Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-13 / 137. szám
MOT. június 13, kedd 3. oldal Nők az üzembem Egy babosa ayomában A közélet napszámosai (2) Jól tudjuk, hogy az iparban dolgozó szakképzett nők aránya lényegesen kisebb a férfiakénál. Általában a múlt örökségének számlájára írjuk ezt és reméljük, hogy már javulóban van a helyzet. Csakhogy a javulás egyelőre aligha éri el a kívánt ütemet. A megye legnagyobb létszámú iskolájának, a MŰM kecskeméti szakmunkásképzőjének 2178 tanulója van, mindössze 10,6 százalékuk lány. Nem vala* mi vigasztaló kép a jövőre nézve. Még aggasztóbb, hogy a két- százegynéhány lány nagyobbik része fodrász, kozmetikus, szabó, kesztyűs. Ezekben a szakmákban évek óta közelharc folyik a szerződésekért. Erősen korlátozott a kereskedelem és a vendéglátóipar tanulóigénye is, nyomdásznak, kárpitosnak, fényképésznek is csak kevesen jelentkezhetnek. Ezzel aztán vége. Nincs több szakma, ahol legalább egyenlő eséllyel indulhatnak. „Csak fiút!“ A gyakorlatban nincs. Mert a minisztériumi leiratok szorgalmaznák a lányok képzését az esztergályos, a marós, a köszörűs, a hegesztő és a különböző (hűszerészszakmákban is. Nincs hiány jelentkezőben, szép számmal érdeklődnek érettségizettek is. — Nem szívesen fogadják a lánytanulókat az üzemek — mondja Tóth László, az ipariskola igazgatója. — Azt tartják, nincs technikai érzékük. Sorra érkeznek hozzánk a tanulóigénylések, de a legtöbbön ott a záradék: „Csak fiút!” — A forgácsolók, műszerészek munkájához nincs szükség különösebb fizikai erőkifejtésre. Egyéb vonatkozásban a korszerű élettan a nők teljes egyenrangúságát állapítja meg. Sőt, sokszor ügyesebb a kezük, finomabbak a reflexeik. Mi az alapja mégis a nőellenes babonának? — Példákkal igazolják, hogy kisebb a teljesítményük. Persze, sokszor nem a lányokkal, hanem az általános képzési feltételekkel van baj. A Finommechanikai Vállalat esztergályos tanulói panaszkodtak, hogy keveset vannak gépen, segédmunkát végeztetnek velük. A Szerszám- és Gépelemek Gyárában az év elején harminc tanulóra két esztergapad jutott. Amíg az üzemek nem változtatnak a körülményeken és az álláspontjukon, semmit sem tehetünk. Mit mond a vállalat? Dr. Szűcs Endre az imént említett szerszámgépgyár igazgatója széttárja kezét: — Egy pillanatig sem vitatom a lányok egyenlő képességeit, de a gyakorlatban még nem győződtem meg róla. Amíg tanulÉpül az új járdahálózat (Tudósítónktól.) Apostag három választókerületének lakói társadalmi munkában hozzákezdtek a járdaépítéshez. A jelölőgyűléseken elhangzott javaslatok, s az ezek nyomán született vállalások alapján összesen mintegy 1400 méter hosszúságban járdát kap majd az Ady Endre, Bajcsy-Zsilinszky és a Temető utca. Az Ady Endre utcában már be is fejeződtek a munkálatok. Eddig a község lakói társadalmi munkában 750 órát dolgoztak. Élükön Szendrői Nándor tanácstaggal, aki idős kora ellenére nemcsak a szervezésben, hanem a munkában is az élen jár, s a lakosok összefogásából maga is _ 62 munkaórával vette ki a részét. nak nincs baj. Magatartásuk, szorgalmuk, különösen az elméleti tárgyakban felülmúlja a fiúkét. De abban a pillanatban, amikor saját fejükkel kell gondolkodni, megáll a tudomány. A bátorság hiányzik belőlük. A fiúk