Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-14 / 138. szám

1967. június 14, szerda S. oldal Az új gazdasági mechanizmus jegyében Két tsz és egy fmsz közös vállalkozása Kiskunhalason, s a járásában évek óta nem kapnak elegendő naposcsibét a baromfitenyész­téssel is foglalkozó közös és háztáji gazdaságok. A városban már működő keltető ugyanis a szükségleteknek nem egészen az egyharmadát elégíti csak ki. Ennek az állapotnak a felszá­molására újszerű kezdeménye-» zés született a Kiskunhalas és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetben, va­lamint a helybeli Vörös Októ­ber, illetve a rémi Dózsa Tsz- ben. Az fmsz és a közös gazda­ságok vezetői, majd közgyűlé­sükön a két tsz gazdái elhatá­rozták, hogy önálló közös vál­lalkozás keretében keltető­állomást létesítenek, amelynek tevékenységét mind a három szerv képviselőiből megalakí­tandó vezetőség irányítja majd. A hasznot egyenlő arányban élvezik A vállalkozás előkészületei már megtörténtek. Készen van a keltető építési terve, s meg­alkották a működési alapsza­bályt is, ami szerint a máris jelentős baromfitörzsállomány- nyal rendelkező rémi termelő- szövetkezet és az állományát szintén növelő Vörös Október szállítja a szükséges tojásmeny- nyiséget. Máskülönben az állo­más megépítésére az utóbbi tsz tulajdonában levő, az autóbusz­garázzsal szemben fekvő telken kerül sor. Az fmsz feladata lesz a keltető szakszerű üzemelte­tése, s a tojás összegyűjtése, valamint a naposcsibék értéke­sítése. Év végén a tiszta hasz­not három egyenlő részre oszt­va élvezik. A február vége óta megtar­tott jó néhány tárgyalás ered­ményeként alapos körültekin­téssel elkészített, s a járás és a város, yezetö szervei .részéről nagy tetszésnek örvendő terv megvalósításához most már ar­ra van szükség, hogy azt a fe­lettes szervek jóváhagyják; majd arra, hogy a keltető épí­téséhez valamelyik tsz — való-' színűleg a Vörös Október — hitelt kapjon. Saját brigáddal — olcsóbban A számítások szerint az épü­lethez és a belső berendezéshez két és fél millió forintra lesz szükség, s ez az összeg másfél év alatt visszatérül. Évente ugyanis 2 millió 800 ezer darab tojásból keltetik a csibéket. Gyors hitelnyújtás esetén az épület külső falainak a felhú­zását és a tetőzet elkészítését a tél előtt befejeznék, s így jö­vőre már a keltetési idény ele­jétől üzemelne az állomás. Az építés .munkáját egyéb­ként a Vörös Október Tsz és az fmsz saját brigádjai végzik. (Az fmsz brigádja technikumi vég­zettségű vezetőből és húsz kő­művesből áll.) Enélkül több mint 3 millió forintba kerülne az építkezés. Pillanatnyi prob­lémát csak az okoz, hogy az idevágó rendelkezésnek megfe­lelően az fmsz brigádja — mér­nöki képzettségű vezető híján — legfeljebb félmillió forint értékű létesítményt építhet. Gyakorlatilag azonban arról van szó, hogy a keltetőállomás egyszintes épület lesz, csupán hosszabb, mint amilyeneket a brigád eddig is tető alá hozott. Annak különben nincs akadá­lya, hogy az építkezést mérnök irányítsa. A keltelő kettős hasznosítása A kezdeményezés nemcsak a tsz-ek és az fmsz kooperációját illetően újszerű, hanem annyi­ban is, hogy a keltetőállomás nem gépekkel üzemel, hanem úgynevezett teremfűtéses eljá­rással. A keltetéshez szükséges hőmérsékletet és páratartalmat bizosítják az épület termében, ahol tálcákon egyszerre 200 ezer tojást