Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-01 / 127. szám
1961. Jifnlus I, csütörtök S. oldal Könyvnapi emlék Aki azt hiszi, hogy a könyvnap mai csinálmány, az téved. Voltak könyvnapok régen is. Lehet, hogy másmilyenek, mint • mostaniak, de voltak. Én is emlékszem egy ilyenre, és most kedvem támadt elmesélni. Egy alföldi kisvárosban laktunk, ahol az évszaknak ebben a felében éppenséggel nem a könyveken járt az emberek esze. Megtelt a piac lovaskocsikkal, taligákkal, kosarakkal, zöldség- és gyümölcskupacokkal, mindenféle szagokkal és illatokkal, egymást licitáló árusokkal, kofákkal és görnyedt rakodómunkásokkal. Szinte a csodával határos, hogy volt egy tenyérnyi hely még valahol, éppen a könyv- és papírbolttal szemben, ahol egy különös, ponyvából és zöld ágakból esz- kábált, de azért takaros kinézetű sátracska szorongott szégyenlősen. Azért gondolom, hogy szégyenlősen, mert nem hallatszott belőle semmiféle lárma, nem csalogatta a vevőket hangos kínáló szó. Csak a boltos lánya ült csendesen a sátor magányában és valami szokatlan dolgot művelt ebben a forgatagban- Mintha nem is akarna tudomást venni a világról, csak ült és olvasott. Néha, amikor valaki megállt a sátor előtt, feltekintett a könyv mögül, felelt a kérdező szóra, még mosolygott is, ha ismerős akadt, de semmi több. Tizenhétéves. serdülő kamasz voltam akkor, s amolyan loholó, futkosó munkát végeztem az egyik bankban kora reggeltől késő estig. Érettségizett és diplomás emberek voltak, munka nélkül, vagy szedték a helypénzt a vásárokon. Az én munkám ehhez képest előkelő volt, s néha majdnem szabadnak éreztem magam. Mint abban a pillanatban is. amikor megálltam egy percre a sátor előtt, és r n ^ 4 mié tv* k odta m az alkalmi polcokon és deszkapulton felhalmozott portékára. Könyvek sorakoztak ott, és én legeltettem rajuk a szememet. Csak az árcédulák lebegtek előttem, a könyvek címlapjait alig figyeltem. Egy nagyon szerény, sárgás kartonfedelű könyvecske vonzotta magához újra és újra a tekintetem; Az állt rajta, I hogy 1 pengő az ára. Magvető, I ez volt a címe, s alatta ez állt. Móricz Zsigmond gyűjteménye. S a címhez illően egy magvető férfi volt még látható rajta. Tétován nyúltam a könyv után, s mivel a lány nem szólt rám, hogy tilos hozzányúlni, kezembe vettem, belelapoztam. A magyar irodalom élő könyve — olvastam belül aztán a köszöntőt kezdtem böngészni: „A magyar irodalom élő könyvét adjuk a magyar néo és a magyar if j óság kezébe.;. Anonymus és a Halotti beszéd óta az egész anyagot átforgattuk, megrostáltuk, s csak azokat a műveket, a műveknek csak azokat a részeit, részleteit gyűjtöttük össze, ahol a mai szemmel és szívvel valóban élőnek éreztük az írást. Művészet és termékeny mag. A magyar irodalom a magyar élet magtermelője, magtárolója. Ahogy a leghatalmasabb fa is a magszembe menekül télire, úgy a magyar élet a létezését örökíti át az írott igékben. Teljességre csak a csíraképes magvak ösz- szegyűjtésében törekedtünk... Móricz Zsigmond” Aztán a neveket nézem a tartalomjegyzékben: Tinódi. Balassa, Zrínyi, Bessenyei, Csokonai, Berzsenyi, Fazekas, Kisfaludy, Kölcsey, Táncsics. Vörösmarty, Petőfi, Kossuth, Arany, Ady, Juhász, Babits, Kassák, József Attila, Illyés... Micsoda kincsestára volt ez akkor a magyar irodalomnak! Ma már talán nehezen is érti meg az olvasó. S azt is talán nehéz lenne megértetni egy mai fiatallal — akinek könyvék tucatja áll rendelkezésére, a leg- válogatottabb termésből — hogyan válhatott valóságos bibliámmá ez ä kis könyvecske hosszú éveken át. Ma is meghatottan veszem kezembe a nagy becsben tartott, szinte ereklyeként őrzött — az olcsó könyvtár köteteire emlékeztető — Magvető-példányt. Hiszen tudom, hogy Móricz Zsigmond előtt valóban egy modern „ponyva”-sorozat, az „olcsón, jó könyveket” álma lebegett. Bár megérhette volna ezt a mostani könyvhetet. F. Tóth Pál 700 ezren a KISZ-ben Tovább gyarapodott az ifjúkommunisták tábora. Bizonyítják az ifjúsági szövetség kongresszus előtti számvetésének adatai. 