Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-07 / 132. szám

IMI. Június 7, szerda 5. oldal 4. 0 já szándékon múlik Az egyik iskolában úgy akart eleget tenni az igazgató a haza­fias nevelést szorgalmazó fel­sőbb utasításoknak, hogy kiadta a rendelkezést: ezentúl minden nevelő írja be az óravázlatába a „hazafias témát”. így mondta, kénytelen vagyok így leírni, de idézőjelbe teszem, annyira idegen, lélektelen, bü­rokratikus ízű már maga a ki­fejezés is. Elképzelhető, ezek után mennyire szívesen, gon­dolkodva — hiszen csak így van értelme és foganatja — tettek eleget a nevelők az utasításnak. Amikor például be kellett írni az óravázlatba, hogy az első osztályban a nagy „Lő” betű megtanításához .milyen hazafias apropót ötlött ki szegény tanító néni. Mert idáig elment a vég­rehajtásban az igazgató. Pedig ennek aztán semmi ér­telme. A pedagógusokat nem rászorítani kell a hazafias neve­lésre, hanem megmutatni nekik a legjobb módszereket. De ép­pen ez az igazgató volt az, aki különféle okokra hivatkozva ki­tért az úttörők iskolai légpuska- lövész-bajnokságának megrende­zése elől. Hiszen ugyebár őmár megtette a magáét, nyugodt a lelkiismerete. A Magyar Honvédelmi Sport- szövetség igen-igen szorgalmazta a most végétért tanévben az említett bajnokságokat. A gye­rekek szerették is, lelkesedtek érte — ahol csinálhatták. De az MHS-nek nincs meg rá a lehe­tősége, hogy ráerőltesse az is­kolákra. így aztán ahol akarták, ott ment, ahol azonban az iskola vezetése nem vállalta ezt a kis többletmunkát, ott nem. Kizá­rólag a jó szándékon múlott. Van. azért számos jó példa is. Középiskolákban és az álta­lánosban egyaránt. Bízhatunk benne, hogy a jól példa raga­dós, s eíőbb-utóbb megértik mindenütt: hogyan, mivel lehet valóban, hathatósan eleget tenni a honvédelmi nevelésben az is­kolákra váró feladatoknak. Csak egyet-kettőt a jók kö­zül: A Kecskeméti Katona Jó­zsef Gimnázium KlSZ-szerve- zete az idén már második alka­lommal rendezett az egész is­kolát megmozgató honvédelmi napot, kirándulással, bemutató­val, járőrversennyél egybekötve. Nagy létszámmal tartott hason­lót az idén a kiskunhalasi gim­názium i*. Legutóbb pedig Bajáról érke­zett levél egy ilyen kitűnően sikerült rendezvényről. Dancsó Ervin, a Türr István szakmun­kásképző intézet tanára írta. Kis híján ezen tanulójuk neve­zett be arra a nagyszabású ver­senyre, aminek egy egész napot szánt az iskola vezetősége. Ott voltak a mezőnyben sokan még a lányok közül is. Hogy milyen színes, változa­tos lehetett a program, arra a levél néhány számadatából kö­vetkeztethetünk: Felhasználtak 4000 darab kispuskalőszert, két­száz ködgránátot, füstgyertyát, puffancsot. Amelyik tanulónak motorja van, azzal vett részt a versenyen. S még egy adat: A bevonulás előtt álló harmadéve­sek lőgyakorlatot tartottak, ahol 350 közül 250 kiváló minősítést ért el. Az egész napos rendezvény lelke az intézet KISZ-szervezete volt. Segítséget kaptak hozzá a Néphadsereg helyi alakulataitól is. S ezen felül mindvégig ott volt a tanulókkal az iskola 27 tanára és 31 gyakorlati oktatója! Ez az utóbbi tény az, amire külön is szeretnénk felhívni a figyelmet. Ahol ilyen készség­gel, szívesen segít a tantestület a tanulók