Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-23 / 172. szám
1MT Július 23. vasárnap 3. oldal Együtt könnyebb Tanácskozott a „kis KGST“ vezérkara Korábban már beszámoltunk kóla, hogyan készül a gazdaságirányítási rendszer reformjára négy bajai üzem. Néhány hónappal ezelőtt a Kismotor- és Gépgyár, a Ganz Villamossági Művek, a Vegyesipari Javító és Szolgáltató Vállalat, valamint a Vas- és Fémipari Ktsz vezetősége elhatározta, hogy széles körű kooperációt alakít ki. Már az indulásnál meghatározták, milyen területeken nyújthatnak hathatós támogatást egymásnak a jelenlegi körülmények között, hogyan fejlesztik tovább együttműködést a jövőben, az új gazdaságirányítási rendszer figyelembevételével. Eddig csak alkalomszerűen A minap tanácskozásra ült Össze a négy vállalat gazdasági és politikai vezetősége. Mindenekelőtt számba vették, mi valósult meg eddig a szép tervekből. Balogh Tibor, a Kismotor- és Gépgyár gyáregységének vezetője elmondta, hogy bár eddig is segítették egymást az együttműködő vállalatok anyaggal, szerszámmal és speciális gépeket igénylő munkák — lemezdomborítás, csiszolás stb. — végzésével, az együttműködés inkább csak alkalomszerű volt Cél az, hogy a jövőben tervszerűen fejlesszék tovább a kooperációt. Ehhez pedig az szükséges, hogy ne csak a vállalatok igazgatói, főmérnökei, főkönyvelői, párttitkárai tárgyaljanak egymással, hanem jöjjön létre közvetlen kapcsolat a termelés egyes területeit irányító osztályok között Javasolta Balogh Tibor, hogy á korábbi elképzelésnek megfelelően támogassák egymást a vállalatok a szakmunkásnevelésben. Ezzel egyetértett a többi vezető is. A tanácskozáson született megállapodás szerint a jövőben „kicserélik” egymás között a másodéves ipari tanulókat. Az ifjú szakmunkásjelöltek körülbelül két félévet töltenek valamelyik testvérvállalatnál és ily módon széles körű ismeretekkel gyarapodva térhetnek vissza eredeti munkahelyükre. Az akcióba természetesen bevonják a helyi iparitanuló-iskolát is, így a tapasztalt pedagógusok segítségével valósíthatják meg tervüket. A szakmunkástanuló-képzéssel kapcsolatban több gazdasági vezető szóvá tette, hogy néhány bajai üzem nem gondoskodik utánpótlásról, hanem igyekszik magasabb bérrel, vagy egyéb ígéretekkel elcsábítani tőlük a fiatal szakmunkásokat. Ezzel természetesen nagy gondot okoznak a tervszerű nevelést folytató üzemeknek. Jogos tehát az az igény, hogy a város gazdasági és politikai irányítói — bevonva a vállalatok vezetőségét — dolgozzanak ki távlati tervet az iparitanuló-képzésre, és a rendelkezésükre álló eszközökkel igyekezzenek rávenni a ma még „kalózkodó” üzemeket is az utánpótlás-nevelésre. mekben. Befejezésül megállapodtak a vezetők abban, hogy a következő tanácskozásokon már az egyes szakterületek irányítói vesznek részt és kidolgozzák a most elhangzott javaslatok gyakorlati megvalósításának a módszerét Békés Dezső Céljuk az első hely megőrzése (Tudósítónktól.) Jó munkát végzett az elmúlt évben a Bács-Kiskun megyei Állatforgalmi Vállalat dunavecsei járási kirendeltsége: az első helyen végzett a vállalat kirendeltségeinek versenyében. Ez a tény kötelez, s a kirendeltség dolgozói szeretnék megtartani előkelő helyüket a megye állatfelvásárlásában. Az elmúlt félév eredményei Új cikkek, új csarnok A Kiskunhalasi Gépipari Vállalat az idén jó néhány új cikk gyártását kezdte, vagy kezdi el (motorkerékpár- és autóutánfutó). Ehhez már kevésnek bizonyultak a meglevő csarnokok, ötletes megoldással — a Bács megyei Tervező Vállalat tervei alapján — a meglevő két csarnokot vasszerkezetű tetővel kötik össze és így augusztusban már egy 1200 négyzetméter területű új csarnokkal gyarapodik a vállalat. A vasszerkezeti munkát természetesen a vállalat saját dolgozói végzik. azt bizonyítják, hogy ez a bizakodás nem alaptalan. Oliá- csek Tibor, a kirendeltség vezetője elmondotta, hogy június 30-ig vágómarhából 1113 darabot vásároltak fel, s ezzel egész évi tervüket 51 százalékra teljesítették. Félévi exportelőirányzatukban is túlteljesítést értek el: 440 helyett 510- nél több marhát vásároltak fel. Leggyakoribb vevőik az olaszok, de mind inkább szélesednek kapcsolataik a francia és nyugatnémet partnerekkel is. A kirendeltség