Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-04 / 155. szám
19«*!. Július 4. kedd 5. oldal I KISZ VII. kongresszusának határozata és akcióprogramja Káprázatos nemzetiségi találkozó a néptáncfesztiválon Tarka forgatag a Bajai Napok záróeseményein Az ifjúsági szövetség életének valamennyi területét sokoldalúan elemzi a KISZ VII. kongresszusának határozata, amely egyben a további tennivalók elveit is magában foglalja, megállapítja, hogy jelenleg a magyar ifjúság 39,4 százalékát tömöríti a KISZ. a Magyar Üt- törők Szövetségének hatása csaknem másfélmillió gyermekre terjed ki. Ezután rámutat: — Ifjúsági szövetségünknek egyrészt megtisztelő kötelessége, hogy a párt vezetésével a marxizmus—leninizmus szellemében nevelje, a szocializmus építésére mozgósítsa az ifjúságot és közvetítse a párthoz a fiatalok véleményét; másrészt feladata, hogy hatékonyabban képviselje a magyar ifjúságot az állami és társadalmi szervek előtt, védje a fiatalok törvényekben és rendeletekben biztosított jogait. A határozat hangsúlyozza: a forradalmi tradíciók ápolása, korunk történelmének megértése érdekében a KISZ- oktatás programjában kapjon helyet a párt történetének megismertetése. A kongresszus szükségesnek tartja, hogy a közeljövőben kidolgozásra kerüljön a magyar kommunista ifjúsági mozgalom fél évszázados története is. A KISZ VII. kongresszusának akcióprogramja arra szólítja a fiatalokat, hogy új sikerekkel, gazdag programmal ünnepeljék meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját. Rendezzék meg 1968-ban is a magyar nép három kiemelkedő történelmi évfordulóját egységbe foglaló Forradalmi Ifjúsági Napokat Vádolják az imperializmust az emberiség ellen elkövetett bűneiért! Tiltakozzanak az Európa békéjét és biztonságát veszélyeztető milita- rizmus, neofasizmus és revan- sizmus ellen. Készüljenek a szófiai Világif j úsági Találkozóra. Erősítsék baráti kapcsolataikat a világ fiataljaival Ünnepeljék meg méltóképpen a KMP és a KIMSZ megalakulásánaak 50. évfordulóját. Folytassák tovább a „Ne tűrd a közömbösséget, szóval és tettel küzdj a közösség érdekeiért!’’ jelszóval indított akciót; Az ifjúmunkások segítsék a Borsodi és a Tiszai Vegyi Kombinát, a Péti Nitrogénművek építését, az alföldi kőolaj- és gázprogram megvalósítását. KISZ-védnökséggel valósítsák meg a gyöngyösi hőerőmű és külszíni fejtés, a záhonyi átrakó körzet, a Dunai Kőolajipari Vállalat, a Borsodi Ércelőkészítőmű, a tiszai 2-s vízlépcső, a szovjet—magyar villamos távvezeték, a Székesfehérvári Könnyűfémmű, az Almásfüzitői Timföldgyár, a Halimba 2. bánya építését és a hatmilliárd forintos beruházást igénylő jár- műféjlesztési programot. Az akcióprogram felhívja az ifjú kommunistákat: vállalják évente tízmillió facsemete elültetését. tízezer holdon cellulóznyárfa telepítését és évente 100 ezer holdon a rM^. legelők tisztítását. A diákoktól azt kérik: vegyenek részt ezután is a KISZ-önkéntes ifjúsági építőtáborainak munkájában. Járuljanak hozzá a termőterületek növeléséhez. A csatornahálózat bővítéséhez, segítsék a Budapest— szobi vasútvonal építését, vállalják évente 300 ezer mázsa gyümölcs és zöldség betakarítását. Az akcióprogram bejelenti: a Világifjúsági Találkozó tiszteletére újra meghirdetik a Ki mit tud? vetélkedőt. Ezenkívül megrendezik az ifjú géplakatosok országos versenyét is. — Társadalmi összefogással, öntevékeny munkával hozzunk létre 500 ifjúsági klubot. Fejlesszük tovább a meglevőket. Kövessünk el mindent, hogy bővüljenek az ifjúság turisztikai. táborozási és utazási lehetőségei. Biztosítsuk, hogy a jövő évben ötvenezer fiatal és százötvenezer úttörő táborozzék hazánk legszebb tájain, hogy fokozatosan valamennyi megyében felépüljenek a KlSZ-veze- tőkéoző, üdülő táborai, hogy