Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-28 / 150. szám

195*7. június iS, merő» ^ 4. oWal ~ ^ a ~ _ jL* j* Megkezdődött ^ pártján a kö9zművesífés Vikendhózak, étterem, csónakkölcsönző a tervekben Rangosabb mérnökképzés Az egyesített egyetem rektorának nyilatkozata ..A halasi Sóstó, mint hatha­tó gyógyerejű, s sziktartalom- nul gazdag gyógyvíz már rég- id.'iitől fogva nemcsak a hely­beli, hinein a környék népes­sége által is ismeretes. Hogy ezen gyógyvíznek az emberi be- .t-g testre nagy mérvben kiha­tó jótékonyságát ne csak a helybeli lakosság, hanem az egész haza szenvedő emberisé­ge is élvezhesse, e szent célra Kollman István lelkes polgár­társunk a Sóstó bal partján egy­szerű, de ízlésteljes és a cél­nak megfelelő fürdőintézetet létesített.” Ezeket a dicsérő szavakat kö­zel száz évvel ezelőtt, 1878-ban írta le a város akkori főorvosa. A halasi Sóstónak tehát komoly múltja van és a krónika sze­rint az „egyszerű, de ízlésteljes” fürdőbe még svédországi ven­dégek is jártak annak idején, hogy csúzos, reumatikus bán­ta! maiktól megszabaduljanak. Sajnos, a tíz kabinból, illetve fürdőszobából álló valamikori „intézet” elpusztult az azóta le­zajlott háborúk során. A tó azonban ma is kínálja a lehe­tőségeket, s a gondolat, hogy üdülő­telepet, hétvégi pihenőhe­lyet alakítsanak itt ki, szinte egyidős a tanácsok létrejöttével. Mindig közbejött azonban va­lami, sürgősebb tennivalók ke­rültek előtérbe, de a Sóstóval kapcsolatos elképzeléseket so­ha nem vetette el a város ve­zetősége, lakossága. Legutóbbi ülésén a városi ta­nács elfogadta a fejlesztési, be­építési programtervezetet, sőt azóta . megkezdődtek a munká­latok a parton. A DÁV már megépítette a transzformátor­állomást, ami első kelléke a villamosításnak. Folyamatban van a vízművesítés és még az idén ízletes ételekkel várja vendégeit a hamarosan meg­nyíló halászcsárda. Szintén a 67-es esztendő tervei között szerepel a hét­végi lakótelep és az ifjúsá­gi üdülőtábor kialakítása, a további földrendezési mun­kák elvégzése. A jövő tavaszon már a telkek árusítása is megkezdődik, ösz- szesen 460 — egyenként hetven négyszögöl nagyságú — víkend- háztelket adnak el magáno­soknak, ezen túl azonban egyes vállalatok, intézmények, üze­mek is bejelenthetik igényü­ket. Az érdeklődés máris nagy. Nem beszélve most a halasiak­ról, csupán a Fővárosi Tanács különböző kerületi tanácsait említjük meg, mint ahonnan szintén jelentkeztek már: Ifjú­sági nyaralókat szeretnének építeni a Sóstónál. Mayer Jenővel, a városi ta­nács vb községfejlesztési cso­portvezetőjével nézegetjük azt a térképet, amelyen már teljes színpompában ékeskednek a jövőben megvalósítandó beru­házások-: étterem, bisztró, cuk­rászda, gulyáscsárda, kabinok, sporttelep, s ami szintén na­gyon fontos — szállodák, kocsi­parkolóhelyek, csónakkölcsön­ző, halászfalu és strandfürdő. Mayer elvtárs nagy lendülettel azt magyarázza, hogy a Sóstó környékének fejlesztését három ütemben kívánják megvalósíta­ni. — A tó vizének ma is meg­van a gyógyhatása. Egyrészt ettől várjuk az érdeklődést, de minden bizonnyal sok látogatót, üdülőt vonz a kellemes környe­zet, a kulturált, minden igényt kielégítő szolgáltató rendszer. — mondja Mayer Jenő. A szép környezetről az emlí­tett krónika is feljegyezte, hogy „...Kiskunhalas azon ritka vá­rosok közé tartozik, amelyek rendelkeznek olyan természeti szépségekkel, ami eleve annak lehetőségét adja, hogy azon a helyen (Sóstónál)... kulturált nyári foglalkoztató helyet ala­kítsanak- ki.” A mostani Ha­las vezetői szintén tisztában vannak ezzel, s hosszas előké­szítés után most hozzáfoghattak a nagyszabású terv megvalósí­tásához. Milyen forrásokból fedezik a beruházások költségeit? Itt is az ésszerűség, a megfontolt tervszerűség volt a