vállalják a kockázatot, lesz, ami lesz, nekinyomják a vídiát a köszörűkőnek. Háromszor elrontják, negyedszerre sikerül. A lányokat letöri a kudarc. Pneumatikus és hidraulikus alkatrészeket gyártunk, maximum 100 —110-as szériában. Folytonosan változtatni kell a beállításon. A forgácsolás alkotó munka, elveszett, aki sablonokban gondolkodik. ötletre, találékonyságra van szükség. Tizenhét esztergályos és marós lány szabadult fel nálunk 59 óta, kettő maradt meg a szakmában. Inkább kevesebb pénzért adminisztrációt vállaltak, revolverpadra kérték magukat, ahol betanított munkás is megállja a helyét. Vagy elmentek olyan üzembe, ahol ráállítják őket valami primitív csavarra és ötezer darabig mozdítani sem kell a gépen. Az ilyen tanulóképzés nekünk nem fize- tődik ki. Persze, azért nem adjuk fel a reményt, van most is jó néhány esztergályos, marós, csiszoló lánytanulónk. Sikerült a hiányzó padokat is beszereznünk. De azért azt hiszem, akkor vagyok barátja a lányoknak, ha lebeszélem őket a vasasszakmáról. A kettő, aki megmaradt Kiss Istvánná nyolcadik éve dolgozik csúcspadon. Kilenc forint a teljesítményórabére. Férfinak is becsületére válna ez a kereset. — Hogy több bennem a bátorság? Gyerekem van, a lehető legjobb körülményeket akarom biztosítani neki. Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy könnyebb munkát keressek. Bármelyik lány eljuthatott volna erre a fokra, de nem volt kitartásuk. Nálam ügyesebbek is hamar feladták. Persze, nekem sem sikerült rögtön. De hát a jó drehus holtig tanul. Pomozi Margit egy éve szakmunkás. Marós. Ennek a szakmának még a neve is valami barbár, férfias jelleget sugall. Pedig csak pontosságot követel. Az apró termetű lány fürge ujjakkal vezérli a nála kétszer magasabb gépet, századmilliméteres pontossággal mélyülnek a hornyok a munkadarabba. — Nagyon sok lány szégyelli a szakmát, ez az igazság. Nézzen rám, konyákig, fülig olajos vagyok. De piszok az, ami a munkától tapad ránk? Forró fürdő a műszak végén és ugyanolyan vagyok, mint a többiek. Sőt különbnek érzem magam annál, aki kényelemből elhagyja tanult mesterségét. Az ipar látja kárát Láttuk az iskola, a vállalat, a munkásnők véleményét. Világos a következtetés: nem létezik női Hétfőn délelőtt nyitották meg Kecskeméten, a bútorbolt udvarában levő bemutató teremben a modern konyha berendezéseit bemutató kiállítást. A bútorbolt rendezésében megnyílt kiállítás bemutatja bútorgyáraink legújabb konyhagarnitúráit. Itt láthatják elsőízben az érdeklődők a Klára 125-ös, 5 darabból álló bútort. Nagy érdeklődésre tarthat számot az FS 150-es lemosható, hőálló borítással ellátott garnitúra is. A kiállítás anyagát a modern lakások igényeinek megfelelően alsóbbrendűség a technikai szakmákban. Tudati kérdés. A magunk előítéleteit kell legyőzni és a nőnevelésre még nagyobb gondot fordítani. A munkáranevelést, a munka becsülését már az iskola alsó osztályaiban el kell kezdeni és folytatni a családon belül is. De mindez nem elég. A párt- és KISZ-szervezetaknek a lányok mellé kell állni attól a perctől kezdve, ahogy beléptek az üzembe. A tapasztalt szakmunkások bátorító segítségére van szükség, hogy áthidalják a kezdet bizonytalanságait. — Az ipar látja kárát, ha idegenkedik a lányok képzésétől — mondja Bontsó László, a megyei tanács munkaügyi osztályának főelőadója. — Rohamosan iparosodunk, néhány területen máris érezhető a szakmunkáshiány. Ezek a lányok, akik most kerülnek ki az iskolából nem kirándulni akarnak a régebben férfi monopóliumként kezelt szakmákba. Reálisan gondolkodnak. Belátják, hogy nem juthat mindenkinek hely a főiskolán és az íróasztal mellett. A szocialista ipar vezetői ne látnák be, hogy saját érdekeikkel és a társadalmi haladással kerülnek szembe, ha lebecsülik a nők képességét? (Folytatása következik) Szabó János Még néhány hónappal ezelőtt is tengelyig süllyedtek az agyagos sárba a dávodi Augusztus 20 Tsz gépjárművei és lovasfogatai, ha meg akarták közelíteni az úgynevezett 2-es majort, illetve az ott található gépudállítottuk össze — mondotta tájékoztatójában Bozsó István, a bolt vezetője. — Gondoltunk azokra is, akik főzőfülkés lakásaikba nem tudnak komplett garnitúrát beállítani. Részükre a bemutatott berendezések egyes darabjait külön is árusítjuk. A június 17-ig nyitvatartó kiállítás és vásár alkalmából a bemutatott garnitúrák mellett árusítjuk — az eddig hiánycikként szereplő — szétnyitható konyhai asztalt és á különböző műanyag bevonatú konyhai ülőkéket Út A KÖZÉLET napszámosairól essék most szó. Azokról, akiknek a neve nem szerepel a jelentősebb társadalmi, politikai eseményekről szóló tudósítások protokolljában. Tevékenységük viszont nélkülözhetetlen, és kiegészíti a „nagyobb léptékű” munkát végző, ismert közéleti emberek szereplését. Egybekap- csolódik azokéval, akik például megyei, országos méretű célkitűzések megvalósításán fáradoznak. Kikre is gondolunk? Jó mindjárt kijelenteni, hogy számukat, működésük ezernyi területét nem is tudnánk összegezni. A közélet napszámosainak „teljesítményei” benne vannak napjaink, éveink minden órájában. Megyénk bármely szegletébe tekintünk, mindenütt látjuk őket szorgoskodni. Kurucz Péternét például, a helvécia-matkói általános iskola szülői munkaközösségének elnökét, akinek nem kis érdeme van abban, hogy sok-sok szülő társadalmi munkája révén tornaterem épült. A futóhomok, dűlő- utak, pusztai fasorok, tanyák világában még elevenebb kultúr- központ lehet így az iskola. Dolgozhat ebben a teremben — a testnevelő tanáron kívül — a KISZ, tarthatnak előadásokat, vetítéseket, bálokat, vagy tsz- közgyűléseket, de folyik itt könyvkölcsönzés is ... AZT A 118 ÉLENJÁRÓ társadalmi munkást is ide sorsoljuk, aki a minap kapta meg Kecskeméten a Községfejlesztési emvart, szerelőműhelyt, gumijavítót, lóistállót, ynarhahízlalót, sertésfiaztatót, süldőnevelőt, baromfitelpet és almaválogatót. Pedig mindezek csak jó félkilométerre vannak az országúttól. A sok üresjárat a félig, vagy negyedéig rakott pótkocsikkal, a fokozott igénybevétel, a gépek gyorsabb rongálódása mind nagyobb költségeket emésztett fel. Mivel a gazdaság egyelőre nem számíthat állami beruházásra a útépítést illetően, ezért elhatározta: saját építőbrigádjával készíti el az utat, méghozzá betonból Az anyagot, a kavicsot és a cementet majd két éve gyűjtögetik. Rövidesen el is készül a mindegyik épületet elérő bekötő út, összesen mintegy 600—650 ezer forintos költséggel. Ehhez mintegy 550 köbméter betont használnak fel. A számítások szerint