tevékenysége nem merül ki a felvásárlásban. A járás közös gazdaságainak és a háztájiaknk vemhes üszőket is adnak el. Ezen kívül a tsz- ekkel és az egyéni gazdákkal sertéshizlalási szerződéseket is kötnek. Vita a szakmunkáscsábításról Kővári József, a Ganz Villamossági Művek főmérnöke arról beszélt, hogy nem csupán az iparitanuló-képzésben mutatkozik probléma. Hiba az is, hogy az együttműködő vállalatok dolgozói a kívántnál nagyobb számban vándorolnak üzemről üzemre. Tőlük például 11 esztergályos ment el az utóbbi időben és ezek a Kismotor- és Gépgyárban helyezkedtek el. Hogyan lehetne elejét venni a munkásvándorlásnak? — kérdezte a főmérnök több más vezetővel együtt. A hozzászólás után érdekes vita alakult ki. Egyesek azt állították, hogy adminisztratív eszközökkel lehetne segíteni a bajon: állapodjanak meg az együttműködő vállalatok, hogy nem vesznek fel olyan munkást, aki partnerüzemtől jött. Volt, aki odáig ment a következtetésben, hogy helyes lenne egységes bérszintet kialakítani — szakmákra vonatkozóan — a város üzemeiben. Ez is segítené a munkásvándorlás csökkentését. Végül azonban Balogh Tibor véleményével értett egyet a többség, és a plénum elvetette az adminisztratív módszerek alkalmazását Valóban nem lenne helyes éppen most — ismérve az új Munka Törvénykönyv tervezetét is — erőszakkal ott tartani azt aki menni kíván. Hiszen az együttműködés ellenére nyilván lényeges különbségek lesznek az egyes vállalatok gazdasági eredményei és ebből következően az ott dolgozók ' bérviszonyai, munkakörülményei között is. Az anyagi ösztönzést nem lehet nem szabad meggátolni. A munkásvándorlás egyébként úgyis csökken majd az utánpótlásnevelés tervszerűbbé tétele nyomán. A helybeli erőkre támaszkodva Különösen a nagyobb vállalatok — Ganz, Kismotor — végeztetnek jelentős mennyiségű kooperációs munkát Bajától távoli üzemekben. Nemegyszer több száz kilométerre küldik a feldolgozásra váró anyagokat, majd jelentős szállítási költséggel fuvarozzák vissza a félkész, vagy kész termékeket. Mint az egyik igazgató rámutatott, ezt a költséget megtakaríthatják maguknak a jövőben úgy, hogy a helybeli kis üzemekkel, ktsz-ekkel kötnek hasonló szerződéseket. Indokolja az elképzelést az is, hogy a vá- ros jelentős női munkaerőtartalékokkal rendelkezik. A Kismotor és Gépgyár már meg is tette az első lépéseket: néhány egyszerű, de nagy szériában gyártott alkatrész elkészítését a csökkent munkaképességűeket foglalkoztató ktsz- re bízta. A szövetkezet bedolgozó hálózatot szervezett, illetve szervez a feladat végrehajtására. Máris szép számú nyugdíjas és több gyermekes — tehát lakásához kötött — háziasszony jutott szerény kereseti lehetőséghez ily módon. Ez az út járható, és hasznos tovább haladni rajta, hiszen a Kismotor- és Gépgyár is olyan új gyártmányok — motorszűrők stb. — bevezetését kapta feladatul, amelyeknek az elkészítése sok kézi munkát igényel. Az elmondottakon kívül szó esett a tanácskozáson az anyag- gazdálkodás javítását célzó teendőkről, többek között a hulladékanyagok hasznosításáról, a vállalatok „szellemi kapacitásának” jobb kihasználásáról oly módon, hogy a kiváló műszakiak másodállást vállalhassanak az együttműködő üzeMezőgazdasági útépítés Köztudott, hogy mezőgazdasági útjaink állapota — az igen csekély számú korszerűsítést kivéve — száz év előtti. Máig is érvényes sok helyen Ugró István Békés megyei csizmadiámé» tér jó 50 évvel ezelőtt született rigmusa: .Azért nem megyek szekéren. Mert elakadok az éren, Beleragadok a sárba, Nem jutok el a vásárba.” Közös gazdaságaink azonban nem helyezkedhetnék ilyen álláspontra; terményeiket el kell juttaniuk, ha nem is a vásárba, de a majorságba, onnan az átvevő telepre, és ügy tovább. Még akkor is, ha harmadáig-negye- déig rakják a két traktor vontatta, az őszi esők sarában tengelyig merülő pótkocsit. A főkönyvelőnek aztán főhet a feje, hogy a szállítási és a gépjavítása költség a tervezettnek a többszöröse, s a traktor is feleannyi idő alatt dől ki a sorból, mint az, amelyik csak a műúton szaladgál. Olcsó módszer Lajtahanságból Országosan évente 50 millió tonna gazdaságon belüli és 20 millió tonna gazdaságon kívüli szállítás történik. Nagyüzemeinkben a ráfordítások majdnem eavötöd