Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-08 / 159. szám

1961. július 8. szombat 3. oldal Bádogkannák és betoncsarnok Szociális körülmények a Kiskunmajsai Gépjavító Állomáson Önállóság a vevőért Hbrom emDer hozza a vízzel teli kannákat — a Kiskunmaj­sai Gépjavító Állomás udvarán erre leszek figyelmes. Láthatóan idevalósiak. Csak nem ők gon­doskodnak az állomás vízszük­ségletéről? — De igen — válaszol sóhajt­va Faludi Sándor igazgató. — Legalábbis az ivóvízről. Fel­váltva járnak el a szerelők a kaputól még 100 méterre levő kútra. És az ipari víz? Meg amit a tűzrendészet előír? Az udvar sarkában kör alakú deszkatákolmánnyal lefedett kútféle. Vize valóban csak a gé­pek mosására alkalmas. Hasz­nálják ugyan tisztálkodási cél­ra is, a szomszédságban levő rozzant kis öltöző-mosdóban. Ez alig nyolc-tíz személyes. S dol­goznak az állomáson — immár háromszázan. Közöttük nők is, mintegy harmincán. A mosdót már csak kimondottan ők hasz­nálják. Üzemi étkezés nincs. A mun­kások hazajárnak ebédelni. A 6-tól kettőig dolgozók műszak után ebédelnek. Mi sem lenne könnyebb, mint elmarasztalni a gépjavító veze­tőit, amiért példátlanul elha­nyagolták a szociális beruházá­sokat. Ám a képlet nem ilyen egyszerű. A 18-ik évében levő állomás annak idején mindössze 160 négyzetméteres javítótérrel alakult. S ez volt a helyzet 1965 végéig! Évtizedünk elejétől kezdve a fejlesztés elgondolá­saira a lét vagy nemlét kérdé­se vetette rá árnyékát: napi­rendre tűzték a félegyházi ál­lomással való összevonást. Erre nem került sor, a majsai gép­javító szerencsésen túljutott a hamlet-i kérdés krízisén. Bár utólag azon is el lehet gondol­kozni, hogy az összeolvadás ese­tén miféle gazdaságossági szá­mítás indokolta volna az em­beribb munkafeltételek mellő­zését? A vitás munkaügyi kérdések elbírálásában fontos szerepet töltenek be a munkaügyi döntő­bizottságok. Ezek tagjainak megbízatása két évre szól. Az újjászervezés ez évben vált ese­dékessé, mert június 1-én le­járt a döntőbizottságok tagjainak mandátuma. Erre vonatkozóan külön központi utasítás nem je­lent meg, hiszen a Munka Tör­vénykönyv vonatkozó fejezete, valamint a Munkaügyi Minisz­térium és a SZOT együttes uta­sítása világosan kimondja* a gazdasági vezetőknek és az SZB-nek közösen kell javaslatot tenniük az MDB-k tagjaira, akik közül az elnökök és az elnök- helyettesek részére a területi munkaügyi döntőbizottság adja ki a megbízó levelet. A megyei területi munkaügyi döntőbizottság a szakszervezetek megyei tanácsával közösen idő­ben, még május 3-án körlevél­lel kereste mrg a megye válla­latait, intézményeit, kérve: A feladatukat eddig jól ellátó és a megbízatást továbbra is vállaló MDB-k elnökeitől és elnökhe­lyetteseitől szíveskedjenek erről szóló, saját kezűleg aláírt nyi­latkozatot beküldeni. Űj javas­lat esetén pedig — a személyi adatok rövid jellemzés mellett — erkölcsi bizonyítványt, s ugyan­csak a megbízatás vállalásáról szóló nyilatkozatot kértek. Ügy tűnik azonban, a munka­ügyi döntőbizottságok újjászer­Igaz, még jó másfél éve is csak 18 szerelő dolgozott a mi­niatűr műhelycsarnokban. Az egész javító állomáson pedig 70-en, 80-an. ök az áldatlan körülmények közepette is meg­maradtak itt, s hűségük, szor­galmuk tette lehetővé, hogy a fedett, fallal körülvett műhely­tér a múlt év végén már meg­közelítette a háromezer négy­zetmétert Az