Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-11 / 161. szám
196*7. jffllus 11. kedd 3. oldal A riporter visszatér „Tanár bácsi ff Bevallhatom: dehogyis számítottam rá, hogy ezen a napon még Zag Lászlóval találkozom. A riporter — egészen véletlenül tért vissza, csaknem hajszálpontosan három évvel korábbi cikkének alanyához. A körülmények szinte kísértetiesen azonosak. A különbség mindössze annyi, hogy akkor eső utáni borongós hangulatban, a kiskunhalasi határban —, most pedig 30 fokot meghaladó szikrázó kánikulában Szakmá- ron találkoztunk. Három éve Zag László, a Kiskunhalasi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum testnevelő tanára egyik tanártársával verette a gabonát, idén pedig Darányi Benő, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság szerelője a váltótársa. A járási székhelyen, Kalocsán vettem hírét az arató-cséplőgépen dolgozó pedagógusnak, s nyomban az évekkel előbbi kép elevenedett meg bennem: a féjetéki határrész, az Űj Élet Tsz ősziárpatábláján rostokoló gépkolosszus, a motollának az eső utáni hűvös szélben billegő orsója, s a géphiba kijavításán foglalatoskodó két férfi. Pár perccel az értesülés után már Szakmáron. a Béke Tsz- ben. Pécsi János elnöknél érdeklődünk: hol is találjuk meg a régi ismerőst. — Keserűtelekén veretik az őszi árpát. — Beül mellénk a kocsiba, s nemsokára rá is bukkanunk az országút mentén veszteglő SZK—4-re. A két gépvezető melléje guggolva kalapál valamit. A jöttünkre felegyenesedő tanár arcán előbb kíváncsi vonás, majd a felismerés mosolya suhan át. Végül cinkos kis nevetést fojt el. — Lám, akkor is, most is ugyanaz a baj ért — mondja, míg kezet nyújt. A bal kezében ujjnyi vastag, rozsdás drótot tart: ez törte le a vágószerkezet egyik fogát. Míg a kőkorszakbe- li szerszámokkal — nem igaz, hogy a gépjavító állomáson ne akadna különb! — a gép rendbetételén fáradoznak, szót ejtenek az eddig végzett munkájukról. — Tegnap álltunk az őszi árpába. Alig 24 óra alatt 18 holdról 340 mázsát takarítottunk le a termésből. Ez hajszál híján 19 mázsás átlag. De akadnak 20 mázsával fizető részek is! — mondja az alig húszesztendős Darányi. — Kissé dőlt ugyan a gabona, a szokottnál lassabban haladunk — veszi át a szót a pedagógus —, de hát ezt is le kell aratni. S ha így marad az idő, nem lesz hiba. A 75 holdból a hét végére egy kalász sem marad száron. Amiről pedig ők ketten nem illő, hogy szóljanak, azt elmondja helyettük az elnök. Egyebek közt, hogy ez már a alaposságnak is tulajdonítható, hogy a gépállás kizárólag az ilyen nem várt s elkerülhetetlen esetekre korlátozódik, mint a mostani. — Melyék a további terveik? — kérdezzük a kombájnotoktól. — Ha itt végeztünk, „tovább állunk”. Oda, ahol éppen akad majd aratni való, s ahová a gépjavító állomástól irányítanak bennünket. — Milyen az ellátás? — Szállást, napjában egyszeri meleg ételt a tsz ad. Ha a falutól távol dolgozunk, kihozzák a kosztot ilyenkor meg beszaladunk ebédelni. A vacsora: hazai, mert 3—4 naponként azért hazaugrunk Halasra, ,,föltankolni” magunkat élelemmel, no meg jólesik, ha csak rövid időre is, együtt lenni a családdal. — Arról se feledkezzünk meg, hogy a „tanár bácsiék” részt vesznek az idén rajtoló szocialista munkaversenyben, is — szólal meg mellettünk a főagro- nómus, Horváth Lajos. A „tanár bácsi“ — egyáltalán nem látszik bácsinak. Amúgyis széles vállait mindösz- sze 33 év nyomja. Ez a kedveskedő megszólítás