Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-04 / 130. szám
4. oldal 1967. Június 4, vasárnap Száz vagon paradicsom A MÚLT ÉVI, szokatlanul bőséges paradicsomtermés nemcsak megyénkben okozott gondot a termelőknek és a konzervgyáraknak. Ismeretes, hogy országos problémáról volt szó, s az átvétellel kapcsolatos nehézségek miatt kialakult vita bejárta a sajtót, elhangzottak részletei a rádióban, szakemberek, illetékesek nyilatkoztak. Anélkül, hogy belemerülnénk a már lecsendesült polémia részleteibe — hiszen annak idején lapunk is foglalkozott a kérdéssel — maradjunk egyetlen esetnél, amely megjárta a bíróságokat, s amelyben röviddel ezelőtt született jogerős ítélet Kecskeméten. Elöljáróban azonban megjegyezzük, hogy nem ez volt az egyetlen per, amely a megyében bonyolódott, de mert itt forgott kockán legnagyobb mennyiség, illetve összeg, úgy érezzük, érdemes ennek az ügynek a hátterét ismertetni. FELPERESKÉNT a mélykúti Üj Élet Termelőszövetkezet szerepelt, alperes pedig a Kecskeméti Konzervgyár volt. A tsz az elmúlt évben termelési szerződést kötött a gyárral, s abban állapodtak meg, hogy a közös gazdaság 1966. október 15-ig bezárólag 130 hold földről ösz- szesen 15 ezer mázsa paradicsomot ad át a gyárnak. A szerződés feltételeinek megfelelően közösen állapították meg a szállítás ütemét, amely szerint a tsz augusztus 6. és október 15. között leadja az említett mennyiségű paradicsomot. Augusztus 17-én, amikor a gyár szakembere termésbecslést végzett, az Üj Élet földjén, megállapította, hogy a szerződött mennyiségnél jóval többre lehet számítani, a 130 holdon mintegy 23 ezer 400 mázsa paradicsom terem. A kettő közötti különbö- zetet — 8400 mázsa paradicsomot — a termelőszövetkezet augusztus 26-án felajánlotta a konzervgyárnak, de ott úgy nyilatkoztak, hogy — tekintettel a csúcsforgalomra —, a szerződésen felüli tételt csak szeptember 25, után tudják átvenni. AZ ÜGYBEN felperesként szereplő mélykúti Üj Élet Termelőszövetkezet azonban az említett dátumot követően nem jelentkezett a Kecskeméti Konzervgyárnál a többlet paradicsommal, ami időközben — a becsléstől eltérően — közel 15 ezer mázsára szaporodott. A tsz 1966. szeptember 12-én pert li»<S?tott a konzervgyár ellen, és a bírósághoz benyújtott keresetében előadta, hogy száz vagon paradicsoma azért ment tönkre, mert az üzem nem vette át. Kérte a bíróságot, hogy kötelez-, *• a konzervgyárat 1 miliő 30 ezer forint kötbér és kártérítés megfizetésére. A kiskunhalasi járásbíróság — anélkül, hogy a nagy összeg megfizetésére kötelezte volna a konzervgyárat — ítéletileg megállapította, hogy az üzemnek „szerződé« szerinti kötelezettsége volt... a tsz többlettermésének átvétele. ..” FELLEBBEZÉS folytán az ügy a megyei bírósághoz került, ahol a termelőszövetkezet keresetét teljes egészében elutasították. Jogerős ítéletének indoklásában többek között arra hivatkozik a megyei bíróság, amit éppen a tsz és a konzervgyár közötti szerződés is tartalmaz: „A termelőszövetkezet jogosult a termés átadásának megkezdése előtt legalább két héttel a termeltető vállalattal írásban közölni, hogy a szerződésben átadásra megjelölt mennyiségen felül... még mennyi termést ad át.” Ezt sajnos, a termelőszövetkezet elmulasztotta. A paradicsom szállítása ugyanis már július 27-én megkezdődött do a közös gazdaság vezetői csak augusztus 26-án jelentették, hogy