Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-04 / 155. szám

19«*!. Július 4. kedd 5. oldal I KISZ VII. kongresszusának határozata és akcióprogramja Káprázatos nemzetiségi találkozó a néptáncfesztiválon Tarka forgatag a Bajai Napok záróeseményein Az ifjúsági szövetség életének valamennyi területét sokolda­lúan elemzi a KISZ VII. kong­resszusának határozata, amely egyben a további tennivalók el­veit is magában foglalja, meg­állapítja, hogy jelenleg a ma­gyar ifjúság 39,4 százalékát tö­möríti a KISZ. a Magyar Üt- törők Szövetségének hatása csak­nem másfélmillió gyermekre terjed ki. Ezután rámutat: — Ifjúsági szövetségünknek egyrészt megtisztelő kötelessé­ge, hogy a párt vezetésével a marxizmus—leninizmus szelle­mében nevelje, a szocializmus építésére mozgósítsa az ifjúsá­got és közvetítse a párthoz a fiatalok véleményét; másrészt feladata, hogy hatékonyabban képviselje a magyar ifjúságot az állami és társadalmi szervek előtt, védje a fiatalok törvé­nyekben és rendeletekben bizto­sított jogait. A határozat hang­súlyozza: a forradalmi tradíciók ápolása, korunk történelmének megértése érdekében a KISZ- oktatás programjában kapjon helyet a párt történetének meg­ismertetése. A kongresszus szük­ségesnek tartja, hogy a közel­jövőben kidolgozásra kerüljön a magyar kommunista ifjúsági mozgalom fél évszázados törté­nete is. A KISZ VII. kongresszusának akcióprogramja arra szólítja a fiatalokat, hogy új sikerekkel, gazdag programmal ünnepeljék meg a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évforduló­ját. Rendezzék meg 1968-ban is a magyar nép három kiemel­kedő történelmi évfordulóját egységbe foglaló Forradalmi If­júsági Napokat Vádolják az imperializmust az emberiség el­len elkövetett bűneiért! Tilta­kozzanak az Európa békéjét és biztonságát veszélyeztető milita- rizmus, neofasizmus és revan- sizmus ellen. Készüljenek a szó­fiai Világif j úsági Találkozóra. Erősítsék baráti kapcsolataikat a világ fiataljaival Ünnepeljék meg méltóképpen a KMP és a KIMSZ megalakulásánaak 50. évfordulóját. Folytassák tovább a „Ne tűrd a közömbösséget, szóval és tettel küzdj a közös­ség érdekeiért!’’ jelszóval indí­tott akciót; Az ifjúmunkások segítsék a Borsodi és a Tiszai Vegyi Kom­binát, a Péti Nitrogénművek építését, az alföldi kőolaj- és gázprogram megvalósítását. KISZ-védnökséggel valósítsák meg a gyöngyösi hőerőmű és külszíni fejtés, a záhonyi átra­kó körzet, a Dunai Kőolajipari Vállalat, a Borsodi Ércelőkészí­tőmű, a tiszai 2-s vízlépcső, a szovjet—magyar villamos táv­vezeték, a Székesfehérvári Könnyűfémmű, az Almásfüzitői Timföldgyár, a Halimba 2. bá­nya építését és a hatmilliárd forintos beruházást igénylő jár- műféjlesztési programot. Az akcióprogram felhívja az ifjú kommunistákat: vállalják évente tízmillió facsemete elül­tetését. tízezer holdon cellulóz­nyárfa telepítését és évente 100 ezer holdon a rM^. legelők tisztítását. A diákoktól azt ké­rik: vegyenek részt ezután is a KISZ-önkéntes ifjúsági építőtá­borainak munkájában. Járulja­nak hozzá a termőterületek nö­veléséhez. A csatornahálózat bő­vítéséhez, segítsék a Budapest— szobi vasútvonal építését, vál­lalják évente 300 ezer mázsa gyümölcs és zöldség betakarítá­sát. Az akcióprogram bejelenti: a Világifjúsági Találkozó tisztele­tére újra meghirdetik a Ki mit tud? vetélkedőt. Ezenkívül megrendezik az ifjú géplakato­sok országos versenyét is. — Társadalmi összefogással, öntevékeny munkával hozzunk létre 500 ifjúsági klubot. Fej­lesszük tovább a meglevőket. Kövessünk el mindent, hogy bővüljenek az ifjúság turiszti­kai. táborozási és utazási lehe­tőségei. Biztosítsuk, hogy a jö­vő évben ötvenezer fiatal és százötvenezer úttörő táborozzék hazánk legszebb tájain, hogy fokozatosan valamennyi megyé­ben felépüljenek a KlSZ-veze- tőkéoző, üdülő táborai, hogy