Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-25 / 173. szám

1OTJ. Július 25. kedd

3. oldal

MUNKA ES ERÓ'

Kavicsbányától a hagymaszárítóig

Bánya Dunapataj mellett, a falu szélén? Nem, ez biztosan tévedés lesz. De a helyszín látványa meggyőz: ez valóban a föld méhének kincseit kitermelő üzem. Pontosabban: melléküzemág. Az Üj Élet Tsz-é. Még a szakkifejezések — medMakai István, a fiatal építés- vezető technikus. — S nemsokára segédüzemmé fejlesztjük az asztalosműhelyünket Közös létesítményeinkhez már most is vajmi kevés építőanyagot kell vásárolnunk.

Annyi bizonyos, hogy e seŰtjára indul a kavics.

— Ez a pirossal vonalkázott rész a közös táblákat jelzi — mutatja a térképen Sisák Péter, a kiskunmajsai Petőfi Termelőszövetkezeti Csoport elnöke. — A hatezer holdnyi területünkből négyezer a szántó és ebből 1200-at művelünk közösen.

Aztán tovább sorolja: 70 hold terméketlen homokon nyárfát Ültettek. Köztesként burgonyát és dinnyét vetettek. Harminchat holdon korszerű szőlőtelepítésük van.

Ahogy magyaráz, ujjaival szántja a papírt és térképen mutatja mindazt, amiről beszél. Én közben arra gondolok, hogy bizony nehéz küzdelem előzte meg mindezt. Ezen a valamikori ürgeríkató homokon jövedelmező kultúrát teremteni nem volt könnyű dolog. Figyelem Garas Kálmán párttitkárt és Törteli János állattenyésztési brigádvezető arcát, ahogy egyetértőleg hallgatják az elnököt.

— Itt a központi majorban tbc-mentes szarvasmarha-állományunk van. Az új telepünkön 500 sertést nevelünk. Tiszta vérű fajtákat, kornvalt és német- öves sertést kereszteztünk.

A mottó

A beszélgetés mottójaként talán azt lehetne felírni: hogyan

akarják továbbfejleszteni a gazdálkodást. Ezt a kérdést mostanában többször felteszik itt. Elsősorban a pártvezetőségi és taggyűléseken. Az elnök a megyei pártbizottság tagja, ö egy kicsit megyei szemmel is nézi a tszcs-k gondjait.

— Mondjuk meg őszintén, hogy a termelőszövetkezeti csoportokat eddig eléggé elhanyagolták a vezető és irányító szervek. Sok hátrányos, ma már indokolatlan megkülönböztetést kellett elszenvednünk a termelőszövetkezetekkel szemben. — Ezek ismertek, hiszen az újságok is többször írtak róla. Az új szövetkezeti törvénytől várjuk a változást, no meg a szövetségtől. Ez az érdekképviseleti szerv talán kellőképpen segíti a mi előrehaladásunkat is.

A termelőszövetkezeti csoport eddigi eredményei elsősorban köszönhetők a húsztagú párt- szervezet kommunistáinak. Arra törekednek, hogy mindenhova eljusson a párt szava. Tudni kell ugyanis, hogy a Petőfi területe 12 kilométer hosszan nyúlik a kiskunmajsai határban és a szétszórt, nagy kiterjedésű tanyavilág lakóiból tevődik össze a tagság, amelynek csaknem fele 65 éven felüli. A hajdani zsellérek, akik a munkaerőt adták azelőtt a n agybirtokosoknak, kulákoknak és Dunántúlra jártak el aratni, hogy meglegyen az évi kenyere a családnak, bizony gondolkozásukban, esetenként még elég maradiak. A fiatalabbaknál már jobban jelentkezik a korszerű gondolkozás. A párttagok — elsősorban a párt- szervezet vezetősége — küzdenek a politikai felvilágosító munka hatékonyságáért, és ezzel együtt azért, hogy erősödjön a közös elem a gazdálkodásban.

Kényszermegoldás

Körüljárjuk a központi majort. A környék tiszta, a jószágok gondozottak. Befejezték az őszi árpa cséplését, elég alacsony 8 és fél mázsa körüli a holdankénti termésátlag. Sok kárt tett a belvíz. A tszcs területét átszelő főcsatorna tönkrement, nem töltötte be feladatát. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság kerethiányra hivatkozva nem hozta rendbe.

Csépelik a rozsot, öt mázsa körüli lesz az átlagtermés holdanként.

— Ezt nem a víz tette tönkre — mondja a párttitkár — a silány homok az oka.

— Pedig éppen úgy meg kell adni ennek is, amit kíván, de még a termelési költségeket sem hozza meg, nem hogy nyernénk rajta — sóhajt az elnök.

Igen, a rozistermesztés kényszermegoldás. Sokkal hasznosabb lenne más kultúrával kísérletezni. A végtelen homokte- rületeken nagyon meg kell fontolni, hogy mit vetnek.

Kissé lehangoltak az előbbiek. Talán azért említi meg Törteli János: — Mi mégsem csüggedünk el. Nézze ezt a juhhodályt is magunk, saját erőből építettük. A távlati tervek szerint a juhállományt legalább ezer darabra fejlesztjük a jelenlegi 400- ról. Nagy legelőink vannak.

A tervek

Ismét az irodában vagyunk. Az elnök tervrajzokat vesz elő a fiókból.

Megvidámodva, szinte szeretettel simogatja a pauszpapírt.

— Itt épül három, egyenként százas tehénistálló. Ezek lesznek a színek. Látja, ez pedig az új sertéstelepünk rajza. A telep kilencszáz hízónak ad helyet. Jövőre villamosítjuk.

— Emitt újabb 30 hold nyárfást telepítünk. Lépésről lépésre hódítjuk meg a homokot.

Mindez így túlságosan egyszerűen hangzik. A szavak mögött azonban sok-sok küzdelem, nyugtalan éjszaka, vivódás van. Harc a homokkal, de harc az emberekkel is.

Ebben a harcban a kommunisták járnak az élen, hiszen főként az ő javaslatukra valósul meg mindez. S a vidék arculata egyre szelídebbé válik.

K. S.

Hűtőszekrény — csomagban

A vegyészek régóta kutatják a friss élelmiszerek megőrzésének hatékony eszközeit A szor- binsav alkalmasnak bizonyult erre. Ezt a savat a vörös berkenye bogyóiból vonták ki, de ritkán alkalmazhatták, mert rendkívül drága. Fél tonna berkenyebogyóból mindössze 1 liter savat sikerült nyemiök. Nemrég ä Szovjetunióban, a tambovszki vegyészeti intézet dolgozói olyan szorbinsavat állítottak elő, amely egytizedébe kerül a régebbinek és valóban csodálatos tulajdonságokkal rendelkezik. Ezzel az anyaggal átitatott papír megakadályozza a gombásodást. A „szorbin” csomagban — akárcsak a hűtő- szekrényben — hosszabb ideig frissen marad a hal, a kolbászféle, a sajt, a vaj, sőt az ilyen papírba csomagolt kenyér körülbelül 2 hétig friss, marad és nem penészedik meg.

dőhányás, vájat — is bánya jelenlétére utalnak.

Tavaly ősz óta kavicsot bányásznak itt. Azóta elvittek innen már vagy 15 ezer vagonnal. A napi termelés jelenleg is tíz vagon. A hegyvonulatokat formázó nagy földkupacok között kotrógép emelgeti vascsőrét A gazdaság a földgépészeti vállalattól béreli, három kezelővel együtt.

A gép egyúttal pótkocsikra rakja a kavicsot

— Általában másfél, két méter után kezdődik a kavicsréteg — mutatja a kimenő termék

összeírásával foglalkozó szövetkezeti gazda, Csókás Imre. — És van, ahol hat méter vastag. Ennek az alját már a kotró sem tudja kiszedni.

Az üres vájatokbán zöldesen csillog a víz.