többletet akarnak szállítani. Ezt a vállalat legjobb akarata mellett sem lett volna képes átvenni, hiszen így is kapacitásának többszörösével dolgozott az üzem. De nem marasztalható el a Kecskeméti Konzervgyár erkölcsileg sem, mert a szerződésben megjelölt 15 ezer mázsa paradicsom helyett így is 18185 mázsát vett át, többre képtelen volt. A PER. általános tanulságokkal is szolgál. A termelőszövetkezet tulajdonképpen azért került ki „vesztesként” az ügyből, mert nem tartotta be a szerződésben rögzített ama feltételt, mely szerint a szállítás megkezdése előtt — tehát amikor már tisztában' van a várható termés körülbelüli mennyiségével —, nem jelezte a konzervgyárnak, hogy többet kíván átadni, mint amennyiben eredetileg megállapodtak, nem kérte a szerződés módosítását. Tanulság lehet ez a következő évekre nemcsak a mélykúti Üj Élet Termelőszövetkezetnék, hanem a megye többi közös gazdaságának is. G. S. „Elveszett emberek” nyomában Több mint két évtizeddel a háború után, évente még mindig háromezer kérelem „fut be” a Magyar Vöröskereszt Kereső- szolgálatához, melyben az aggódó szülők és gyermekek segítséget kémek az eltűnt, elveszett hozzátartozók felkutatásához. A keresőszolgálat legfőbb „munkaadója” tehát a háború, amely még most is kísért. Elsősorban a gyerekek kutatnak édesanyjuk, édesapjuk után, mivel most kerültek olyan korba, hogy visszaemlékezéseik alapján megindíthassák a keresést. A szervezet kapcsolatot tart a Nemzetközi Vöröskeresztközpontokkal. így akár Ausztráliába, vagy Kanadába szakadt családtagok tartózkodási helyét is felderíthetik. Régen eltűnt, s magukról életjelt nem adó emberek felderítése gyakran óriási feladatok elé állítja a szolgálat munkatársait. Egy Magyarországon élő fiatalember öt testvére nevében kereste apját és anyját, akiket tizenöt éve nem láttak. 34 intézménnyel, hivatallal kellett levélváltást folytatni, míg az apát megtalálták. A gyerekek anyjának tartózkodási helyét viszont eddig még nem sikerült felderíteni. Az utóbbi tíz évben mintegy harmincezer „elveszett embert” kutattak fel a keresőszolgálat segítségével. Egy örmény ezermester Eduard Kazarjan foglalkozása: zenész. Hegedűkészítő mester. Ezenkívül foglalkozik kőAz egyik, múzeumban őrzött parányi remekmű. Segít a várostudomány A társaság tagja: 68 Magyarország: 3300 város és ISO szakember település és 15 000 külterületi lakott hely Új j idők új tudománya az urbanisztika, s új társadalmi szervezete a Magyar Urbanisztikai Társaság. Tagja a hiva; talos szervezeteken: több intézményen, 68 magyar városon felül, 150 szakember. Építészek, demográfusok, geográfusok, geológusok, parképítők, zöldövezettervezők, kultúrmérnökök, közgazdászok, filozófusok, szociológusok, meteorológusok, higiénikusok, a városi közlekedés szakemberei, s mindenekelőtt : várospolitikusok. E modern, a lakosság közvetlen érdekeit szolgáló gyakorlati tudomány elsősorban a városi ember települési körülményeivel foglalkozik. Célja a reálisabb városi élet megteremtése, a jövő városainak helyes építése és a régiek korszerűvé fejlesztése. Az urbanisztika problémái világszerte időszerűek. Okkal, hiszen jelenleg a Föld lakosainak több mint egyhar- mada városokban lakik. A Föld összlakosságának 13,1, Európa lakosságának 21 százaléka 100 ezer lakósnál nagyobb városokban él. Hetven város lakossága a millió, néhány metropolisé a tízmillió felett van. Magyar- ország városhálózata eléggé aránytalan. 