honvédelmi nevelésé­ben, ott születhetnek csak ilyen szép eredmények. Bizonyos, hogy a honvédelmi nevelés nálunk nemcsak az óravázlat bejegyzé­seiben jut kifejezésre, s nem is csak egyetlen ilyen nagyszabású rendezvényre szorítkozik. Mester László 20. Nem sürgették, de _ két hét múlva maga ment a főorvoshoz és kérte, hogy írják ki. Mindenki, aki elhagy egy gyógyászati intézményt, igazo­lást kap, hogy nevezett polgár­társat ettől eddig, itt, meg itt gyógyították ilyen és ilyen be­tegséggel. Vaszilij Akulov is kapott ilyet, de közben Kond- rát lett és megfiatalodott egy évvel. Ügy határozott, hogy fel­veszi elesett testvére nevét, mert ez mindenképpen veszély­telenebbnek látszott. Most már okvetlenül személy­azonossági igazolványt kellett szereznie. Akulov Cs.-be indult. A városi rendőrkapitányságon együttérzéssel hallgatták. A történet az elveszett iratokról igaznak és meggyőzőnek tűnt Ki nem sajnál meg egy ilyen súlyos betegségben szenvedő embert? Amikor pedig meg­tudták, hogy Akulov Csőben akar letelepedni, a rendőrség segített neki elhelyezkedni a községgazdálkodási vállalatnál. Aztán a biztonság kedvéért ér­deklődtek szülőfalujában, hogy élt-e ott Kcundrat Akulov, mik az adatai. Három hét múlva megjött a hivatalos átirat, amelyben iga­zolták mindazokat az adatokat, amiket Akulov bemondott a testvéréről. Megírták, hogy Kondrát Akulovot behívták ka­tonai szolgálatra és azóta sem­mi hír róla. Ezután elküldték Akulovot a kiegészítő parancs­nokságra is. Végül is megkapta a vadonatúj személyi igazol­ványt Negyvenkilencben átköltözött Moszkvába. Valamelyik kimű­velt ismerőse felvilágosította, hogy menjen el házfelügyelő­nek. Nem irigylésre méltó, elég poros foglalkozás, viszont lesz jelentett állandó lakása. Nem messze a „Nikitszkih” kaputól egy alagsori szobában telepedett le és csendesen élde­gélt. Tíz évig ügyködött seprő­vel és lapáttal, eseménytelenül teltek a napjai. Tulajdon em­lékeiben nem szeretett turkálni, és ha valaha volt is lelkismere- te, a szökésben és az üregi ret­tegésben úgy elkorhadt, hogy most már egyáltalán nem nyug­talanította. A hatvanas év sorsdöntő volt Akulov karrierjére. Először is átment dolgozni a fürdőbe, má­sodszor pedig itt csípte fel Koka. Hogy pontosan mi módon szövődött barátságuk, Akulov aligha tudta volna megmon­dani. Nyikoláj Nyikolajevics (így hívta Kokát, az pedig őt egy­szerűen Kondrátnak) rendsze­res vendége volt a fürdőnek. Minden ötödik napon odajárt. Nyírfaseprővel jött és legalább két óra hosszat ült a gőzben. Még a helye is állandó volt, a sarokban álló díványon, Akulov birodalmában. Reménykedők és szerencsések Érettségire készülnek a kalocsai diákok (Tudósítónktól.) A kalocsai középiskolák tanulói az idén is szorgalmas munkával készül­nek életük egyik legnagyobb eseményére, az érettségi vizsgá­ra. Három tanintézet 212 érett­ségizője most ad számot négy év munkájáról. Az I. István Gimnáziumban áprilisban kezdődött a felké­szítés. A növendékek azóta is naponta bejárnak az intézetbe korrepetálásra, egy-egy nehe­zebb tétel „kiértékelésére”. A történelemből az időszerű napi eseményeket vitatják meg, bio­lógiából és fizikából pedig a szertárban folytatott kísérletek­kel készülnek a vizsgán sorra