Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-16 / 166. szám

4. »Mal Út- és járdaépítés Kecskeméten Korszerűsítik az E-5-ös városi szakaszát Tizenegy utcában épült új járda az idén 1987. Jflflns 18. vasárnap Tárgyalóteremből Ismét a paradicsom Közismert tény, hogy- me­gyénk útviszonyai eléggé rende­zették. Ez az eredmény sok évi munka gyümölcse, de nem je­lenti azt, hogy befejeződött az utak, járdák építése, korszerűsí­tése. A közlekedés fejlődésével, a gépjárművek szaporodásával együtt jár, hogy az utakat is szinte állandóan javítani, ^ta­tarozni” kell. Az igények itt is növekednek, s ma már szűknek, keskenynek bizonyulnak a né1 hány évvel ezelőtt megépített útvonalak, különösen a forgal­masabb belterületeken. Ezért vált szükségessé, hogy Kecskeméten, a városon átfu­tó E—5-ös nemzetközi útsza­kaszt szélesítsék, korszerűbbé tegyék. A munka még csupán előkészületi stádiumban van, de Bacsfay Gyula, a KPM megyei Közúti Igazgatóságának főmér­nöke már részletes tájékozta­tással szolgál ezzel kapcsolat­ban. — Mintegy négykHométeres útszakasz korszerűsítéséről van szó. Ez azt jelenti, hogy a je­lenleg mindössze hat méter szé­les közutat tizenhárom méterre szélesítjük — mondja a főmér­nök. — Ez a négykilométeres szakasz a Budai kapu környé­kén kezdődik, és a Széchenyi körút, Kossuth körúton ét a Ju­hász Gyula utca torkolatáig ter­jed. A kivitelezéshez szükséges terveket még a múlt év folya­mán rendeltük meg, az Üt- és Vasút Tervező Vállalat fogott hozzá annak elkészítéséhez. Az eredeti határidő — a tervek el­készítéséhez — ez év július 23. lett volna, de közben nyomvo­nalváltoztatás történt, és ezért némileg elhúzódik a tervezés. A végleges határidőkben jú­lius 14-én születik döntés, ami­kor az UVATERV és a Köz­úti Igazgatóság szakemberei ta­nácskoznak a korszerűsítési munkával kapcsolatos felada­tokról. — Az említett útszakasz kor­szerűsítése mintegy 30 millió fo­rintba kerül és a harmadik öt­éves terv végére — vagyis 1970- Ig — elkészül. A feladatot a Közúti Üzemi Vállalat szakem­berei, dolgozói oldják meg, ez a vállalat lesz a kivitelező, és reményeink szerint még a jövő évben hozzá is kezdenek a szé­lesítéséhez — fejezte be Bacsfay Gyula főmérnök. A járdaépítés Kecskeméten — mint minden városban — a vá­54. Á Volga utolérte és előzni akarta. Nem félt ugyanis attól, hogy visszafordul, mert a sztrá­dán egyirányú közlekedés van, és a szembe jövő forgalmat szé­les parksáv határolja. Antikvá­rius hagyta a Volgát felzárkóz­ni, s csak akkor nyomta be ütközésig a gázpedált. Kocsija könnyen gyorsult. Allóhelyzet- ből néhány másodperc alatt el­érte a százat, s most úgy fa­képnél hagyta üldözőit is, mint­ha a Volgának helyben görög­nének a kerekei. Antikvárius rá sem nézett többet a tükörre, tudta, hogy úgysem érik utol. Ä jaroszlávi műútnál tért le a körsztrádáról és negyedóra múlva a Kolhoz térhez ért. Nem hajtott be a térre, hanem jobbra fordult. Kiválasztott egy csendes mellékutcát, ahol meg­rosi tanács vb községfejlesztésd csoportjának a feladata. Erről dr. Mező Mihály, a KÖFA-cso- port vezetője, a következő tá­jékoztatást adta: A járdaépítési programot évenként határozzuk meg. Eb­ben az esztendőben például a megyeszékhelyen tizenkét utcá­ban terveztünk járdaépítést, és eddig tizenegyben, mintegy nyolc és fél kilométer hosszú­ságban már el is készült az új — Egy kis türelmet kérek — jelezte Balogh Györgyné, a te­rületi munkaügyi döntőbizott­ság elnöke, amikor az irodá­jába nyitottam. S miután le­diktálta a határozat indoklásá­nak utolsó mondatait, nagyot sóhajtott: — Csakhogy ezt is megértem! Végre