Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-19 / 168. szám

1967, .július 19, szerda

5. oldal

Célszerűtlen gondoskodás

Á könyvkórházban

A járási könyvtárak fejlesztésében hosszú évek óta nagy szerepet játszanak a földműves — jelenlegi nevükön az értékesítő és fogyasztási — szövetkezetek anyagi támogatásai. Sezek Dármily kis töredékei is az éves tiszta nyereségnek, több tízezer forintos összegüknél fogva ' komoly lendítői a könyvállomány növekedésének. Például a félegyházi könyvtár legutóbb kevés híján EO ezer forintos támogatásban részesült, a helybeli és a kiskunmajsai szövetkezet részéről.

Korábban a pénz elköltését illetően semmi gond nem merült fel; a könyvtár a helybeli könyvesboltban megvásárolta a szükséges köteteket. Azok beszerzéséről saját forgalma érdekében gondoskodott is a bolt.

Az idén azonban erre megszűnt a lehetőség... A SZÖV- KÖNYV . Vállalat — hogy, hogy nem — kisajátította magának a könyvek eladási jogát, legalábbis a szövetkezeti támogatással történő könyvtárfejlesztés esetében. Vagyis a könyvtárak — miután az értékesítő szövetkezetek átutalták számukra a támogatást — csakis a SZÖV- KÖNYV-nél vásárolhatnak, pontosabban annak a fővárosi Sziget utcai raktárából, ahol nem kis részben a korábbi évek kiadványainak el# nem adott (el nem adható?!) p’éldányai hevernek, több millió forintos értékben.

A járási könyvtár még ebből az anyagból is tudott válogatni majd húszezer forint értékű gyűjteményt. Az összeg megmaradó nagyobb részét azonban kurrensebb, frissebb kötetekre szeretné elkölteni. De nincs rá módja, a SZÖVKÖNYV ragaszkodik szerzett jogához — monopóliumához —, s nem adja visz- sza a pénzt. Inkább vesszen el a könyvtár számára, semmint csorba essen a vállalat jogán.

Akinek jogában állott ilyen joggal felruházni a SZÖVKÖNYV Vállalatot, bizonyára megteheti a jog megvonását is. Ez utóbbit nagyon helyeselnénk, annál is inkább, mert komolyan vesszük a járási könyvtárak fejlesztését.

H. D.

Figyelmet érdemel

Egy érdekes füzet akadt a kezembe.

A kecskeméti Ének-Zenei Gimnázium növendékei naplót vezetnek a kulturális rendezvényeken való részvételükről.

1966. januárjában kezdték él, s azóta minden középiskolás beleírja a színházi, zenei, irodalmi élményeit.

De nem elégszenek meg ám az események puszta rögzítésével, hanem kritizálnak is. Rö- videbb-hosszabb értékelést írnak a látottakról, hallottakról. (Bizony, az illetékesek tanulmányozhatnák ezeket a bírálatokat, hátha kevesebb lenne a hiba ezentúl!) Természetesen, ami tetszett nekik, azt sem rejtik véka alá. Gyakori a dicsérő, sőt lelkes mondat.

Olyan szempontból is érdekes ez a napló, hogy megmutatja: milyen sokirányú a fiatalok érdeklődése. Kiállítás és hangverseny, ankét és költői est, film és színház egyaránt szerepéi itt.

Meghívók, újságkivágások teszik még érdekesebbé a naplót, illetve naplókat! Mert már több füzet megtélt a feljegyzésekkel.

V. M.

A jugoszláv műsora

SZERDA

16.00: Nemzetközi hírszolgálat. — 17.05: A baba játszik. — 17.25: Expedíció. — 18.00: Tv-újdonságok. — 18.15: Tengerész triciklin. Gyermekműsor. — 19.00: Riport. — 19.30: Tv- posta. — 19.45: Közjáték. — 19.54: Esti mese. — 20.00: Tv-híradó. — 20.30: A nyár dala. — 20.33: Hirdetések. — 20.41: Revü. — 21.41: A zeneirodalom gyöngyszemei. — 21.56: Emlékiratok és riport, n 22.16: Tv- hiradó.

— Szörnyű, hogy kopnak ezek a könyvek — panaszkodott a könyvtárvezető.

Nevettem:

— Bizonyára, mert olvassák ...

Megütődve nézett rám:

— Hiába csúfolódik. Én is tudom, hogy nem babusgatni kell őket, hanem kölcsönözni. Az a

Négy éve havi 60—80 darabot tudtak újrakötni. Ma ötszázat!

Hogyan?

A csöpp műhely ma sem nagyobb, mint négy éve. Két, udvarra néző szobácska a kecskeméti tanácsháza földszintjén. Hatan szoronganak benne, s itt van az anyagraktár is.

Hogyan lehet itt így megsokszorozni a termelést?

Planatolozás előtt Ferenczi Lajosné gondosan ősszeigazítja » lapokat.

dolgom. De így nem vergődünk az ötről a hatra. A község kevés támogatást' ad, az állomány nem nő, ikább fogy. A legjobban az, ami a legkeresettebb.