mérvadó. Az induláshoz szükséges összeget a községfejlesztési alapból biztosítják. De hozzájárulnak a sikerhez az érdekelt intézmények, válla­latok is, amelyek felépítik a tó­parton a különböző vendéglátó egységeket, bisztrókat, halász­csárdát, táborokat stb. Mindez együttvéve biztosítéka annak, hogy a Sóstó rövidesen közked­velt kirándulóhely lesz a me­gyében. Arra is lehet számíta­ni, hogy — az Idegenforgalmi Hivatal jóvoltából — külföldi kempingezők, turisták töltik itt pihenőidejüket. A kiskunhalasiak példája ösz­tönző lehet megyénk többi vá­rosának is arra, hogy felkutas­sák és kihasználják a kínálko­zó lehetőségeket. G. S. Petőfi Hépe jogi tanácsai Érvényes-e a felmondás? Kiss Lajos bajai ^vasónk levelé­ben a következőket írja: „Anyag­mozgatóként dolgoztam vállalatom­nál. Az utóbbi időben azonban egészségi állapotom megromlott és kertem a vállalat vezetőségét, hogy könnyebb munkakörbe osszanak be. Kérésem nem tudták teljesíteni. Így megegyeztünk abban, hogy munka­könyvem „munkaviszonya meg­szűnt” bejegyzéssel adják ki, ami új munkahelyemen nem jár hátrá­nyos következménnyel. A két hét felmondási idő alatt a vállalat a munkámra nem tartott igényt. Ez­alatt az idő alatt azonban kórházba kerültem, és a vállalat a munka­könyvemet postán elküldte. Nem tu­dom mikor lelzek újra munkaképes, és attól félek a munkaviszonyom folyamatossága megszakad. Helyesen járt-e el a vállalat mikor a két hét elteltével a munkakönyvem elküld­te?” A vonatkozó rendeletek értel­mében a felmondási idő alatt bekövetkezett megbetegedés nem befolyásolja a munkaviszony megszűnését, így a felmondási idő leteltével a munkaviszony abban az esetben is megszűnik, ha közben a dolgozó megbete­gedett. A vállalat tehát nem kö­vetett el szabálytalanságot, ami­kor munkakönyvét elküldte. A „munkaviszonya megszűnt” be­jegyzés esetén — abban az eset­ben amennyiben 30 napon belül újra munkába áll — a munka- viszony folyamatossága nem sza­kad meg. Ez a 30 napos határ­idő három napnál hosszabb ke­resőképtelenség esetén a kere­sőképtelenség idejével meghosz- szabbodik. így amennyiben a felgyógyulását követő 30 napon belül újra/munkába áll, levél­írónkat m* ikajogi szempontból semmilyen hátrány nem éri! Jár-e kétféle nyugdíj? C. Lászlóné, kiskunhalasi olvasónk a következőkre kér választ. „Tsz- tag vagyok, férjem után — aki gé­pész volt — özvegyi nyugdíjat ka­pok. Rövidesen elérem a tsz-öregsé- gi F-yugdíj határát. Arra szeretnék választ kapni, hogy mint tsz-nyug- díjas, férjem után megkapom-e az özvegyi nyugdíjat?” A vonatkozó rendeletek értel­mében a nyugdíjra jogosultat csak egy nyugellátás illeti meg. Aki több nyugellátásra szerez jogot, ezek közül a kedvezőbbet választhatja. Ha az özvegynek saját jogú nyugdíja is van és a választott nyugellátásnak össze­ge nem éri el a havi 800 forin­tot, kérheti a nyugdíj összegé­nek kiegészítését a második nyugellátás összegével, úgy hogy a nyugdíja 800 forint legyen. A Budapesti Műszaki Egye­tem, valamint az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem összevonásával az ország legna­gyobb oktatási és tudományos központját hozták létre. Erről nyilatkozott dr. Csáki Frigyes, a Magyar Tudományos Akadé­mia levelező tagja, az összevont egyetem rektora a Magyar Távirati Iroda munkatársának. — Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság és az Országos Tervhivatal vizsgálata megálla­pította, hogy az üzemek a jö­vőben kevesebb mérnökre tar­tanak majd igényt. A távlati el­képzelések kialakítása után ugyanis három részre tagolták a műszaki szakemberképzést. Megnyitották kapuikat a felső­fokú technikumok, amelyek a termelés közvetlen irányítására készítik fel a fiatalokat, s így lehetővé vált, hogy a műszaki egyetemet végzett szakemberek elsősorban a