az Expressz szervezésében évente 75 ezer fiatal belföldi, 20 ezer fiatal pedig külföldi utazásban, táborozásban vegyen részt — hangsúlyozza egyebek között az akcióprogram. Vízben oldódó papír Az akcióprogram szorgalmaz­za: „Segítsük aktív részvéte­lünkkel a gazdasági mechaniz­mus reformjának megvalósítá­sát. Támogassuk az üzemi, szö­vetkezeti demokrácia fejleszté­sét. Küzdjünk a maradiság, a bürokrácia ellen. Legyünk kez­deményezői a műszaki fejlesz­tésnek, a tudományos eredmé­nyek gyakorlati bevezetésének.” Amerikai kutatók olyan pa­pírfajtákat dolgoztak ki, amely ha vízbe kerül, gyorsan feloldó­dik. Ugyanakkor a légköri ned­vesség semmiféle hatással nincs rá, így csomagolásra továbbra is kiválóan alkalmas. Használat után viszont nem gyarapítja a háziszemetet, hiszen oldott álla­potban a vízlefolyóba engedhe­tő. A Bajai Napok szombat esté­re hirdetett tánczenei fesztivál­jából végül is csak három beat- együttes „hangversenye” lett. Hangerőben kétségkívül a bajai „Romulus” diadalmaskodott, sem az igen technikás pécsi Me­csek, sem a melodikus kiskun­félegyházi „The Moons” nem A zsűri — Vásárhelyi László elnök és Gyapjas István, az Or­szágos Népművelési Intézet munkatársai, valamint Gyurián József, az Állami Népi Együt­tes szólistája — ritkán tapasz­talható elmélyült elemzés után aranyfokozattal tüntette ki Bát- monostor, Bátya, Hajós, Harta nem kevésbé volt heves a ba­jai, kalocsai és pécsi birkózók barátságos mérkőzése sem. A Petőfi-sziget „ebek har- mincadjára” jutott. Vagy száz komondor, puli, bernáthegyi, boxer, foxi, spaniel, terrier, dog, doberman stb. vette birtokába. Szépségversenyt, munka- és kó­Az ország halászati szövetkezeteinek tíz legjobb halfőző je minden tudását, a bajai Duna­iig legalkalmatosabb halait, messze környék legcsípősebb cseresznyepaprikáit latbavetve mér­kőzött a legjobb halléfőző címéért. Képünk elkészülte után egy órával már kiderült, hogy Far­kas Józsefnek, a nagybaracskai csárda ízmesterének ebben a „műfajban” még nincs ellenfe­le. (Mögötte a gyomai Varga Piroska, a körösi pontytokány és a velencei Salabert István, az angolnapaprikás specialistája.) mérkőzhetett velük. (Talán csak a húsz éven aluli közönség el­ragadtatása.) A legértékesebb élményt nyújtó kulturális eseményt a vasárnap hozta meg. A III. Me­gyei Néptáncfesztivált Gila Já­nos, a megyei tanács népműve­lési csoportvezetője nyitotta meg. Jelen volt Ognyenovics Milán, a Magyarországi Dél­szlávok Demokratikus Szövetsé­ge főtitkára és dr. Wild Frigyes, a Magyarországi Német Dolgo­zók Demokratikus Szövetsége főtitkára, a megye és a járás kulturális szakemberei. A mintegy félszáz népi tán­cos, zenész, énekes találkozója elemi erővel bizonyította a nép­táncmozgalom hagyományőrző fontosságát, a Duna—Tisza kö­zi magyar, délszláv, német és cigány folklór csodálatos gaz­dagságát, elválaszthatatlan kö­zösségét. és Hercegszántó együtteseit. (Különösen az utóbbiak tűntek ki.) Ezüst fokozatot kaptak a dávodiak, garaiak, szeremleiek, bronz fokozatot a bajaiak, kun- szentmiklósiak, nemesnádudva­riak, sükösdiek és Jánoshalma három tánccsoportja. Közben a sport- és kuriózum­kedvelő vendégek sem unatkoz­tak. A Sugovica partjára már kora hajnalban kiültek a bajai, dávodi, kanizsai, szabadkai, zombori horgászok. Csapatban ,a bajai egyesület győzött, egyé­niben pedig az ugyancsak ba­jai Varga György. Két óra alatt 494 halat fogott (percenként több mint négyet), de meglehe­tősen „keszegeket”, mert átla­gos súlyuk alig érte el a 10 dekát Kemény küzdelmet vívtak a nagy hőségben a falusi spar- takiád járási döntőinek atlétái, torékbemutatőt tartottak, röka- és borzvadászatot A laikus né­zők rengeteget álmélkodtak, és nevettek, az ebtenyésztő szak­emberek országos eseményről beszéltek. Este a vízi színpadon újra tamburák