részben az anyagmozgatásból adódnak; Figyelmeztető számok, de mit sem változtatnak azon a téTermelési kiállításra készülnek Tasson (Tudósítónktól). Alkotmányunk ünnepének tiszteletére első ízben rendezik meg augusztus 18 és 20 között a tassi művelődési házban és annak festői parkjában a dunavecsei járás termelőszövetkezeteinek, ktsz-einek és vállalatainak nagyszabású termelési bemutatóját. A termékeket bemutató pavilonokban táblázatok, grafikonok egész sora szemlélteti majd egyebek közt a járás termelőszövetkezeteinek fejlődését. Külön kiállításon mutatják majd be a legkorszerűbb mező- gazdasági gépeket. A kiállítás idején szakmai napot is tartanak, a járás traktorosai pedig szántóversenyen adnak számot felkészültségükről. A rendezőbizottság a bemutatót járási munkás-paraszt találkozóvá kívánja kiszélesíteni. nyem, hogy a szilárd burkolatú mezőgazdasági út építése, vállalati kivitelezésben, kilométerenként egymillióba kerül. A jelenlegi helyzetben az ország mezőgazdaságának kereken 15 milliárd (!) forint útépítési igénye merülne fel. Olcsóbb megoldás után kell nézni, s ezt 3—4 évvel ezelőtt konkrétan is megtették a Lajta- hansági Állami Gazdaságban. A gépekkel jól előkészített útra 15—20 centi vastagságban kátránnyal elkevert folyami kavicsot terítettek, s ezt úthengerrel tömörítették. A módszer jól bevált, s bebizonyosodott, hogy ez az út nem igényel nagyobb karbantartást, mint a közönséges makadám. Egy hónappal ezelőtt a gépjavító állomások megyei igazgatósága ilyen utak építésére hozott létre külön részleget. S a munka már javában folyik a szabadszállási Lenin Tsz területén, ahol a szikesen — kísérletképpen — tíz kilométeres úthálózatot építenek. Báli Ferenc, a gazdaság elnöke — képviselői minőségben — az országgyűlés legutóbbi ülésszakán is méltatta az igazgatóság kezdeményezését. Kombájn és szénásszekér Nagy Frigyes, az építőrészleg vezetője arról tájékoztat, hogy a földmunkát a Kiskőrösi Gépjavító Állomás lánctalpasaival végzik, s házilagosan ugyanitt' készítették el a gumikerekű úthengert, valamint a kátrány- szóró lajtot is. Egy ároknyitó ekével is rendelkeznek. A Kőolajipari Vállalattól már megrendelték a kátrányt, s a továbbiakban is innen szerzik be a kötőanyagot. A kavicsot egyelőre a szalkszentmártoni Petőfi Tsz bányájából hordják, de rövidesen saját, bányát nyitnak meg, Fülöpszállás határában. A markológépeket ehhez az egyik dunántúli vízügyi igazgatóságtól vásárolják. Egy-egy ilyen út kilométerenként 100—120 ezer forintba ke= úttörő múlton rül. Azért ilyen tágak a költség’ határai, mert az függ a talaj minőségétől — a szikesen például magasabb töltést kell építeni, mint a homokon —; a ka- vicsszállítás távolságától — Szabadszálláson ez 15 km —; s nem utolsósorban az út szélességétől. Ez utóbbi a Lenin Tsz területén háromféle: a padkával együtt van 6, 9 és 11 méter széles szakasz; attól függően, hogy melyikre mekkora szállítási teendő nehezedik. A 11 méter széles úton jól elfér egymás mellett a kombájn és a szénásszekér. Később, ha a gazdaság igénye és anyagi lehetősége megengedi, erre az útra bitument is teríthetnek, s így por- és rázásmentesség tekintetében vetekedhet a közforgalmi pályákkal. A laj- tahansági határban már ilyen utak is vannak. Távolságok rövidülnek A kezdeményezés alig felmérhető. Csupán a Lenin Tsz további húsz kilométer út építése iránt jelentette be igényét. De érdeklődés mutatkozik már Dusnokról és a kiskőrösi járás több községéből is. Nemcsak a mezőgazdasági szállítás, de a tanyán élő lakosság számára is civilizáltabb távlatokat nyit meg az útépítés: városok és világtól elzárt tanyaközpontok között rövidülnek meg a távolságok. Hogyan felel meg a gyarapodó igényeknek az újdonsült vállalkozás? Az eszközellátottság mostani nehézségei közepette is biztató a kilátás; szükség lesz dömperekre, billenő- platós pótkocsikra és újabb csatornanyitó ekékre. Három brigád kialakítását tervezik, amelyek évente, szerényen számítva 70—70 kilométernyi utat építhetnek — az embert-gépet nyúzó sár helyén. De ennél jóval többet is, ha arra igény mutatkozik. Végül is azok a millió forintok kövesednek szilárd burkolattá, amelyek továbbra is elfolynának a sárba merülő gumikerekek alatt. H. D.