nemcsak a megbecsülés, a szeretet szava, hanem az is mögötte rejlik, hogy a segédvezető Darányi, a főagronómus — meg még jó páran a környékbeli szövetkezeti emberek közül — valamennyien tanítványai voltak a technikumban. második év, amikor igénybe veszik szolgálatukat, s nagyon elégedettek a munkájukkal. Nem csupán a mintaszerűen alacsonyra hagyott tarlóval, hanem fáradtságot nem ismerő igyekezetükkel is. — Amint virrad, már a gépet vizsgálgatják, ápolják. Ennek a lelkiismeretességnek, szakmai Valamennyi szórófej üzemben Négy község határában 6900 holdon veszik igénybe a kalocsai öntözőfürt vízszolgáltatását. jy meleg napokon szinte valamennyi szórófej üzemben van, elsősorban a másodvetésű növények csapadékpótlását szolgálják. A borsó után vetett siló- kukorica vízpótlással nagy tömegű takarmánynak valót ígér. Cikkünk nyomán Az AKÖV intézkedett Lapunk június 4-i számában „A papírtakarékosság jegyében ...” címmel szóvá tettük a kecskeméti helyi autóbuszjárat egyik jegyvizsgálójának szabály- ellenes magatartását. Július 4-i keltezéssel csütörtökön vettük kézhez a kecskeméti 9-es számú AKÖV válaszlevelét, amelyben cikkünkre hivatkozva közük, hogy a jegyvizsgáló visszaélést követett el, s ezért, valamint egyéb mulasztásai miatt időközben már sor került fegyelmi úton való áthelyezésére. Veszélyesen aratni?! z SZK-n — Bencének csak az „erő-szakot”, a testi ügyesség fortélyait adtam át a technikumban — fogja át Zag váltótársa vállát —, most viszont én sajátítok el tőle sok-sok szakmai apróságot. Ez az az eset, amikor a tanár tanul az egykori növendéktől. ...A gép újból menetkész. Dobogva, remegő testtel várja már utasait, irányítóit. Halad- niok kell, mert amott távol már az alkony leselkedik. S addig még akad tennivaló. Nem szólva a később esedékesekről: a jövő héten már betakarításra kerülő 260 hold Fertődi meg Bezosztája búzáról, s a jó félszáz holdnyi egyéb kalászosról. Tanár és tanítvány így hát egymást váltva, segítve járják a kezes kombájn fedélzetén a ke- serűtelkd táblákat. Pár perc, és a monstrum gyomrából a melléje soroló pótkocsira pereg a bronzfényű magözön: a szépen fizető szakmáid árpa. Tóba Tibor Az Erdészeti Tudományos Kutató Intézet Duna—Tisza közi állomásának kutatói évek óta keresik a homoki erdősítésre alkalmas fafajtákat, s a telepítési, művelési rendszerek gazdaságosan alkalmazható módszereit. Legnagyobb kísérleti telepük Kerekegyháza határában van, ahol több mint 150 hazai és külföldi tű-, illetve lomblevelű fafajta alkalmazkodóképességét tanulmányozzák. Az eddigi tapasztalatok szerint a háborítatlan homokbuckák hasznosítására az erdei és a feketefenyő a legalkalmasabb. A jobb homoktalajokon — ahol legalább egy százalékos a talaj humusztartalma — gyorsan fejlődnek és nagy tömegű nyersanyagot adnak a nemes nyárfafajták. Űjabban a fűzfa hívta fel magára a kutatók figyelmét. Olaszországban, Jugoszláviában és Argentínában már ültetvényformában termesztik a cellulózgyárak nélkülözhetetlen nyersanyagát, a faalakú fűzt, amely — mint az eddigi kísérletek igazolták — a Duna—Tisza közi homokon is kitűnően díszük. A nyárfához hasonló ültetvényformáiban termeszthető, s igénytelenségénél fogva sűrűbb állományban is telepíthető annál. Az intézetben dr. Simon Miklós kutató foglalkozik a faalakú fűz homoki meghonosításával. Négyéves tapasztalatairól készült tanulmányában részletesen elemzi az értékes fafajta termesztésének