Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-19 / 168. szám
19CT, július 19, szerda 5. oldal Képviselők Való Igaz, hogy a törvény, a rendelet cSak a kereteket teremti meg a jobb munkára. Ez jut eszembe mostanában, amikor alkalmam nyűik betekinteni a megyei képviselőcsoport munkájába. Mert a képviselők területi megválasztása, helyhez kötöttsége — a korábbi lista szerinti módszerrel szemben — célszerű és okos elhatározás volt, de önmagában mit sem érne a munka szervezett kereteinek megteremtése, az erők összefogása és az egyszemélyi felelősség, öntevékenység nélkül. Különösen szembetűnő volt ez a legutóbbi parlamenti ülést megelőző tanácskozáson, amikor megyénk képviselői azt vitatták meg a többi között, hogy mivél készüljenek, mivel járuljanak hozzá az országgyűlés nagy plénumának tevékenységéhez. Ismerték a beszámoló vázlatát, tudták, hogy az ország közvéleményét napjainkban legjobban érdeklő témáról, a gazdaságirányítási rendszer reformjáról lesz szó. Széles körű vitában összegezték tehát tapasztalataikat, s mondták el egyenként, mit kellene szerintük elmondani az ország közvéleménye előtt. A mindennapi élet problémáit hozták felszínre. Pesir István, a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz elnöke például némi aggodalommal tette szóvá, hogy városa korábban jól együttműködő — és ezért szép eredményeket elérő — termelőszövetkezetei mintha az utóbbi időben kevesebbet törődnének azzal, hogy összehangolják terveiket, elképzeléseiket. „Mindenki mindent akar csinálni”, s mivel a nagyobb önállóság nem jár mindig és azonnal együtt a kellő megfontolással, bizony akad olyan szövetkezet, amely meggondolatlan vállalkozásokra pazarolja erejét és anyagi eszközeit. Szükség van az elvi irányításra, útmutatásra továbbra is, s együttműködés nélkül ezután sem születhetnek jó eredmények... Beszélt a bortermelők gondjairól, kifogásolta a jelenlegi sertésfelvásárlási rendszer egyes rendelkezéseit, melyek fékezik a tenyésztés és hizlalás gyorsabb növekedését. Az állattenyésztés gondjait ecsetelte dr. Veréb János állatorvos is, panaszolva az átvétel körüli nehézségeket. A megyei tanács vb/-elnöke, dr. Varga Jenő elvtárs a gazdasági vezetők társadalmi felelősségéről beszélt, hogy a túlzott haszonra való törekvés is lehet fékezője némely esetben a komplex és üzemi szinten is összehangolt gazdálkodásnak. Báli Ferenc, a szabadszállási Lenin Tsz elnöke is érdekes gondolatokkal kívánt hozzájárulni a tervezett parlamenti felszólaláshoz Azt mondta el, hogy a munkaversenynek a mezőgazdaságban is igen nagy a jelentősége. Hiba azonban, hogy hiányzik a megfelelő erkölcsi elismerés. A szövetkezetünkben például hét év alatt mindössze öt „kiváló dolgozó” elismerést sikerült szerezniük, pedig sokkal több kiváló tsz-tagjuk van. De hiába, ha ennek odaítélését a minisztérium tartja fenn magának. Molnár István, a Kalocsa- vidéki Sütőipari Vállalat igazgatója egyes bürokratikus jelenségeket tett szóvá, amelyek akadályozzák a választék bővítését a sütőiparban. Fekete Pálné, a dohánybeváltó üzem dolgozója az árrendezéssel kapcsolatos mende-mondákra adandó mielőbbi határozott és egyértelmű válaszadásit sürgette. Hosszas eszmecsere után került sor az összegezésre, majd annak mérlegelésére, hogy az adott témakörön belül kinek a felszólalása lenne legérdekesebb, tanulságosabb a parlamentben. Így esett a választás — a témához is legközelebb álló személyek — Pesir István és Báli Ferenc tsz-élnökökre, akik szívesen vállalták a megbízatásit. Akkor azonban még ők sem gondolták, remélték, hogy mindjárt az első nap, a referátum után első felszólalók között lesznek a Bács megyeiek, örültünk ennek valamennyien, akik idehaza a rádióból, s újságokból értesültünk két megyei képviselőnk értékes felszólalásáról. De azt talán csak kevesen tudták, gondolták, milyen nagy munka előzte meg ezt a gyakorlatias, de mégis igen átgondolt hozzászólást. Hiszen a képviselő miközben közvetlen választód érdekeit és véleményét — nevéhez illően is — képviseli, egyúttal egy egész megyének is a küldötte ott a parlamentben. S ezért is van nagy jelentősége a közös tevékenységet összehangoló, a tapasztalatokat összegező, s magasabb szintre emelő képviselőcsoport