Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-20 / 143. szám
19OT. Június 20, kedd 5. oldal A vonó Június 20, kedd Kevéssé ismert oldaláról gyönyörködhetünk a nagy olasz operaszerző, Rossini művészetében. Meseoperája, a Hamupipőke egyik legmaradandóbb alkotása ennek a műfajnak. Rossini dallamossága, játékos variáló kedve eszményien idomul a közismert mese lírai hangulatához A zeneművet az Állami Operaház színpadáról láthatjuk, Barlay Zsuzsával, Gábor Artemisszel, Réti Józseffel és Várhelyi Endrével a főszerepekben. (19.05) Egyszerű hangszer a hegedű, ez a barna színű varázsdoboz Mégis mennyi szépség, csodálatos élmény rejtezik benne! Vagy talán nem is a hegedű titka ez egészen? Közönséges ember ha hozzányúl, értelmetlen hangot ad, de ha avatott kéz veszi magához, milliókat gyönyörködtet. Felcsiki Zsuzsa hegedűjátékában is sokan gyönyörködtek már, pedig ez a kislány még csak tizenhét éves. Tíz év óta hegedül, kitartó szorgalommal. — Kivétel nélkül, minden nap négy órát gyakoriok — mondja. Zsuzsa a Kecskeméti Énekjúnius 21, szerda A Kulisszák mögött című sorozat, amely a veszélyes mesterségekkel foglalkozik, ezúttal az állatszelidítők hétköznapjaival ismerteti meg a nézőket. A cirkusz közönsége nem is gondolná, mennyi türelemre, milyen elmélyült biológiai, állatlélektani ismeretekre van szükség ahhoz, hogy a dzsungelek vadjai kezes „szereplőkké” váljanak. Ugyanakkor valósággal megható, mennyire hűségesek, ragaszkodók ezek a hatalmas fenevadak, ha értő kézzel, szeretettel bánnak velük. (20.20) Június 22, csütörtök A Katherina Knie című nyugatnémet tv-filmben szereplő vándorcirkuszosok élete nélkülöz minden romantikát, csillogó külsőséget. Nehéz sorsú, kínlódó hivatásukhoz mégis a végsőkig ragaszkodó emberek mindannyian. Szinte érthetetlen, miért kötik magukat a nyomort és nélkülözést nyújtó életpályához. A film főszereplői: a nálunk is jól ismert Attila Hörbiger és lánya, Christiane. (20 20) Június 24, szombat A nagybácsi álma, Dosztojevszkij életművének ez a rendhagyó darabja aligha kényszeríthető bele bármiféle szokványos műfaji skatulyába. A döbbenetes lélekábrázolásáról híres író ezúttal látszólag könnyedebb világot fest. De a pénz körüli tánc a darabban végül mindenkit levetkőztet. A tisztes udvarházban lehullanak a szoknyák, de ennél a múlt századi „sztriptíznél” sokkal fontosabb az emberi egyéniségek lemez- telenedése, feneketlen romlottsága. A ív-játösot Hoptó«? Jenő auKje*te, főszereplőit; Öayfta Margit, Drahota Andrea. Szemes Mari, Feleki Kamill. (20.20) 1 jugoszláv TU műsora s f KEDD 17.30: Heti sportszemle albán nyelven. — 18.00: Hírek. — 18.10: Kedden este. — 18.30: Telesport. — 19.10: Ébresztőtől takaródéig. — 19.40: Hirdetések. — 19.54: Jő éjszakát, gyerekek! — 20.00: Tv-hlradó. — 20.30: Hirdetések. — 20.38: Dokumentumfilm. — 20.50: Játékfilm. — 22.20: Hírek. Zenei Gimnázium most végzett III. osztályos tanulója, egyik aranyérmese az idei gyulai Erkel Diáknapoknak. Igaz, nem szólóban hegedült, hanem Pa- taky Évával együtt és Legeza Judit kísérte őket zongorán. Az előadott darab Haydn: G- dúr koncertje és Vivaldi: d- moll duettje. Megkérdezem Zsuzsát: hány arany és ezüst érme van már? Zavarba jön, majd számolni kezd, de nem jön ki az eredmény. Első aranyérmét általános iskolás hatodik osztályos korában kapta és azóta nem szakadt meg a folyamat. Ö az iskola egyik „bajnoka”. Városok neveire emlékezik: Debrecen, Gyula, Eger, Pécs, valamennyi mögött izgalmas harc, nagy vetélkedő