pengtek, sarkantyús csizmás, táncpapucsos lábak do­bogtak. A fesztivál legjobb együttesei tartottak díszbemm tatót Kalocsa időközben meg-* érkezett gyermekegyüttesével és a kiváló pécsi Mecsek-együttes- sel kibővítve. A pécsiek székely varázstánca, a „moreszko” so­káig megmarad emlékezetünk­ben. Tizenegy óra tájban a taka­rodó kürtszava búcsúztatta el a hazaszállingózó nézőket és a minden eddiginél nagyszerűbb Bajai Napokat Szabó János 43. — A harcban elesetteknek nincs rangjuk és címük — mondta komoran Pável. — Ha minden hősi halott és éhenhalt leningrádit külön sírba temet­nek, nem lett volna elég a Föld. — Hosszú hallgatás után még hozzáfűzte: — Nem kelle­ne aludnunk? Korán reggel ér­kezünk meg Pityerbe... A hálókocsi-kalauz háromne­gyed nyolckor ébresztette fel őket. Odakinn most kezdett vi­lágosodni. Gyorsan megmosdottak, it­tak egy pohár forró teát, ki­mentek a folyosóra, megálltak az ablaknál. A napfelkelte át­tetsző ködfátylában már fel­tűntek a hatalmas város elmo­sódott körvonalai. A kerekek ütemesen csattog­tak, ezzel a zenével gyorsan el­telt fél óra. Az expressz csök­kenő lendülettel belopakodott a pályaudvar fedett peronja alá. A „Nyíl” utasai, — majd mind­nyájan könnyedén, kis csoma­gokkal, aktatáskával vagy leg­feljebb kis bőrönddel — ráérő­sen hagyták el a peront. Ottho­nosság és nyugalom áradt a képből. Alig léptek az emberek erre a földre, és már úgy érez­ték, mintha szülővárosukban lettek volna. Pável és Remény betért a pá­lyaudvari fodrászhoz Nem hoz­tak magukkal semmit az útra, sem aktatáskát, sem bőröndöt. Ez is hozzásegítette őket, hogy otthonosan érezzék magukat. Megborotválkoztak, kiléptek a kapun és megálltak a téren. Csikorgó hideg volt, vakítóan ragyogott a tiszta, friss, éjszaka hullott hó. Az ég vidáman kék­lett fölöttük. Ügy tűnt, hogy valami ünnepre készül a város, annyi öröm áradt a térről és az Admiralitás aranyos csúcsa felé futó Nyevszkij sugárútról. — Semmi sem jut eszedbe? — kérdezte Pável rápillantva Remény feszült figyelmet tük­röző arcára. — Versek... — válaszolt Re­mény elgondolkozva. — Versek­re gondolok, de nem jut egy sem az eszembe. — Jól van! — Pável a vállára csapott. — Gyere, megreggeli­zünk. Első programpont... Betértek egy kávézóba a Nyevszkij sugárúton. Rendeltek egy rántottét, ittak rá egy po­hár tejszínt és kávét. Remény étvágytalanul evett, de sietősen, mintha elkerülhetetlen forma­ságon akart volna mielőbb át­esni. — Így — mondta vidáman Pável, amikor kiléptek a kávé­zóból. — Most a szállásról kell gondoskodnunk. Nyomás a szál­lodába. — Remény megfogta a kabát­ja ujját. — Ide figyelj, Pása... Csak olyan helyre, ahol nincsenek külföldiek. — Micsoda képtelen kíván­ság! — nevette el magát Pável. — Itt egész évben tele vannak a szállók turistákkal a világ minden tájáról. Mi bajod van velük? — Csak úgy.. 1 nem tu­dom ... — No, no! Ez érthető is. Jól van, kifurikázunk a Rosszijába. Kicsit távol esik, viszont va­donatúj, még nem járta át a turistaszag. Pável taxit akart fogadni, de Remény megkérte, hogy troli­val menjenek. A szállodában persze nem volt hely, de Pável suttogott egy kicsit a portással és kaptak a hatodik emeleten egy gyö­nyörű szobát. Odafönn rövid időt töltöttek. Lekefélték a kabátjukat, lead­ták a kulcsot és már szalad­tak is kifelé. — És most mit csináljunk? — kérdezte Pável, aki néhány lé­péssel Remény előtt haladt.. — A város rendelkezésünkre áll. Kezdjük talán az Ermitázs-zsal? — Mindent látni akarok — mondta Remény Pável számára teljesen ismeretlen, megindult hangon. — Tegyük fel, hogy ez lehe­tetlen, de amire futja az időnk­ből, az a mienk. — Mennyi ideig leszünk itt? — Három napig. Reményt úgy látszott lehangol­ta ez a nagyon rövid idő. De a három nap még előttük volt... (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents