben neki köszönhető, ö maga rend­szeresen, évente jár nálunk. * A Krím-félsziget a Szovjet­unió egyik legvonzóbb, a ma­gyarok által is mind gyakrab­ban látogatott vidéke. Nekünk Bács-Kiskun megyeieknek és elsősorban Kecskemétnek a test­vérmegyei, illetve testvérváro­si kapcsolatok révén kétszere­sen is kedves. Carenko professzor szavai kí­vánkoznak e riportsorozat vé­gére: — Örökké, kiolthatatlanul égjen az igazságosság, az egyen­lőség és testvériség lángja a magyar és a szovjet népben. Kereskedő Sándor A jugoszláv műsora KEDD 17.30: Heti szemle albán nyelvem — 18.10: Riport.. — 18.30: Nagyvilág a képernyőn. — 19.10: Autósoknak. — 19.40: Hirdetések. — 19.54: Jó éj­szakát, gyerekek! — 20.00: Tv-hír- adó. — 20.30: A nyár dala. — 20.33: Hirdetések. — 20.41: Dokumentum­film. — 20.56: Játékfilm. =~ 22.25: Tv-híradó.

Next

/
Thumbnails
Contents