műszaki fejlesztés­ben, a különböző kutatási mun­kákban, üzemek élén kamatoz­tassák tehetségüket, tudásukat. A felmérés nyomán a kormány elhatározta, hogy az eredetileg tervezett 72 000 helyett mintegy 50 000 mérnököt bocsássanak ki 1980-ig a műszaki egyetemek. Az Elnöki Tanács pedig hatá­lyon kívül helyezte a győri mű­szaki egyetem alapítására vo­natkozó rendeletét és kimondta: felsőfokú technikum nyílik a Rába-parti városban. Ezzel in­dokolatlanná vált a két felső­fokú oktatási intézmény külön­állása is. Az egyesített műszaki egye­tem nappali tagozatán nyolc­ezer fiatal egyidejű képzéséről kell gondoskodni. Ez lényegé­ben megegyezik a két intéz­mény hallgatóinak eddigi együttes számával. Az esti és a levelező tagozaton azonban mérsékeljük a felvételt. A két egyetem összevonása lehetővé teszi, hogy a legfon­tosabb feladatok megoldására koncentráljuk erőforrásainkat és arra is alkalmat ad, hogy a mai követelményeknek megfe­A jugoszláv műsora SZERDA 17.05: Nina és a bábok. Gyermek- műsor. — 17.251 Expedíció. — 18.00: A tv jelenti. — 18.15: Ezeregy miért. Gyermekműsor. — 19.00: Nemzetközi események. — 19.30: Tv-posta. — 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.00: Képhíradó. — 20.30: Filmomnibusz. — 21.38: A zeneirodalom gyöngysze­mei. — 21.53: Távlatok. — Építészek terveikről. — 22.13: Képhíradó, má­sodik kiadás. 38. Megadták egymásnak a tele­fonszámukat. Laboráns, nehogy Kokának kételyei maradjanak, bemutatta Kokának szolgálati igazolványát. Mikor később Koka megtud­ta, hogy Laboráns szakértője a kemény ötvözeteknek, áldotta a szerencsét, amely útjába ve­tette. Az ingatag és — a kereske­delemben elterjedt kifejezéssel élve: — leértékelt emberi lel­kek vadászának nem volt ne­héz megtalálnia Laboráns gyenge oldalát. Szüntelenül za­varos szerelmi históriákba bo­nyolódott és emiatt krónikus pénzhiányban szenvedett. Min­den energiáját ez kötötte le, holott családos ember volt. Az arany távlatok tehát, amelye­ket Koka festett elé, nemcsak egyszerűen vonzották, hanem az egyetlen megoldást is jelentet­ték számára. Laboráns feladata a rész­vénytársaságban sorsdöntő volt. Az arannyal egyező fajsúlyú ötvözetet kellett kikísérleteznie. Koka ugyan azt mondta Vla­gyimir Borkovnak, hogy szín­aranyból akar tízrubelest verni, de természetesen most ife hazu­dott. Másképpen nem lett vol­na Koka. Laboráns és Vésnök feladatul kapta olyan érme el­készítését, amely pontos mása lenne az igazi tízrubelesnek súly, méret és külalak szerint — de csak egynegyed részben színarany. Az aranynak be kell takarnia a belső, nem nemes­fém nyersöntvényt elég meg­bízhatóan vastag réteggel, ne­hogy a választóvíz kimutassa a hamisítást Ami a negyedik résztvevőt, Puskarjevet illeti, az ő képes­ségeiről még a NEP-korszakban meggyőződött Koka. Sorsuk nem egyszer hozta őket össze különféle keresztutakon. Pus- karjev lakásán lett volna a részvénytársaság pénzverdéje A múltban szerzett tapaszta­latainak is hasznát vehetik az értékesítésnél. Koka pedig magára vállalta a nyersanyag, vagyis az arany beszerzését és az általános esz­mei Irányítást így festett a pénzverde szer­vezeti felépítése és személyi ál­lománya. Egy év alatt a részvényesek nagy munkát végeztek. Labo1- ráns vérbeli feltalálónak bizo­nyult, és kitartó munkával ki­kísérletezte a megfelelő ötvö­zetet. Kidolgozta hozzá az eljá­rást is, amivel egyenletes arany­bevonatot kaptak. A galvanizá- ció mutatkozott erre a legmeg­felelőbbnek. Vésnök kifogástalan negatí­vokat készített. Ezután Labo­ránssal egész miniatűr öntődét konstruáltak. Alkalmas volt az érmék magiát képező nyers­öntvények folyamatos és töme­ges előállítására. Végül elkészí­tették a galvánfürdőt. Sok időt vett igénybe a pénzverő gép, de végül erre is találtak egy