Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-26 / 174. szám
1967. július 26. szerda 1 OHM Új SZOT-szabályzat az üzemi balesetek kivizsgálásáról 1968. január 1-én életbe lép a Szakszervezetek Országos Tanácsának új szabályzata az üzemi balesetek bejelentéséről, nyilvántartásáról és kivizsgálásáról. Az új szabályzat értelmében mindenekelőtt a baleset okát kell felkutatni, továbbá azt, hogy milyen intézkedések szükségesek további hasonló balesetek megelőzésére. A baleseti jegyzőkönyvet január 1-től a sérültnek nem kell aláírnia, ugyanakkor lényegesen megszigorítják a kivizsgálást. (MTI) Beteljesedett a jóslat A múlt század első legna- . gyobb szabású általános mező- gazdasági bemutatója az 1857-es Gazdasági termény-, állat és gépkiállítás volt Igaz, már 1829-ben tartottak országos állatkiállítást, amelyet a Széchenyi István által alapított Lófuttató Társaság-ból alakult Állatbemutató Társaság rendezett, 1833-ban pedig Széchenyi az Angliából behozott mezőgazdasági gépek- és eszközök kiállítását szervezte meg. Mégis az említett 1857-es bemutatótól számítjuk a mezőgazdasági kiállításokat, amelyről többek között így írt az akkori tudósító: „A gépek korszakit éljük. A gépek eszközölhetik a legnagyobb fejlődést a mezőgazdaságban is ... Maholnap pansíoba tehetjük a lovakat és az ökröket, sőt aratókra sem lesz szükség.” Ma már elmondhatjuk, hogy az akkori tudósító jól látta a fejlődés további útját, csak az időpontban tévedett valamelyest. Jóslatának megvalósulásához ugyanis 110 esztendőre volt szükség A felszabadulás után először 1943-ban volt országos mező- gazdasági kiállítás és az 1962. évi volt az, — amely a mező- gazdaság szocialista átszervezéÉpül a lúd- és pulykatenyésztést bemutató kiállítási csarnok. sének befejezése után — teljes egészében a szocialista nagyüzemi gazdálkodás eredményeit mutatta be. A mostani 66. mezőgazdasági kiállítás, amelyen számos külföldi résztvevő is szerepel, egy nagy szakmai tapasztalatcsere lesz rendkívül sokoldalú gazdag programmal. Képeinkben ízelítőt adunk az előkészületekről Befejezés előtt az OKISZ pavilonja. Kiveszőben az utánpótlás? —Tizenöt elsőéves gép- és általános lakatos tanulóra lenne szüksége a TMK-üzomünknek, mégegyszer annyira, ahány most van, de mindössze öten jelentkeztek eddig — csóválja fejét Huszka Lajos, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat személyzeti előadója. — Nem egészen értem, folyton a fiatalok pályaválasztási gondjairól hallani. és nem érdekli őket ez a jó szakma. Csöndes a tanműhely, vékony olajréteg csillámuk a fúrógépeken, lemezollókon. satúkom, gondosan sorbarakva pihen a reszelők sora, hideg a kovácstűzhely, a lángvágó, a szilicium- diódás hegesztőkészülék. — Hol vannak a gyerekek? — Lubickolnak a Ealatonban — mosolyodik el Bessenyei János üzemvezető. — Nem a mi állományunkhoz tartoznak ugyan, hanem az ipariskoláéhoz, mégis elküldtük őket két hétre üdülni, az oktatójukkal együtt. A jó tanulóknak egy fillérjükbe se kerül, a többi egészen csekély részvételi díjat fizetett. Megérdemlik. Az elsőévesek munkája 600 ezer forint megtakarítást jelentett a vállalatnak egy év alatt, a másodévesekét csak hétjegyű számmal tudnám kifejezni. Nagyszerű kis társaság, valósággal család. A mester Varga Vilmos, legalább annyira jó pedagógus, mint amilyen sokoldalú szakember. — Eredményeikhez hozzájárult. hogy a vállalat számára fontos feladatokat bíztunk rájuk — veszi át a szót Horváth Béla főmérnök. — Például az újítások kivitelezését. Szakmai fejlődésüket is ez segítette