a beruházás két év alatt megtérül, a gépek kímélése és jobb kihasználása által. lékérmet és emléklapot... Hány és hány ezer hozzájuk hasonló „névtelen” állampolgár adta ahhoz kezemunkáját, pénzbeli hozzájárulását, hogy mióta — 1950 májusában az első méter vízvezetékcsövet lefektették a megye- székhelyen — már 106 kilométer hosszú vezetékszakaszon jut el a víz a lakóházakba. Vagy nem a közélet lelkes napszámosai voltak a soltvad- kertiek, akik a tanáccsal, tszszel, csoporttal vállvetve példás szervezettséggel szabadították meg utcáikat a belvíztől? DE KIHAGYHATJUK-E ebből a sorból a munkásőr szakaszokat, akiknek a gyakorlati, elméleti feladata ugyan sajátosan elütő az előbb említettekétől, de a köz érdekében állnak készenlétben, fegyverrel a kézben. Mikor mások hétvégi pihenésre szövik a színes terveket, ők egyenruhásán, felszereléseikkel gyakorlatoznak. Vagy: segítenek gátat építeni, menteni, ha arra van szükség. Mindezt munkájukon, pénzkereső foglalkozásukon túl teszik, ahol nem kevésbé mutatnak jó példát. És vajon nem közéleti kötelezettséget vállalt magára Budai László, a Kecskeméti Katona József Színház művésze, akit nemrég tüntettek ki Szocialista Kultúráért jelvénnyel, mert -hivatása mellett kiváló eredményeket ért el — könyvterjesztésben? A megyei, járási-városi, községi tanácsok mellett működő állandó bizottsági elnökök, tagok közéleti szereplésének hatékonyságát — 4 év alatt — 17 ezer javaslat, közel 11 ezer vizsgálat tükrözte. NEM HAGYHATJUK ki a tanácstagok ezreit — róluk gyakran megemlékeztünk az utóbbi időkben —, de a népi ellenőröket sem a közélet gazdag mozgalmasságából. Mit végeznek ellenőreink anría'k felkutatására, mi a kedves vevő kívánsága, kulturált-e a közlekedés, hűségesen kezelik-e a társadalmi tulajdont! De közéleti munka volt Macz- kó Sándor pártcsoportvezető kezdeményezése is, aki a Jánoshalmi 2. sz. Általános Iskola nevelőinek szervezett „tanulmányi kirándulást” a termelő- szövetkezetekbe. Maradandó élménnyel gazdagodtak ott a pedagógusok: saját szemükkel láthatták, mekkorát fejlődtek a tsz-ek, mélyek szervezésében annakidején maguk is részt vettek. A közélet napszámosairól beszéltünk. Van-e felemelőbb „napszámosmunka” annál, amit minden anyagi ellenszolgáltatás, utasíts*, figyelmeztetés nélkül saját jószántukból végeznek megyénkben is a társadalmi munkások tízezrei? Az ő tevékenységükhöz nincsenek jóelőre kiszámított tervek, számukra nem „diszponálnak” beruházási költségeket. Nem, a társadalmi munkások, a közélet napszámosai mindig ott jelentkeznek dolgos kezükkel, ötleteikkel, észrevételeikkel, ahol a nagy tervekhez még kell valami — tanteremtöbblet, csatorna-, járdaráadás, felvilágosító munka kiterjesztése, nem várt akadályok — árvíz, belvíz — elhárítása, és folytathatnánk még ezer irányba. AZ „EGYSZERŰ” közéleti munka szinte annak a sok feladatnak a vállalása, amelyet mint a bennünket, elgondolásainkat. terveinket szüntelenül megelőző fejlődés ró ránk. A közéleti napszámosmunka nélkül nem lenne egész a terv, nagy értékekkel lenne szegényebb életünk. S hogy foglalkozásunk, hivatásunk mellett ezren és százezren vállaljuk az egyszerű közéleti munkát is —. ez szintén demokratizmusunk mélységét bizonyítja. Konyhabútor bemutató és vásár