az Expressz szervezésében évente 75 ezer fiatal belföldi, 20 ezer fiatal pedig külföldi utazásban, táborozásban vegyen részt — hangsúlyozza egyebek között az akcióprogram. Vízben oldódó papír Az akcióprogram szorgalmazza: „Segítsük aktív részvételünkkel a gazdasági mechanizmus reformjának megvalósítását. Támogassuk az üzemi, szövetkezeti demokrácia fejlesztését. Küzdjünk a maradiság, a bürokrácia ellen. Legyünk kezdeményezői a műszaki fejlesztésnek, a tudományos eredmények gyakorlati bevezetésének.” Amerikai kutatók olyan papírfajtákat dolgoztak ki, amely ha vízbe kerül, gyorsan feloldódik. Ugyanakkor a légköri nedvesség semmiféle hatással nincs rá, így csomagolásra továbbra is kiválóan alkalmas. Használat után viszont nem gyarapítja a háziszemetet, hiszen oldott állapotban a vízlefolyóba engedhető. A Bajai Napok szombat estére hirdetett tánczenei fesztiváljából végül is csak három beat- együttes „hangversenye” lett. Hangerőben kétségkívül a bajai „Romulus” diadalmaskodott, sem az igen technikás pécsi Mecsek, sem a melodikus kiskunfélegyházi „The Moons” nem A zsűri — Vásárhelyi László elnök és Gyapjas István, az Országos Népművelési Intézet munkatársai, valamint Gyurián József, az Állami Népi Együttes szólistája — ritkán tapasztalható elmélyült elemzés után aranyfokozattal tüntette ki Bát- monostor, Bátya, Hajós, Harta nem kevésbé volt heves a bajai, kalocsai és pécsi birkózók barátságos mérkőzése sem. A Petőfi-sziget „ebek har- mincadjára” jutott. Vagy száz komondor, puli, bernáthegyi, boxer, foxi, spaniel, terrier, dog, doberman stb. vette birtokába. Szépségversenyt, munka- és kóAz ország halászati szövetkezeteinek tíz legjobb halfőző je minden tudását, a bajai Dunaiig legalkalmatosabb halait, messze környék legcsípősebb cseresznyepaprikáit latbavetve mérkőzött a legjobb halléfőző címéért. Képünk elkészülte után egy órával már kiderült, hogy Farkas Józsefnek, a nagybaracskai csárda ízmesterének ebben a „műfajban” még nincs ellenfele. (Mögötte a gyomai Varga Piroska, a körösi pontytokány és a velencei Salabert István, az angolnapaprikás specialistája.) mérkőzhetett velük. (Talán csak a húsz éven aluli közönség elragadtatása.) A legértékesebb élményt nyújtó kulturális eseményt a vasárnap hozta meg. A III. Megyei Néptáncfesztivált Gila János, a megyei tanács népművelési csoportvezetője nyitotta meg. Jelen volt Ognyenovics Milán, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége főtitkára és dr. Wild Frigyes, a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetsége főtitkára, a megye és a járás kulturális szakemberei. A mintegy félszáz népi táncos, zenész, énekes találkozója elemi erővel bizonyította a néptáncmozgalom hagyományőrző fontosságát, a Duna—Tisza közi magyar, délszláv, német és cigány folklór csodálatos gazdagságát, elválaszthatatlan közösségét. és Hercegszántó együtteseit. (Különösen az utóbbiak tűntek ki.) Ezüst fokozatot kaptak a dávodiak, garaiak, szeremleiek, bronz fokozatot a bajaiak, kun- szentmiklósiak, nemesnádudvariak, sükösdiek és Jánoshalma három tánccsoportja. Közben a sport- és kuriózumkedvelő vendégek sem unatkoztak. A Sugovica partjára már kora hajnalban kiültek a bajai, dávodi, kanizsai, szabadkai, zombori horgászok. Csapatban ,a bajai egyesület győzött, egyéniben pedig az ugyancsak bajai Varga György. Két óra alatt 494 halat fogott (percenként több mint négyet), de meglehetősen „keszegeket”, mert átlagos súlyuk alig érte el a 10 dekát Kemény küzdelmet vívtak a nagy hőségben a falusi spar- takiád járási döntőinek atlétái, torékbemutatőt tartottak, röka- és borzvadászatot A laikus nézők rengeteget álmélkodtak, és nevettek, az ebtenyésztő szakemberek országos eseményről beszéltek. Este a vízi színpadon