nagyon szerencsés megoldást. Sokáig hordta Vésnök és La­boráns az alkatrészeket. Koka is segített nekik. Ez bizonyult a munka legunalmasabb részé­nek. Még szerencse, hogy Pus- karjevéknél a lépcsőházban időtlen idők óta hevert egy ki­mustrált öntöttvas fürdőkád. Ha ez nincs, nagyon nehéz lett volna odaszállítani a galvani­záló műhely legfontosabb be­rendezési tárgyát. Egy Ilyen ha­talmas darabot nem lehet akta­táskában vagy a hónuk alatt a tetthelyre vinni. Eljött végre a nap, amikor a „szövetkezetiek” nagy Izga­lommal hajoltak a csillogó arany korong fölé. Pontosan olyan volt, mint egy igazi tí­zes. Csak ... csak egy valami hiányzott róla. Akárhogy küsz­ködött Laboráns és Vésnök, nem tudták megoldani, hogyan verjék bele az érme peremébe felírást: „Zolotnik 78, 24 rész színarany”. Enélkül eddigi mun­kájuk egy krajcárt sem ért. (Folytatása következik.) lelően egységes elvek alapján határozzuk meg intézményünk jövőjét. Az illetékes felső szer­vek ennek jegyében felülvizs­gálják majd az egyetem régeb­ben elfogadott beruházási prog­ramját és jóváhagyják az új helyzetnek megfelelő fejlesztési tervet. (MTI) A kor leikéből Közismert, hogy már a be­szélni Januló kisgyerek szógyűj­teményén is tükröződik egy pi- curkát a kor, amelyben él. Ki ne emlékeznék a a háború alat­ti kis anekdotára? Anyuka és apuka vetélkedve biztatja a kis­babát az első szó kimondására. Mondjad, aranyom: papa! Mondd szépen csillagom: ma­ma! Ez megy heteken át. Egy­szer, vidám rúgkapálás, hosszú gőgicsélés után tisztán, érthe­tően megszólal a baba: — Bácska — Baja ... Bácska — Baja. (Már csak az egész ifjú nem­zedék tájékoztatására tesszük hozzá: akkoriban a rádió leg­sűrűbben hallott szövegei közé tartozott: „Légiveszély: Bácska — Baja!”) Semmi sem új a Nap alatt, illetve valamilyen változata sok mindennek megvolt már az elő­ző generáció életében is. A fen­ti eset mai megfelelőjének vol­tunk a fültanúi ifjú házaspár ismerőseinknél. Buzdítják ők is a gyereket: Na, hogy mondod szépen: a-pu-ka! Azt mondjad kiscsibém: a-nyu-ka! Irtó bölcsen mosolyog a kicsi, két hurkás karját kilöki, és jól kivehetően mondja: , — Hajjá Fadi! Ehhez nem kell eligazítás, Magától értetődő Június 21, szerda. A Kecske­mét—Lajosmizse közötti buszon olvasom az újságban: A pesti utcán mind több nézője akad két küszködő embernek, akik valami ménkű nagy és nehéz ládát hasztalan próbálnak fel­tuszkolni egy személygépkocsira. Talpon, dőlve, elölről, hátulról — sehogyse sikerül. Persze, ta­nácsban nincs hiány. Végül egy korrekt úriember lép közelébb a küszködőkhöz. Nagyokosán bök a láda irányába, s mint megoldást ajánlva, szenvtelen hangon: „Fordítva. S mikor az idősebb ládarakó a méregtől majd szétrobbanva fogadja az okítást, az úr hallatlan józanul folytatja: fordítva: ne a ládá­val erőlködjenek, hanem az autót tegyék a ládába. ... Külterületi megálló, már egész közel Lajosmizséhez. Szemben kis bolt. A ház kerí­tése mellett egy személyautó motorja túrázik, miközben ket­ten veselkednek neki, hogy a kocsit kitolják a kátyúból. Nem megy. Homlokukat törölgetik, jó ideje csinálhatják már. Egy-két utas leszáll, mehetne tovább az autóbusz. De nem. A gépkocsi- vezető és a kalauz szinte egy­szerre ugrik le, siet a másik ol­dalra. Pár pillanat, míg meg­nézik, miben akadt el a bal el­ső kerék. Jóformán egy kéz­mozdulattal mutatják, ki hova álljon. Négyen egyszerre meg­emelik az autó elejét, s máris minden rendben van. Indulhat­nak ők is. Mi is. Az utasok helyeslőén, némán pillantgatnak egymásra. Fél perccel később mehetünk tovább. Na és? A segítés, szo­lidaritás nem mérhető sem pénzzel, sem idővel. Még ha fél percig tartott is... Ennek „mértékegységét” nem a buk­szában hordjuk... i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents