Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-08 / 159. szám

19#r Július 8. szombat

8. oldal

Elszélednek a kecskeméti „rajkók”?

A gyulai Erkel Diáknapokon megyénk szépen szerepelt: hullottak az arany-, ezüst- és bronzérmek, soha ennyi diadaluk nem volt középiskolásainknak. A Kecskeméti Városi Művelődési Ház és az Iparitanuló Iskola rajkózenekarának tagjai legutóbb még csak ezüst éremmel tértek haza, az idén azonban már aranyat kaptak.

A zenekar prímása három év óta Jóni György, a Katona József Gimnázium most érettségizett tanulója. És tagjai? Aki éppen jelentkezik és a feltételeknek megfelel. Legnagyobb részük eddig ipari tanuló volt. Sajnos, megállapítható, hogy a kecskeméti rajkózenekarral, bár az utóbbi időben sikert sikerre halmozott, voltaképpen alig törődött valaki. Másként nem jutott volna oda az együttes, hogy most már a „lenni vagy nem lenni” kérdésre várja a választ.

Példakép: a prímás

Az Erkel Diáknapokon aranyérmet nyert rajkózenekar prímása, Jóni György, lajosmizsei cigányzenész gyermeke. A rendkívül tehetséges fiú édesapja biztatására vágott neki a gimnáziumnak és bár nyomasztó nehézségekkel kellett megküzdenie, mégis eljutott az érettségiig. Példamutató szívóssággal, nem egyszer az előítéletekkel harcolva — tört célja felé.

Négy év óta hallgatója a Kecskeméti Állami Zeneiskolának is, szakképzett zenész. Volt idő, amikor a sok zenei vonatkozású társadalmi munka miatt csak éjfél tájban jutott haza Lajosmizsére. Hogyan tanulhatott így? Szerencsére két évvel ezelőtt bejutott a kollégiumba, és így igyekezett pótolni, amit lehetett, a tanulmányok terén való lemaradásban is.

— Most mi lesz, Gyuri, hogy leérettségiztél?

Ki törődik velük?

Széttárt karja jelzi: maga se tudja. És nem is nagyon akar beszélni. De aztán megered a szava.

— Eleinte tizenhatan voltunk a zenekarban, ma már csak heten. Elment a klarinétos, aztán meg a brácsás is Pestre, nagyzenekarba vágynak. A segédprímás is itthagyott bennünket. És elmegyek én is ... Nem marad itt senki.

— Te hová mégy, Gyuri?

— Talán a fővárosba. Még

nem tudom, nincs helyem. A rajkózenekarnak így, ilyen gazdátlanul nincs jövője. Nem törődik vele senki. Látszólag többen is gyámolítják, de amúgy igazában magunkra ha- gyatottak vagyunk.

Hogy is fest ez valójában?

A rajkózenekar az Iparitanuló

„Szívesen maradnék Kecskeméten, ha állást kapnék” — mondja az aranyérmes zenekar prímása, Jóni György.

Intézet kollégiumában kapott ideiglenes otthont, ahol Török Sándor igazgató, valamint Karácsonyi József nevelőtanár és Zsiga László karnagy gondoskodása összetartotta a nagyrészt ipari tanulókból álló együttest. Az ipari tanulók egy része felnőtt, felszabadult, kinőtt már a zenekar keretéből, ez természetes. És mivel utánpótlásról évek óta senki sem gondoskodott, bekövetkezett a válság.

Meg lehet oldani!

A kecskeméti Hírős Együttes, amelynek a rajkózenekar egyik része volt eddig, nem lehet meg kísérőzenekar nélkül, ezért a rajkózenekar válsága a Hírös-t is fenyegeti. Meg kell tehát akadályozni a szép hagyományokkal rendelkező együttes végleges felbomlását. Hogyan? Hallgassunk meg néhány véleményt:

— A több mint egymillió forintos költségvetéssel dolgozó Városi Művelődési Ház alig pár

forinttal rendelkezik a rajkózenekar fenntartásához. A költségvetésben megfelelő összeget kellene biztosítani, ebbe az SZMT-nek és a városi tanács művelődésügyi osztályának van döntő beleszólása. Helyesnek tartanám egyébként, ha a megyei építőipari vállalat, amely az együttes személyi kiadásaihoz 3600 forinttal járul hozzá, a megyében tehetségkutatást, afféle toborzást végezne és a megfelelő fiatalokat ipari tanulónak szerződtetné, hogy a kecskeméti kollégiumba kerüljenek, az együttesbe — mondja Polgár István, a Városi Művelődési Ház igazgatója.