újra tamburák pengtek, sarkantyús csizmás, táncpapucsos lábak dobogtak. A fesztivál legjobb együttesei tartottak díszbemm tatót Kalocsa időközben meg-* érkezett gyermekegyüttesével és a kiváló pécsi Mecsek-együttes- sel kibővítve. A pécsiek székely varázstánca, a „moreszko” sokáig megmarad emlékezetünkben. Tizenegy óra tájban a takarodó kürtszava búcsúztatta el a hazaszállingózó nézőket és a minden eddiginél nagyszerűbb Bajai Napokat Szabó János 43. — A harcban elesetteknek nincs rangjuk és címük — mondta komoran Pável. — Ha minden hősi halott és éhenhalt leningrádit külön sírba temetnek, nem lett volna elég a Föld. — Hosszú hallgatás után még hozzáfűzte: — Nem kellene aludnunk? Korán reggel érkezünk meg Pityerbe... A hálókocsi-kalauz háromnegyed nyolckor ébresztette fel őket. Odakinn most kezdett világosodni. Gyorsan megmosdottak, ittak egy pohár forró teát, kimentek a folyosóra, megálltak az ablaknál. A napfelkelte áttetsző ködfátylában már feltűntek a hatalmas város elmosódott körvonalai. A kerekek ütemesen csattogtak, ezzel a zenével gyorsan eltelt fél óra. Az expressz csökkenő lendülettel belopakodott a pályaudvar fedett peronja alá. A „Nyíl” utasai, — majd mindnyájan könnyedén, kis csomagokkal, aktatáskával vagy legfeljebb kis bőrönddel — ráérősen hagyták el a peront. Otthonosság és nyugalom áradt a képből. Alig léptek az emberek erre a földre, és már úgy érezték, mintha szülővárosukban lettek volna. Pável és Remény betért a pályaudvari fodrászhoz Nem hoztak magukkal semmit az útra, sem aktatáskát, sem bőröndöt. Ez is hozzásegítette őket, hogy otthonosan érezzék magukat. Megborotválkoztak, kiléptek a kapun és megálltak a téren. Csikorgó hideg volt, vakítóan ragyogott a tiszta, friss, éjszaka hullott hó. Az ég vidáman kéklett fölöttük. Ügy tűnt, hogy valami ünnepre készül a város, annyi öröm áradt a térről és az Admiralitás aranyos csúcsa felé futó Nyevszkij sugárútról. — Semmi sem jut eszedbe? — kérdezte Pável rápillantva Remény feszült figyelmet tükröző arcára. — Versek... — válaszolt Remény elgondolkozva. — Versekre gondolok, de nem jut egy sem az eszembe. — Jól van! — Pável a vállára csapott. — Gyere, megreggelizünk. Első programpont... Betértek egy kávézóba a Nyevszkij sugárúton. Rendeltek egy rántottét, ittak rá egy pohár tejszínt és kávét. Remény étvágytalanul evett, de sietősen, mintha elkerülhetetlen formaságon akart volna mielőbb átesni. — Így — mondta vidáman Pável, amikor kiléptek a kávézóból. — Most a szállásról kell gondoskodnunk. Nyomás a szállodába. — Remény megfogta a kabátja ujját. — Ide figyelj, Pása... Csak olyan helyre, ahol nincsenek külföldiek. — Micsoda képtelen kívánság! — nevette el magát Pável. — Itt egész évben tele vannak a szállók turistákkal a világ minden tájáról. Mi bajod van velük? — Csak úgy.. 1 nem tudom ... — No, no! Ez érthető is. Jól van, kifurikázunk a Rosszijába. Kicsit távol esik, viszont vadonatúj, még nem járta át a turistaszag. Pável taxit akart fogadni, de Remény megkérte, hogy trolival menjenek. A szállodában persze nem volt hely, de Pável suttogott egy kicsit a portással és kaptak a hatodik emeleten egy gyönyörű szobát. Odafönn rövid időt töltöttek. Lekefélték a kabátjukat, leadták a kulcsot és már szaladtak is kifelé. — És most mit csináljunk? — kérdezte Pável, aki néhány lépéssel Remény előtt haladt.. — A város rendelkezésünkre áll. Kezdjük talán az Ermitázs-zsal? — Mindent látni akarok — mondta Remény Pável számára teljesen ismeretlen, megindult hangon. — Tegyük fel, hogy ez lehetetlen, de amire futja az időnkből, az a mienk. — Mennyi ideig leszünk itt? — Három napig. Reményt úgy látszott lehangolta ez a nagyon rövid idő. De a három nap még előttük volt... (Folytatása következik.)