kerülő gyakorlati bemutatóra. A már lezajlott írásbeli vizsgák eredményével általában elége­dettek, s ennek alapján az I. István Gimnázium néhány osz­tályától a szóbeliken is jó tel­jesítményt várnak az érettsé­giztető tanárok. Ki hova megy. mit csinál vizsgák után? A kalocsai diákok közül sok kérte felvételét a különböző felsőfokú iskolákba, egy részük a termelő munkában szándékszik elhelyezkedni, lesz­nek, akik ipari tanulóként foly­tatják tanulmányaikat, számos fiatal pedig a katonai pályára készül. Farkas István, az I. Ist­ván Gimnázium IV/a osztályá­ból egyike a legszerencséseb­beknek: ő már felvételt is nyert a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság faipari egyetemére. De ezekben a napokban még könyvekkel, jegyzetekkel a hó­nuk alatt vonulnak a Beloian- nisz-kert árnyas fái alá. Hi­szen szóbeli érettségi vizsgájuk június 9-én kezdődik. Azzal kezdődött az ismeret­ségük, hogy bizony az öregség nem öröm és így tovább. Kide­rült, hogy Koka, akárcsak Kondrát, megrögzött agglegény. Egyszer Nyikoláj Nyikolajevics azzal tisztelte meg Kondrátot, hogy elfáradt hozzá vendégség­be. Ittak és kitárták egymásnak a lelkűket. Koka őszinteségi ro­hamában nagy titkot bízott Kondrátra. ö bizony törvényel­lenes dolgokkal foglalkozik, spe­kulánsok között közvetít. Lám, neki finom szaglása van, gyor­san kitalálta, hogy milyen em­ber Akulov, tudja ki előtt lehet beszélni. No akkor őszinteséget az őszinteségért! És Akulov szintén mesélt magáról. Kondrátnak hízelgett Koka bizalma. Hogyne! Minden jel arra vall, hogy Nyikoláj Nyiko­lajevics magasan fölötte áll. Most meg tessék! Kiderül, hogy szinte rokonlelkek... A barátságuk folyton erősö­dött és egyszer valahogy Koka szívességet kért Kondráttól. Egy ismeretlennek kellett átadnia egy kis dobozt, melyben Koka szerint fülbevalók voltak. Ez az ember fürödni megy majd és egy bizonyos szót fog mondani. Észrevétlenül kell átadni a do­bozt, mondjuk belecsavarni a fehérneműbe, amikor segít neki csomagolni. Koka meghálálta szolgálatát, bár ő tiltakozott, mondván: ba­rátja iránti tiszteletből tette. Amikor azután Akulov megszá­molta a pénzt, megdöbbent, öt másodperc alatt megkereste két­havi fizetését. Ilyen megbízásokat ritkán adott Koka. Mindig ugyanazzal az emberrel volt kapcsolatban, egy idősebb, szolid, professzoros külsejű férfivel. Így aztán Aku­lov nem szimatolt nagy ve­szélyt. Különben is Nyikoláj Nyikolajevics minden alkalom­Hazamennek ők is A kunszentmiklósi általános iskolai hétközi diákotthon ala­pítása hőskölteménybe ülik. Az A segítőkészségben példát mu­tatott a tanács, a földművesszö­vetkezet, a honvédség, a Kis­isten háta mögötti tanyavilág gyermekei érdekében összefo­gott a társadalom, és létrehozta kunsági Tsz. Az első őszön még kölcsönvett katonai ágyakon aludtak a gyerekek, ma már ezt az intézményt 1964. őszén. Bodakút-puszta, Bösztör, az új- solti tanyák egyrésze, Alsó­szenttamás és a dunavecsei ha­tár déli része felsőtagozatos gyerekeinek nem kell immár hosszú kilométereket gyalogolni az iskolába. mai kéthavi fizetésének megfe­lelő összeggel honorálta. Néha fordított irányban is mentek a küldemények, a „pro­fesszortól” Nyikoláj Nyikolaje- vicshoz. A „professzor” soha nem ereszkedett beszélgetésbe Kondráttal. Legelső találkozá­suk alkalmával mondott csak három szót, azt a bizonyos há­rom szót, amit előzőleg Nyiko­láj Nyikolajevics tanított meg Kondratnak. Ez azonban nem bántotta Kondrátot, ellenkező­leg, növelte a „professzor” irán­ti tiszteletét... 