Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-25 / 173. szám
ÍWT Július 25. kedd 5. oldal Július 25, kedd A földi javakért való tülekedés elszomorító, de egyszersmind mulatságos jellemtorzító hatását illusztrálja az Irodalmi Színpad összeállítá sa, A pénz komédiája. Példákat bőven kínáltak a világirodalom legnagyobb alakjai. Többek között Villon, akinek a jó tanításról szóló balladáját Koncz Gábor mondja el; aztán Ben Jonson: a remek fösvény, Volpone sem kerülhette el a ,,mu- Bical-esítés” divatját; továbbá Brecht: Hotel a Telizsebhez címmel elevenednek meg pénzhajhász szörny- alakjai, Kocsma Jenny, Hocinesze és társai (eléneklik a híres Alabama-songot isi (20.20) Július 26, szerda A Mérnökök, technikusok, figyelem! című műsor felhívása ne tévesszen meg senkit. Hasznos lesz bizonyára minden tsz- és üzemvezetőnek, kereskedelmi szakembernek, mert az új gazdaságirányítási rendszer egyik kulcsfontosságú kérdéséről, a piackutatás lehetőségeiről vitatkoznak a felkért közgazdászok. (18.40) Július 21, csütörtök Az ország egyik legnagyobb ;,ter- mészet-átalakító” munkájáról, a gyöngyösvisontai külszíni lignitfejtés előkészületeiről, és a sugáralak- ban épülő hőerőműről láthatunk közvetítést. A természet és a gép küzdelmét a legmodernebb technikával irányítja itt az ember, rádióparancsra mozdulnak a földfaló óriásszerkezetek. Választ ad a riport arra is, mire használja népgazdaságunk a milliárdokat, és hogyan térül vissza értékük sokszorosan az ésszerű beruházások nyomán. (19.00) Július 29, szombat Az Un-Fair Lady-röl a következőképpen nyliatkozatak a Vidám Színpad szerzői: „Tulajdonképpen a My fair Lady helyreállítása, fejreállitá- fea, sőt Pestre állítása — a szatíra szatírája. Az eredeti Eliza az utcasarkon árul, a miénk önelszámoló virág-kisiparos, a világ leggazdagabb virágáruslánya a szédítő forgalmú ;,supermarket”-en, az új EMKE-alul- járóban. Csoda-e hát, hogy jövedelméhez rangon alulinak látszik a fix- fizetésű egyetemi tanár, a pesti Higgins, akinek Eliza megváltja szerelmét. — Viszont elhallgatja az adót. Szereplők: Galambos Erzsi, Darvas Iván, Rátonyi Róbert, Garas Dezső. (21.40) Július 30, vasárnap A nagy klasszikus orosz realista egyik legmaradandóbb színműve, a Három nővér, angol filmen, magyar hangokkal. A már számtalan film- és tv-feldolgozást megért drámának ez a változata két éve készült. Legfőbb értéke a XIX. századi orosz kisvárosi atmoszféra kitűnő érzékeltetése és a nagyszerűen kiválasztott színészgárda: Jill Bennet, Margaret Gordon, Kenneth Griffith, John Wood és Gerald Flood, Laurence Olivier világhírű Shakespeare-társu- latának tagjai. (20.20) Mozgalmas napok előzték meg Szegeden a szabadtéri játékok megnyitását. A szokottnál nagyobb volt az utcák forgalma is, különösen a város központjában levő, alapos rekonstrukcióval átépített Dóm téri szabadtéri színpad környéke. Estétől hajnalba nyúló próbákon szereplők, technikai alkalmazottak, világosítók, díszletezők tarka sokasága töltötte meg a teret, s az egyelőre még ásító nézőtér szegélyén ott ültek a kékcsíkos belépőkhöz jutottak. A nyitás előtt már 75 ezer jegy elkelt. Erkel Hunyadi Lászlójának bemutatásával július 22-én este ünnepélyes keretek között megnyitották a Szegedi Szabadtéri Játékokat. Vaszy Viktor vezényletével, Mikó András rendezésében Erkel operája új köntöst öltött, s a felújított szabadtéri játékok óta ötödízben előadott mű most leegyszerűsített, monumentálisabb formában került a közönség elé. A színpadot egyetlen hatalmas alap- díszlet töltötte meg, több síkú lépcsősorral. A jelenetek mozgalmasan követték egymást. Címszereplő Szőnyi Ferenc, az Állami Operaház tenoristája volt. partnerei pedig Déry Gabriella. Agay Karola, Nagy Sándor, Szabó Miklós, Ivánka Irén, Gregor József és Réti Csaba. Premierhangulatban zajlott másnap, vasárnap a Hamlet előadása is. Shakespeare klasszikus drámáját Vámos László rendezésében és díszlettervei alapján formálta szabadtérre a Madách Színház társulata — kiemelkedő sikerrel. A vállalkozás nagy volt, hiszen egyes jelenetei szerint kamaradarabot, monológ- dialóg-drámát kelett látványosságra törekvőén hatalmas méretűre játszani, s ennek sikere nem utolsósorban a frappánsan megoldott díszletezés javára írható. A darab neves előadóművészei: Gábor Miklós. Bessenyei Ferenc, Tolnay Klári, Avar István, Ajtay Andor, Vass Éva, Kőmíves Sándor, osztatlan sikert arattak. N. L Jelenei Erkel Hunyadi László című operája bóL A címszereplő Szőnyi Ferenc. Vass Éva Ophélia szerepében » Hamlet és a sírásó. (Gábor Miklós. Avar István és Kőmíves Sándor.) vasárnapi bemutató előadáson. (Enyedi Zoltán felvételei.) B a j I e s ő k Nagy kő esett le a fülke utasainak szívéről, amikor az asszony végre- valahára leszállt — Cegléden. Rémes volt! Kiskunfélegyházán ült fel a személyre harmadmagával, de attól kezdve be nem állt a szája. A másik kettőnek csak annyi szerep jutott, hogy időnként bólintsanak, felhúzzák a szemöldöküket, vagy mikor már tűrhetetlen számukra is a szóáradat, zsebkendőjükkel megtöröljék arcukat. A „rengeteg” ülepű asszony először — Kecskemét állomásig — azt sorolta el, milyen gennyes gócokat kutatott fel nála az orvos. A fülében, az orrában, egyebütt, s azok mind a rossz fogaktól eredtek. De hogy arany- s ezüstfogakat csináltatott, a nyavalyák megszűntek. Kecskeméttől, piacról jövők kosarának mustrájából merítve, az igazi becsináltleves receptje lett a fő téma. Mindaddig, míg Katonatelepen fel nem szállt az iparos külsejű, szemüveges, középkorú férfi, a tíz éves forma, sötétkék ruhás kisfiúval. Mindjárt látszott, hogy ismerik. Érkezésükre az aranyfogú asszony hirtelen elharapta a becsináltreceptet, és fekete gödrű halkék szemét titokzatosan összehúzva hajolt két társához. Amazok kaptak az új fordulaton, s a három kendős fej izgatott sus- mussal leste a gyerekes embert. Szófoszlányok sustorogtak. — ... nem és nem... Ragaszkodott hozzá, hogy a gyerek nála maradjon ... Kezére jött neki, hogy a feleségét ... Itt a folytatást körforgalomban sugdosták egymás fülébe. Irtó éberen vigyáztak arra, hogy az iparos külsejű oda ne lásson, ahonnan ők tartják szemmel. Aztán elnémultak, de továbbra is úgy maradtak, összehajolva. A férfi az ölébe fektetett lapos csomagról lefejtette a hártyapapírt. A fehér bőrű, világosszürke svájcisapkás kisfiú kíváncsian várta, mikor lesz szabaddá a könyv. Elmosolyodott, szeme felragyogott, mikor a címet félhangosan elolvasta: „Autósok könyve”. — Na, ebben találsz műszaki rajzokat ... Nézd csak, itt egy alváz — mutogatta sűrű karcolásos