Heltai Nándor, városi népművelési felügyelő pedig így vélekedik:

— Szerintem is jobban kell törődni a rajkózenekarral, amely egyik értékes tényezője városunk népművelésének. Több szerv között hányódott eddig az együttes, ez az oka a válságnak. Nem hagyhatjuk azonban annyiban a dolgot, a rajkózenekarra szükség van.

— Hogy talpra lehet állítani a rajkózenekart, a régi példára hivatkozom, amikor Török Sándor és társai úgyszólván a semmiből hívták életre az együttest és ha kellett, maguk kutatták fel az utánpótlást is, fáradságot nem kímélve. Ami pedig a költségvetést illeti: a művelődési ház kicsit rugalmasabb gazdálkodással többet tudna fordítani a zenekarra. Gondolok itt a bevételes fellépésekre, amit az utóbbi években bizony erősen elhanyagoltak ...

Az utolsó órában nyomozunk segítség után. Igaza van Heltai Nándornak: ezek a kis művészek már annyi dicsőséget szereztek a városnak — és sokszor a megyének is —, hogy bűn volna őket magukra hagyni.

Balogh József

A jugoszláv TM műsora 11

SZOMBAT

13.35: Hírek. — 14.00: Nemzetközi teniszverseny. A szünetben: tv-új- donságok. — 19.00: Mikor kicsi voltam. — 19.15: Időgép. — 19.40: Hirdetések. — 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.00: Tv-híradó. — 20.30: A nyár dala. — 20.33: Hirdetések. — 20.40: A kettes villamos. — 21.41: Egy kis új, egy kis régi! — 21.56: Gedeon, a Scotland Yardból. Sorozatfilm. — 22.46: Tv-híradó.

— Ez lenne a lehető legjobb, kielégíti?

Antikvárius kivett a zsebéből egy barna levéltárcát, jegyzet- füzetet, töltőtollat és szárazon mondta.

— Amennyiben félszóból is értjük egymást, térjünk át az üzletemberek nyelvére. Íme itt a pénz, nem olyan sok. Itt a töltőtoll és a jegyzetfüzet. írja fel egy üres laipra a következőket: „az előleget felvettem” és írja alá.

Borkov habozott. Tekintetét a jegyzetfüzetről a levéltárcára, a levéltárcáról a jegyzetfüzetre vetette, ajkát harapdálva. Végül megkérdezte:

— Minek az aláírás?

— A mi garanciánk a pénz. Az ön részéről is kell valamilyen garancia, nem gondolja?

Borkov kézbe vette a töltőtollat, kinyitotta a jegyzetfüzetet, maga elé tette.

— Az írását nem szükséges eltorzítania — figyelmeztette Antikvárius. — És úgy írjon alá, mint rendesen.

Megnézte a Borkov áltál írtakat, eltette a jegyzetfüzetet, tollat és felállt.

— Én megyek. Még egyszer találkoznia kell velem, vagy Nyikoláj Nyikolajeviccsel. Azért, hogy megállapodjunk, milyen

módon fogjuk tartani a kapcsolatokat.

— Mikor? — kérdezte Borkov. Nagyon lehangoltalak látszott.

Antikvárius már az ajtóban állt, télikabátban, olcsó prémes sapkában.

— Nagyon hamar. Viszontlátásra!

— Minden jót. Kikísérem.

— Nem, nem kell, köszönöm.

Antikvárius kiért a friss levegőre és magára maradva újra nyugtalanítóan érezte a leselkedő veszélyt. Nem tudott szabadulni a szobában támadt kellemetlen érzéstől. Gépkocsivezetőnek érezte magát, aki forgatja a volánt és egyszerre csak észreveszi, hogy a kormányszerkezet elromlott, ő pedig elvesztette uralmát a teljes sebességgel rohanó kocsi felett.

Nem bírta a tétlenséget, valamit tennie kellett.

Megállt az utcai lámpa alatt, kétkopejkás pénzdarabot halászott elő a zsebéből és benyitott egy közeli telefonfűikébe.

Koka megdöbbent, ahogy meghallotta főnöke hangját. Mindjárt kapcsolt, hogy valami nagyon komoly dolog történhetett. Este tíz óra volt. Lefekvéshez készülődött. elfáradt egész nap. Bár főnöke szavai ártatlanul hangzottak, mégis

egy pillanat alatt eltűnt minden fáradtsága.

— Jegyezzen elő kérem egy interurbán beszélgetést — mondta Antikvárius.

— Rosszul hallom. Ismételje meg — válaszolt Koka.

— Sürgős beszélgetést kérek Bakuval.

— Téves kapcsolás kérem. Ez magánlakás.

— Bocsánatot kérek.