A bánya legfőbb előnye az, hogy egy kilométerre sincs a vasútállomástól. A kaviccsal való foglalkozást ez még gazdaságosabbá teszi. Most készülődnek a vagonba rakás gépesítésére. Pár hét múlva már sehol nem kell lapáttal emelgetni a súlyos anyagot.

S mindehhez hozzá kell tennünk, hogy a bánya korántsem az egyetlen segédüzem a gazdaságban. Létével szoros kapcsolatban áll a betonárut — mozaiklapot és vályút — készítő üzem. Mindkettő iránt nagy az igény.

— Szénporos téglaégetéssel is foglalkozunk — adja tudtunkra

gédüzemek egyáltalán nem öncélúak az Űj Élet Tsz-ben. S ugyanez mondható a majdnem ötven tagú építőbrigádról is. Jelenleg hét építkezésen dolgoznak, egyebek között a szakmári Béke Tsz egész sor új létesítményén. Dunapatajon, a szövetkezeti gazdák részére lakó- házépítést vállalnak, az idén mintegy 15-öt. Hat-hét főből álló munkacsapatokban dolgoznak. Vállalnak építkezést anyaggal és anélkül is.

Az egyik munkacsapat a műit mellett éppen Horváth András tsz-állatgondozó házának a

falát rakja. Itt találjuk Bévárdi Pál elnökhelyettest is, aki egyúttal a segédüzemágak vezetője. Elmondja, hogy a szövetkezet idei, 24 millió forintos bruttó bevételének több mint az egynegyedét a melléktevékenységtől várják. Mert a felsoroltakon kívül van még szállítórészlegük is. Ennek tevékenysége nagyon jövedelmező, az első félévben 300 ezer forint tiszta hasznot hozott.

További bővítés?

— Erről is szó van — így az elnökhelyettes. — Tárgyalunk a MÉK-kel egy hagymatároló és szárítóüzem közös létrehozására és hasznosítására vonatkozóan. Lenne hozzá alapanyag, az idén is száz holdon termesztünk vöröshagymát.

Ötletesség, hasznosság, célszerűség együtt jár Dunapatajon.

(Hatvani = Pásztor)

Nagyteljesítményű mezőgazdasági technika, talaj víztelenítő gép.. •

Az elmúlt évben a Szovjetunióban rendkívül jó termést takarítottak be: 71 millió tonna gabona termett, ami a szovjet mezőgazdaság történetében eddig a legnagyobb mennyiség. A siker egyik eredője az alkalmazott nagykapacitású mezőgazdasági technika.

1967-ban a gépállomásokon 600 különféle típusú gépet próbáltak ki: nagyteljesítményű traktorokat, gabona- és rizskombájnokat, cukorrépaművelő és betakarító gépeket, gyapot- és burgonyaszédőgépeket stb.

Sikeres kísérletek után megkezdték az állattenyésztési munHidrotechnikal és Vízügyi Tudományos Kutató Intézet onstruktőrei eredeti talajvíztelenítő gépet szerkesztettek, mellyel z elmocsarasodott földek kiszáríthatok. A gép gyorsan a talajba lelyezi a műanyag víztelenítő csöveket. (APN-foto.)

K szovjet ipar esztendőről rtendőre több új géppel látja a gazdaságokat. Ebben az ben például több mint 286 ezer iktor, 150 ezer tehergépkocsi, 6 ezer gabonakombájn és 3 ezer pótkocsi kerül a mező- zdaságba. A kolhozoknak és >vhozoknak küldendő mező- zdasági gépek 166 millió rubel haladják meg az elmúlt ; beruházást.

kák komplex gépesítését is. Az öntözés és talajjavítás céljaira csaknem 15 ezer exkavátort, 11 ezer buldózert és kb. 6 ezer ta- lajgyalút szállít az ipar. Nagy segítséget nyújt a mezőgazdaságnak a mezőgazdasági légi flotta is, melynek feladata a kb. 28 millió hektárnyi vetés- terület műtrágyázása.

Készül Horváth András tsz-állatgondozó háza.