további munkájának. T. P. mai, egyhangúsággal.:: — A szakszervezetre szintén újszerű feladatok várnak a fiatalok világnézeti, szakmai nevelésében — hangsúlyozza a párttitkár. A kiindulás jó: szinte megháromszorozódik a szak- szervezeti politikai oktatásban résztvevők száma __Fontos köv etelmény: a tartalmi fejlődés. Most új fordulatot vesz beszélgetésünk. Bakos Péter utal is rá, hogy látszólag inkább a negatívumokat elemezgettük eddig. Hiszen a vándorló, változatosságot hajszoló fiatalok száma mégiscsak kevés ebben az üzemben is. — De ez a probléma szorít bennünket, s amin változtatni szeretnénk, mindig jobban kopogtat az ajtónkon — indokolja meg mosolyogva. És már rá is kanyarodunk a zöm, a Fémmunkás-fiatalok nagy többségének jellemzésére. A zöm Fő érvül néhány számadat. A gyár kerek számban ezeregy- százas létszámából 4—500 a törzsgárdához tartozik. A törzsgárda kétharmad része pedig 30 éven aluli fiatal. Ök az idősebb munkásokkal együtt szívósan dolgoznak a gyár fejlődéséért, együtt növekszik becsületük a munkahely hírnevével. Érzi a „kívülállóként” jegyzetelő újságíró a párttitkár fogalmazásából az együtt töltött évek küzdelmeinek, örömeinek, munkasikereinek melegségét, ahogy ezekről a fiatalokról beszél. — Lovas József, ifjúsági szocialista brigádvezető... Tíz évvel ezelőtt az én brigádomban volt ipari tanuló ... Katona volt, visszajött... 3. éves gépipari technikumi tanuló... Ha jól sejtem, nősülés előtt áll. Jól keres, arra alapíthat családot ... Ifj. Molnár László, az I/A műhelyben ... Ö is itt volt tanuló. Jó munkás, lelkes KISZ-tag volt, már párttag s munkásőr. Szocialista brigádban lakatos, jól keres... Hát Varga György. Nem sokkal, hogy felszabadult, beteg lett a brigádvezető, elment. Ö lett helyette. 2500 forint körül keres, az övé is szocialista brigád ... Most egy kérdéssel szakítom meg a felsorolást. — A törzsgárda-fiatalokkal is beszélgetnek az elvtársak. Ök mit mondanak a hűségről? — Erről ők nem beszélnek. Dolgoznak. Szeretik a pontos munkát, nem ismerik a késést, nem utaznak a táppénzre. Ha sürgős feladat van, nem számít a vasárnap se, s erre nem kell rábeszélni őket... Ragaszkodnak a gyárhoz. Értékea sugarak mögött Kánikula. Kalocsa és Bátya között szinte kocsonyásán remeg a koradélutáni hőség. De Bátya után hirtelen ezüstbe borul a táj. Az öntözővíz legyező- szerűen szétnyíló sugarain megtörik a forróság. Kár lenne tagadni: látványnatra. Valóban eszményien használja ki az öntözéses adottságokat a „fürt” négy nagy közös gazdasága — Bátyán, Miskén, Fajszon és Dusnokon? Jó lenne egyértelmű igennel válaszolni. Sajnos, a helyzet nem egészen így áll. A „fürt” makettjén világi tanak az éppen öntözés alatt le vő, 600 hold táblái — mutatja Kozák Ferenc technikus. ük. Itt még megteremhet a hol- dankénti 170—180 mázsás zöldtömeg. S ez nem rossz módszere a kétszeres hasznosításnak. Zöldségféle? Csak Bátyán van: uborka, paradicsom, s az egyszerűség kedvéért soroljuk ide a szamócát is. Meg a gyógynövényeket: a borsosmentát és a római kamillát. Ez utóbbiból van Dusnokon is. Rendkívül jövedelmező, holdanként 50—60 ezer forint bevételt ad. És 600 hodon van lucerna. Nagy mennyiségű szénával fizetett. Nagy kár, hogy a betakarítás teljesen megoldatlan. A hideglevegős szénaszárítást csak a bátyaiak használják, s részben a dusnokiák. Pedig megvan a másik két gazdaságban is! De munkaszervezési okok miatt inkább a hagyományos, a rendenr való szárításhoz ragaszkodnak, így Miskén jóformán csak a kórót gyűjtötték be, majd minden levél lepergett. S merő ellentmondás a műút és a fajszi telep útja által határolt majd-, nem százholdas tábla is; rajtaí a petrencékkel és köztük az ön-; tözőmű hidránsaival! Hiszen nem is a hideg, hanem a forrólevegős szárítás lenne ma már az igazán célszerű, s a lucerna- liszt készítése. Csakis ezzel őrizhetnék meg a takarmány teljes értékét. S „hova tegyük” az 1400 hold gabonát? Ez sem éppen intenzív hasznosítás. nak ez nagyszerű. Még annak is, aki naponta találkozik a nagyüzemi mezőgazdaság külső jeleivel. Hétezer holdra esőt bocsátani, a fajszi központi telep elektromos villogású vezérlőfalán megcsavarva néhány csapot — nem kis dolog. És a növények? Azokra sincs panasz. Ilyen .töményzöld kukoricát, mint itt, csak a Tiszántúlon látni, ott is csak az öntözéses vidékeken. Tömbszerűen váltogatja egymást a borsó, a fű- szerpaprika, a lucerna... S itt álljunk meg egy pilla— A borsó új növény errefelé — tájékoztat Agócs István, az öntözőfürt vezetője. — Az idén vetettek először, majdnem 600 holdon. Szép termés volt. Kár, hogy az ipar nem készült fel a cséplőkkel. Jelentős részét takarmányozásra kellett felhasználni ... Ez, sajnos, így történt. Holott majd mindegyik gazdaság a komplex betakarításra készült fel. A fajsziak például hat borsóaratót vásároltak. A borsóföldek túlnyomó hányadán már a silókukorica dísz— Semmi esere sem — védekezik ' Agócs István. — De az egész öntözőfürt átállítása csak fokozatosan történhet. A gabona után, amely elég korán lekerül, végezzük a talajjavítást. Bevetjük zöldtrágya-növénnyel, s hogy nagyobb tömeget hozzon, kiszórunk holdanként egy mázsa pétisót. Majd a zöldnövényt, tőzeggel és öt mázsa vegyes műtrágyával a talajba dolgozzuk, 45 centis mélyített szántással. Eddig 3500 hold részesült dúsításban. Ilyen területen a fűszerpaprikának is meg kell adnia az 50 —60 mázsás átlagot. És a kukoricának is a 25 mázsás májusi szemest. Ez utóbbiból van a legtöbb a „fürtben”. Nyolcvan holdas táblán több fajtával, és sokféleképpen trágyázott talajon kísérleteket is folytatnak, megállapítandó, hogy melyik terméshozam és trágyafelhasználás a leggazdaságosabb. Három év óta a technikai adottságok folytán ez a hétezer hold a mezőgazdálkodás paradicsoma lehetne. A gazdaságok feladata, hogy gondoskodjanak a most még hiányozó feltételek megteremtéséről. Hatvani Dániel Új nyomdagépek 13 millióért Üj nagy teljesítményű gyorssajtó kezdte meg működését a kecskeméti nyomdában, amely a hagyományos apparátusnál háromszor többet termel. A gépet az idei BNV-n mutatták be és ott vásárolta meg az üzem. Az idén összesen 13 millió forint értékű új gépet vásárol a nyomda, amelyek nagy része már meg jc érkezett, lík, hogy a nagy kollektíva minden ipari tanuló szakmunkássá képzéséig 60—80 ezer forintot fizet... A rangért meg kellett dolgozni S a hűségesek, idős és fiatal munkások, vezetők emelték fel az üzemet mai jelentős rangjára. A törzsgárdának köszönhető elsősorban, hogy az utóbbi években ilyen létesítményeket emeltek azokon a helyeken, ahol pár éve még a szó szoros értelmében térdig érő sárban („Ne is így írja, mert nem hiszik el az emberek...”), kánikulában, téli fagyban, a szabad ég alatt kellett dolgozni. Nem magától, „fentről” jött két éve a VI-os műhely, amely 70 —80 munkásnak ad fedett csarnokot szériaszerű gyártáshoz, korsze'rű világítással, központi fűtéssel. Egy éve ismét 70—80 ember talált hasonló modern, kéthajós munkahelyre; az egész hidroglóbusz műhely. Ebben az esztendőben a VII-es műhelyt építik meg... Mindezért derekasan meg kellett dolgozni a Fémmunkás kollektívájának ... S a sok közös küszködés tette olyan erőssé az üzemet, hogy — mindenekelőtt törzsgárdatagok, nagy családú kiváló dolgozói számára — a Csilléry-telepen 2X18 lakást épít... Pintér Imre, a KISZ szervező titkára a fiatalok részére indult félkész-lakásakció lebonyolításában tevékenykedik fáradhatatlanul. Eddig 18—20 igénylőt vettek számba. Az építkezéshez a gyár is megad minden tőle telhető segítséget, gépkocsitól, darutól kezdve szállítóeszközig, talajegyengetésig, s bizonyos fokig szakipari munkák végzéséhez is ... Van perspektíva? A soron következő rekonstrukció 800—1000 munkásnak teremt új, fedett csarnokot, fürdővel, öltözővel. Megduplázódik a termelés, belföldre s exportra is. Hiszen ajtó, ablakokra, kapukra mind több az igény... Az egykori sáros, poros, veszélyesen zsúfolt gyár ma is többet ad már tiszta nyereségként az államnak, mint amennyi a termelési érték volt egy esztendő alatt — kezdetben. Akkor volt 1 főmérnök, néhány technikus és 4 — hat elemis művezető. Ma kilenc mérnöke, több mint harminc technikusa — brigádvezetők is közöttük — van a Fémmunkásnak ... S hogy az ifjúság előtt is szabad a pálya, az eddigiek mellett említsük meg Pintér Imrét, aki fiatal technikusként került a gyárba, s most MEO osztályvezető-helyettes. Fizetése? Ügy háromezer körül... Tóth István i 0