3300 településéből és 15 ezer külterületi lakott helyéből 45-nek a lakossága meghaladja a 20 ezret és mindössze öté a 100 ezret. Ugyanakkor hazánkban a lakosság 42,5 százaléka városlakó. Az utóbbi száz év alatt a városi lakosság megkétszereződött, viszont hivatalosan csak 68 település város. Emellett az ország városi lakosságának mindössze a fele budapesti. S egy negatívum: a vidéki városokban élőknek mindössze 45 százaléka élvezheti a közműves vízellátást, 30 százaléka a csatornázást. A legnagyobb magyar város Budapest. Itt készül az ország ipari termelésének nagy része. Jelentős ellentmondás: a valóban metropolishoz illő nagyvárosi magot tekintélyes falusi burok veszi körül. Ezért a népesség eloszlása egyenlőtlen. Az egy négyzetkilométerre jutó lakosok száma 680-tól 57 400-ig térjed. Hazánkban a városlakók az elmúlt 16 esztendőben 28,5 százalékkal gyarapodtak, míg az összlakosság csak 1,6 százalékkal. Részletesebben: 1960—65 között a vidéki városokban a lakások száma 16 százalékkal, a lakosságé 12 százalékkal emelkedett. A községekben a lakásállomány 7,5 százalékkal a lakosság csak 4,3 százalékkal nőtt Mivel foglalkozik a hazai urbanisztika? Sok, elsősorban budapestieket izgató probléma mellett említést érdemel — a többi között — a szabolcs- szatmári helyzet felmérése. A megye 25 jelentősebb helységének fejlesztési koncepciója elkészült. Tárgyaltak Tapolca holnapjáról is. Ez új város lélekszáma 1949-től 1961-ig 26,5 százalékkal növekedett. A város idegenforgalmi vonzóereje: a Tavasbarlang, a Malomtó. A város alatti, mintegy nyolc-tíz méter mély barlangrendszert még nem mérték fel teljesen. Geológusok vállalták, hogy segítséget adnak a felméréshez. Véleményt mondtak az urbanisztikai szakértők a Dunaújváros tizenöt éves fejlődéséről szóló százoldalas kiadványról, és a Kaposvár tízéves tervé^ publikáló kötetről is. Áprilisban a Magyar Urbanisztikai Társaság budapesti klubjában a városrendezési tervek távlatáról, a városszociológia kérdéseiről rendeztek vitaestet. Májusban dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront főtitkára és dr. Dallos Ferenc miniszterhelyettes tartottak előadást. Az 1967-es tervekben szerepel — egyebek mellett — a fővárosban és nagyobb vidéki központokban nemzetközi városrendezési napok szervezése, tapasztalatcsere, ankét az úgynevezett üdülő jellegű városok — például Eger. Gyula, Tata, Kőszeg — vezetőinek részvételével. S komoly eseménynek ígérkezik a II. Országos Városépítés! Tanácskozás is. A jövő városa már formálódik. Nem vitás, ezer s egy a megoldandó feladat, hazánkban és világszerte egyaránt. Fokozódik a közlekedés zsúfoltsága, az utak túlterheltek, kevés a parkolóhely. Javításra vár a napbesugárzást csökkentő, füstködöket okozó szennyezett levegő. A növekvő vízszükséglet is óriási gond. Ugyancsak súlyos probléma a szennyvíz és hulladék eltávolítása. Idegeket rombol a zaj, lármával jár a szórakozás is, harsog a rádió, a televízió ... Azonban a város, miként lakója — élő szervezet. Fejlődik és alkalmas otthona lesz a század emberének. A városi és falusi települések között a különbség eltűnőben van hazánkban is. S a következő nemzedék bizonyosan megéri a vágyva-vágyott fejlődést, s hátrányok nélkül élvezheti a civilizáció, az urbánus életforma minden