1963. november 23-án déli egy órakor jött fürdeni a „profesz- szor”. Abból, ahogy ránézett, Akulov megértette, hogy megint lesz küldemény Nyikoláj Nyiko­lajevics részére. Két órakor már törülközni se­gített Akulov, utána összeszed­te a „professzor” levetett fe­hérneműjét, fürdőlepedőjét, szappantartóját, mindezt becso­magolta egy viaszosvászon zacs­kóba és betette a - táskájába. Míg végrehajtotta ezeket a nem túlságosan komplikált művele­teket, már kezében is volt a szokásos küldemény. Egy kis doboz, olyan, amilyenben a gyű­rűket, fülbevalókat árulják, szorosan körülcsavarva ragta­passzal. Már kialakult módszer­rel dolgoztak, a dobozt a táska aljában találta. Még aznap, röviddel öt óra után megjelent Nyikoláj Nyi­kolajevics. Kondrát beletette a dobozt a táskájába. Távozóban Nyikoláj Nyikolajevics megígér­te, hogy 27-én a késő esti órák­ban meglátogatja a lakásán. November 27-én csakugyan el is jött hozzá. Kondrát készített egyet s mást. hogy megkínálja, de Nyikoláj Nyikolajevics sem­mit sem fogadott el. mert már tizenegy óra is elmúlt. korszerűen, saját bútorral van ellátva az intézet. Jellemzésként hadd említsük meg: nem volt könnyű a diák­otthon megindítása. A szülők eU lenkeztek, otthon szerették volna tartani a tanulókat, féltették őket az ismeretlen környezettől. És ma? Annyi a jelentkező a jövő tanévre, hogy nagy ré­szét el kell utasítani. Bővíteni kellene a diákotthont, hogy minden jelentkezőnek jusson hely. A kollégiumban lakó 74 ta­nyai gyerek most hazaindul nyári vakációra, örömmel men­nek-e vajon? Van, aki igen, varit aki nem. A diákotthonban meg­szokott egészséges életmódot és a kulturált magatartás szabá­lyait igyekeznek majd otthon is meghonosítani. Erre is felhívták figyelmüket a búcsúzásnál a pe­dagógusok. Képeink a diákotthon életé­ből mutatnak be részleteket. A tanyai gyerekek iskolai elő­menetele általában lényegesen gyengébb a városiakénál. És mi­lyen hatással van rájuk a diák­otthoni közösség? Takács Márta, a kollégium vezetője elmondta, hogy már a második félév vé­gén kimutatható a jelentős javu­lás. A legutóbbi félévkor 3,2 volt a diákotthon tanulóinak át­laga, de vannak a gyerekek kö­zött egészen jó tanulók is, mint például Mizsei Éva és Csanádi Kati. A kényelmes tanulószobákban készülnek fel a másnapi órákra; a nevelők: Major Istvánná és Simon Lajos minden segítséget megadnak a tanuláshoz. Nagy nevelő hatása van a di. ákotthonnak a tanyai gyerekek életében. A hideg-melegvizes fürdőszoba, a ragyogó tisztaságú ebédlő, a rend és fegyelem át­alakítjam o fiatalok szemléletét. Most is — vége a tanévnek —• visszatérnek a tanyára a leg­többen. Van, aki hosszabb-rövi. debb időre táborba megy, olya­nok is akadnak, akik szüleikkel néznek szét az országban. Ilyen értelemben is mozdító erő lett a diákotthon. Jó közvetítője a kultúrának a tanyavilágban. IFolytatása következik) B. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents