Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-30 / 178. szám
19«). Július W. vasárnap 5. oldal Talán négy éve lehet, hogy legutóbb itt jártam a Kecskeméti Városi Tanács munkaügyi csoportjánál. Akkor hosszú sorban álltak a munkára várók az ajtó előtt, az üres munkahelyeket hirdető fali táblán azonban mindössze egy-két vállalat neve szerepelt. Most üres folyosó és krétával sűrűn teleírt tábla fogad. Sőt, a konzervgyár még egy szépen festett plakáton is hirdeti; Nődolgozókat felveszünk. A személyzetis hiába vár Az íróasztal mellett Tóth Ár- pádné csoportvezető és Szakéti Rudolf, a ZIM személyzetise üldögél. — Nem újságírót vártunk, hanem munkára jelentkezőt —, mondja tettetett szomorúsággal a személyzetis. De rövidesen kiderül, hogy csak fólig-meddig tréfa a dolog Elmondja, hogy napok óta ide jár, s az üzem munkaerőhiányát még alig-alig sikerült enyhíteni. Ma például mindössze egy szakmunkás volt hajlandó — félórás rábeszélés után — körülnézni a vállalatnál, holott kellene vagy huszonöt képzett fiatal. Segédmunkásból niég nagyobb a hiány: Százat tudna alkalmazni azonnal a vállalat. — Pedig jól fizetünk, szak- képzettség nélkül is megkereshetnek nálunk havi 1800 forintot a szorgalmasak. De idegenkednek a fizikai munkától az emberek. Különösen a fiatalok — panaszolja a személyzetis. Nemcsak a ZIM-et. szorítja ez a cipő. A csoportvezető statisztikája szerint 550 férfi dolgozót igényelnek a kecskeméti üzemek, közöttük 279 szakmunkást. Hónapok óta hiába vár jelentkezőkre az EM. Fémmunkás Tele tábla, üres folyosó Lányok az íróasztal bűvöletében Egy délelőttt a kecskeméti munkaügyi csoportnál Gyáregysége, a 9. számú AKÖV, a Reszelőgyár, a Szolgáltató és Javító Vállalat. — Feltűnően sok szakmunkást keresnek a nagy vállalatok. Nincs valami baj ezeknél az utánpótlásneveléssel? — Van baj, de nem az, amire gondol. Ma már minden vállalat igyekszik tervszerűen nevelni fiatal szakmunkásokat magának. Sajnos, ipari tanulónak se jelentkeznek elegen. Egyszerűen kevés a férfi munkaerő a megyeszékhelyen — válaszol Tóth Árpádné. — Es nincs semmiféle megoldás? — fordulok a személyzetishez. — Mi az utóbbi hónapokban igyekeztünk nőkkel betölteni mindazokat a munkahelyeket, amelyek nem igényelnek Hagy fizikai erőfeszítést Segített ebben az is. hogy a rekonstrukció eredményeképpen, lényegesen csökkent az üzemünkben a nehéz fizikai munka aránya, Megszűnöben a szezonmunka Nem sokkal jobb a helyzet a női munkáerőfronton sem. A múlt hónapban jelentkezett hat- száznegyvennyolc asszony és lány közül hatszázhuszonhatot közvetítettek ki a csoporttól a vállalatokhoz, ötszáztíz munkahely azonban a mai napig betöltetlen. A legtöbb nődolgozót a konzervgyár, a Baromfiipari Országos Vállalat üzeme és a Hűtőház igényli. — Talán szezonmunkát nem vállalnak szívesen az asszonyok? — Nem egészen így áll a helyzet — rázza meg a fejét a csoportvezető. — A konzervgyár például már tavaly is csak egykét hónapra küldte el a szezon- munkásokat. Azt mondhatjuk, megszűnőben a szezonmunka. Sokkal inkább az játszik közre, hogy a női munkaerők iránt gyors ütemben nőtt a kereslet az utóbbi években. A Rádió- technika után az idén a Habselyem és Kötöttárugyár is üzemet telepített a megyeszékhelyre és e két vállalat „felszívta” a szabad munkaerőt. Az utóbbi üzem például az elmúlt hónapokban majdnem százzal bővítette létszámát, és augusztusban még hetven érettségizett lányt kíván alkalmazni. A lányokat a varróüzemben helyezik el, betanított munkásként — Hetven érettségizett lányt? Sikerül ez? — Előreláthatólag nagyon nehezen — válaszol a csoportvezető. — Igaz ugyan, hogy negyvenkét gimnáziumban — és huszonkét technikumban végzett lányt tartunk számon, de ezek kivétel nélkül íróasztal mellé szeretnének kerülni. Mintha csak a végszóra várt volna, jelentkezik egy lányos mama: — Sikerült már