helyeznek el. Ezt az eljárást már négy állami gaz­daságban kipróbálták, s nem­várt sikerrel járt: a keltetés aránya 96 százalékos volt. Ily módon az eddiginél ol­csóbban tudják „előállítani” a napos jószágot, — s a termet a keltetés holtidényében is hasz­nosíthatják: gyümölcsöt aszal­nak benne. Ezáltal jó bevétel­hez jut a mintegy ezer hold, egy-két éven belül termőre for­duló gyümölcsössel rendelkező két tsz is, az fmsz pedig ele­gendő gyümölcsszárítmánnyal tudja ellátni a boltjait. A közös vállalkozás ötlete di­cséretet érdemel, s a megvaló­sítását — a hitelnyújtással — remélhetően minél előbb segítik az illetékes szervek. Az új gazdasági mechanizmus szolgá­lata követeli így. Tarján István Gyapjúaratás Megkezdődött a gyapjú „ara­tása” a megye szövetkezeti ju- hászataiban. A foktői Béke Tsz juhállományát most fosztják meg a bundától. A felvételen: munkában a három juhász: Bazsó Bálint, Bedrik Henrik és Tamási István. rá a leckéjük után nézni. De azért be-beszaladok az iskolába érdeklődni. Otthon aztán rá- jukripakodok: Az anyátok már­ciusát, mit hallottam már megint ,a tanárnőtől? Szeren­csére, jól tanulnak. A fiam elektroműszerésznek készül. Csepelen lakik albérletben, há­romszázat fizetünk érte. A kis­lányom Szegedre, szövőipari technikumba jelentkezett. Majd csak kiböjtöljük valahogy. Az ő jövőjük a fontos. Radicsné: — Bizony meglát­szik a gyerekeim bizonyítvá­nyán, hogy folyton lótunk-fu- tunk. De hát muszáj. Három gyerek, mi tartjuk el a nagy­mamát is, nyocvanon felül van, magatehetetlen. Az uram se­gédmunkás. Mosást, takarítást vállalok a gyár után, nem áll­hatok a gyerekek sarkában. Az idősebb fiam tizenhat éves, de még csak most nyolcadikos. Megbukott. Nézzük csak: Főzés, bevásár­lás, legalább két óra naponta. Mosogatás, takarítás, mosás, vasalás, varrogatás, foglalkozás a gyerekekkel, oda-visszaút a gyárba, az étkezés, a tisztálko­dás ideje... Mennyi lehet ez? Igencsak megduplázódik a munka nyolcasa. Szórakozás, önművelés? Kovácsné: — Csak a televí­zió. Kívüle egyedül Sereséknek van tévéje. Nem érdemes ven­ni, mondják, mert a váltott műszak miatt csupán két hétig élvezhetik havonta. Moziba, egyéb szórakozóhelyre ritkán járnak. Kiss Feketéék valami­vel sűrűbben, fiatal házasok. Radicsné: — Januárban be­tegszabadságon voltam. Amíg sor került rám az SZTK-ban, megnéztem a Nyomorultakat. Rádiója Radicsélc kivételével mindegyiküknek van. Kiss Szabóné: — Nemigen hallgatjuk. Kicsi a lakás, za­varná a gyerekeket a tanulás­ban. Olvasás. Seresné: — Lekoppan a sze­mem, mire hozzájutok. Kiss Feketéné előfizet a Vi­lágirodalom Remekei sorozatra. Kiss Szabónénak — amíg mo­sogat — férje fölolvas az új­ságból. Társadalmi munkáról, moz­galmi életről nem is merem kérdezni őket. A művezetőtől tudom meg, hogy Kovácsné az üzemi nőtanács elnöke, párttag, népi ellenőr. Dehát az ő gye­rekei már felnőttek. Kordás Éva felhősen hallgat­ja az asszonyok szavait. — Igaz, hogy „jobb egy lány­nak mint száz menyecskének”? —» Ügy látszik, igen. Én kü­lönösen szerencsés vagyok. Egészséges, fiatalos a nagyma­mám, sokat segít anyámnak és nekem. Mint KISZ-titkár, jól ismerem a többi lány helyzetét is. Senkit sem használnak ki otthon, van szabad időnk. — Hasznosan töltik el? — Színjátszó csoportunk van, országjáró kirándulásokat, klubesteket szervezünk. A több­ség jár moziba, kevesebben