és arany, vagy ezüst... És ez a sok siker nem teszi elbizakodottá ezt a tehetséges, rokonszenves kislányt? Korántsem, tisztában van vele, kinek mit köszönhet. Ha szőbakerül- nek a sikerek, elsőnek hegedűtanárát, Kaveczky Ferencet említi, akinek a legtöbbet köszön- Jietj. Azután , zongorakísérőjének, Ladies Tamás tanár úrnak tartozik hálával. És természetesen társainak, akikkel ha együtt lép a dobogóra, mi'ndnváian szí- vüket-lelküket beleadják a sikerbe. Az ember azt hinné, hogy az előbb említett négy órai gyakorlás azzal telik el, hogy a művész jelölt csupa szép darabokat játszik elejétől végig úgy, hogy akik például az ablakon át hallgatják, valóságos koncertnek lehetnek tanúi. Korántsem. Ilyenkor gyakorolja be a nehéz kéztartást, az ujjmozdulatokat, a technikai fogásokat, varázsa a legkisebbtől, legnagyobbakig. Nehéz, fárasztó munka ez! Másik része a gyakorlati óráknak az előadandó darab betanulása. Ezt legtöbbször több ízben meghallgatja mások előadásában lemezről, magnóról, rádióból. Aztán sokszor, nagyon sokszor lejátssza. Részleteiben is, majd összefoglalva. Aztán újra elölről és ismét és ismét... És ha kamaradarabra készülnek? — Kamarazenében külön-kü- lön tanulja meg mindenki a ráeső darabot és ha már jól megtanulta, akkor ülünk össze eljátszani. Az idei Erkel Diáknapok mezőnye felől kérdezem Felcsiki Zsuzsát. — Különösen a Szegedi Zenekonzervatórium diákjaitól féltünk, de aztán kiderült, nincs miért. És ez nagyon jó volt... Muzsikus családból való édesapja hegedült, többen a rokonságból szépen zongoráznak. — Milyen pályát választ érettségi után? — A Zeneművészeti Főiskola művész-tanárképző szakára szeretnék menni. Kezdettől fogva erre vágyom és ezért dolgozom. Balogh József Negyedik évadját kezdi július 1-én a Gyulai * Várszínház Katona: Bánk bán-ját és Calderon: Huncut kísértet-ét játsszák Még két hét választ el a Gyulai Várszínház július elsejei premierjétől, a szokásos „nagyüzem” azonban már megkezdődött. Gyulán, a középkori vár öregtomyára és csipkézett mellvédjeire kitűzték a színes selyemzászlókat, a nézőtér széksorai is a helyükre kerültek; Békéscsabán pedig folynak a, próbák. Kora délutánra beszéltünk meg találkozót Miszlay Istvánnal, a Jókai Színház főrendezőjével, a gyulai várjátékok művészeti vezetőjével, mondaná el a legfrissebb eseményeket, az elő. készületek közérdeklődésre szá- mottartó momentumait. — Végleges szereposztásom van a Bánk bán-ra — mondja —, a legutóbb közöltekkel szemben némi változással. Bánk bán Bessenyei Ferenc, a Nemzeti Színház Kossuth-díjas Érdemes művésze, Melinda szerepét ~ a beteg Béres Ilona helyett — Gumik Ilona Jászai-díjas, a Madách Színház művésznője kapta meg. Gertrudis Ste'fanik Irén Jászai-díjas lesz, Tiborc Horváth Sándor, a Szolnoki Szigligeti Színház Jászai-díjas művésze, Petur bán Iványi József Jászai- díjas, a Pécsi Nemzeti Színház tagja, II. Endre Simor Ottó Jászai-díjas, a Debreceni Csokonai Színház tagja, Biberach Szo- boszlay Sándor, Ottó Pákozdy János. Izidóra Tóth Gabi, a Szolnoki Szigligeti Színház, ősztől pedig a Békés megyei Jókai Színház tagja, Mikhál bán Dán- ffy Sándor, Myska bán Tyll Attila a Nemzeti Színház tagja (felváltva Gyuricza Ottóval), Simon bán pedig Kovács János, a Szegedi Nemzeti Színház tagja lesz. A nagyszámú statisztériát idén is a Gyulai Erkel Gimnázium tanulói közül válogattuk ki mindkét darabhoz, mert mint ismeretes, a Bánk bán után Calderon Huncut kísértet című vígjátékát mutatjuk be a várban, július 22-én, Calderon darabját Both Béla Érdemes művész, a Nemzeti Színház igazgatója rendezi, női főszerepét pedig Polónyi Györgyi, a Thália Színház tagja játssza. Fontos tényként említi, hogy a Bánk bán díszleteit Suki Antal tervezte, a Huncut kísértet díszleteit pedig Csányi Árpád, aki a Nemzeti Színház és a Debreceni Csokonai Színház előadásaihoz készített legutóbb sikeres terveket. A Bánk bán jelmeztervezője Greguss Ildikó. — Azt hiszem — folytatja —, hogy a közönséget különösen az érdekli: milyen felfogásban, hogyan játsszuk majd a várszínházban Katona örök értékű művét? Egyrészt tovább szeretném folytatni a hagyományokat, másrészt egyszerűsíteni a régi pa- tétikus stílust, mely a korábbi évtizedek Bánk bán előadásaira jellemző volt; kibogozni Bánk tragédiáját: miért nem volt képes saját, személyes megbántó- dása fölé emelkedni, amikor pedig erre minden lehetőség meglett volna, a rendezői felfogás szakítson a siránkozó Tiborccal, és Tiborcot, a nép megtestesítőjét, a nép lázadó keservét önmagába fojtó embernek igyekszem ábrázolni, aki mintegy szövetséget ajánl a Nagyúrnak, harcot sugall az elnyomók ellen.. összetett, alaposan differenciált a feladat, de kitűnő művészeinkkel maradéktalanul megvalósíthatjuk. Végül a közönségszervezésről is beszélünk, dicsérj az IBUSZ lendületes munkáját, és örül annak, hogy elhárították az utazási nehézségeket, az előadások után, éjfél körül vonat indul Békéscsabára, a különvona- tok is megszaporodnak (legutóbb Kecskemét jelentett külön vonatot) és bővült a szállodai, és a fizetővendég-szolgálat. — A gyulaiak tervezik, hogy az Erkel Diákünnepek időszakához hasonlóan, most is ünnepi díszbe öltözteti a várost, az utcákon zászlók lobognak, és lovasbandériumok viszik a hírt: a színjátszás negyedik gyulai ünnepe megkezdődik. Azt hiszem, remek élmény lesz ez közönségnek és művészeknek, hiszen az volt már három éven át, minden nyáron. Sass Ervin m. Antikvárius elégedetlen volt. Szaggatottan, darabos frázisokban- kezdett beszélni. — Csak az időt húzzuk. Önnek ma az időjárás ellenére nagyon játékos kedve van. Elfelejti, hogy bizonyos idő óta ritkán találkozunk. Ez közös érdekünk: a biztonság. Egyszerűen nem ismerek önre. — Mondtam már: többet nem teszem. — Azért. A csizmájában van néhány fénykép Borkovról. Brüsszelben fényképezték le, ahol szolgálati úton volt. Természetesen kitalálta már, hogy az ábrázolt pillanatoknak a ’legkevesebb közük sincs a szolgálathoz. — Persze — mondta Koka. — Ez elemi dolog. — A fényképeket ne mutassa meg mindjárt. Először jelentse be, hogy tud egyet s mást brüsszeli kalandjairól. Játsszon vele, tapogassa ki, melyik oldalról jobb megközelíteni. Előfordulhat, hogy az első találkozás alkalmával nem kerül sor a fényképekre, megmaradnak magának tartaléknak. Ajánlja fel neki, hogy dolgozzunk együtt készpénzért. Keveset követeljen tőle, csak a személyes szolgálati kötelezettségeinek keretébe tartozó információkat. — Meg fogja kérdezni, hogy engem ki hatalmazott fel... — A megbízói. — És ha esetleg, úgy rpond- jam, bizonyosságot akar szerezni? — Miféle bizonyosságot? — kérdezte ingerülten Antikvárius. — Hiszen maga nem szentlélek, honnan tudta volna meg mi történt Brüsszelben? ... Nem ejtették Borkovot a fejére. Csak most jött rá Koka, hogy túllőtt a célon, s a felhatalmazással kapcsolatos aggodalom teljesen feleslegesnek kell tűnjön. A főnöke nem tud a dollárügyről. Ö maga meg volt győződve, hogy Borkov, amikor Brüsszel szóba kerül, nagyjából