önálló építőbrigád a mun­kahelyek számának növelését illetően megtette a magáét. A stagnáló szociális helyzethez ké­pest azonban jókora különbség keletkezett. Hogyan akarják ezt megszüntetni ? — Heteken belül hozzáfo­gunk a vízvezeték építéséhez — mondja az igazgató. — A belső területen ezt az ifjúsági munkacsapatok társadalmi munkában végzik el. Jövőre korszerű öltöző, mosdó és zuha­nyozó épül. Két éven belül pe­dig lesz üzemi étkeztetés is. vezését nem minden vállalatnál, intézménynél tartják egyformán fontosnak. Leszámítva ugyanis a májusban újként szervezett pedagógus döntőbizottságokat, melyeknek vezetői május 15-ig kézhez kapták a megbízólevele­ket — a megye 264 munkaügyi döntőbizottsága közül mintegy száz üzemnél, vállalatnál nem került sor ezidáig az újjászer­vezésre, illetve a megbízó leve­lek kiadására. Egyszerűen azért, mert az arra hivatottak felüle­tesen — vagy az erkölcsi bizo­nyítvány, vagy a megbízatás vállalását tanúsító nyilatkozat híján — terjesztették be javas­latukat. A munkaügyi viták gyors és gondos intézése eddig is fon­tos érdeke volt a munkavállaló­nak és a munkáltatónak egy­aránt. S nem kétséges, hogy a gazdaságirányítás új rendszeré­nek bevezetésével a munkaügyi döntőbizottságokra is fokozot­tabb feladat hárul. Erre a foko­zottabb szerepre — a vitás ügyek egyidejű intézése mellett — az év hátralévő hónapjaiban kell felkészülni. Ami érthetet­lenebb az említett munkahelyi vezetők és szakszervezeti bizott­ságok felületessége, késlekedése. Hiszen végső soron a saját gondjaikat szaporítják. Nem is szólva arról, hogy a törvényes előírások minden vállalat szá­mára egyformán kötelező érvé­nyűek! Bízunk benne, hogy mind­ezek a terv szerint készülnek el. Mert igen tetszetős az idén mu­tatkozó 22 millió forintos ter­melési érték, s az is, hogy négy­szerese a két év előttinek —, de mindez nem feledtetheti a kezdetleges helyzetet. S üzemi szociológusnak sem kell lenni ahhoz, hogy elbíráljuk: még a termelési érték szempontjából sem lennének közömbösek a mostanitól kedvezőbb szociális körülmények. Mivelhogy a gép­javító létszámfejlesztési prog­ramja nem fejeződött be. Építkezésben jelenleg sincs hiány. Két régi épület között ott magasodik már sudár be­tonoszlopaival, házilag készült tetőszerkezetével az augusztus végén átadásra kerülő új mű­helycsarnok. Ez év márciusában fogtak hozzá, költsége alig más­fél millió, s további 2500 négy­zetméterrel növeli a javítóteret. A lendületes szorgalomnak ma­ga az igazgató is megfizette az árát: a járási építési hatóság 800 forintra büntette meg, amiért még a terv végleges el­készülte előtt elrendelte az ala­pozás megkezdését. Van tehát remélni való, két­szeresen is: a megyei hatóság­nak talán más lesz a vélemé­nye, mint a járásinak — Faludi Sándor ugyanis fellebbezett —, s a szociális építkezéseket bi­zonyára nem kísérik majd a mostanihoz hasonló kellemet­lenségek. A Kecskeméti Városi Tanács V. B. pénteken délelőtti ülésén megvitatta a városi tanács és a Hazafias Népfront városi bizott­sága közös tervezetét a 600 éves Kecskemét jubileumi ünnepség- sorozatára vonatkozóan. A program szervezésével, lebonyo­lításával megbízott hat munka- bizottság rövidesen munkához lát, élén a bizottságokat irányító ügyvezető elnökséggel. Az év­forduló eseményei kapcsolódnak majd 1968-ban az április 4-i, május 1—i, augusztus 20-i, a kecskeméti szüreti napokhoz, va­lamint a november 7-én sorra kerülő rendezvényekhez. 