1964 végé óta több mint háromszázezer fiatalt vettek fel a KISZ-be, s a szervezet tagjainak száma napjainkig elérte a 743 769-et. Ezzel egyidejűleg 1524 új alapszervezet alakult az iskolákban, a gyárakban, hivatalokban, intézményekben és a falvakban. Egyedül a múlt évben 586 520 fiatal teljesítette az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom követelményeit, s tavaly is, tavaly előtt is több mint hatvanezer olyan fiú és lány csatlakozott a kezedményezés- hez, aki nem tagja a KISZ-nek. 15. A központ Reménynek az új rejtjelkulcs alapján összeállított első közleményében jelentést kért K-ban végzett ténykedéseiről. A rádiógramból ítélve a központ ismét megbízott ügynökében. VI. LEVÉL MÁRIÁNAK Mária sokáig forgatta kezében a levelet. Néha egy pillantást vetett látogatójára, egy fiatalemberre, aki a küldeményt hozta. Nem tudta felfogni, honnan jött a levél. Nincs itt valami tévedés? Már azt is elfelejtette, mikor kapott utoljára levelet. De a borítékon rajta volt a neve és a címe. Különös előérzettel nyitotta fel a vastag, kék borítékot. „Köszöntlek Mária!” — olvasta az első oldalon. Az ibolyaszínű sorok összefolytak, mintha hullám siklott volna át rajtuk. A kézírás ismerős volt. Megfordította a levelet és a végén meglátta az aláírást: Mihail. Se nem látott, se nem hallott, mintha megdermedt volna. Percekig állt így, míg a kis Szása mocorogni nem kezdett az ágyacskájában. Föléje hajolt, de a fiúcska már aludt nyugodtan tovább. Mária teljesen megfeledkezett KISZ-esek színpada Ma már a színház is „hiánycikk” a tanyavilágban. Vasárnap délutánokon jó lenne, ha az iskolában, vagy a tsz-ek kultúrtermében fellépne egy csoport, ha nem is hivatásos színészekből állna. Szórakozásra, tanulásra a tanyavilágban is áhítoznak az emberek. A tiszakécskei Béke Tsz KISZ-es fiataljai felismerték ezt a lehetőséget és színjátszó csoportot alakítottak. Illyés Gyula Tűvé- tevők című bohózatával hónapokon át járták a tanyavilágot. Most újabb darabot tanulnak be, azzal indulnak újabb körútra. Zoboki István, az együttes művészeti vezetője és Demeter György KISZ-titkár az új terveket beszélik meg. Dacolva a rossz utakkal Hetedik éve rója az országutakat Warsawa NYSA gyártmányú 10 személyes mikrobu- szával Tormássy László, a megyei könyvtár gépkocsivezetője. Fújhat a szél, eshet az eső, és ha gödrös is az út, menni kell a művelődési autónak, mert a program órára és percre szól. Várják a tanyán az autót. Tormássy László lelkiismeretes, gondos munkáját ismerik mindenfelé, számos kitüntetést és elismerést kapott már- Most azonban, anélkül, hogy számított volna rá, ismét kedves meglepetés érte. Meghívást kapott a Budapesti Nemzetközi Vásárra: keresse fel a Warsawa gépkocsdgyár pavilonját. Fogalma sem volt róla, mit akarnak. De aztán közölték vele: kocsijával — a gyár termőkével — főjavítás és fődarabcseré nélkül 189 ezer kilométernél hosszabb utat tett meg, ami rendkívüli gondos munkáról tesz tanúságot. A gyár ezért elismerő oklevéllé! és értékes ajándékkal jutalmazta Tormássy Lászlót a ritka „jubileum" alkalmából. b. j. MÉRLEG Középiskolásain k az Erkel Diáknapokon Megyénk középiskolásait képviselték azok a csoportok és szólisták, akiknek alkalmuk volt Gyulán az Erkel Diáknapok magas színvonalú és nemes versengésben részt venniük. Minden kategóriában szigorú mércét alkalmazott a zsűri, s a Bács megyeiek kitűnően helytálltak. Huszonöt aranyérmesünk közül ki kell emelni néhányat, olyanokat, akik az Erkel Diákünnepek általános színvonalát túlszárnyalták. A Kecskeméti Állami Zeneiskola Sípos Károly által vezetett kamarakórusa finomra hangolt, hangulatos és mélyen átélt énekléssel érdemelte ki a bíráló bizottság és a közönség elismeréséi A Berkes Ferenc Kollégium irodalmi színpada (Varga Mihály vezetésével) 14 versenytárs közül hozta el az egyetlen aranyérmet. Produkciójuk példája volt a zenei lehetőségek virtuóz kihasználásának és rendkívül szuggesztív erejű volt a zsűri elnökének megállapítása szerint is. Kassai Máriát, a arról, hogy a szobában idegen is van. Odament az ablakhoz, ismét elolvasta az első sort. De belátta: mielőtt folytatná, jobb lesz, ha leül... Leereszkedett a heverőre és egészen közel emelte az arcához a levelet, bár nem volt soha rövidlátó. „Köszöntlek