Évekkel ezelőtt zajlott le ez a beszélgetés. Végeredményben igaza volt a könyvtárosnak. Akkoriban másutt is nagyon sok volt az ilyen panasz.

Újabban kevesebb. Nagyot változott azóta a helyzet. Egyrészt azért, mert jóval több támogatást adnak ma már a helyi tanácsok a könyvtáraknak. Másrészt: hét—nyolcszor annyi kötetet javít a megyei könyvtár könyvkötő műhelye mint korábban.

Jobb munkaszervezéssel és főképp: új technológiával.

Zsinkó József, a könyvkötészet vezetője szívesen megmutatja:

— Ez a folyódratkötés a régi módon készül. Látni kell a lapok közepét is a képek miatt, tehát fűzzük. De regényt, belül is margóval ellátott kiadványokat ma már csak ragasztunk. PlanatollaiL Kitűnő, német gyártmányú műanyagragasztó. Szét se lehet szedni.

A kezembe nyom egy félkész kötetet. A tábla sincs még rajta. Egy Balzac regény, az Olcsó Könyvtár kiadásában. Gyenge minőségű papír.

dobta oda nekem. Az az én saját kazettám. Ezt az embert pedig most látom először.

Az alezredes Akulovhoz fordult:

— Maga aláírja?

— Mit képzel parancsnok polgártárs? — rebbent fel Akulov. — Nem vagyok sajátmagam ellensége.

— Magán ez nem segít.

Egyébként egyikükön se — tette hozzá Satov. Nem volt haragos, nyugodtan beszélt. — Rendben van, aláírjuk ml ketten a külügyminisztérium képviselőjével.

— Azután elmehetek? —kérdezte Antikvárius.

— Meg kell várnia a konzult.

— Ne komédiázzanak! — csattant fel idegesen;

— Ez nem komédia.

Kopogtak az ajtón és megjelent egy magas, harmincöt év körüli férfi, remekül szabott sötét ruhában.

— Mi történt? Miért tartóztattak le egy diplomatát? — kérdezte a konzul.

— Ez a diplomata visszaélt a helyzetével. Akkor tartóztattuk le, amikor titkos anyagokat vett át Akulov polgártárstól — adott magyarázatot a külügyminisztérium képviselője.

— Hazugság! Ezt az embert most látom először. Tiltakozom! Ez hallatlan! — tört ki élesen Antikvárius és felugrott a helyéről.

— Mivel tudják bizonyítani a vádat? — kérdezte a konzul.

— Oh, sok mindennel —kapcsolódott a beszélgetésbe Satov alezredes. — Az első bizonyíték gyanánt leforgatjuk azt a filmfelvételt, amelyen megláthatja diplomatájuk találkozását az előzetes letartóztatásban levő

Kazin polgártárssal, akit ő maga szervezett be. Valamivel később megmutatjuk önöknek a Novogyevicsje temetőben lezajlott eseményeket. Vorkin elvtárs. mikorra lesz készen a film?

— Nincs rá szükség — vetette oda fogai közt Antikvárius.

— Akkor hát távozhatunk? — kérdezte a konzul.

— Most már igen, — hangzott a válasz.

Antikvárius egész úton a követségig nem tudott magához térni a kábító csapástól, amit olyan váratlanul kapott. Bosz- szankodott magára, a központra, az egész Borkov-ügyre. és a filmátadásra. Minden a pokolra került egy szempillantás alatt. Kiderült, hogy a szovjet elhárításnak egyáltalán nem érdeke békén hagyni a dezinfor- mációk átadása érdekében. Egy lyukas garast sem érnek a központ furfangos számításai.

Csak azt kell még ellenőrizni, hogy tényleg letartóztatták-e Kokát, és mi van Borkowal?

..: A vonal túlsó végén azonnal felvették a kagylót.

— Halló, tessék — szólt egy kellemes női hang.

A hívó, szintén nő, nyilvános telefonfülkéből beszélt. Nem szólt egy szót sem, letette a kagylót. De mindjárt arra gondolt, hogy ez lehet téves kapcsolás is. Újabb pénzdarabot dobott az automatába, figyelmesen tárcsázta a számot. Tudta, hogy ezen a számon csak férfi válaszolhat.

Másodszorra férfi válaszolt. A nő megkérdezte:

— Nikolaj Nyikolajeviocsel beszélek?

— Nem;

— Kérném a telefonhoz.

— Nincs itthon.

— Elment?

— Igen.

— Mikor jön vissza?

— Nem tudom. Ki kérdezi?

— Ismerőse. Mikor lesz otthon?

— Nem tudom. Hogy hívják

magát? Mit mondjak neki? — kíváncsiskodott a bariton.

— Semmit, majd felhívom még.

— Hívja csak. hívja.. ■

Borkov számán azt válaszolták, hogy váratlanul huzamosabb ideig tartó kiküldetésbe utazott.

A követség dolgozói Antikvárius megbízásából telefonáltak. Az első esetben a szobalány, utóbbiban a szakács. Amikor beszámoltak a beszélgetésről. Antikvárius szinte rosz- szul lett. Ahhoz, hogy megtudja, milyen mélyen nyúltak a kémelhárítók Koka alvilági életébe, már csak a pénzhamisító bandának kellett utánanéznie. Puskarjev címét, bár nagyon kelletlenül, megadta neki Koka annak idején.

Az Obuhov utca melletti közben az alagsori lakás le volt

pecsételve.

Antikvárius még aznap elkészítette részletes jelentését a központnak a történtekről...

Augusztus tizediké az élénk rádióforgalom napjának bizonyult. A központ a következő rejtjelezett rádiógramot küldte:

„Reménynek. Az operáció lebukott. Egyezzen meg Bekasz- szal a kapcsolat fenntartásáról. Javasolja neki, hogy utazzon más városba, kívánatos lenne Szibériába. Maga utazzon délre, Nyikolajevba vagy Odesszába. Őrizze meg a film másolatát. Állandóan hallgatjuk

A válasz így hangzott:

„Ügy veszem észre, figyelnek. Odesszába indultam. Várom az

utasításokat.”

És végre a központ rendelkezése:

„Készüljön az átkelésre. Hallgasson bennünket augusztus

20-án és utána minden nap egy hétig 23 óra 10 perckor. Választ nem kérünk, adnia tilos. Rejtse el a készülékét.”

... Augusztus 20-án a Moszkva környéki villában hárman ültek az asztal körül. Markov ezredes, Pável és Mihail Tul- jev. A búcsúbeszélgetés a vége felé járt

Még egyszer átolvasták a rádiógramot amelyben részletesen közölték Reménnyel, hogyan tervezik a külföldre juttatását. Vlagyimir Gavrilovics megszólalt:

— Megijedtek, hogy a Kokéval tartott kapcsolata tönkreteszi magát Megint visszanyerte értékét a szemükben. Ezért mi is tettünk egyet s mást és örülök, hogy nem hiába.

Vlagyimir Gavrilovics nem említette, milyen fontos szem volt ebben a láncban Borkov— Kusztov szerepe, akinek létezéséről Mihail Tuljevnek nem kellett feltétlenül tudnia. Borkov nélkül viszont érthetetlennek találná a felderítő központ a kémelhárítók egész akcióját, amely Antikvárius és Koka leleplezését okozta.

... Az ablakon túl felcsillant a hajnali nap első sugara, a távolból pedig mennydörgés halk moraja hallatszott. De az is lehet, hogy vonat dübörgött át a villától fél kilométernyire eső hídon.

(Folytatása következik.)

Kinyitom. Hajtogatom.

— Jobban. Bátran...

Csak a lapok szélét fogja a ragasztó de olyan erősen, hogy inkább a papír szakadna.

— Négy év alatt, amióta a Planatollal dolgozunk, még tíz kötet sem jött vissza. A költség is fele a réginek, ráadásul a sokszorosát végezzük.

Persze nemcsak a ragasztó változott Egy sereg ésszerűsítés, egyszerűsítés növelte a termelést. Többek között elmaradt a fedélről a sarok, a lapokat összefogó fűzőszövet után azonnal az oromszegés következik, stb., stb. Csak az tudja, aki vele dolgozik mennyi munkamegtakarítást jelent mindez.

Igen szépek, ízlésesek az innen ki kerülő, könnyen tisztán tartható, műanyag borítású könyvek. Szinte kelletik magukat, kézbe kívánkoznak. Feny- vessyné Góhér Anna, a megyed könyvtár vezetője mesélte, hogy amikor az első szállítmányt megkapta az ifjúsági könyvtár, egyszeribe® megemelkedett a forgalom.

A könyvkötészet munkáján látszik a hozzáértés — és a szakmaszeretet Zsinkó József a Katona József Gimnáziumban is tanít politechnikát Nincs a szakmának olyan titka, amit n« tudna. Kiállításokra tablókat készít és valóságos remekművek a keze alól kikerülő katalógus- dobozok. Papírból, mégis tartósak. Ha asztalossal készített né a könyvtár, nem győzné pénzzel.

Az elismerést mégis kelletlek nül fogadja a műhelyvezető. Mi a baj?

— Meg lehetne duplázni a

termelést, ha valamivel több helyünk lenne S ha kapnánk né-j

A rég kiérdemesült lemezollón szaporátlan a munka — mutatja Zsinkó Józsefi

hány új gépet. Csupa ócskavasba kívánkozó szerszámmal dolgozunk.

S megoldást is javasol:

— Nekünk jó volna az a prés, papírvágó is, amit a nyomdák kiselejteznek. Itt az még használható.

Ez országos probléma. A megyei könyvtárak könyvkötészete másutt is hasonló gondokkal küzd.

Mi sajtfos nem segíthetünk, de jónak láttuk felhívni rá a figyelmet.

Mester László