lehetőségeit, módszereit. Ezek a füzek nem téveszthetők össze a nálunk honos — általában a folyók árterületén kialakult, természetes állományú — törpefüzekkel. Szelekció, illetve nemesítés útján előállított fehérfüzek hibridjei a nemesnyárhoz hasonló sudár törzset nevelnek. A termőhely- lyel szemben kevésbé igényesek, a szélsőséges éghajlati viszonyokat, a talajvíz közelségét jól viselik. így kiválóan díszük a mezőgazdasági termelésre alkalmatlan lapályos homokterületeken. Az intézet kísérleti füzesében a négyéves fák 10 méter magasra nőttek, s a törzs átmérője 12 centiméter. A biztató eredmények láttán az idei tavaszon a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban kísérletképpen kialakították a megye első legnagyobb összefüggő füzesét. amely egyben szaporítótelepként is szolgál a további ültetvények kialakításához, A Tűz- és közlekedésrendészeti, valamint munkavédelmi szempontból ellenőrizték a kecskeméti járás közös gazdaságainak gépeit, felszereléseit az elmúlt két hétben, főleg azokat, amelyek az azóta megkezdődött aratásból közvetlenül is kiveszik a részüket. Az illetékes hatóságok képviselőiből alakult bizottság tapasztalatai eléggé vegyesek. Jelentéséből kitűnik, bőven volt alkalma találkozni pozitív és negatív tapasztalatokkal. Az előbbiek ismertetését itt mellőznénk, azzal a meggondolással, hogy az előírások betartása egyetlen gazdaságnak sem különleges érdeme, hanem a saját érdekekből fakadó kötelezettsége. Sajnos, a mulasztások — legalábbis részbeni — felsorolását nem kerülhetjük el. Annál kevésbé, mivel ezek a maguk módján kimondottan tanulságosak. S itt elsősorban nem is olyanokra gondolunk, mint a traktoroknál a hiányosan felszerelt tűzcsapok, vagy a nem kielégítő állapotban levő iránynagyüzemi táblán 10 fajta, nagyobbrészt olasz, argentin és jugoszláv fűzfát telepítettek. jelző berendezések, hanem azokra, amelyek a laikusok előtt is a nagymérvű hanyagságot bizonyítják. Például a bugaci Szőlő- mező Tszcs öt traktorosának mindegyike közvetlenül a vizsgálat előtt fogyasztott alkoholt. Megjegyezzük, hogy a bizottság az előzetes értesítés szerint folytatta le a szemlét! A lajosmizsei Sallai Tsz egyetlen traktorához sem volt kiadva a mentődoboz. Ezt a gazdaság vezetői anyagi nehézségekre hivatkozva igyekeztek megmagyarázni. Joggal kérdezhetjük: ezen akarnak takarékoskodni? A nyárlőrinci Petőfi Tsz-ben védőburkolat nélkül használják a talajmarót. Több gazdaságban —‘ így a kerekegybázi Dózsa, a városföldi Dózsa és Petőfi, a lászlófalvi Alkotmány Tsz-ben' — a munkavédelmi megbízottak a szemlét használták fel a kö- telező oktatás megtartására. Ko- .rábban erre nem volt alkalmuk? Az aratás és a cséplés manapság is a legnehezebb, s egyúttal a balesetektől leginkább veszélyeztetett munkák egyike. Éppen ezért az itt dolgozók számára fokozott mértékben szük- ségies az óvórendszabályok betartása. A mulasztókkal szemben alkalmazott megfelelő figyelmeztetés nagyon is emberi érdekeket szolgák —ni —el OJ QÉPEK A Kismotor- és Gépgyár Bajai Gyáregységében készült ez a háromhengeres Diesel-motor. A szakemberek szerint a bajai ipari kiállítás egyik legkorszerűbb darabja volt. Tervezője: Mayer- hoffer Károly. A nagyobb ipari üzemek mellett sincs szégyenkezni valója a Vas- és Fémipari Ktsz-nek, amely sok szellemes megoldású, termelékeny gépet mutatott be. Képünk előterében egy kombinált faipari gyalú és egy újszerű szalagfűrész. Tísfajta fax a homokon