legjobban, de távolabbi célok is vezettek bennünket. Most akarjuk megvetni annak a szakmunkásgárdának az alapjait, amelyre rábízhatjuk az egyre növekvő követelmények elé állított megyei malomipar jövőjét. Jelenleg 12 malmunk és 7 keverőüzemünk van. Számuk feltehetően csökken a következő években, de teljesítőképességük növekszik. Tavaly 9 vagon volt az egy napra jutó átlagos gabona- feldolgozásunk. az idén 15 vagonra számítunk. A szerelő és javító munkálatok egyre nagyobb hányadát saját erőnkből akarjuk elvégezni. TMK-ü zeniünk két éve még 60, ma 80-as létszámmal dolgozik, de elképzelhető, hogy néhány év alatt megkétszereződ ik. — Kifizetődő lesz a vállalatnak ez a létszámfejlesztés? — Elemző felmérés még nem történt, de az eddigi példák kétségtelenül bizonyítják. A csátaljai keverőüzem beállítását 1 millió 200 ezer forintért vállalta el a Malomgépszerelő Vállalat, saját kivitelezésünkben 33 százaléknyira faragtuk le a költséget. Egy báesbokodi Magáma présgép esetében 182-ről 76 ezerre. Nemrég két hét alatt 9 emberrel 380 ezer forintos pa- lázást végeztünk el a bajai tárházon. mert az Építő- és Szerelőipari Vállalat egyszerűen lemondta a megrendelést. Mindezt pedig nem oldhatják meg egyéb iparágakból átvándorolt szakmunkásakkal. A ma- lomlakatosság szinte külön szakma. A különböző morzsológépek, prések, garatok, hengerszékek, őrleményverők, terelőcsigák differenciált hozzáértést igényelnek. Asztalostanulókból is kevés van. pedig a malomberendezések készítése a faipar egyik legbravúrosabb ága. Az egymásba ágazó bonyolult csőtekervé- nyek illesztése, az esési szögek minimális tűrése éles térlátást, csaknem mérnöki szemet kíván az asztalostól. Ma már a tulajdonképpeni malmi szakmunkás sem az a régebben kissé lekicsinylőén emlegetett „lisztes molnár’*, hanem elektrotechnikai és mechanikai ismeretekkel rendelkező gépirányító. Illetve ennek kéne lenni. De sok szakmunkakört betanított munkások látnak el, mert kiveszőben az utánpótlás. Nincs az országban 45 évesnél fiatalabb főmolnár. Malomiparunk nemzetközi hírnevét fenyegeti ez a helyzet. Az anyagi meggondolások sem teszik érthetőbbé a fiatalok távolmaradását. A TMK-üzemben például 1800 forint a szakmunkások átlagkeresete, nem számítva a félévenként mintegy 1000 forintra tehető prémiumot. <4 vállalat és az ipariskola örömmel fogad minden általános iskolát végzett fiút, aki hasznos tagja kíván lenni egy fontos feladatokat ellátó, korszerű módszerekre törekvő termelőközösségnek. Sz. J. A stabilitás — nem mozdulatlanság A nemzetközi kemizálási eredményeket bemutató épület makettja. NAPJAINKBAN a közvéleményben minduntalan az a kívánság visszhangzik, hogy 1968. január 1. után is biztos legyen a munkahely, a munkabér, bőséges az árukínálat, stabil a pénz vásárlóértéke, s szüntelenül javuljanak az életkörülmények. Általában a stabilitás, a biztonság a legfőbb óhaj, és ez természetes. Legalább ennyire valóság ezzel szemben az is, hogy a nemzetközi méretű osztályharc, a világméretű gazdasági versengés, a tudomány és a technika roppant gyors fejlődése ugyanakkor majdnem mindenben a változás, a mozgás állapotát mutatja. A gazdaság eddigi működésének árnyéka a piaci állapotokban bekövetkező változások hatását, következményét az érdekeltek elől jórészt eltakarta. A termékek túlnyomó többségénél hatóságilag kötött, megmerevített árak sem jelezték a gyártóiknak és a kereskedőknek, hogy változik a fogyasztók véleménye, szükséglete, bizonyos árucikk tekintetében. A termelők tervet teljesítettek, termékeikért fix árat kaptak. A terv teljesítéséért vagy túlteljesítéséért általában kijárt az anyagi elismerés — prémium, jutalom — függetlenül attól, hogy a gyár terméke milyen áron kelt el, hogy egyáltalán elkelt-e. A termékek értékesítésének gondja másoké, a megfelelő belkereskedelmi és külkereskedelmi vállalatoké volt. Ez utóbbiak is tervet teljesítettek. Nyereségüket az állam bevonta, ha pedig áron alul értékesítették. akkor a társadalom kasz- szájából fedezték a hiányt. — Így a piác értékítélete —, a hazai és külföldi vásárlók véleménye — nem, vagy csak számos áttételen keresztül, megkésve jutott el az érdekeltekhez. A SZABÁLYOZÁS új rendszere a gyár, az üzem valameny- nyi dolgozóját anyagilag érdekeltté teszi a nyereség növelésében. Ebből törvényszerűen következik, hogy a vállalatok termelésüket értékesíteni akarják. Mégis az árubőség létrehozása az, hogy az árukínálat valamivel meghaladja a keresletet, és összhangban legyen a fizetőképes kereslettel — ez a reform legbonyolultabb, legösz- szetettebb problémája. Ehhez a tudományos színvonalú tervezés mellett és azt kiegészítve, szükség van olyan gyors, rugalmas jelzőrendszerre, amely a gazdasági élet legkisebb sejtjéből is rendszeres, megbízható információt továbbít a pillanatnyi helyzetről. Arról például, hogy melyek a legdivatosabb, a legkapósabb cikkek, mely termékekből van hiány, vagy bőség, mely áruk iránt csökkent a vásárlók érdeklődése és így tovább. A mai kötött, merev árrendszert a jövőben a társadalmi munkaráfordításokat a mainál b ívebben tükröző rugalmas árrendszer váltja fel. és lényegében háromféle árral találkozhatunk majd: hatóságilag előírt (fix) árakkal, „tól-ig” limitált, vagy maximált árakkal, és végül szabad árakkal. Ezekből tájékozódnak majd a termelők, a kereskedők, de a gazdaságpolitikusok is a végzett munka eredményességéről vagy eredménytelenségéről, arról is, hogy az esetleges negatív jelenségeket hol kell leküzdeni. AZ ALAPVETŐ fogyasztási cikkeket ritkán, vagy egyáltalán nem érintő ármozgások mértékéből, gyakoriságából a termelők és fogyasztók alkalmasint, mint finom műszerről leolvashatják a kereslet alakulását. mérlegelhetik döntéseiket, és cselekedeteiket, választhatnak a számukra kedvező, vagy kevésbé kedvező lehetőségek között, ellenőrizhetik, hogy mit tettek jól, s mit nem. Természetesen a párt, a kormány, a szakszervezetek a jövőben is figyelemmel kísérik a dolgozó tömegek életszínvonalának alakulását és nem tűrik meg, hogy egyes emberek, csoportok, vagy nagyobb kollektívák érdemtelenül, munka nélkül, vagy nyerészkedéssel, ügyeskedéssel tehessenek szert haszonra. Természetesen sokszor előfordul majd, hogy például: remek műszaki gárda kezében van a gyártásfejlesztés és egy bizonyos idő múlva jelentősen csökkentik a termelés költségeit. Ha maximált áru, vagy szabad megegyezéses áru termékről van szó, akkor a költségek csökkentésével párhuzamosan mérsékelhetik az eladási árat. Legtöbbször meg is teszik ezt. különösen ha az így megnövekvő keresletet is győzik erővel. (Nagyobb forgalom — több nyereség. Tehát mindenki jól járl. Más: változik a divat, vagy a fogyasztói szokás, vagyis kezd elavulni a termék. A vásárlók elmaradoznak. csökken a forgalom. a raktár egészségtelenü1 megtelik, a kínálat jelen+ősen meghaladja a keresletet. Nyilvánvaló: ha a terméket tovpi^ ra is gyártani akarják, a régi ár nem tartható. A RUGALMAS, mozgási lehetőséghez jutott áraik jeleznek, dörömbölnek, mozgásra késztetik a fejeket és a kezeket, mindezt a fogyasztók, tehát végül is valamennyiünk érdekében. D. J