Ismeretségük óta először folyamodott Antikvárius ahhoz, hogy azonnali találkára hívja. A jelszó az előre megbeszélt helyen való megjelenésre szólította fel Kokát. Alapos óvintézkedések után egy óra múlva találkoztak a Központi Távírdában.

A teremben, mint mindig, most is sokan voltak. Antikvárius visszafojtott indulattal a fogai közt szűrte a szót.

— ön ismerte ezt az alakot jóval azelőtt, hogy tőlem meghallotta a nevét. Valutát adott el neki. Hogy értsem ezt?

Kaka sóhajtott, megkönnyebbülést érzett attól, hogy a játék befejeződött.

— Mégis csak elárult az aljas — mormogta, mintha r ' - nak mondta volna. — Én r - ' % vén hülye,, megalázkodtam könyörögtem, hogy ne beszéljen...

(Folytatása következik.)

Ahol

a rózsadzsent készül

Bizonyára kevesen ismerik Önök közül a rózsadzsemet. Én is akkor ízleltem meg először, amikor Szimferopolban látogatást tettünk a Május 1. Konzervgyárban. Az üzemben Viktor Mihajlovics Ponomarenko igazgató és Alevtyina Ivanovna B'ekmen főmérnök kalauzolt bennünket. Cseresznyét, földi- epret, szilvát, barackot és egyéb gyümölcsféleségeket dolgoznak fel.

Az üzem különlegessége a

szimferopoli küldöttség viszonozta a látogatást.

— És milyen tanulságot vontak le a kölcsönös tapasztalat- cseréből? — érdeklődtem.

— Azt, hogy mindegyik üzemnek van tanulni valója a másiktól — hangzott a válasz. — Véleményünk szerint a termékek minősége nálunk jobb, a kiállítás és csomagolás pedig szebb a kecskemétieknél,

A látogatás végén mi is megkóstoltuk a már említett gyártK ellem es ital a nagy hőségben a különlegesen erjesztett^ kissé a sörhöz hasonló: kvasz.

már említett rózsadzsem. — Kiváló orvosság — mondják — meghűléses betegségek ellen, teában fogyasztva.

Csupa illat ez az üzemrész. Itt aztán öröm dolgozni. A rózsaszirmokat alaposan válogatják, tisztítják, majd cukros szirupban főzik. Rendkívül kellemes, illatos dzsem készül belőle. Huszonöt-harminc tonna rózsát dolgoznak fel évente a terméstől függően.

Az üzem egyébként évente — amint ezt a gyár vezetői tájékoztatójukban közölték — több mint tízezer tonna különféle bemányokat A legjobban a ró- zsadzsem ízlett.

•

Testvérvárosi látogatásunk kellemes epizódja volt a gyermekpark megtekintése. Érdemes erről szót ejteni, mert nálunk a várostervezésnél és általában az építkezések során sok esetben nem gondolnak a játszótérre. Itt a 12 és fél hektáros parkot a gyerekek művelik, főként 13—14 évesek. Nagyon szépen rendben tartott sétányok fogadtak bennünket A gyerekek játékát, szórakozását számos ötlet segíti. Mesealakok taRajzolnak a

főttet, dzsemet készít. Már 1873 óta működik, azóta többször korszerűsítették, de mint mondják, újabb bővítésbe fognak. Felújítják a gépparkot, magát az üzemet is.

Körüljártuk a különböző munkatermeket. Főként nők dolgoznak itt is. mint nálunk a konzervgyárban. Hasonlóan a többi üzemhez, lelkes vállalásokat tettek a forradalom 50. évfordulójára.

Egy szép albumot őriznek — amit a Kecskeméti Konzervgyár dolgozóitól kaptak. Annak idején, amikor a testvérváros küldöttsége meglátogatta ezt a gyárat és megkóstolta készítményeit, igen nagyra értékelte a szimferopoliak termékeit.

— Most pedig kóstolják meg a mi készítményeinket — javasolták a magyarok, amikor a

gyerekeik.

láthatók a különböző parkrészekben, kis csillagvizsgáló, mozi. botanikus kert. Most épül egy úttörőpalota. A KRESZ szabályainak megismerését külön parkrész szolgálja.

Nem győztünk gyönyörködni a látottakban. Igazi gyermekparadicsom ez. Az egyik iskolás csoport éppen egy pelikán pár lerajzolását kapta feladatul. A parkban ugyanis egy „mini” állatkert is van. A gyermekeknek meghatározott időre kellett elkészülniük. Az idő leteltével pedagógusok minősítették munkájukat.

Felbecsülhetetlen értékű ez a park a gyermekek nevelése szempontjából. Sok ötletet érdemes volna nekünk is átvenni.

(Folytatjuk.)

Kereskedő Sándor