egyenesben vagyok, csak­ugyan gondtalanul indulhatok szabadságra. Hosszú-hosszú évek óta először;.. Aztán elmagyarázta: Sok drá­ga akadt a területi munkaügyi döntőbizottságnak 1965-ig is. Két évvel ezelőtt azonban ha­táskörének bővülésével xné g- inkább megszaporodott a ten­nivaló. A munkaügyi viták mel­lett egyre több kártérítési és fegyelmi ügyben kellett határo­zatot hoznunk. — Állandóan nagy restanciá­val küszködtünk. S hiába volt az előírás, hogy a TMDB-hez érkezett fellebbezéseket tizenöt napon belül el kell dönteni. Egyszerűen nem győztük. Kény- szerűségből rangsoroltuk az ügyeket, azokat vettük előbbre, amelyekben a fellebbező fel­mondás miatt nem dolgozott, tehát kenyérkérdés volt számá­ra a mielőbbi döntés. Még így is előfordult, hogy márciusban történt felmondás miatt augusz­tusban került az érdekelt ügye a bizottságunk elé. Pedig idő­közben heti egy alkalomra ki­segítő jogászt is kaptunk. — Minek köszönhető ez a mostani egyenesbe jutás? —- Szerintem az új munka- törvény-tervezet megjelenésének — válaszolja Balogh Györgyné. — Ebben lényeges változás a mostanihoz képest, hogy a tör­vénytervezet felmondás esetére semmiféle joghátrányt nem he­állt, lezárta a kocsit és gyalog ment át a térre. Ott taxiba ült, s a Novogyevicsje temetőbe vi­tette magát. Egy óra múlt öt perccel. Pontosan fél kettőkor Antik­várius belépett a temetőkapun. Az áranyas utakról mintha ki­szorult volna az óriási város zaja, pora. A sétányokon sokan járkál­tak, alighanem többen, mint ahányan a napnak ebben a sza­kában a Malaja Bronnaja, vagy a Vorovszkij utcán. De valaho­gyan a temető látogatói így is megnyugtató egyedüllétet érez­nek. Szénen sütött a nap. de nem volt hőség. Északról fújt a szél, távoli esőszagot hozott. Antikvárius nemegyszer járt már a Novogyevicsje temetőben. Jól ismerte, akár térképet tu­dott volna rajzolná róla. Gyako­burkolat. Egyedül a Kandó Kál­mán utca maradt ki a tervezet­tek közül. Itt is csupán azért nem készült még el a járda, mert kisajátítási problémák akadályozzák a munkát. A tizenegy utcában a járda­építés csaknem egymillió forint­ba került. Az összeget részben a községfejlesztési alapból, részben pedig a költségvetésből biztosította a városa tanács. G. S. lyez kilátásba. Sem a munka- vállaló, sem a munkáltató ré­szére. De majd csak az új mun­katörvénykönyv életbelépése után. Addig azonban például az önkényesen kilépő dolgozó­nak vállalnia kell a hátrányos következményeket: betegség ese­tén a csökkentett mértékű táp­pénz, a csökkentett szabadságot. Mivel a munka törvénytervezet iránt nagy az érdeklődés, sokat beszélnek róla, jobban meggon­dolják a dolgozók, mielőtt mun­kahelyváltoztatásra szánják ma­gukat. És egy-egy elbocsátás előtt jobban mérlegelnek a vál­lalatok is, sokkal inkább előre- tékintőek... S ezt a TMDB ügyforgalmán nagyon jól lehet mérni <.. — Hadd említsek a munka- törvény-tervezetből még egy­két lényeges dolgot — folytatta Balogh Györgyné: — Eszerint a dolgozónak nem kell majd in­dokolnia a felmondást, a válla­latnak, intézménynek azonban igen. S a döntőbizottságoknak kell majd vizsgálniuk, hogy a munkáltató által felhozott in­dok valós-e. A másik: elfoga­dása után az említett tervezet egységes kerettörvényt jelent majd, erre kell építenie min­den vállalatnak, üzemnek a sa­ját kollektív szerződését. S ez­zel kapcsolatban érdemes fel­hívni a vállalatok figyelmét: Ezeknek az úgynevezett kis munkatörvénykönyvekmek elő­készítéséhez már most érdemes hozzáfogni, gyűjteni, összegezni hozzá a tapasztalatokat. Minden vállalat kollektív szerződésének egy példányát a TMDB is meg­kapja, s alapul veszi majd a döntéseinél — fejezte be az el­nökasszony. ri látogató módjára, hátratett kezekkel lépdelt a sétányon. Szórakozottan nézte a szembe jövők arcát és a sírköveket. Könnyű szürke ruha volt raj­ta és kihajtott apacsing. Kabát­hajtókáján kis, háromszögletű kék jelvény, vállán fekete tok­ban az elmaradhatatlan Leica. Két óra előtt öt perccel meg­állt egy gyönyörű síremlék előtt. Fényképezőgépét nyakba akasztotta, kiemelte a tokból, és levette hátsó fedőlapját. Hosszan babrált rajta, úgy tett, mintha a géppel nem volna va­lami rendben. Emberek mentek el mellette, csendesen, igyekeztek nem cso­szogni és halkan beszélni. An­tikvárius nem törődött velük, nyilván a fényképezőgép hibá­jára összpontosította figyelmét. Két óra múlt két perccel, amikor megállt mellette Aku­lov. — Leesett a kazettája — mondta halkan Akulov és odébb lépett. Antikvárius a lába elé né­zett. Valóban, a tiszta homokon ott feküdt a kazetta. Egy má­sodperccel azelőtt ejtette oda Akulov. Lehajolt a kazettáért, de ab­A TAVALYI nagy paradi­csominvázióval összefüggő, ab­ból fakadó perek, jogviták most „érnek be” megyénk bíróságain. Június 4-én már foglalkoztunk egy ilyen üggyel Száz vagon pa­radicsom című cikkünkben. Az akkori per a mélykúti Alkot­mány Termelőszövetkezet és a Kecskeméti Konzervgyár között zajlott lé, s a tsz arra kérte a bíróságot, kötelezze a gyárat több mint egymillió forint köt­bér és kártérítés megfizetésére. A pert — mint annak idején megírtuk — a termelőszövetke­zet elveszítette, keresetét jogerős ítélettel elutasította a megyei bíróság; Hasonló sorsra jutott a lász- lófalvi Alkotmány Termelőszö­vetkezetnek a kecskeméti járás- bírósághoz benyújtott keresete is — bár az ügyben még csak elsőfokon született döntés. A szóban forgó tsz ugyancsak a Kecskeméti Konzervgyár ellen indított eljárást, és közel 300 ezer forint kötbért követelt a gyártól bírói úton. Lapunk hasábjain több eset­ben hangsúlyoztuk annak fon­tosságát, hogy a közös gazdasá­gok működésében ma már nél­külözhetetlenek a szakemberek. Ezt tudják is a termelőszövet­kezetek vezetői, ha növényter­melésről. állattenyésztésről, melléküzemágak működtetéséről van szó, csupán akkor tartják lényegtelennek, mellőzhető té­nyezőnek, ha jogi kérdésekben kell dönteni. Nem általános ez, de egy-egy tsz-ben megtalálha­tó ilyen nézet, amelynek káros következményei aztán a per­vesztésekben mutatkoznak meg. A jogász munkáját nemcsak akkor kell igényelni, ha már bíróságra kerül a kérdés, ha­nem azt megelőzően a szerződés megkötésénél. értelmezésénél, egy-egy vállalkozásból származó kötelezettségek, jogok, pontos, szakszerű tisztázásánál stb. Nem véletlen, hogy éppen ezért több olyan ügyet lehetne talál­ni a járásbíróságokon, amelye­ket nem indított volna a tsz, ha jogi tanácsot kér. Nem azt akarjuk ezzel állíta­ni, mintha a lászlófalvi Alkot­mányban elmulasztották volna a Jogász meghallgatását. Apert nem ezért veszítették el, bár ha körültekintőbbek a termelőszö­vetkezetben. némi utánaszámo- lással rájöhettek volna, hogy amire keresetüket alapították, abban nem terheli szerződéssze­gés, mulasztás a konzervgyárat A tsz ugyanis paradicsom terme­lési szerződést kötött a feldol­gozó üzemmel, amely szerint a ban a pillanatban egy fekete cipő eltakarta előle. Majdnem rálépett az illető Antikvárius kezére. Összerezzenve felnézett. Antikvárius és Akulov négy fiatal, harminc év körüli, vilá­gosruhás férfi gyűrűjében ta­lálta magát. Aki az imént rá­lépett a kazettára, már a kezé­ben is tartotta. — Miféle huligánizmius ez! — háborodott fel Antikvárius — Fényes nappal. Egyikük, valószínűleg a veze­tő, bordó könyvecskét húzott elő és felmutatta Antikvárius­nak: — Satov alezredes. Az állam­biztonsági szervektől. Önnek és ennek — biccentett Akulov fe­lé — velünk kell jönnie. — Mit óhajtanak? — kérdez­te hűvösen Antikvárius. — Követnie kell bennünket — ismételte meg Satov. Antikvárius sietősen a zsebé­be nyúlt az igazolványáért, de Satov rá se hederített. Utasítást adott, hogy vezessék el őket. Közbeszólt Akulov is. — Ugyan mit akartok fiúk! Nekem mi közöm van az egész- hee? (Folytatása következik) közös gazdaság 1966. október 13-ig 11 ezer mázsa paradicso­mot ad át a gyárnak, előre meg­határozott ütemezés szerint. A gyár az átvételre vállalt kötele­zettséget és arra, hogy a szál­lításhoz szükséges ládákat Idő­ben biztosítja, a termelőnek. A PARADICSOMOT viszont nem lehetett a szerződésben megállapított ütemnek megfele­lően szállítani, mert a szoká­sos két hónap helyett 1966-ban 15—20 napra csökkent az érési idő. Különösen augusztus 20-a körül kezdett hirtelen érni a termés, és a tagok a leszedett paradicsomot már nem tudták teljes mennyiségben az átvevő­helyre szállítani, s igen sok pa­radicsom még a földön tönkre­ment. A tsz keresetében arra hivatkozott, hogy azért nem tudta átadni a termést, mert nem volt elegendő láda a szál­lításhoz, tehát a vállalat meg­szegte a szerződést, amelyben elvállalta megfelelő mennyisé­gű láda biztosítását. A bíróság a beszerzett iratok alapján azonban kimutatta, hogy szer­ződésszegésről nem lehet beszél­ni a konzervgyár vonatkozásá­ban, mert a ládákat megfelelő időben és mennyiségben min­dig a tsz rendelkezésére bocsá­totta, sőt az ütemezéstől elté­rően még többet is adott. Tehát — hangzik az ítéleti indoklás — nem ládahiány okozta a szállí­tási nehézséget, hanem a pa­radicsom hirtelen érése. A tár­gyaláson azonban az is bebizo­nyosodott, hogy a tsz nagyobb mennyiségű olyan paradicsomot is szállított a gyárnak, amit az minőségi kifogás miatt nem ve­hetett át A LÄ5ZLÖFALVI Alkotmány Tsz keresetével párhuzamosan a konzervgyár viszontkeresetét nyújtott be a közös gazdaság el­len, mert az — az említett okok miatt — nem teljesa'tette a szer­ződést és a 11 ezer mázsa he­lyett csupán 7,5 ezer mázsa pa­radicsomot adott át. A bíróság azonban ezt a keresetet is el­utasította, mivel a gyár későn akarta érvényesíteni kötbérigé­nyét Az elmulasztott határidő után — a 24/1960. Korm. sz. rendelet szerint — a kötbér­igény bíróság előtt nem érvé­nyesíthető. Gál Sándor Cikkünk nyomán Kijavítják az autékuszálíomás épületét Lapunk június 2-i számában A sövénytemplom meg az autó- busz-pályaudvan című írásunk­ban megbíráltuk a kecskeméti autóbuszállomás kivitelezőit, mivel az épület tetőzete a rossz szigetelés miatt átázik. Cik­künkre a KPM Autóközlekedési Vezérigazgatósága válaszolt. Eszerint a vezérigazgatóság a kecskeméti autóbuszállomás karbantartási hiányosságának megszüntetése iránt intézkedett, s a 9. sz. AKÖV az épületet házi kivitelezésében augusztus 15-ig rendbe hozza. Az Autóközlekedési Vezér- igazgatóság válaszához csupán annyi megjegyzést fűzünk, hogy korai lenne karbantartási hiá­nyosságnak nevezni az állomás tetőzetének beázását, mert nem sokkal a létesítmény átadása után, az első nagyobb esőzéskor már kiütköztek az épület fedél- szerkezetének szigetelési hibái. Ezek pedig egyáltalán nem mi­nősíthetők karbantartási hiá­nyosságnak, inkább hanyag kivi­telezésnek, s ezért nem a 9. sz. Autóközlekedési Vállalatot ter­heli a felelősség, hanem az épí­tőket. Csökkent az ügyforgalom a TMDB-nél

Next

/
Thumbnails
Contents