megfelelő helyet találni a kislányomnak? A csoportvezető nem elégszik meg a kurta elutasítással. Türelmesen elmagyarázza — ki tudja hányadszor az utóbbi hónapokban? — hogy okosabb lenne, ha mielőbb szakmát tanulna a kislány. A Habselyem és Kötöttáru gyáron kívül lehetőséget kínál a Konzervgyár is: szakmunkástanulókat keres. Az iskola elvégzése után ott is megkereshet annyit — esetleg többet — a kislány, mint eg.y adminisztrátori beosztásban. A mama azonban hajthatatlan. Sőt, mintha kicsit meg is sértődött volna az ajánlat hallatán. A tsz-ek külön úton Félszáz érettségizett lány. Köztük azok is, akik a közgazdasági technikum mezőgazdasági tagozatát végezték és így könyvelői, statisztikusi képesítéssel rendelkeznek. Megnehezíti az elhelyezésüket, hogy a tsz- ek jóformán semmiféle kapcsolatot nem tartanak a munkaügyi csoporttal. A szülők nem engednek a negyvennyolcból, a lányok pedig egyelőre élvezik a nyarát, a strandolást. Más előjelű gondok ezek, mint a néhány évvel korábbiak. Mégis gondok. E gyors tájékozódás is elég ahoz. hogy az emberben megérlelődjön a kérdés: vajon sikerül-e 1970-ig 1500 férfi, és 750 nődolgozóval emelni a város ipari munkáslétszámát9 a tervek szerint ugyanis az üzemek en nyi t i gényelnek. S iker ül - het-e, ha a középiskolát végzettek — és különösen a lányok — még ma is hamis illúziókat táplálva lépnek ki az intézet kapuján és nem akarják megérteni, hogy a termelés sokkal több munkáskezet igényel, mint adminisztrátort. Békés Dezső A Mojszejev-együttes Ma egy hete, vasárnap éjjel alig valamivel a Hamlet nagysikerű szabadtéri bemutatója után Szegedre érkezett a Szovjetunió Állami Akadémiai Népi Táncegyüttesének vezetője, Igor Mojszejev. Egyenesen az NDK-beli turnéról jött a nagysikerű berlini, rostocki, lipcsei, magdeburgi fellépés után Szegedre. Nyugat-Berlinben például akkora lelkesedéssel fogadták a szovjet tánckultúra követeit, hogy új műsoruk valamennyi számát kétszer megismételték. — Az Üt a tánchoz programunk 1965-ben készült, s eddig Franciaországban, Olaszországban, az Amerikai Egyesült Államokban és Németországban mutattuk be, ötödik állomáshelyünk Magyarország — nyilatkozott Igor Mojszejev. — Legmostohábbak a moszkvaiakhoz voltunk, ahol csak tízszer látták műsorunkat A világhírű együttes Lenin- díjas műsora július 25—27— és 28-án óriási sikert aratott Szegeden. Ritka élményt jelentett a közönségnek művészi megoldásaiban tetten érni a táncalkotás bonyolult folyamatát. Végigkísérni, miként kovácsoló- dik össze elemekből technikai- érzelmi-kifejezésbeli feladatok bonyolítása útján — a művész mesterségbeli tudásával együtt — maga a tánc. S aztán láttunk népi táncokat ugyanolyan kihegyezett, attraktív szemet-lelket gyönyörködtető modorban, ahogyan azt Mojszejevéktől megszokta, várta a publikum. Magyar táncokat most nem hoztak magukkal — korábban táncoltak már csárdást, palotást, üveges táncot —, hanem más népek gazdag terméséből válogattak. így bemutattak eredeti szicíliai tarantellát, mexikói táncokat, argentin tangót, ahogyan a nép járja. Igen, tangót is, mert Mojszejev Argentínában látta: a tangó eredetileg népi — és nem szalontánc. Ugyancsak kitartó tapsvihar válaszolt tematikus táncaikra, a múlt képei ciklusból bemutatott Vasárnapra, vagy a moldavai táncszvitre, a Ravasz Makanura. Mojszejevék ma lépnek fel még Szegeden, aztán Budapestre tartanak. N. I. Karrier - szülői engedély nélkül — Izgatott vagyok, nem tagadom. A fesztivál első elődöntőjét képernyőn néztem. Meglepett, hogy az Aradszky száma olyan kevés pontot kapott. Pedig nagyon dallamos, kedves szám volt. A második elődöntőt már zsöllyéből hallgattam. Végeredményben figyelnem kell a konkurenciát, nem?! Én ugyanis augusztus harmadikán kerülök színpadra. .................. szerző (a z eneszerző neve még titok) dalát, az Ö, de morcos vagy-ot