így fog okoskodni: „Az öreg ki akarja ugratni a nyúlat a bokorból. Dollárt vettem tőle feketén. Tudta, hogy külföldre megyek. Mit csináltam a pénzzel? Bármit feltételezhet, csak fantázia kell hozzá.” Ráadásul az is eszébe jutott Kokénak, hogy amikor Rimma lakásán találkoztak, kétértelmű kérdésekkel nyaggatta. Ezért volt alapos oka nyugtalankodni a felhatalmazás miatt. — Tudja, én valahogy kétségesnek látom ezt — szólalt meg végre. — Éspedig? Koka szerette volna, ha elmesélheti most a Borkowal való találkozásukat. Azt akarta mondani, hogy egyrészt Borkov maga tagadhatatlanul alkalmas a megdolgozásra, másrészt viszont éppen neki nem volna szabad... Jobb volna lerázni ezt a nyakából, ötölt-hatolt: — Soha nem lehet előre meghatározni, hogyan fognak viselkedni bt, ilyen emberek ... Képes elmenni az állambiztonsógi szervekhez és feljelent. — Én úgy gondolom, nem teszi. — Miért olyan biztos ebben? —■ Borkov brüsszeli stílusa elég ékesszóló. Nyakig belemászott. — Igen, de tudja, egy fiatalember könnyelműen kirúghat a hámból és esetleg megbotlik. Aztán nem tulajdonít neki semmi jelentőséget. Ez azonban, amit mi akarunk, már más ügv. Komoly ügy. Hazaárulás. Ettől gyorsan kijózanodik. — Na és a karrierje? Annak biztosan lőttek, ha mi netalán úgy akarjuk. Koka összeráncolta a homlokát. — Öh, drága főnököm, nálunk a karriert némiképp máshogyan értelmezik, mint amihez maguk hozzászoktak. Az orosz ember a legváratlanabb pillanatban képes köpni bármilyen fényes karrierre. És tudja, most nem azok az idők járják. — Attól tart, hogy besúgja? — Nem „besúgja”, hanem teljesíti a kötelességét. — És Penykovszkij példája — Igen, éppen a példa ... — Másokat is meg tudok nevezni — mondta Antikvárius és érezni lehetett a hangján, hogy majd szétrobban. -— Akad belőlük. És nem kell belekeverni a jellem nemzeti sajátosságait. — A kivétel csak erősíti a szabályt — jegyezte meg tűnődve Koka. Most már végképp elfogyott Antikvárius türelme: — Idefigyeljen, aranyos Nyi- kolaj Nyikolajevics! Hogyan méltóztatik parancsolni, hogy értsem önt? Csak nem óhajt végleg kiábrándítani? — Egészen belesápadt a dühbe. Körülnézett, majd fojtottan suttogta: — Jó helyet talált a vitára! Koka elkomorodott. Arcára bűntudatot erőltetett: — Nekem úgy tűnik — mondta békítőleg —, hogy veszélyes kombinációba bocsátkozunk. Ezért a legrosszabból kell kiindulni. Vajon ki figyelmeztet bennünket, ha nem ml magunk? Antikvárius égy kissé megenyhült: — Először beszéltünk emelt hangon. Remélem, a jövőben nem fordul elő. Igaza van, ez az ügy óvatosságot követel. Nem fogom siettetni. Nézze meg ezt az embert alaposan. Figyelje meg. Az emberekhez véleményem szerint maga ért. A jellemét megállapítani nem lesz bonyolult feladat. A döntő pillanatot is ki tudja választani. — Kiköhögte magát, szünetet tartott. — Kockázat van ugyan, de nem olyan nagy, mint hiszi és semmi szükség rá, hogy egyre a kudarcon iárion az esze. — Mennyi időt ad? — kérdezte Koka. — Nem szabok határidőt, de minél előbb, annál jobb. Mondjuk a tél folyamán. — Az összeköttetés ugyanaz? — Koka Akulovot értette ez alatt. — Igen. De ha valami sürgős közlendőé akad, hívja fel azt a számot, amit megadtam. Nyilvános telefonfülkéből hívjon. Tárcsázza a számot, ha felvették a kagylót, ne szóljon semmit, hívja még egyszer. Az ötödik hívójelig tartsa a kagylót, utána tegye le. így tudni fogom, hogy sürgősen Akulovhoz kell mennem. — Rendben van. Búcsúzóul azt tanácsolta Antikvárius: (Folytatása következik.)