ujjahegyé- vel a képeket az apja... Remélem, ezért még megnyomod a gombot a jövő évben, és javítasz egy kicsit... Na nesze. A fiúcska hálásan simult hozzá, leste minden szavát, lelkesen hívta fel a figyelmét a pompásabbnál pompá- sabb autómárkákra. A három asszony lassúkat pislogott, úgy tartották fejüket, hogy fülük minden szót elkapjon. Nagykőröstől kiindulva a gyerek apja felkelt, megérintette a kisfiú vállát, s mondta neki, mindjárt jön. Kiment a peronra. Nemsokára ködszürke füst mutatta a lengőajtó üvegén át,. hogy rágyújtott odakint. — Kisfiú!... Hallod? Kisfiú! — szólt oda a gyereknek nagy tüsténkedve az aranyfogú asszony, s kihúzódott a pad végére, hogy a fiúcska meglássa. — Gyere csak ide! — ütö- gette maga mellett az ülést, és még nagy fekete retiküljét is áttette a másik asszony kosarára, hogy nagyobb legyen a hely. A gyerek kis pirulással engedelmeskedett. Gondosan letette a könyvet, — odament, leült. A sötét szem- gödrű mézes-mázos hangon érdeklődött, miközben átfogta a fiúcskát. — Mondd, jól bánik veled? Hogy érzed vele magadat? — intett szemmel a kint cigarettázó apára. — Ugye jobb lenne anyukáddal?... ö szigorú hozzád, mi? Ugye, nem szeretsz vele l^nni? Olyan mohón árasztotta el a gyereket, hogy az szegény csak a száját nyitogatta, csukogatta, és paprikapiros lett. De nem szólt. Pedig a tengernyi fenekű asszony szinte ki akarta belőle préselni a választ, úgy nyomkodta két karját, vállát. Ügy intézte azonban — s ebben a másik kettő is összebeszélés nélkül cipkosa volt —, hogy szüntelenül ellenőrizhette a lengőajtót, nem jön-e az apa? Rezzenéstelen szemmel, nekipirosodott ajakkal szuggerálta a három cso- roszlya a kisfiút; csak egy-két szót mondana már legalább, amit a pletyka vegykonyháján kapós értesülésekké lőhetne átkölteni, színezni. A kisfiú azonban kifényesedett arccal, rendkívül kínosan feszengett a néni vércsekarmai közt. Világoskék szemét ijedten kapta félre, ha a fejét erővel maga felé fordította az aranyfogú. Hallgatott — Aáá, nem mer ea beszélni..'' Meg van félemlítve... — csóválta elégedetlenül a fejét a harmadik asz- szony. — Eriggy! — lódította el a fiút az őrökké locsogó. Már csúszott is fürgén visszább a pad végérői, mert éppen bejött az apa. Mit sem sejtve mosolygott egy pillanatra a fiára, mikor az már a régi helyén fogadta. Fel sem tűnt neki, milyen zavart, kedvetlen és nekipirult a gyerek. Éppen- csak kérdezte, hogy szóljon valamit — Mennyi is a tanulmányi átlagod?... Háromegész kettő? — S hogy a fiú bólintott folytatta. — Legalább három egész ötre javítsd fel, jó?... Majd másképp lesz... Most már pont van a dolgok végén ... Pont... Nyu- godtabbak leszünk... A három asszony lélegzetvisszafojtva fülelt — Az én Katinkám, tudjátok, az egy zseni!... Már háromszor kapott kiváló tanuló oklevelet... De persze, vannak megátalkodott kölykök, akikkel megbolondulhat a pedagógus, akkor se hoz ki belőlük többet hármas átlagnál... — szónokol az aranyfogú nagy hangon. Megindul a verkli, mondja megállás nélkül Ceglédig. Szegény kisfiú csak fogdossa marka közt a csukott könyvet, s irul-pirul. Azt érzi csak, hogy nekik címezi dicsekvését az a szómalom néni. De főleg neki, aki mit sem tudott mondani arról, melyik a jobb? Anya nélkül, vagy apa nélkül...? Tóth István