1968. április 3-án ünnepi tanácsülés­sel kezdődik a jubileumi ese­ménysorozat, ugyanekkor kerül sor az éneklő ifjúság napjára, s a „Kecskemét a képzőművé­szetben” című kiállításra. KÜLÖNÖSEN széles köröket foglalkoztat az a gondolatsor, amely egyetlen kérdésbe tömö­rítve így hangzik: hogyan vál­toztatja a reform a fogyasztó helyzetét? Valljuk meg, nem kevés aggodalmas feltételezés is kapcsolódik ehhez a kérdéshez. Sokan tartanak például attól, hogy a megnövekvő vállalati önállóság miatt a vevő volta­képp az eddiginél is kiszolgál­tatottabb helyzetbe kerül a ter­melővel szemben. Az érvek, amelyek ehhez az előlegezett aggodalomhoz kötődnek, első hallásra kétségkívül elgondol­koztatóak. Feltehető, hogy a vál­lalat önálló gazdálkodása — így szól az egyik érv —, amely immár nem a kötelező tervutasí­tásokon, hanem saját döntése­ken alapul, végül is a fogyasz­tó számára lesz hátrányos, hi­szen ha a vállalat legfontosabb célja a nyereség növelése, ak­kor kisebb gondja is nagyobb lesz annál, mint hogy a vevők igényeinek kielégítésére töre­kedjék. A vállalati nyereséget — folytatódik a gondolatsor —, más eszközökkel is növelhetik majd, például: bizonyos cikkek árának emelésével, netán bur­kolt árdrágítással, esetleg oly módon, hogy csak a számukra előnyös cikkeket termelik, el­hagyva a kevésbé nyereséges áruk előállítását, következés­képp: még több lesz a hiány­cikk. A JÖVENDŐM ON DAS ter­mészetesen nem tartozik a gazdaságtudomány eszköztárá­ba, az iménti érveket sem le­het a jóslás kategórikus állítá­saival megcáfolni, ám a jelen néhány ténye és a tudományos prognózis mégis meggyőző fele­letet adhat az aggodalmakra. Talán nem árt mindenekelőtt arra utalni, hogy az említett negatívumokat — a burkolt ár­drágítástól a hiánycikkekig —, a jelenleg érvényes gazdaság- irányítási rendszer, a kötelező tervutasítások, a korlátozott vállalati önállóság, gazdálkodási rendje sem hárította el, sőt! Az a feltételezés tehát nem állja meg a helyét, hogy a vevők igényeinek kielégítése szükség­képp romlik, ha nem írják elő A Népszabadság július 6-i számában „Hol lehet igényelni a palackgázt?” címmel közle­mény jelent meg a propán­butángáz palackok igénylésének új módszeréről, s ebben úgy tá­jékoztatják az olvasókat, hogy a Bács-Kiskun megyei igénylők a Szegedi Gázmüvekhez nyújt­sák be kérelmeiket. Érdeklődésünkre a Dél-Alföl­di Gázszolgáltató Vállalat szege­Május 1-én „A sokarcú Kecs­kemét” és a „Könyvtáraink kin­csei” című kiállítás, Molnár Erik és Kocsis Pál szobrainak ava­tása, augusztus 20-án a „600 éves Kecskemét” című helytör­téneti kiállítás és nemzetközi bélyegbemutató szerepel az ün­nepi események között. A szü­reti napokon a hagyományos program mellett a város ipari fejlődését bemutató kiállítás is lesz, november 7-én pedig a Leninvárosban kerül sor nagy­szabású ünnepségre, ennek ke­retében a városrész új Lenin- szobránalt felavatására. A városi tanács vb a továb­biakban a megyeszékhely har­madik ötéves tervre vonatkozó iparpolitikai tervét és a város telekgazdálkodással kapcsolatos feladatait vitatta meg. kötelező utasítások: mit és mennyit termeljen a vállalat. Figyelembe kell venni továb­bá, hogy hosszú távon végered­ményben éppen az önállóság alapjain nyugvó vállalati érdek tereli majd a termelést a szük­ségletek kielégítése, a piaci igé­nyek mérlegelése irányába. A vállalat elemi érdekévé válik, hogy kapacitását ésszerűen ki­használva termeljen, követke­zésképp: hogy eladjon (hiszen a jövőben, enyhén szólva, költ­séges luxus lesz, ha a kapaci­tást részben eladhatatlan ter­mékek előállításával kötik le.) TOVÁBBI lényeges tényező: a központi irányító, tervező, pénzügyi szerveknek a mainál sokkal hatékonyabb módjuk lesz a beavatkozásra, olyan be­folyásoló eszközök alkalmazásá­ra, amelyek valójában szigorúb­bak a kötelező tervutasítások­nál. A tervvel lehetett „alku­dozni”, ismeretes, hogy a ter­vet jócskán lehetett módosítani is, ám a gazdálkodás pénzügyi „játékszabályai” a személyes érdek hatékony szeizmográfjá­val figyelmeztethetik a válla­lati vezetőket a társadalmi ér­dekek érvényesítésére. Nem jelentéktelen befolyá­soló tényező lesz továbbá az is, hogy éppen a fogyasztási cik­kek piacán széles körű verseny bontakozhat ki majd —, ver­seny a vevőért, az értékesíté­sért. Eyrészt sorompóba állnak ezen a versenypályán a külön­böző állami vállalatok, amelyek azonos vagy egymással helyet­tesíthető fogyasztási cikkeket! gyártanak, továbbá ott lesz a pályán sok kisipari szövetke­zet, tanácsi vállalat s nem ke­vésbé: az import. Az utóbbival kapcsolatban elég csupán arra utalni, hogy a belkereskedelem­nek lehetősége nyílik majd, hogy a gyenge minőségű, kor­szerűtlen vagy éppen hiányzó hazai cikkek helyébe külföldi eredetű árukat helyezzen el a piacon, ez pedig az illetékes vállalat számára valójában azt jelenti, hogy a világpiaccá1 kell versengenie — a hazai boltok­ban is! T. A. di központtja közölte, hogy a vállalati átszervezés, a Bács- Kiskun megyei Gázmű Vállalat beolvadása a szegedi nagyvál­lalatba, nem érinti a gázmű és a lakosság eddigi kapcsolatait. A gázpalack-igényléseket, ház­tartási készülék-bekapcsoláso­kat, javításokat továbbra is a gázpalack cseretelepeken, illet­ve a Dél-Alföldi Gázszolgáltató Vállalat bajai üzemegységénél (Baja, Bajesy-Zsilinszky út 4. sz.) kell benyújtani. Újdonság a sárgadinnye Piaci jelentés A pénteki gyümölcspiac igen for­galmas volt. Sok háziasszony keres­te fel a piacot azzal a szándékkal, hogy a befőzéshez szükséges megy- gyet bevásárolja. A felhozott 20 má­zsa üvegmeggy nem elégítette ki f piaci igényt. Az ára 12—14 foriil volt. Újdonság volt a piacon az el­ső ízben szállított sárgadinnye, amit 14—lő forint kilónkénti áron árusí­tottak. Őszibarackból 11 mázsa, sár­gabarackból 32 mázsa érkezett. Az őszibarackot 6—10 forintért a sárga­barackot 2.50—4 forintért árusítot­ták. A kajszibaracknak 5—7 forint volt kilója. Körtéből 11 mázsa — 4—6 forint — vajalmából 16 mázsa — 3—4 forint — volt a felhozatal. A zöldségpiacra nagyobb mennyi­ség burgonyából — 94 mázsa — uborkából — 93 mázsa — és zöld­babból — 38 mázsa — érkezett. A burgonyát 2—3 forintért, a salátá- nakvaló uborkát 2—3 forintért, a zöldbabot 2,50—3,50-ért árusították. A paradicsom-felhozatal iei megnö­vekedett és végre az ára is jelen­tősen csökkent. Pénteken 10—i 2 fo­rintért lehetett vásárolni. Hegyes­paprikából 54 ezer darab érkezett, és 40—0ű fillérért árulták. MEGIECYZÉS Nem mindenütt fontos? Még pár hétig így hordják az ivóvizet. H. D. A 600 éves Kecskemét jubileumi program ja Továbbra is a gázcseretelepeken kell benyújtani a bekapcsolási kérelmeket

Next

/
Thumbnails
Contents