ol­vasnak. Néhányan továbbta­nulnak esti tagozaton. Viszont elég sokan nem élnek a fiatal­ság adta lehetőségekkel, és csak a könnyű szórakozás ér­dekli őket. Hol a segítsél]? — Hogyan lehetne enyhíteni az asszonyok sorsán? Hosszas tűnődés. Az elhamar­kodott javaslatot: „Adjanak annyi fizetést a férfiaknak, hogy otthon maradhassanak az Egymás házatáján Érdekes, mindenképpen újsze­rű módon bonyolították le a nyárelejei határszemléket a ba­jai járás 37 termelőszövetkeze­tében: a .közös gazdaságok ve­zetőiből, szakembereiből négy bizottság alakult, s ezek a járás más-más körzetét járták végig, mintegy a „szomszéd házatáját” véve szemügyre, bíráló tekintet­tel vizsgálva a gazdálkodást. A járási szakirányítás vezetői, köz­ségi tanácselnökök, orvosok, ál­latorvosok, iskolaigazgatók csat­lakoztak a bizottságokhoz, a „több szem többet lát” elve alapján, s egyben hangsúlyozva a szemlék társadalmi jellegét is. Mire figyeltek fel? Arra, hogy a szántóföldi növények impo­záns növekedésében nemcsak a bőséges csapadéknak van része, hanem annak is, hogy tavaly ősszel a területnek alig egytize- de maradt szántatlanul, míg ko­rábban a földek negyedét-har- madát kellett tavasszal megfor­gatni. Ez a gépek jobb kihasz­nálásának tulajdonítható, mivel jelentősebb mértékben a trakto­rok száma nem növekedett, a mélyforgatásra leginkább alkal­mas lánctalpas gépekből pedig kimondottan hiány mutatkozik. A szemlén azonban kitűnt, hogy a gépek jobb megóvása végett majd mindegyik gazdaságban körülkerítették a gépudvarokat, ahol is a gépmester veszi át és adja ki a masinákat, sőt az ép­pen bentlevőket ápolgatja és tisztítgatja is. Ami szintén csak a gépek kíméléséhez tartozik: a gazdasági utak állapota javuló­ban van, meglátszik rajtuk a rendszeres karbantartás. összefügg a gépesítéssel az e tájon meghonosított sortrágyá­zott gépi kukoricavetés, amely­nek mértéke a tavalyinál nem nagyobb, a tengeri összes terü­letéhez mérten 50—60 százalé­kos, ám ha a hagyományosan végzett talajerőpótlást is ideszá­mítjuk, megállapíthatjuk, hogy a kukorica az idén is tízezer holdon került intenzíven dúsí­tott talajba. S még figyelembe kell vennünk, hogy a naprafor­gónak egyharmadát és a burgo­nyának egytizedét is ilyen mód­szerrel betették. Ha szórványosan is, de majd mindenfelé akadt hiányosság. Például a madarasi Kossuth Tsz kendere nem látszott valami fej­lettnek; későn vetették és a ma­got is ritkán szórták. Pár na­pos elmaradás több községben, például Nagybaracskán és Má- tételkén mutatkozott. Bácsborsó- don pedig a szemle időpontjáig egy kapavágást sem tettek a 150 holdas kukorica- és a 30 holdas hagymatáblán. A sok kézi mű­velést igénylő növény és a tag­létszám itt bizony nincs össz­hangban egymással: egy-egy gazdára 14—15 hold szántó jut. Némi elmaradás volt tapasztal­ható a felsőszentiváni Vörös Ok­tóber Tsz cukorrépájának az egyelésében. Bár a gabonák általában fej­lettek, s jó termést ígérnek, egy nyugtalanító gondról, amellyel a bizottságok is lépten-nyomon ta­lálkoztak, nem feledkezhetünk meg. Mégpedig a műtrágyázás és a vegyi gyomirtás nem ki­elégítő elvégzéséről. Az előbbi­nél nem kis mértékben közre­játszott a pétisó hónapokig tartó hiánya. De majdnem ilyen sze­repe volt — főleg a gyomirtás­ban — a szokásosnál nagyobb talajnedvességnek is; a gépek egyszerűen elültek, vagy pedig durva, sok