Mária! Megengedték, hogy írjak neked. Írok, bár nem tudom, el akarod-e majd olvasni... Re- ménykedek benne, hogy igen. Az én helyzetemben, és mindazok után, ami velem történt, ahhoz nincs jogom, hogy bocsánatot kérjek. Annak még kevésbé volna értelme, hogy könyörögjek: érts meg engem, illetve a tetteimet. Amit én tettem, ezt sem megérteni, sem megbocsátani nem lehet. Mégis kérlek, ha van erőd, olvasd végig a levelemet. Ez a levél eloszlat minden homályt és leleplezi a bennünket elválasztó titkokat. El akarom mesélni neked, ki vagyok én valójában. De tilos, bárkinek is beszélned bemutatott oratórium szólistáját a bírálók magasan a többi együttes szólószereplői fölé helyezték. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott Felcsíki Zsusza, Pataki Éva és Legeza Judit is, akik két-két aranyérmet szereztek más-más kategóriában. Hegedű-, illetve zongorajátékuk ellenállhatatlanul hatott a közönségre. (Ének-Zenei Iskola, Kecskemét.) A fentieken kívül aranyérmet nyert még: Hajdú Edit (zongora, Tiszakécske), Berger Jolán (zongora, Kiskunfélegyháza), Horváth János (gordonka, Ének- Zenei Iskola, Kecskemét), a Kecskeméti Katona József Gimnázium női kara (karvezető: Zsiga László), a Kecskeméti Ének-Zenei Iskola női kara (karvezető: Petriné Párdányi Judit), s ugyancsak ennek az iskolának a vegyeskara, Körber Tivadar vezetésével. Aranyérmesek még: a MŰM 607. sz. Intézet népi zenekara, a Kalocsai I. István Gimnázium népi tánccsoportja. Aranyérmet kg^ pott 7 pályázó a különböző kaerről a levélről. Senkinek, érted? Ezt kérik tőled azok, akik megengedték, hogy írjak. Én is kérlek. Még most sem szabad mindent felfednem, mert bizonyos velem kapcsolatos tények érintenek más személyeket és más ügyeket is. De amit lehet, leírok. Ezt a levelet alaposan átgondoltam, igazat írok és kérlek, higgy nekem. Mihailnak hívnak, az igazi családnevemet egyelőre nem mondhatom meg. Gyerekkorom részletei nem érdekesek, el is hagyom, de volt egy sorsdöntő mozzanata. Tizenhárom éves koromtól a bolsevikok elleni gyűlöletre neveltek. Apám mindig különbséget tett a bolsevikok és Orosz- szág között. Orosz maradt, de a bolsevikokat gyűlölte. Nemcsak szavakban, hanem tettekben is. Haláláig azok ellen dolgozott, akiket gyűlölt. Én pedig rajongtam érte és vakon hittem neki. (Folytatása következik) tegóriákban és 4 kalocsai pfn- gáló is. A további helyezések megyénk szereplői közül szintén az emelkedő színvonalról tanúskodnak. Vers- és prózamondás: Papp István ezüst (Katona J. Gimn. Kecskemét); Bodnár Erzsébet bronz (Tiszakécske, Gimnázium) ; Orosz István bronz (Katona J. Gimn.); Kurilla Zsuzsa bronz (Katona J. Gimn.); Pusztaszeri Zoltán bronz (607. sz. Intézet, Kecskemét). Irodalmi színpad: Mezőgazdasági Technikum, Kiskunfélegyháza ezüst (rendező: Németh Károly). Szépen szerepelt a jánoshalmi együttes is, noha ezúttal csupán oklevélben részesültek. Szólóénekben Balázs Mária bronz (Kalocsa, I. István Gimn.); Kákonyi Vera ezüst (Kalocsa, I. István Gimn.). Szólóhangszeresek közül; Héjjas Zoltán ezüst (Kecskemét, Ének- Zenei Iskola); Kováts Zsuzsa ezüst (Kiskunmajsa, Gimnázium). A Tiszakécskei Gimnázium énekkara is ezüstérmet kapott (karvezető: Kovács Gé- záné). Tánczenekarok: Kiskunhalas* Szilády Gimn. bronz. Népi tánc: ebben a kategóriában meglepetést okozott a Jánoshalmi Gimnázium megszerzett 2 ezüstérme. Társastánc: a MŰM 607. sz. Intézet (Kecskemét) táncospárja három bronz fokozatot ért el. Szellemi vetélkedő csapatunk negyedik helyen végzett. A pályamunkák (képzőművészet, történelem, foto) közül 6 ezüst és 18 bronz érmet nyertek versenyzőink. A felsorolt eredmények alapján kitűnik, hogy megyénk városai közül kimagasló eredményt ért el Kecskemét, ami elsősorban a KISZ-bizottság és a városi tanács népművelési szervei közti gyümölcsöző együttműködés eredménye. Közös erővel segítették, lelkesítették a csoportokat. Végül szólni kell arról is, hogy diákjaink eredményesen vettek részt a politikai jellegű tanácskozásokon is. (Diákaktíva, KISZ-titkárok találkozója stb.) Mindent egybevetve: örömmel tölt el bennünket a szép eredmény, lemérhető az előrelépés. Várjuk a következő találkozót.