előnyét. faragással, fémkovácsolással, de a legkülönösebb, miniatűröket, mikrcszkópikus nagyságú tárgyakat készít. Tíz évvel ezelőtt mindenkit elképesztett traktorával. Az egész tekintélyes jármű elfért egy búzaszem felében. A fiatal örmény ezermester nagyszerű remekét sok országban megismerték, Kazarjan százával kapta a leveleket. Akadtak olyanok is. akik kétkedéssel fogadták a hírt: valóban el lehet képzelni ilyen parányi traktort? Hosszas tűnődés és temérdek munka után Kazarjan útnak indított Németországba egy német nyelvű válaszlevelet: A jereváni mester mindössze egy sort írt: „Testvéri üdvözlettel a német népnek az örmény néptől!” A levél szövegét egy emberi hajszálba véste! Kazarjannak, ha nem akart „szférikus” felületre írni, előbb le kellett gyalulnia a hajszálat. Kazarjan később is folytatta „levelezéseit” hajszálon. Az enisztoláris irodalom egyik ilyen ritka alkotása egy fél centiméter hosszúságú hajszál volt, rajta az említett mondatnál kétszer hosszabb szöveggel. Érdekes Kazarjannak egy másik munkája is. Aranyos színű ónix talpazatra bronz keretbe foglalt köralakú üveget helyezett. Az üveg alatt: gyufaszál. Ha miniatűr optikai műszeren keresztül vizsgáljuk a gyufaszálat — a műszer is bele van szerelve az üvegbúrába — szemünk előtt kibontakozik Moszkva panorámája. A mű nemcsak miniatűr volta miatt különleges, még csak nem is az elképesztően finom ábrázolás, a látkép részleteinek gondos kidolgozása miatt. A gyufafejbe zárt elefántcsont lemezeken a képek — színesek. •Kazarjan gyorsan száradó festékkel egyetlen hegyesre faragott hajszállal festette a mikrcszkópikus metszeteket, Kazarjannak több mint 19 éve szenvedélye a mikrograviro- zás. Ezalatt több mint száz különleges művet alkotott, amelyek jórészét sok szovjet város, valamint az Egyesült Államok, Anglia, Németország, Vietnam, Argentina, Kína, Bulgária, Kuba és más országok múzeumaiban őrzik. Eduard Kazarjan legújabb műve: egy hegedű. Esv negyed búzaszemfiyi nagyságú daraszem — ekkora a tokja. Eld. Melik—Nubarov 18. Ekkor Akulov ismét visszament az erdőbe. Egy távoli sűrűben tágas üreget ásott magának két bejárattal és űzött vad módjára kezdett élni. A félelem, ami katonaszökevényt csinált belőle, most meggátolta, hogy visszatérjen az emberek közé. Eleinte szerencséje volt. Őszre fordult az idő, a kolhoz földjein krumplit lopott, gombát, erdei bogyókat szárított. Húst is akart tartalékolni télre. A fegyverét és lőszerét megtartotta, vadászhatott volna. De lövöldözni nem mert, nehogy meghallják. Végül úgy döntött, hogy csapdákat állít. A tél közeledtével telehordta az odúját száraz fával, gallyak- Tűzszerszámot is szerkesz■ ■ i i Alaposan felkészült tehát Akulov e télre. Csak az kínozta eleinte, hogy nem volt . sója. Aztán ezt is megszokta. Ami pedig a bolhákat illeti — szerették meleg, homokos talajba vájt odúját —, nekik még tán örült is: legalább nem volt egyedül. Hogy a sötétben meg ne vakuljon, naponta legalább egyszer ki kellett bújnia a felszínre. Előfordult, hogy nem találta el nz időpontot, és éjszaka mászott elő. Jól vagy rosszul, azért áttelelt Akulov. Kivárta a tavaszt. De most már az éhség kihajtotta az erdőből és arra kényszerítette, hogy emberlakta helyet keressen a közelben. Tavasszal és nyáron lopásból élt. Csendesebben járt és kúszott bármelyik ' erdei vadnál. Bizony az éhség és a félelem megtanít mindenre ... Ugyan