tiprással, taposással járó munkát végeztek. Ez a helyzet szükségessé teszi a re­pülőgépes műtrágyázásnak és növényvédelemnek az eddiginél szélesebb körű alkalmazását. Futólag a majorokat is szem­ügyre vették a személző szak­emberek, s így inkább csak egészségügyi vonatkozásban bí­rálhatták vagy dicsérhették az állapotokat. Általában kielégí­tőnek látták a helyzetet, bár Sü- kösdön például olyan alapvető eszközök hiányoztak, mint a fer­tőtlenítő ládák. Talán nem szükséges, hogy külön is levonjuk a szemle ta­nulságait. Látni, szétnézni jó do­log, nemcsak a magunk, de a szomszéd házatáján is. Különö­sen akkor, ha utána a saját por­tánkon is kritikusabb szemmel tekintünk végig. H. D. Amatőr gazdálkodók szövetkezete Üzemi munkások, vasutasok, rendőrök, tanácsi dolgozók, hi­vatali alkalmazottak hozták lét­re nemrégiben a Baja és Vidéke Általános Kertszövetkezetet. A város egyik közös gazdaságától asszonyok!” — ők sem gondol­ják komolyan. Kiss Szabóné: — Ezen csak mi magunk segíthetünk. Inkább keserűen, legyintve mondja ezt, mint bizakodva. Mégis rábólintok. „Mi magunk” — a hangsúlyában az bújkál: „Én egyedül.” De értelmezzük szó szerint: Mi magunk, mind­annyian! Csak~ez lehet az útja a teljes emancipációnak. A termelésben való egyenrangú részvétel, a társadalom segítsége, a modern technika általános elterjedése. És persze, a terhek felének vállalása az erősebb (?) nem részéről. Soha nem ígérte több jel mindennek megvalósulását, mint manapság, mégis a gon­dok sűrűjéből szemlélve, távo­linak tűnik. „ ... minden napod tizennyolc óra munka, huszon­négy óra gond” — jutnak eszünkbe Benjámin László sza­vai a dolgozó nőnek emléket állító gyönyörű verséből. De ne feledjük el a gondo­kat gombolyítva, hogy mennyi­vel szebb a Kordás Évák és húgaik leánysága, mint az édes­anyjuké volt! Kételkedhetünk-e benne hát, hogy asszonysorsuk is maid boldogabbra fordul? (Folytatása következik.) Szabó János bérelt 50 holdnyi terület jelen­leg már százhuszonhat amatőr gazdálkodónak nyújt módot ar­ra, hogy hasznosan és kelleme­sen töltse el szabad óráit, szom­bat délutánjait, vasárnapjait. Egyébként korábban is állami tartalékföld volt ez a terület; beékelve a város házsorai közé, s így nagyüzemi hasznosítására nem volt lehetőség. Jelenleg a kertszövetkezet mindegyik tagja 380 négyszögölet vesz igénybe, hogy azon saját ellftásra, eset­leg piaci értékesítésre 15—20 féle konyhakerti növényt, s vala­mennyi burgonyát és kukoricát is termesszen. A tagok tagsági, bérleti ps művelési díj — mivel gépi erővel forgatják meg ré­szükre a földet —, továbbá adó címén egyenként évi 300 forin­tot fizetnek. Ennek azonban a többszörösét takarítják meg az­zal, hogy nem vásárlóként, ha­nem esetleg eladóként mennek a piacra. Részükre szakmai ta­nácsokat bőséggel nyújtanak a járási és a városi tanács szak­emberei, köztük is főként György Imre járási főkertész. A tagok jórészie máris azt tervezgeti, hogy parcellája vé­gére hétvégi pihenőt — víkend- házat — épít. A szövetkezet el­gondolásai között első helyen pedig néhány csőkút megfúrása szerepel; öntöző- és ivóvíz cél­jára. Szóba került egy-két szo­ciális létesítmény elkészítése, továbbá több fajta kertészeti kisgép beszerzése a tagok ré­szére történő kölcsönadás vé­gett, Ezenkívül gondolnak a szőlő- és gyijmölcstelepítésre is. I

Next

/
Thumbnails
Contents