éneklem. Remélem sikere lesz a számnak. De lehet itt biztosra menni?... A kékmadár A Bella Italia teraszán ülünk. A Duna felől szélroham söpri végig a partot. A napernyő kicsit megbukik, utat enged az égető sugaraknak. — Sokat járok vidékre. Üze- mek, vállalatok rendezvényein énekelek és ŐRI műsorokban .. . Most már könnyebb, mert úgy érzem sikerem van. Megismert és megszeretett a közönség. De a kezdés... szóval, az nehéz volt... — Amikor a gimnáziumban a pályaválasztási osztályfőnöki órán azt mondtam, hogy táncdalénekes szeretnék lenni, egyesek próbáltak lebeszélni. Én azt feleltem — bízzátok csak rám! Mikor látták, hogy komolyan gondolom, próbáltak „megtéríteni”. Hogy sok az eszkimó és kevés a fóka. Meg, hogy Kalocsa messze van Pesttől és csak azok tudnak boldogulni, akik közel vannak a tűzhöz... Viszszagondolva, ebben volt is valami... — Már a kezemben volt az érettségi bizonyítványom, amikor meg mertem említeni otthon is, hogy mi szeretnék lenni. „Azt csinálsz lányom, amit akarsz!” — mondta az apám. „De szülői engedély nélkül!... Mert én nem járulhatok hozzá, hogy felmenj Pestre és a legszebb éveidet hiábavalóságokkal töltsd el” — Elutaztam. Feljöttem Pestre. Ma is albérletben lakom. Voltam csemegeboltban eladó, ruhagyárban adminisztrátor, meg tudom is én mi. Csak az érdekelt, hogy annyit keressek, amiből fedezni tudom az énektanuláshoz szükséges összeget. — Jellenkeztem a KISZ Központi Művészegyüttesbe, ott tanultam meg a kottaolvasást. Fábri Edit énektanárnő pedig a hangképzéssel ismertetett meg. Közben beiratkoztam a Bartók Béla zeneművészeti szakiskolába is. Ott komoly zenét tanultam. Mindezt természetesen csak munka után tudtam csinálni. Ebédre parizert ettem két zsemle között, csak a vacsora volt meleg... — 1965-ben jelentkeztem a Ki mit tud-ba, utána a Minden ember boldog akar lenni című számom sláger lett. A kékmadárról szól, a boldogság kékmadaráról ... Aki minden levélre válaszol — A közönségnek köszönhetem, hogy „befutottam”. A tv- nézők szavazata juttatott ugyanis a döntőbe. — Leginkább Dobos Attila számait énekelem. Ö írta a Ki mit tud-ban énekelt slágerem is és az ő szerzeménye a Mindenki rosszra gondol, a Túl az első nagy szerelmen, meg a Minden nap, mikor eljön az este című dalokat is. Szeretem Dobos melódiáit, könnyen énekelhetek, hogy úgy mondjam, fülbe mászó dallamuk van. Valamennyi dalnak kedves a szövege is. És ez szintén nagy szó.;. — Sok levelet kapok. Naponta több tucatot. A Rádióba, a TV-be címezik, vagy az Országos Rendező Irodába. A legtöbb levélíró táncdalszövegeket is kér. Most a Még iskolába járok és a Minden nap a sláger. Nem győzöm leírni — mert magam írok. Minden levélre válaszolok. Így szoktam... Időnként fáradtabb vagyok, akkor négy-öt napot késik a válaszlevél... Persze csak akkor ilyen nagy a levélforgalom, ha valamelyik dalomból sláger lesz. Mikor hajnal a hajnal? — Említettem, hogy sokat énekelek vidéken. Persze Pesten is, bár nincs kialakult állandó, úgynevezett törzshelyem. Szerepeltem Bács megyében, szülőhazámban is. Talán három hónapja voltam Kecskeméten és Kalocsán. Akkor kollégáimmal, a műsorban szereplő művészekkel ellátogattunk Bátyára. Apuék örömükben még borjút is vágtak. Virradatig énekeltünk ... Hét óra körül redőnycsörgés ébresztett. A szomszéd gyerekek jöttéi* autogrammért meg fényképért. Álmosan másztam ki a takaró alól és mondtam, hogy ne hajnalban gyertek, hanem dél körül. Erre ők kórusban kiabálták, hogy már nem hajnal van Teri, hanem hét óra. — Jártam külföldön is. Csehszlovákiában, a pozsonyi televízióban szerepeltem, Lengyel- országból pedig a napokban érkeztem haza. — Most a legfontosabb a tánodalfesztivál, hogy ott is sikerem legyen. Feltámad ismét a szél. Kergeti a porszemeket a Bella Italia teraszán. Harangozó Teri kicsit fázósan húzza össze magán a kardigánt &. M.
